Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-16-17 / 269. szám

1991. november 16-17., szombat-vasárnap

MAGAZIN

„Megjártam én a poklok poklát”

A HOBÓ - szabálytalan portré Földes Lászlóról

„lm itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat.

Sebed a világ—ég, hévül s te lelkedet érzed, a lázat."

(József Attila: Eszmélet)

„Az ember az érzékenységét nem politikai rendszertől függően használja vagy kapja. Nem is azért zenél, hogy ellenálljon, hanem azért, hogy válaszokat keressen a problémáira, a kérdéseire vagy arra, ami fáj neki. A kommunizmusban kerültem emiatt már társadalmon kívüli, börtönszéli helyzetbe, letartóztattak, elvittek, de ez mind nem számít. Tény, hogy ami ma van, az se egy rigófütty, hiszen sok helyen a salak került felülre. A Hobó Blues Band-nek mindenesetre hite, hogy nem hazudik. Ez aztán tényleg nem sok, de elég arra, hogy a közönség, az emberek szemébe nézzünk. Mi nem győzelemre játszunk, hanem az életben maradásra, és abban a helyzetben, amikor védteleneket védsz, és magad is védtelen vagy, akkor tudod, hogy nem győzhetsz. A győzelemhez ütni és ölni kell. En csak védekezésből ütök vissza, de később nem támadok.

, Jóról és rosszról nem

gondolkozom,

csak szenvedek én és csak

dolgozom.”

(J. A.: Szeretnének)

Nekem megadatott az a csodálatos érzés, amit az emberek szeretete, barátsága jelenthet. Pedig csak a legegyszerűbbet teszem, felmegyek a színpadra és csinálom a dolgom. Igaz, sohasem rutinból, mert minden koncert élet-halálra megy. Újat, mást is kell adni ahhoz, hogy mindenki benne legyen a buliban. Ki emlékszik ilyenkor arra, hogy néhány perce még felhúzott lábakkal ült egy roncs mik- robuszban, hogy koncert után hajnali háromkor feküdt le, és reggel fél nyolckor arra ébredt: bontják a szálláshelye falát.

„Tudod, hogy nem élsz lazacon —vagy ténferegsz, vagy adnak munkát

s itt állsz és ott ül a haszon.”

(J. A.: Haszon)

Nekünk a múltban nemcsak az életünket vették el, hanem millióktól fosztottak meg, kiraboltak harmadosztályú gengszterek. Sokban a helyzet nem változott. Egy éve jelent meg a Tábortűz mellett című lemezünk, adtunk egy majdnem teltházas koncertet a Budapest Sportcsarnokban, de még egy fillért sem láttunk belőlük. Ugyanakkor milliókat dugnak olyanok zsebébe, akiknek nincs közönségük, egy gitárt nem tudnak behangolni rendesen. Nálunk meg azért csak zenél egy Solti, egy Tátrai, egy Póka. Bírjuk a gyűrődést, kész az új lemez, a Kocsmaopera, november 15-étől kapható is. Erről már játszunk a koncerteken is és decemberben Békéscsabán is bemutatjuk. Egyébként ha igény van rá, havi rendszerességgel lejövünk, mert szeretnénk, ha az itteni közönséggel is klubszerű kapcsolat alakulna ki.

„Az én szivem sokat csatangolt, de most már okul és tanul.

Aki halandó, csak halandót szerethet halhatat Iánál.”

(J. A.: Az én szivem)

Sokszor voltam mélyponton, nagyon-nagyon lent... Elváltam, meghalt a kisebbik fiam. Megjártam én a poklok poklát. De most úgy érzem: végre révbe értem. Van családom, apa vagyok és a gyerekekkel csodálatos a kapcsolatom. A fiam 18 éves, a kislány 12. A gyerek jelent mindent, nem ismerek annál nagyobb dolgot, mint a fiammal való kapcsolat. O önálló ember, s én mindig arra törekedtem, hogy tudjon és merjen szállni, repülni, s ne féljen, ne essen ösz- sze akkor sem, ha a földre zuhan. Nagyon vigyázok arra, hogy ne telepedjek rá az életére. Tudom, neki is küzdenie kell az apja kisugárzásával, de szerencsére tele van erővel, ötlettel, tehetséggel — úgyhogy ez a harc sikerül neki.

„s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse, mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse s elporlik, szétpereg.”

