Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-16-17 / 269. szám
i> BÉKÉS MEGYEI HÍRLAPUI HÉT TÉMÁI 1991. november 16-17., szombat-vasárnap „Nem tartom jó elnöknek Tölgyessyt, de számíthat rám” Beszélgetés Solt Ottíliával, az SZDSZ országgyűlési képviselőjével A Szabad Demokraták Szövetsége a napokban mérföldkőhöz ér. Elnökváltásuk nem pusztán személycserét jelent; a párt megerősödése, megújulása, egységessé válása, illetve szétmorzsolódása, ezzel együtt az ellenzék térvesztése, legyengülése várható. A közelmúltban megyénkben járt Solt Ottilia, az SZDSZ parlamenti képviselője, aki látogatása során interjút adott lapunknak. —Van-e igazság abban, hogy az SZDSZ helyzetének megrendülését három tényező okozta. Egyrészt, a kizárólag antikommunista választási propagandára fogékony szimpatizánsok erősen csalódtak, amikor az SZDSZ a választások után nem követelte a régi MSZMP-vezetők üldözését. Másrészt: az SZDSZ mintha ellentmondásos magatartást tanúsított volna a kárpótlásügyben. Először lényegében elzárkóztak a gondolattól, később túl akarták licitálni a kormány csomagtervét is. Végül: kudarcok fedezhetők fel a szabaddemokraták által—is—irányított önkormányzatok egy részében. — Kezdem az utóbbival: a legkisebb kudarc azokban az önkormányzatokban érezhető, amelyekben megmaradtak a régi tanácselnökök. Térjünk azonban a lényegre. Borzasztóan nagy csúsztatás, ha a sajtó vagy maga az SZDSZ azt állítaná, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nagyobb válságban van, mint az egész politikai struktúra. Ugyanolyan válságban szenved, és ugyanazért. Általános megrendülés és csalódottság kerítette hatalmába a közvéleményt, egyszerűen azért, mert a helyzet nem jobb, nem tudtunk a paradicsomba menetelni a demokratikus politikai intézményrendszer megteremtésével, hanem tovább mélyül a gazdasági válság. A SZDSZ is érzi ennek a nyomasztó hatását, de ezért semmiféle szemrehányást nem tennék a választóknak vagy a közvéleménynek, mert mindez előre látható volt. Nagyon mafla, öncsaló az a politikus, aki azt képzelte, nem így lesz. Végképp ködös a választók nagyrésze — sőt az ellenzéki és kormánypártok — előtt, hogy mi a csudát tud egy ellenzéki párt csinálni. A csalódottság és a válsághangulat tehát mindenkiben erősen él. Ebben a helyzetben keresik a helyüket a pártok a politikai palettán. A kérdésben megfogalmazottakkal részben értek egyet. Az, hogy bizonyos félreértések vezették a választókat, amikor egyik vagy másik szervezethez csapódtak, valamennyi pártra igaz. Ránk is jellemző, hogy a nagy felfutás félreértésen alapszik. Mi voltunk a radikális rendszerellenzék, és az emberek ezt sokkal „érzelmibben” értelmezték, mint valaha mondtuk. Úgy képzelték, hogy mi gyűlöljük a kommunistákat és szétszedjük őket. Ezt persze soha nem mondtuk, hanem a rendszerre értettük. Hangoztattuk eleget, hogy boszorkányüldözést nem csinálunk, de aki nem akarta, nem hallotta meg. A kárpótlásügyben nem látok oly’ nagy törést az álláspontunkban, de elképzelhető, hogy ügyetlenül kommunikáltuk. Úgy értelmeztük, hogy általában kárpótláspárti az ország, és igyekeztünk ezt a radikális elképzelésünk megvalósításának eszközeként felhasználni. Az utórezgések alapján nem volt szerencsés, de nem igaz a