Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-23-24 / 275. szám
Vért és életet Mezőkovácsházán a Vörös- kereszt szervezésében véradóünnepségen vehettek részt azok az aktivisták és véradók, akik szívügyüknek tekintik az egészségvédelmet. A művelődési házban rendezett ünnepségen 43 többszörös véradó vehetett át kitüntetést. Ezt követően az általános iskolások adtak műsort, majd 55 — az egészséggel kapcsolatos — ajándékcsomagot sorsoltak ki tombolán. Az ajándéktárgyakat a városban levő üzemek és magánszemélyek adományozták a Vöröskeresztnek. Életmentők Magyarbánhegyesen a napokban nagy vihart kavart egy gesztenyefa sorsa. A vasútállomásnál levő szolgálati lakás tulajdonosa — egyeztetve a MÁV helyi vezetőivel — ki akarta vágni a háza előtti gesztenyefát. A Faluszépítő Egyesület tudomást szerezve a dologról akciót indított a szép és értékes fa megmentésére. Többszöri „tárgyalás” után végül megegyeztek abban, hogy az önkormányzat hozzájárulásával a kritikus ágakat megnyesik. Andrea mehet Elsők között szavazott Szegő Andrea volt alelnök felmentési kérelméről a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének pénteken Budapesten ösz- szeült kongresszusa. A titkos szavazás során leadott 517 érvényes szavazatból a felmentésre szavazott 502, ellene 15 küldött. Tehát a kongresszus megerősítette Szegő Andrea felmentését. Kincstári erőmű Megkezdődött a nagymarosi félbemaradt vízierőmű-rend- szer 25 milliárd forint beruházási értékű objektumának átadása a Kincstári Vagyonkezelő Szervezetnek. Az utak, gátak, épületek jelenleg a beruházó, az Ovi- ber kezelésében vannak, s a cég az Országgyőlés döntése értelmében december 31 -éig köteles átadni ezeket az értékeket. Éled a gazdaság? A jövő évben továbbra is az inflációs folyamat megtörése, valamint az ország külső és belső pénzügyi egyensúlyának fenntartása áll a gazdaságpolitika középpontjában —jelentette ki Király Péter pénzügyi államtitkár a tegnapi kormányszóvivői tájékoztatón. Jövőre 69,4 milliárd forintos költségvetési hiánnyal számol a kormányzat, a kalkulációk szerint 20 százalékot meghaladóan nőne a GDP. Az államtitkár reális esélyt látott arra, hogy 1992-ben a fogyasztói árnövekedés ne haladja meg a 10 százalékot, s az év második felében lassú növekedés induljon meg a gazdaságban. Forródrót Csütörtökön 14 óra 10 perc óta él a magyar és a jugoszláv légvédelmi parancsnokságot összekötő forródrót—jelentette be Keleti György honvédelmi szóvivő. A közvetlen telefon- kapcsolat kialakításáról az elmúlt héten Szabadkán állapodott meg a két ország légvédelmi főnöke. KÖRKÉP 1991. november 23-24., szombat-vasárnap A ult cánlHBaj fsztivál i Asiába ótméteres omai gyűl A rendezvény-névadó homár, kagyló alakú tányéron és a távol-keleti felszolgáló hölgy (Folytatás az 1. oldalról) lasztékot könnyen leírhatjuk: a névadó homártól a tengeri algákig, fűszerezve lepényhallal, lazaccal, tintahallal, no meg bambuszrüggyel stb. készült nyálcsurgató finomságok. Előételnek ráksalátát és éticsigát kértünk. Jöhetett a kagyló- és az algaleves, majd megízleltük a lepényhalat és a fahéjas lazacot. A szomszéd asztalnál rákkal, gombával, májjal és kagylóval töltött tintahalat költött el éppen egy ínyenc úr, nagy-nagy élvezettel. Szemközt homárral birkózott — tíz perc után még döntetlenre állt a viadal...