Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-13 / 266. szám

MEZŐHEGYES 1991. november 13., szerda © Szerkesztő: Ménesi György. Telefon: Battonya, 310 Ülésezett a testület November 12-én tartotta so­ron következő ülését Mezőhe­gyes város képviselő-testülete. A napirenden szerepelt többek között az önkormányzat és a he­lyi üzemek jövőbeli kapcsolat- rendszerének és a fiatalok elhe­lyezkedési lehetőségeinek átte­kintése. Ezután a képviselők a Templom utca beépítési tervét vitatták meg, majd előkészítet­tek egy önkormányzati rendele­tet, egyet pedig módosítottak. Víz, majdnem ingyen Az utókezelő kórház takaré­kossági okokból ismét üzembe helyezte saját vízmüvét. Az in­tézmény vízellátását jelenleg két búvárszivattyú biztosítja. A rendszert úgy építették ki, hogy a szivattyúk meghibásodása esetén bármikor csatlakozni le­het a városi ivóvízhálózatra. Nyolcadikosok, válasszatok! A 614. Számú Ipari Szak­munkásképző Intézetben ma nyílt napot tartanak. Ebből az alkalomból felsoroljuk az itt el­sajátítható szakmákat. íme: he­gesztő, kovács, esztergályos, autószerelő, géplakatos, mező- gazdasági gépszerelő, villany- szerelő, nőiruha-készítő, kőmű­ves. A mezőgazdasági gépsze­relő szakmát szakközépiskolai oktatás keretében, tehát érettsé­givel együtt is megszerezhetik az ide jelentkezők. Erdélyről, hitelesen November 16-án délelőtt a Mezőhegyesi Általános Műve­lődési Központban Erdély múlt­járól és jelenéről tart előadást Király István, aki korábban le­véltár-igazgató volt Erdélyben. Ugyanezen a rendezvényen Nagy Péter tanár az erdélyi-okta­tási rendszerrel ismerteti meg az érdeklődőket. A két előadót a Fidesz helyi csoportja hívta meg. Utazik a répa A Mezőhegyesi Cukorgyár a közeljövőben bérfeldolgozásra 10 ezer tonna répát szállít Arad­ra. Az ott előállított cukrot a román fél vagy megvásárolja, vagy harmadik ország piacán értékesíti közösen a mezőhe- gyesiekkel. Az együttműködés úttörő jellegű, a jövőbeli kap­csolatok megalapozását szol­gálja. Helyben képezik őket A közelmúltban megszűnt mezőkovácsházi EVIG-gyár- egység vállalati tanműhelyének beredezését 100 ezer forintért megvásárolta a mezőhegyesi szakmunkásképző intézet. A vásárlással mód nyílott arra, hogy iskolai tanműhelyt hozza­nak létre Mezőhegyesen a vil­lanyszerelő szakmát tanuló di­ákok részére. Olcsón lehet hozzájutni A cukorgyárban a termelők folyamatosan vásárolhatnak melaszt és répaszeletet 640, il­letve 380 forintos tonnánkénti áron. A termékek kiadása mun­kanapokon 7.30—14 óra között történik. „Ma is vannak tisztázatlan kérdések A cukorgyár felkészült a privatizációra Az elmúlt hetek esős és fa­gyos időszakai hátráltatták a cukorrépa betakarítását. Vajon a Mezőhegyesi Cukorgyár ho­gyan vészelte át ezeket a napo­kat? A kérdésre Bihari László gyárigazgatótól kértem választ. Beszélgetésünk során szóba jöt­tek egyéb témák is, így többek között a gyár önállóvá válása és a privatizáció. — A cukorgyártási idényt szeptember 9-én kezdtük meg egy sikeres főpróba után — mondja az igazgató. — A gyár történetében még nem fordult elő ilyen hosszan tartó, 100 szá­zalék feletti kapacitáskihaszná­lás. A szezon kezdetétől egé­szen idáig naponta több, mint 3 ezer tonna répát dolgoztunk fel. Sajnos, az esőzések következté­ben a répa cukortartalma jelen­tősen csökkent, örülünk, ha kampányátlagban elérjük a 14,5 százalékot. A fagyos időszak sem kedvezett sem nekünk, sem a termelőknek, de jó együttmű­ködéssel át tudtuk hidalni a ne­hézségeket. — Olyannyira, hogy