(J. A.: Levegőt)

Néha úgy érzem, hogy ebben a megváltozott világban kihalt egy generáció. Szörényiék, Presserék mára más formák felé fordultak vagy éppen elhallgatott ez a korosztály. Én még csinálom, mert később kezdtem — 33 évesen—és még nem fulladtam ki, nem fáradtam bele. A mai 30 évesek mintha nem is lennének. Pedig a Kontroll, URH, Trabant, Európa Kiadó és ez a fajta progresszivitás nagyon hiányzik. Szomorú, hogy a Wa- hom András (A. E. Bizottság — a szerk.) éppen ebben a „demokratikus és szebb világban” készül kivándorolni. És mi van helyettük?... Playbackről koncertező zenekarok, kisstílű gazemberek — akik a zenéből nyerészkedve harácsolnak, kazettahamisítás, anarchnia, dzsumbuj.

„Én azt akarom, bár ostobának látszik

a vágy, mely elmém kockáival játszik,

hogy úgy szeressen az egész világ téged s engem, mint anya kisfiát, egyetlen kisfiát, vagy kisleányát"

(.1. A.: Én azt akarom)

Egzisztencia?... Nekem két éve van önálló lakásom, most vagyok 47. Két hete fizettem ki az utolsó adósságom, úgyhogy ma már csak az OTP-nek vagyok „sáros”. Én nem gyűjtöttem vagyont, nincs egy rohadt fillérem sem vagy autóm, ellenben van egy jó könyvtáram, 600 darabos lemezgyűjteményem. S kaptam az élettől egy-két fantasztikus barátot, csodálatos nőt, no és felejthetetlen érzéseket, pillanatokat. Nem lehet szavakba önteni azt, amikor az Emberi Jogok Koncertjén felmész a színpadra és 80 ezer embernek eljátszod a „Zöld-sárgát”.

„En, akit föltaszít a ló, s a porból éppen hogy kilátszom, nem ember szívébe való nagy kínok késeivel játszom.”

(J. A.: Bukj föl az árból)

Siker?... Én nem kapok százával szerelmes leveleket a kiscsajoktól és nem futtat engem a tévé, a rádió, a tömegkommunikáció. Nem vagyok csinált Sztár, a koncerteken nincsenek „hangulatcsináló” tapsolok. Azt ne is kérdezd, hogy hova tartozom a magyar rockzenében! Nem hiszem, hogy valahová is tartoznom kellene. Én a magam útját járom, örülök a közönség szeretetének, a kapcsolatunknak, a folytonos útonlevés boldogságának.

„ világokat igazgatok: üveggolyókkal játszom.

Nem szeretnek a gazdagok: árva gyereknek látszom.

(J. A.: Világokat igazgatok)

József Attila... Tudod, két éve az országúton fogalmazódott meg bennem, hogy lassan eljön az idő, amikor a létezésem kérdéseire a József Attila verseiből kapott válaszokat össze kell rendeznem. Nem műsoros estet akartam csinálni, hanem csak a nála meglelt gondolatokat felfűzni — önmagámnak. Sokan kérdezik manapság: miért „vállalom fel”, amikor éppen „trónfosztására” készülnek?... Marhaság ez a „felvállalás”, neki nincs arra szüksége, hogy védje valaki! Különben is: ki vagyok én hozzá képest?

Kőhalmi Endre —Nyemcsok László

A Magyar Dekrétum. A debreceni Alföldi Nyomda jogfolytonosságának, illetve működésének 430. évfordulójára hasonmás kiadásban jelenteti meg az 1565-ben Debrecenben 5000 példányban, Raphael Hoffhalter által nyomtatott, ma már felbecsülhetetlen ritkaságnak számító Magyar Dekrétumot. A nyomda, mint az ország egyik legnagyobb „könyvgyára”, a hazai piacokra kerülő könyvek egyharmadát gyártja

MTI-fotó: Oláh Tibor

Í1

Iliit!

pftP

í | * |>

5 %5r * a 1 ü i- ií-s stin

JfEC

J * ** o-n “*'«*«**>

Nagy Gyula köszöntése

Megszállott ember volt világ életében Nagy Gyula, aki ma 80 esztendős — szép ünnepségen köszöntötték őt ebből az alkalomból a héten Orosházán.