—egy házaspár. S amikor búcsúzáskor azt számolgattam, hogy vajon mikorra tudunk összespórolni egy családi indonéz vacsorára valót — a kínálat nem olcsó, de fele annyiba kerül, mint egy hasonló egzotikus étteremben Budapesten —, a tulajdonos-üzletvezető a következőket mondta: — A november 30-áig tartó homárfesztivál csak a kezdet. Csaknem biztos, hogy rövidesen egyedülálló különlegességgel állunk elő: kétméteres macskacápákat szeretnénk egészben megsütve feltálalni vendégeinknek. Európának ezen a részén ilyenre még soha sem volt példa. (Lovász) Fotó: Gál Edit az ifjúságra, s szervezéseiket segíteni próbálják. Az Ady- kupa magas színvonalú megrendezésére se kerülhetett volna például sor, ha a Békés Megyei Fedőneve: Ady-hét A tegnapi díjkiosztó ünnepséggel véget ért a „lazítás” a sar- kadi Ady Endre Kísérleti Középiskolában. A hagyományok szerint szervezett diákhét eseményei — a tanár-diák vetélkedő, a szkanderverseny, a lépcsőfutó bajnokság, a smink ki mit tud, a házaspárbaj és az egész napos röplabdagála — ma már csak az emlékekben él. Nagy József, a negyedikes diákigazgató, vagy ahogyan a többiek nevezik, „Jósti”, szívesen beszélt az elmúlt napokról: — Ezen a héten közelebb kerültek egymáshoz az osztályok, az egyes diákok, és a diákokhoz a tanárok. Különösen érződött ez a szerda esti Ady-bálon, ami minden eddiginél jobban sikerült. Az iskolában tanító pedagógusok pedig elsősorban annak örültek, hogy még ezekben a nehéz hónapokban is akadtak szponzorok, akik odafigyelnek Diáksport Szövetség vagy a sar- kadi polgármesteri hivatal nem nyúl a „pénztárcájába”. S a részt vevő középiskolás csapatok se fogyaszthattak volna el egy-egy kosámyi gyümölcsöt, ha a sarkadi Fésűs József kiskereskedő nem ajánlja fel azt az iskola számára. A sminkverseny közönsége — minden valószínűség szerint nem véletlenül — főleg lányokból állt Fazekas Ferenc Vendégkommentár Kontraszt Románia elnöke kicsi, ámde törekvő és bajkeverő népnek minősít bennünket. Aztán jön a cseh—szlovák föderáció (szlovák) miniszterelnöke és óvja szűkebb hazáját attól, hogy biztonságosnak tekintse déli (magyar) határait. A szerb hatalom magatartásán lemérhető, hogy Belgrád ugyanolyan módon kategorizál bennünket, mint Iliescu vagy Marian Calfa. Itt a Kisantant a kapuk előtt. Itt van, dacára annak, hogy a magyar kormány hovatovább kétségbeesetten bizonygatja: nincs olyan szándéka, soha nem tett olyan nyilatkozatot, hogy a határok erőszakos megváltoztatására törekednék. Vállalja a Helsinki Egyezményt és a Párizsi Chartát, minthogy mindkettő ebben rendelkezik, tiltó hatállyal. Kevés. A gyanakvással szemben minden kevés. Valamilyen oknál fogva a mi szomszédaink szeretik ezt az állapotot. Szeretnek gyanakodni. Nyugaton működő követségeik pedig keményen dolgoznak azon, hogy rossz hírünket keltsék. Elég egy jobbára ismeretlen magyar parlamenti képviselő kijelentése ahhoz, hogy az amerikai, a francia, a brit, a német kormány újabb bizonyítékhoz jusson a magyarok revíziós, irredenta szándékairól. Nem vagyok bizonyos benne, hogy ez a hadművelet eredménytelen. Az Egyesült Államok kormánya például nagyon kategorikusan nyilvánított negatív véleményt a székely autonómia tárgyában. Kétlem, hogy a mindig jó hírű cseh demokrácia érvei nem érik el a címzetteket, amikor