bérfel­dolgozásra még Jugoszláviába is szállítottak? — Igen, de nem folyamato­san. A vállalt volumennek csak 10 százalékát vittük ki. A na­gyobb mértékű kiszállítás ná­lunk a feldolgozás csökkenésé­vel, esetleg a gyár leállásával járt volna. November 9-én Bihari László: „A gyár törté­netében ilyen még nem volt” egyébként ismét elkezdjük a szállítást Jugoszláviába, de to­vábbra is gondot jelent az ala­csony cukortartalom. Ezen a jó és kevésbé jó minőségű répa ve­gyítésével kívánunk segíteni. Arra is felkészülünk, hogy eset­leg a külföldi partner nem tart igényt a szerződött mennyiség­re, s így annak egy részét is ne­künk kell feldolgoznunk. — Igazgató úr! Úgy tudom, nem csak a fagy és az eső okoz gondot a gyár vezetőségének. Itt van például a kombinátból való kiválásuk ügye. —A gyár önállósága március 8-án vált bizonyossá, akkor kap­tuk meg a Földművelési Minisz­tériumból a létesítő határozatot. Áprilisban megtörtént a cégbí­rósági bejegyzés. Gyárunk egész gazdálkodását arra az egyezségre alapozta, amelyet a kombináttal kötött, és amelyet jóváhagyott a küldöttgyűlés is. A szétválás utáni nyitómérleget illetően ma is vannak tisztázat­lan kérdések, de a lényeg az, hogy a gyár prosperál, gazdál­kodását érdemben tudja folytat­ni. A küszöbön álló privatizáció miatt azonban szükséges lenne minél előbb tisztázni a még nyi­tott kérdéseket. Úgy tűnik, erre rövidesen sor kerül, hisze az FM a közelmúltban a volt anyaválla­lattól is bekérte a mérleget, és tőlünk is. — Kérem, mondjon arról is néhány szót, milyen stádiumban van jelenleg a gyár privatizáció­ja! — Erről keveset közölhetek önnel, hiszen köt a titoktartási kötelezettség. Két külföldi part­nerrel folytatunk tárgyalásokat. Komoly esély van arra, hogy január 1-jétől valamelyikkel vegyes vállalatot tudunk alapí­tani. A részvénytársasági forma tűnik a legkedvezőbbnek. Akül- földi partner tőkerészesedése 30-40 százalék lehet. A beho­zott pénz ittmarad a gyárban, forgóalap-feltöltésre vagy beru­házásra fordítható. —Köszönöm a tájékoztatást. A neve: ITAL-NONIUS Magyar-olasz vegyes vállalat Marco Grossi két évvel ez­előtt határozta el, hogy nóniusz ménest létesít hazájában, Olasz­országban. Elgondolása az idén júliusban valósult meg: az olasz kereskedő és a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát meg­alapította az Itáliai Nóniusz Tenyésztő és Kereskedelmi Kft.-t, rövidebb nevén az ITAL- NONIUS-t. — A vegyes vállalat székhe­lye Olaszországban van — mondja Tomka Iván, a kombinát lótenyésztési ágazatvezetője. — Grossi úr birtoka Biella mellett található, Torinótól 50 kilomé­terre, északkeleti irányban. Gyönyörű szép vidék ez, emberi léptékű hegyekkel, az itthoninál valamivel melegebb éghajlattal. Az olasz partner alaposan fel­készült az októberben kiszállí­tott 13 ló fogadására: istállókat, boxokat épített ne­kik. Azt mondha­tom, hogy Grossi úr családja nagy-nagy szeretettel fogadta a lovakat. Talán túlzó mértékben is dédel­getik, babusgatják őket: valósággal szerelmesei lettek a mezőhegyesi fajtá­nak. — Gondolom, üzlet is ez, nem csak szerelem. — Persze. Grossi úr elsősorban a nó- niuszok továbbte- nyésztésére, a sza­porulat értékesíté­sére vállalkozott. Másodsorban pedig arra, hogy birtokán lovaglási lehetősé­get biztosít a kör­nyék hobbilovasai­nak. Ez Olaszor­szágban egyébként nagy dolog, mert ott másnak a földjére, földútjára lóval nem szabad rámen­ni. A közutak megint nem jöhet­nek számításba, hiszen azok szi­lárd burkolatúak. —Mekkora a kombinát tulaj­doni hányada a kft.