következetlenség. Azzal érveltünk, hogy nem a kárpótlást igeneljük, mert az legalább annyi problémát vet fel, mintha nem történne semmi, hanem azt szeretnénk, ha a privatizáció mihamarabb végbemenne, akár a régi tulajdonosokkal is. — Ón identitászavart említett az előbb, amely valamennyi pártot érint. Elképzelhető-e, hogy az „Az SZDSZ nincs nagyobb válságban, mint az egesz politikai struktúra” Fotó: Kovács Erzsébet SZDSZ a jövőben választási párt lesz, vagyis négyévenként szervez tagságot, szimpatizánsokat, vagy megtartja a 800 alapszervezetét, és állandóan aktivizálja? — Ezzel kapcsolatban számtalan vitát folytatunk még az SZDSZ-ben. Azt hiszem, Magyarországon pusztán választási párt nem tud létezni. Erre az időközi választások komoly tanulságul szolgáltak. A Fidesz a választási időszakokban nem tudott labdába rúgni, mert nem volt elég szervezete. így nem lehet nyerni. Nálunk nagyon tagolatlan a politikai tudat — természetszerűleg —, hiszen a lakosság nagyobb része semmilyen élménnyel, tapasztalattal nem bír. Ehhez alkalmazkodni kell, vagyis, lennie kell állandóan életben tartott tagságnak, nem az erőfitogtatás miatt, hanem, hogy a tényleges politikai tagolódást elősegítsük. — Elnökválasztás előtt ál! az SZDSZ. Úgy hírlik. Ön nem támogatja Tölgyessy Pétert. Ugyanakkor Tölgyessy, megválasztása esetén számítana Önre az országos ügyvivői testületben. Nincs emögött valami ellentmondás? — Nincs. Nem használnék olyan kifejezést, hogy támogatok vagy nem támogatok valakit, hanem egyszerűen a véleményemet mondtam el az elnökjelölt Tölgyessyről. A kérdés úgy szólt, hogy jó elnöknek tartom-e vagy sem. Azt mondtam, nem. és ezt fenntartom. Annyiban igaza van Tölgyessynek, hogy számíthat rám. Nagyon ellenzem, ha valaki az elnök személyétől függően vállal szerepet az SZDSZ politikai vezetésében. Számtalan dolog tisztázásra vár, előbbre kell lépnünk a politikai mondanivalónk kidolgozásában, s vállalni kell a nézetek ütközését. Nem tartom követhetőnek. hogy csak olyan testületben politizáljon valaki, ahol mindenki tetszik, és ugyanazt gondolja. Ha nem is vagyok túlságosan boldog, ha Tölgyessy az elnök, de nem szabhatok feltételeket. — Tölgyessy Péter megválasztása esetén számítanunk kell-e hasonló kamarillapolitikára. mint a választások után, esetleg az MDF—SZDSZ közötti látványos kompromisszumokra? — Erre nem tudok válaszolni. Nagyon kétélű dolog, amit most mondok. Az egykor megalakult ellenzéki pártok között a legszervesebb alakulatnak az SZDSZ-t tartom, hiszen az SZDSZ alapítói laza, nem is túlságosan szűk körű műhelyben dolgoztak, s legalább egy évtizede együtt gondolkodtak, elég alaposan ismerik egymást. Ez egyik párttal sem volt 'gyTölgyessy ehhez képest új fiú, akit nem ismerek annyira, mint az összes vezető figura bármelyikét. O úgy csöppent az SZDSZ-be, hogy egy tárgyalásban kellett szakértői és nagyon jól, zseniálisan csinálta. Ez az ő világa. Ebből azonban nem következik, hogy van-e neki másik világa. Nagyon riasztó dolgokat produkált Tölgyessy a másfél éves lehetséges együttműködésben, nevezetesen, hogy nem működött együtt. Ezt súlyos hibának tartom. Attól félek, hogy nem szereti azokat a szituációkat, ahol együtt kell működni, de végül is nem tudom. Kiderül, ha megválasztják