De kicsoda Nagy Gyula? Kérdezzenek csak meg egy törzsökös orosházit, kiváltképp parasztembert vagy nemzetközi tekintélyű néprajzkutatót, tudni fogja: ő az orosházi múzeum megszervezője, nyugalmazott igazgatója, a parasztélet múltjának fáradhatatlan kutatója és megörökítője, több kiváló monográfia szervezője, szerkesztője, alkotója. (Például Orosháza története, Orosháza néprajza 1965; Parasztélet a Vásárhelyipusztán 1975.)

Jóízű, hosszú beszélgetések emlékét őrzöm azokból az évekből, amikor az Orosházi Hírlap gyakornokaként Gyula bácsival zsúfolt kis irodájában, vagy a paraszti élet használati tárgyaival, munkaeszközeivel ugyancsak zsúfolt raktárban sorra vettük, mikor kezdte a parasztember az aratást, hogyan rakta a keresztet, hányadik kévét nevezték papnak és miért, no meg mire használták az ösztökét, a kisafát, hogyan készült a cibere, mit főzött a gazdaasszony nagymosáskor. Egyszóval a hajdani parasztéletnek aligha akad napjainkban avatottabb ismerője Nagy Gyulánál. Hosszú éveken, évtizedeken át kerékpáron vagy gyalogszerrel járta az orosházi, a vásárhelyi határt, gyűjtötte és mentette — a 24. órában! — a feledéstől a hajdani paraszti élet emlékeit.

Járja a maga útját, szolgálatnak tekintve a hivatását, szerényen, egyenes tartással, miként azok a parasztemberek, akik között annyi évet töltött, s akikre nagy tisztelettel tekint.

Egyszer valamelyik nagyobb munkájának megjelenése után mellékesen szóba kerültek a rangok, címek, elismerések—talán véletlenül a neve elé biggyesztettem a dr.-t. Könnyedén elhárította: nem érek én rá ilyesmire, annyi mindent szeretnék még megírni.

Jó egészséget — és köszönjük, Gyula bácsi. T.I.

Olvasóink írják

Felülvizsgálandó döntés

Mondandóm tárgya az Orosháza, Rákóczi úti tízemeletes épületek előtti utcaszakasz beépítésének a városi képviselő-testület által történt leszavazása. Bevezetőiként kérem: tűzzék napirendre döntésük felülvizsgálatát.

Kérésemet az alábbiakkal indokolom:

1. Vizsgálandó a döntés törvényességé, mert: ez a beépítés érvényes rendezési ten’ben szerepel. Jóváhagyásának lakossági fóruma is megvalósult. Az újabb döntés nem városszintű lakossági véleménnyel megalapozott.

2. Nem történt meg annak megállapítása, hogy miért is került ez a beépítés a városközpont rendezési tervébe 1988-ban? Tehát: látható, hogy kialakul a Rákóczi út belvárosi szakaszának egyik oldali beépítése. Ezzel szemben a túloldalon látható egy 3 darab tízemeletes épülettel zárt lakótelep széle. Ez az állapot még középtávon sem tekinthető) befejezettnek. A részletes városépítési indoklást terjedelmi korlátok miatt mellőzöm.

Konkrétan az odaépítésről: Mint azt az Orosházi Napló október 31-ei számában is érintette az erről leközölt beszélgetés, a lakossági fórumon nem a beépítés elfogadása, hanem a konkrét megvalósítás módozata kellett, hogy legyen a téma. Tehát sorra kellett volna venni azokat a garanciákat, melyek mellett biztosítható az ott lévő lakások használati értékcsökkenésének elkerülése. Ezzel kapcsolatban valóban az ott lakók meghívása indokolt. Észrevételeiket pedig a következőfázisban, a megvalósulás alapját képező kivitelezési tervezésnél lett volna kötelezően figyelembe venni.

A demokratikus eljárásról: az értelmes ember tudja, hogy nincs olyan törvény, helyi rendelet vagy bármilyen, sokakat épintő beavatkozás, megvalósítás, amely minden polgárnak azonos mértékben érdeke, tetsző vagy előnyös lenne. A legtöbb építési helyességet illető kétkedésre megtalálható a szabályozás erejű, a többnyire szakmailag is tisztázott válasz. Tehát egyáltalán nem új a dilemma, és a szakmai feleletet sem a képviselő-testületnek kell rá kitalálnia. Az Önök feladata ettől komplexebb és nagyobb, mellyel együtt felelősségük is. Önök a településfejlődést segítik vagy gátolják állásfoglalásaikkal.

Utószó: most azokhoz a képviselőkhöz szólok (és azt hiszem, a többséghez), akik előítélettel Szemlélték eddig is a volt tanácsnál dolgozó városfejlesztési szakemberek munkáját. Kérem, ne keressék a tárgyalt beépítés politikai „hátamögét”. Ilyen ugyanis ott nincs. Kérem, lépjenek ki abból a minden megalapozottságot nélkülöző kerékvágásból is, hogy a tanácsi városfejlesztési szakemberek végzettségüktől és szakmai gyakorlatuktól függetlenül csak hozzá nem értők és bérencek lehettek. Ha Önök közül sokan így vélik helyesnek hozzáállásukat, akkor milyen alapon várhatnák el saját maguk eltérő lakossági megítélését, hiszen Önök is dolgoztak a rendszerváltást megelőzően valahol. Erről most csak ennyit. Nem utolsósorban azért is érdemes a döntés az utólagos átgondolásra, mert valamit csak leszavaztak, de nem ajánlottak helyette semmit, ami megoldás lenne arra a problémára, amiért ez a beépítés megfogalmazódott. A készítendő új rendezési terv nem az!

Takács Antal, Orosháza

Megjegyzések a „Jól fizető hivatal”-hoz

A Békés Megyei Hírlap november 7-ei számában megjelent ,Jól fizető hivatal" című cikkel kapcsolatban a következő megjegyzéseim vannak:

Először is nem az a probléma, hogy a jövedelmek a köztársasági megbízott hivatalában relatíve magasak, hanem az, hogy nagyon sok munkahely nem fizet a dolgozóknak annyit, amelyből tisztességesen meg lehetne élni. A jelenleg még gyulai jegyző véleményével kapcsolatban két dolgot jegyeznék meg. Az egyik, nem biztos, hogy bölcs ember az, aki saját állásváltoztatását másokra (képviselő- testület, munkatársak) való hivatkozással magyarázza. A másik az, hogy nevezett személyemmel kapcsolatos objektivitását megkérdőjelezi az a tény, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor pályázat útján elnyertem a gyulai jogi osztályvezetői állást — feltételezhetően a jegyzővel azonos végzettségemre, valamint jogi szakvizsgámra, s államigazgatási gyakorlatomra figyelemmel — mintegy ellenségként kezelt. Ez egyben távozásom egyik oka is volt.

Ugyanakkor, ha már a szakmai hozzáértésről beszélünk, kikívánkozik belőlem például az az eset, amikor a képviselő-testület a polgármesteri hivatal dolgozóinak jutalmazásáról döntött, s a jegyző úr úgy értelmezte, hogy a polgármester és az alpolgármesterek is az apparátus dolgozói, ezért aztán ő írta alá jutalmukat, beleértve természetesen a sajátját is. (Valójában a polgármester és az alpolgármesterek felett a képviselő-testület, a jegyző felett pedig a polgármester gyakorolja a munkáltatói jogokat.)

Dr. Kovács Imre, Gyula

Eladták a szőnyeget

A békéscsabai Univerzál áruház szőnyegpadló-vásárlási akcióján, november 4-én félretetettem a nekem megtetsző szőnyeget. Mivel OTP-re szerettem volna megvásárolni, a szükséges okiratok beszerzéséig sajnos eltelt egy hét, és addig a szőnyeget eladták. Sérelmesnek tartom a dolgot, mert én pénteken beszéltem az áruház OTP-ügyintézőjével, és mivel a kereseti igazolást az Országos Takarékpénztár már csak hétfőn tudta igazolni, az OTP-ügyintéző állítólag megbeszélte az áruház helyettes vezetőjével, aki ígérte, hogy a szőnyeget megtartják hétfőig, mivel az ügyintézés folyamatban van. Hát ez nem így történt.

Azt tudom, attól, hogy ezt az ügyet az olvasók elé tárom, még nincs meg a szőnyegem, de talán okulhatnának belőle az áruház dolgozói, hogy mások ne járjanak így.

Ezt az esetet már csak azért sem tudom szó nélkül hagyni, mivel tavaly vásároltam egy táskát, és akkor a pénztáros hölgy elfelejtette kivenni belőle a biztonsági jelzőt. A lépcsőn lefelé jövet kínos helyzetbe kerültem, mindenki tolvajnak nézett.

Károlyi Mártonná, Békéscsaba