-ben? — Az olasz törvények értel­mében nem lehet több 49 száza­léknál, tehát ennyi. Beszélgetésünk során Tomka Iván megemlít még két nevet. Abban, hogy megalakulhatott a vegyes vállalat, nagy szerepe volt dr. Hajtman Pálnak, az ál­lattenyésztési főágazat közel­múltban nyugalomba vonult igazgatójának. Abban pedig ta­lán Grossi úr fiának, Nicolának lesznek érdemei, ha az ITAL- NONIUS jól csengő márkanév­vé válik: a lelkes fiatalember ugyanis több hétig Mezőhegye­sen tartózkodik, hogy eredeti környezetben tanulmányozza a tenyésztésre kiválasztott fajtát. Húsból önellátók A mezőhegyesi utókezelő kórház kisegítő gazdaságát a hetvenes évek végén hozták lét­re. Akkortájt a kórházi ételmara­dékon évente néhány sértést neveltek, javítva ezzel a betegek és a kórházi dolgozók ellátását. Napjainkban már általában 80-90 sertést gondoz a 39-es majdrban Bállá Sándor és felesége. Gémes István, a kór­ház gazdasági igazgatója el­mondta, hogy a „vállalkozás” jelentős megtakarítást eredmé­nyez, hiszen így a nagykereske­delmi árnál is olcsóbban jut hús­hoz az intézmény. A hasított ser­tés kilogrammja például 60 és 90 forint között változik. Azt is az igazgatótól tudjuk, hogy a kisegítő gazdaságot a helyi önkormányzat finanszí­rozza mintegy 800 ezer forinttal. A jó együttműködésnek és a Bállá házaspár lelkiismeretes munkájának köszönhetően az idén még nem kellett húst vásá­rolniuk. A betegek és a dolgo­zók mégis elégedettek lehetnek az élelmezéssel, hiszen Balláék hetente vágnak disznót a kór­háznak. Ebben a munkában a tmk-csoport tagjai rendszeresen segítik őket. Intenzív nyelvtanfolyam Az ÁMK a veszprémi Szug- gesztopéd Nyelvstúdió segítsé­gével 12 éven felüli gyermekek­nek és felnőtteknek 72 órás in­tenzív angol és német nyelvtan- folyamot szervez. A résztvevők a tananyagot heti 3x2 órás fog­lalkozások keretében sajátíthat­ják el. A tervek szerint tavasszal olasznyelv-tanulásra is lesz le­hetőség az ÁMK-ban. Helyben cserélik az okmányokat A mezőkovácsházi rendőrka­pitányság igazgatásrendészeti osztálya minden csütörtökön 13 és 15 óra között fogadóórát tart a mezőhegyesi új rendőrőrsön. Ebben az időpontban a lakosság helyben intézheti személyiiga­zolvány- és útlevélügyeit. Nicola Grossi Mezőhegyesen a fedett lovar­dát is kipróbálta Jobb margó Az Elet és Irodalom november 8-ai számá­ban Székely János az amatőr versírókról el­mélkedik: „...tulajdonképpen mivel is foglal­kozik a magyar közoktatás, ha értelmes, érzé­keny és becsületes állampolgárok — legfogé­konyabb éveikben — kötelességszeriíen elol­vasnak egy csomó verset, állítólag szeretik is őket, még a versíráshoz is kedvet kapnak, de hosszú esztendők alatt csupán annyit tudnak leszúrni az egészből, hogy a sorok nem érnek ki a jobb margóig?! És azt hiszik, hogy bárki belevághat, csak elha­tározás kell hozzá.” Azt hiszik... Tegyük a kezünket a szívünkre! Hányán vélekedünk úgy, hogy nálunk bárkiből lehet bármi. Belőlünk is, természetesen. Aki gyermeket nemzett, az mind szülőnek, aki diplomát szerzett, az mind értelmiséginek, aki elindult és nyert a választáson, az mind képviselőnek tartja magát. Aki nem riadt vissza nagyobb összegű hitel felelőtlen felvételétől, az — saját meggyőződése szerint — vállalkozó. Akinek a fenekéhez hozzáragadt egy elnöki vagy egy igazgatói szék, az mifelénk a Vezető. És ugyanez rendre megtörténik a házastárssal, a fel- és lemenőkkel, s az oldalágiakkal. Nos, nincs ebben semmi