elnöknek. Kellemetlen lenne, ha a megválasztása esetén a rossz sejtéseimről kiderülne, hogy igaz, de valójában nincsenek tapasztalataim. Azt kell mondanom, hogy nem ismerem ezt az embert, mint politikust sem. László Erzsébet Illetékügyben illetéktelenkedtünk Széleskörű rendelet Beismerjük: megfogtak bennünket. Ugyanis nem tudjuk megmagyarázni, hogy miért kellett a megyei illetékhivatalokat a megyeszékhelyek városi önkormányzatainak alárendelni. Ha az év közepén ez meg is történt, tulajdonképpen csak most vehettük észre. Mégpedig a békéscsabai közgyűlés ez év október 10-én kelt és szeptember 18-ai visszamenőleges hatállyal életbe léptetett egyik rendelet lapozgatása közben. A helyi jogszabályalkotás eme gyöngyszeme az illetékügyi dolgozók anyagi érdekeltségéről hivatott rendelkezni. Amióta világ a világ, az adók (és az illetékek) behajtásán fáradozók valamilyen módon részesültek abból a pénzből, amelyre — a hivatalnokok buzgalma nélkül — az állam akár már keresztet is vethetett volna. S így is van rendjén: nem könnyű kipréselni a pénzt olyanokból, akik végképp nem akarják vagy nem tudják megfizetni az állami sápot. S minthogy gyakorta igen nagy összegekről van szó, könnyen kísértésbejöhet az illetékfizető és a behajtó: talán egy kis magánegyezkedés nyélbe ütésével — az állam rovására — mindketten jól járnának. Ezért szerencsésebb az illetékbeszedőket eleve érdekeltté tenni. Erre való az említett önkormányzati rendelet is. Csakhogy. Nincs korrupció! Emlékeznek talán, hogy korábban néhány sportolóval népes kísérősereg utazott a külföldi versenyekre. Valami ilyesmi csendül ki e rendeletből is. A tanácsrendszer idején a tanácselnökök, a vébétitkárok szintén részesültek az adóbehajtás eredményéből — ők tudták miért. Most pedig a tényleges ügyintézőkön túl a megyei jogú város polgármeste- re, jegyzője, a polgármesteri hivatal pénzügyi és gazdasági irodájának vezetője. a megyei önkormányzat és a szegedi köztársasági megbízotti hivatal Békés megyei területi hivatalának egyes — e pillanatban még kideríthetetlen szemé- lyű — dolgozói is joggal tarthatják a kalapjukat. Ha ugyan belefér az a részesedés, amely az eredményességtől függően akár éves illetményük 10—30 százaléka is lehet. Ha nem tévedünk, e talált pénz 50 ezer forintos havi illetmény esetén az évi 180 ezres összeget is megütheti. Persze a tényleges behajtást végzőket valamivel szerényebben fizetik. Vajon mivel indokolják a rendelettervezet előterjesztői az érintettek anyagi érdekeltségének megteremtését? „Meggyőződésünk szerint az adóigazgatásban dolgozók feddhetetlensége közvetlenül nem függhet össze az anyagiakkal, ennek ellenére az érdekeltség hiánya olyan helyzetet teremthet, melyben — ha az anyagi nehézségek jellembeli hiányosságokkal párosulnak — a korrupció táptalajává válhatnak. Ezért is szükséges megfelelő anyagi érdekeltségi rendszer bevezetése.” — így a városi közgyűlés jogi és ügyrendi bizottságának ajánlása. Felmerülés politikai szinten —Mi az Ön véleménye a leírtakról?— fordultunk Pap János békéscsabai polgármesterhez. — Nem vettem részt ennek a tervezetnek sem a vitájában, sem a tárgyalásában, pontosan azért, mert szóba kerültem... — Elhiszem, de azt. hogy Ön is és a felsorollak is kapjanak pénzt, mégiscsak ón és a jegyző írták alá... — Pénzügyi szakemberek vizsgálták meg országos szinten, máshol hogy an működik ez a rendszer. A többi megyei jogú város is megkapta ezt a lehetőséget. —Mit tesz a polgármester, a jegyzője és azok. akiket még felsoroltam azért, hogy hatékony legyen az illetékügyi bevétel? — Például nem enged el illetéket... — Ha érdekelt lennék, én sem engednék el...Ha jó! értem, a jogorvoslatot Önhöz nyújtják be. És akkor mi a szerepe a jegyzőnek? — Hatásköri törvény fogalmazza meg: a jegyző, mint a hivatal vezetője utasíthatja az ügyintézőket mérlegelésre. — Ön nem találja bántónak azt, hogy ha nem részesülne ebből a pénzből, esetleg korrumpálható lehetne? — De igen! — Nem tudom mennyi a fizetése a polgármesternek, de gondolom... — 48 ezer 700 forint a bruttóm, ebből 30 ezret viszek haza. Ebben az állásban nem keresem meg családi pótlékkal és a feleségem gyedével együtt azt az összeget, ami elérné az egy főre jutó létminimumot. Természetesen tudom, hogy még nagyon sokan vagyunk így ebben a városban. ...hogy amikor ezt a tisztséget elvállalta, úgy vállalta el, hogy tisztességgel, becsülettel végzi feladatát a fizetéséért. — A tervezetet nem én készítettem, hanem szakemberek. Általában és politikusként is a következőket tudom mondani: nem vagyok korrumpálható, ez az irat nem feltételezi a korrumpálhatóságot... — Akkor hadd mutassam meg Önnek még egyszer a szövegezést... — Nem komi m pál hatóság. hanem pozíció szintjén, tehát politikai szinten merült fel a polgármester neve. Én ugyanis mindenféle pénz nélkül, mivel a törvény engem jelöl ki az illetékelengedés elbírálására, döntési jogot határoz meg. ezért ezzel élni is fogok. Vannak esetek, amikor mérlegelni kell. hogy' egy állampolgár a törvényben rögzített kötelességét családi és szociális körülmények miatt nem tudja teljesíteni, akkor a kötelezettséget enyhíteni tudjuk. Legegyszerűbb vezetni úgy egy várost, hogy én minden illetéket megfelezek. Politikai szempontból választókat lehet gyűjteni úgy. ha minden illetéket elenged az ember. Kérdés, hogy' ez a városnak előnyös-e. A közgy űlés pontosan határozott másként, hogy az én döntésem ne csak egy irány ban legyen érdekelt. Egy ébként nálunk fele annyi érdekeltsége van a pol gármestemek. mint más városoknak az országban. —Mit tesz ez ügyben például a köztársasági megbízott területi hivatala és annak dolgozói? — Náluk lehet megfellebbezni a döntést. — Utána még mehetnek a bíróságra is? — Igen. —Az Ön logikája szerint akkor a bíróságnak is juttatni kellene az illetékügy pénzéből, már pedig ha jól tudom, ők szigorúan a fizetésükből élnek... Nem tudott hát meggyőzni arról, miért érdemük meg Önök a dotálást azért a munkáért, amely munkaköri kötelességük? — Sajnálom, hogy nem volt ott a vitán, ahol a képviselők indokolták ezt... —Nem kevés pénzről van szó, ugye? — Három és fél havi fizetésről van szó. A záró rendelkezés szerint: az 1991. első félévet érintő juttatásokat a kihirdetés napját követő 30 napon belül kell kifizetni. Ezt a rendelkezést szeptember 18-án írták alá. Ezek szerint eltelt a 30 nap. Hány illetékügyet bírált el ezalatt a fél év alatt? Mert gondolom a kifizetés ennek a függvénye. — Nem annak a függvénye, hanem az illetékbchajtási elvárások, tervezetek túlteljesítésének függvénye. —Tehát akár bírált, akár nem. a pénzt megkapják, ugye? — Igen. Kinek, mi jár? Az illetékhivatal az egész megyéből gyűjti össze az illetékeket. A békéscsabai befizetések elvileg közvetlenül a város költségvetését gazdagítják. A többi település pénzét a megyei önkormányzat kapja, s valamilyen módon szétosztják a városok, községek között. Csak Békéscsabán ez évben 45 millió forint illeték- bevételt terveztek, de az év végéig 60— 65 mülió befolyásával számolnak. (Az egész megyében 288 milliós az illeték- terv.) A közgyűlésen néhány képviselő kifogásolta. hogy a polgármester és a jegyző is részesedik az illetékbevételekből. Valaki az alpolgármesterek listára vételét is javasolta, ám ez ellen Domokos László alpolgármester tiltakozott. A rendelettervezet először nem kapta meg a szükséges szavazatmenny iséget, majd a részesedés alsó halárának húszról tíz százalékra, plafonjának 40-ről 30-ra csökkentése után — nyflt szavazás során — viszont igen. Dr. Simon Mihály jegyzőtől arra kértünk választ, hogy a köztársasági megbízotti hivatal és a megyei önkormányzat közvetlen behajtással nem foglalkozó dolgozói miért részesednek az illetékbevételekből? — Az illetékügyekben másodfokon a köztársasági megbízotti hivatal jár el — mondta. — A megyei önkormányzat pedig azért kap a pénzből, mert a kiszabott illeték 70 százaléka az övé. Nagyon olyan színezete van a dolognak, hogy ez a koránt sem csekély pénzalap imítt-amott a vezetői bérek kiegészítését szolgálja. S ami a legszebb: a vezetőkre is kiterjesztették azt az indokolást, hogy ezzel korrumpálhatóságukat akarják megelőzni... Mindeddig úgy hihettük. hogy tisztességükre és tisztaságukra a gyanú árnyéka sem vetődhet. Érthetetlen, hogy miért kellett ilyen helyzetbe hozni őket? + Halo ványnak tűnik az az érvelés, hogy a többi megyeszékhelyen ennél magasabb részesedést állapítottak meg. (Nálunk a kevesebb éppen a tényleges ügyintézőket sújtja, akik havi átlagbére legfeljebb havi 17—18 ezer forint.) A megye illetékhivatalának munkája után a szervezetet munkaköri kötelezettségként irányító vagy vezető polgármester és jegyző jogosult a részesedésre. A többi polgár- mester és jegyző illetményét hogyan lehetne kiegészíteni? Miből származik a szétosztható ösz- szeg? A rendelet szerint az érdekeltségi alap összetevői: ..Az esedékesség időpontjáig be nem fizetett és az illetékügyí dolgozók eredményes közreműködése révén befolyt illetékhátralék 50 százaléka... Az illetékbevételí számlára teljesített befizetésekből a késedelmi pótlékra elszámolt összeg... A havonta képzett érdekeltségi összeg banki kamatai.- A napokban illetékelőlegként a 37 illetékhivatali dolgozók között bruttó 3.7 millió forintot osztottak szét. amely átlagosan nettó 55 ezer forintot jelenL A polgármesteri hivatal 3 vezetőjének bruttó 421 ezer forintot számfejtettek, ők átlagosan ugy ancsak 55 ezer forintos nettóról számolhattak be. A végleges elszámolás valamikor márciusban várható. A köztársasági megbízotti hivatal és a megyei önkormány zat dolgozói egyelőre egy fillért sem vehettek feL mert eddig nem sikerült a városi önkormányzattal megállapodásra jutniuk. Szögezzük le: ebben az ügy ben minden törvényes. Akkor hát mi baj lehet vele? Béla Yafi—Kiss A. János