a magyarok „hátsó szándékairól” van szó. Kétleném továbbá, hogy a frankofón országok, amelyeknek a gyülekezetében épp most lépett fel Ion Iliescu, érintetlenek maradnak „a törekvő és bajkeverő magyarság” (torz)képétől. Azt gondolom azonban, hogy az említettek magatartására a „mi kis ügyeinkben” nem részvét, hanem jobbára a részvétlenség jellemző. Nem értik, hogy miközben Nyugat-Európa feltartóztathatatlanul integrálódik, ebben a térségben, ahol mi élünk, miért folynak merőben ellenirányú szervezkedések; hogy jó hetven évvel a Monarchia felbomlása után miért folyik még mindig az osztozkodás az egykori államterületen; mi hajt belülről egyes nemzeteket, hogy folyamatosan a szuverenitásukat és a határaikat féltsék vagy éppen új szuverenitást és új határokat keressenek maguknak széteső föderációk romjain? Tartok tőle, hovatovább anakronizmusnak éreznek bennünket. Aczél Endre „ERŐSZAK RITKÁN ORVOSOL, MERT NEM VILÁ- GOSÍT FEL...” (Kölese,) Munkatársunk menesztését követelték Az alábbi levelet kapta csütörtökön szerkesztőségünk az orosházi polgármestertől: „Orosháza Város Önkormányzat Képviselőtestület egy része az alábbi levelet juttatta el hozzám azzal, hogy azt a testület előtti felolvasás után a Békés Megyei Hírlap főszerkesztőjének továbbítsam. A kérést a mai napon teljesítem. Orosháza, 1991. november 19. Tisztelettel: Dr. Gulyás Mihály polgármester” A csatolt levél szövege pedig a következő: „Tisztelt Polgármester Úr! Orosháza Város Önkormányzat Képviselőtestületének alábbi tagjai kifogást emelünk a Békés Megyei Hírlap orosházi tudósítójának, Papp János úrnak a tevékenysége ellen. Testületünk nem kívánt foglalkozni a sajtó munkájával, de egyéves működésünket áttekintve arra a megállapításra jutottunk, hogy a fent nevezett szerkesztő úr azt az elvet, melyet az újságírás alapelvének tartunk, miszerint: „a hír szent, a vélemény szabad” számtalan esetben nem tartotta be. Városunkban történt néhány eseménnyel kapcsolatban (statisztikai adat, személyek, adatok alapján való megítélése stb.) a valóságtól eltérő változásokat jelentetett meg a sajtóban. Megyénk és városunk érdeke, hogy a nehéz gazdasági és társadalmi viszonyok között lévő ön- kormányzatok munkáját legalább annyiban segítse a" sajtó, hogy a tényeket a maga valóságában közölje az olvasókkal (ünnepségek létszáma, családsegítő intézet adatainak és körülményeinek nem helytálló közlése stb.). Kérjük Polgármester Urat, fenti levelünk testület előtti felolvasására, illetve a Békés Megyei Hírlap főszerkesztőjéhez való továbbítására, melynek lényege, hogy dr. Árpási Zoltán úr szíveskedjék körzetünk tudósítására más személyt megbízni. Orosháza, 1991. november 8- án. Tisztelettel: (13 aláírás)” *** Az orosházi polgármester levelét megelőzte a híre. Szerkesztőségünk hivatalosan még mit sem tudott a munkatársunk elleni feljelentésről, amikor a Dél-kelet Leninből doktorált munkatársa, Dányi László Nemkívánatos személy a megyei lap munkatársa című cikkében tudósított az orosházi skandalumról. A hetilap munkatársa többek között tudni vélte, hogy kollégánkat „persona non grata-nak, azaz nemkívánatos személynek minősítették a város közgyűlésein”. Mi több, Dányi szerint az is „könnyen elképzelhető, hogy — követve a példaértékű kezdeményezést — a közeljövőben más települések képviselő-testületei is ilyen és ehhez hasonló lépésekre kényszerülnek a független, korrekt tájékoztatás kiharcolása végett.” (A Lenin-szakértő cikkének olvastán felvetődik a kérdés: mit is érthet Dányi a sajtó függetlenségén, no meg a független, korrekt tájékoztatás alatt.) Az MDF megyei vezetőivel múlt pénteken tartott szerkesztőségi megbeszélésen Pleskó Pál is a Dányiéhoz hasonló kifejezéseket használt, amikor nem hivatalosan átnyújtotta a tiltakozó levelet. Az alapos szerepzavarba esett orosházi pártelnök is persona non grata-nak nyilvánította a városi közgyűléseken Papp Jánost. Most, miután végre hivatalosan is hozzájuthattunk az orosházi képviselők egy részének aláírásával ratifikált levélhez, összevethetjük egy másik levéllel, azzal, amelyik szintén Orosházáról érkezett, és szintén városi honatyák írták alá, összesen heten. Azt a levelet faxon küldték, di- rektben. Az aláírók többek között így fogalmaznak a polgármestertől érkezett levélről: ,,....a stílus és a módszerek ismerősek és nem meglepőek, az MDF utóbbi időben történt megnyilvánulásainak helyi szinten alkalmazott egyenes következményei... Úgy véljük, senkinek sem szabad elfelejtenie, hogy normálisan működő demokráciában a hatalom minden párt részéről múlandó állapotnak tekintendő és amennyiben a sajtót az éppen aktuális hatalom érdekeinek kiszolgálására akarja bárki kényszeríteni, az távol van a sajtószabadságtól és a normálisan működő demokráciától. Fentiek miatt tiltakozunk a főszerkesztő úr ilyen módon történő befolyásolása ellen és kérjük, hogy a tudósító munkáját a továbbiakban se politikai széljárások, hanem szigorúan szakmai szempontok alapján ítélje meg és ilyen szellemben döntsön a fent említett levél kérése felől.” A szerkesztőség természetesen döntött. Véleményünket a már említett múlt pénteki találkozón Pleskó Pálnak is értésére adtuk. Egyértelmű és határozott az álláspontunk: Papp János Orosházán marad. Nem látunk okot a visszahívására. Az ilyen irányú törekvéseket a lap életébe való durva beavatkozásnak, a sajtó- szabadság megcsúfolásának tartjuk. A munkatársaink feje feletti politikai alkuk megkötése függetlenségünk feladását jelentené, erre pedig sem most, sem a jövőben nem kerülhet sor. Szerkesztőség Sarokba szoréfva Létkérdések Csütörtökön hajnalban, miután az első csatornán véget ért Kónya Imre és Pető Iván szópárbaja, végignéztem az MTV és a ZDF híradóját is. Természeteséül?) a német tv-sek nyújtottak többet, bár erről az élményről szívesen lemondtam volna. A földdel egyenlővé tett Vuko- váron szerb fegyveres nyilatkozik: neki így romokban is gyönyörű ez a város, itt fog letelepedni. Arca fáradt, jellegtelen, de a győző önteltsége és a megszállott embert átszellemültsége felejthetetlenné teszi. Snitt. Idős szerb házaspár. Hálálkodnak a Mindenhatónak, hogy végre megérkeztek a felszabadítók. (A fogalmon a csetnike- ket és a velük teljesen egy húron pendülő ,.néphadsereget" értik.) És mondják, micsoda rettegésben éltek eddig. Az óvóhelyen rajtuk kívül jószerével csak(!) horvátok voltak. És ekkor — talán a hajnali ká- bultságtól — összekeverednek bennem a dolgok. Visszakapcsolok gondolatban az egyes program Létkérdések című műsorára. A kő-kövön-nem-maradt városban szegény Pető Iván prédikál. Természetesen horvátul. Ménesi György