susmus. Elvégre egyetlen tehetség sem szenvedhet hátrányt amiatt, hogy csupa zsenikből áll a retyerutyasága. S hogy ki számít tehetségnek? Hát, aki meg tudja különböztetni a jobb margót a baltól. Székely János pedig — azt hiszem — téved: bizonyos esetekben a (vers)sorok egészen a lapszélig érnek, sőt tovább. Felneveltek tizennégy gyermeket Pihenni Mezőhegyesre járnak Mezőhegyesnek vadászati szempontból is jelentős múltja van, ez többé-kevésbé ismert a közvélemény előtt. Megsárgult újságok, régi filmhíradók és öreg mezőhegyesiek regélnek arról, hogy ki mindenkijárt itt az egykori „fejesek” közül. Manapság elsősorban jómó­dú nyugatiak engedhetik meg maguknak, hogy Mezőhegye­sen hódoljanak olcsónak egyál­talán nem nevezhető szenvedé­lyüknek. Eugen Mertzcel és mezőhe­gyesi kísérőjével, Mayer Györggyel a véletlen hozott ösz- sze kinn, a határban. —Az idén a vadállomány ter­mészetes szaporulata elmarad a korábbi évekétől -— mondja Mayer György. — Ha nem ne­veltünk volna több ezer fácánt és vadkacsát, akkor most gyenge szezonra számíthatnánk. így viszont már eddig négy olasz csoportot tudtunk fogadni: ket­tőt fácánra, kettőt vadkacsára. Ugyancsak olaszokat várunk gerlére. Jelenleg franciák van­nak itt, ők őzre és dámvadra jöt­tek. Közéjük tartozik Mertz úr is. Molsheimben lakik, Stras­bourg környékén. A hatvan év körüli franciaor­szági férfi megértve, hogy róla van szó, elneveti magát: — Gyerünk Nóniusz, csinál ott interjú, vannak én vendég — mondja, s a biztonság kedvéért németül is megismétli. A szálloda előterében fakutya segítségével lekerül Mertz úr lábáról a sáros csizma. (A fele­ség, Denise asszony kezében papuccsal várta a férjét!) — Huszonöt éve járok Ma­gyarországra vadászni — mondja Eugen Mertz. — Sokfe­lémegfordultam Európában, így többek között Lengyelország­ban, Csehszlovákiában és Bul­gáriában is. Itt, önöknél érzem a legjobban magam, pontosabban Dél-Magyarországon, még pon­tosabban: Mezőhegyesen. Hat éve visszatérő vendég vagyok a Nóniuszban, ebben az évben már harmadszor jöttünk a fele­ségemmel. A hatvanadik szüle­tésnapomat is itt ünnepeltük ok­tóber 26-án. Miközben a reggeliző Mertz urat és feleségét hallgatom, fi­gyelem a szálloda személyzetét is. Példátlan szeretettel és tiszte­lettel bánnak az idős párral. Magyarázatért a szálloda vezetőhelyetteséhez, Franczek József néhoz fordulok. — Baj lenne, ha nem érezné minden vendégünk a szeretetet, tiszteletet. Mertz úrhoz és fele­ségéhez azonban különleges okokból vonzódunk. Gondolja el, 14 gyermekük van, 10fiúés4 lány. Eddig 16 unokájuk szüle­tett. Molsheimben egy 500 éves, háromszintes villában élnek. Náluk állandóan nagy a zson­gás, nyüzsgés. Mertz úr ruhake­reskedő. Gyermekei közül hat vesz részt az üzletben: reggel teherautóba ülnek, délután 2-ig terítik az árut, akkor hazajön­nek, és a bevétellel elszámolnak a papának vagy a mamának, utá­na elvonulnak a saját családjuk­hoz. Honnan tudom mindezt? Mertz úr meghívott tavaly Mols- heimbe. De nemcsak én vendé­geskedtem náluk, hanem szá­mos itteni vadásztársa és barátja is. Tapasztalataim alapján is mondhatom, hogy azért nagy­szerű emberek, mert végtelenül egyszerűek, végtelenül közvet­lenek. És tegyük hozzá: szállo­dás szemmel nézve jó vendégek is, egyszerre öt-hat szobányi tár­sasággal érkeznek hozzánk, s mindig hosszabb időszakra. Az oldal fotóit Fazekas Ferenc és Gál Edit készí­tette Eugen Mertzet felesége várja a Hotel Nonius előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents