Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-19-20 / 246. szám
MŰVÉSZETEK-TÁRSADALOM -----------------------l9iL2Í?l?ber 19-20-, szombat-vasárnap--------0 T ankönyv 1956-ról, már a nyomdában van Történeti kutatás- 33 éves Magyarországon az 1956-os forradalom független és intézményes kutatására 33 évig nem volt lehetőség, pedig az októberi népfölkelés és előzményei olyan társadalmi és politikai tapasztalatokat tartalmaznak, amelyeknek az összefoglalása, feldolgozása általános érvényű, és fontos tanulságokkal szolgál. Az 1956-os magyar forradalom történetének kutatását végző intézet létrejöttét Nagy Imre és mártírtársai temetésén, 1989. késessel június 16-án Király Béla jelentette be, és a másnap életre hívott ideiglenes kuratórium megkezdte az előkészítő munkát. A Történelmi Igazságtétel Bizottság, a Magyar Tudományos Akadémia, valamint hazai és külföldi alapítványok támogatásával 1990-ben az intézet létre is jött, és 1991 elején megkezdődött a tudományos munka. Az intézet tevékenységéről Békés Csaba tudományos titkár ad tájékoztatást az MTI-Pressnek. — Kérjük, ismertesse az intézet célját és legfontosabb feladatait. — Az intézmény neve: Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének' Dokumentációs és Kutatóintézete, amely közvetlen elődjének tekinti az 1959 és 1963 között Brüsszelben működött Nagy Imre Intézetet. Legfontosabb feladata: felkutatni az 1956-os forradalom előzményeit, a felkelés történetét, és a nemzetközi politikai életre kifejtett hatását. A kutatás az 1953-tól 1963-ig tartó korszakot fogja át. Olyan témákat kutat és elemez, mint Nagy Imre 1953- ban meghirdetett reformjainak a sorsa, az 1953—1956 közötti értelmiségi ellenzék kialakulása, a felkelés története a főváros és a vidék eseményeivel együtt, a forradalom katonai leverése, és az azt követő megtorlás. Vizsgáljuk az 1956 utáni politikai emigráció kérdéseit, a bukás hatását a nyugati értelmiségre, valamint a politikai és munkás- mozgalmakra, a nyugati nagyhatalmak és az ENSZ reagálását, tehát a kutatásaink igen széles körűek. — Milyen szervezeti keretek között működik az intézet? —Az intézet irányítását nemzetközi kuratórium látja el. A testület örökös elnöke: Heltai György, a brüsszeli Nagy Imre Intézet egykori igazgatója, aki a mostani kutatásokban is részt vesz. Társelnökök: Benda Kálmán, Kende Péter (Párizs) és Király Béla. A kuratórium tagjai neves történészek, jogászok, közgazdászok, köztük számos külföldi személyiség. Az idén héttagú igazgatótanács is alakult, az elnökség tagjai mellett Bácskai Vera, Jtihász Gyula, Varga János és Vitányi Iván vesz részt a tanács munkájában. Az intézet két részlegből áll: a Magyar Tudományos Akadémia mellett működő kutatóhelyből és a Történelmi Igazságtétel Bizottság mellett működő dokumentációs és kutatócsoportból áll. — Hogyan dolgoznak az egyes részlegek? — A TIB mellett működő részleg gerince — a szakmában honos angol elnevezést használva—az Oral History Archivum. Magyarul: hangszalagra mondott visszaemlékezések, interjúk gyűjteménye. Itt teljes élet- útinterjúk készülnek az 1956-os események résztvevőivel, szemtanúival, a közelmúlt történelmének formálóival. Eddig mintegy 300 interjú készült el, közülük több könyv alakban is megjelent. A legismertebbek közé tartozik Fazekas György Forró ősz Budapesten című kötete. Az akadémiai kutatóhely többségükben fiatal tudományos munkatársai a forradalom részkérdéseit dolgozzák fel, és igyekeznek összehangolni az ország más tudományos műhelyeiben folyó ötvenhatos kutatásokat. Mint ismeretes, az események dokumentumait, írásos emlékeit hosszú évtizedeken át titkosan kezelték, nem lehetett hozzájuk férni. Felkutatásuk, rendszerezésük óriási munka. Amikor elkezdtük a kutatásokat, rá kellett ébrednünk, hogy ismereteink Budapest-centriku- sak, és a vidéki eseményekről keveset tudunk. A széles körű vidéki feltáró munka a Hajnal István Kör szellemi bázisán és a Soros Alapítvány anyagi támogatásával 1990-ben kezdődött el. Az első lépcsőben az ország 11 megyéjében indult el a kutatás. — A kutatások alapján milyen könyvek, tanulmányok látnak napvilágot a közeljövőben ? —- Elkészült és már nyomdában van Az 1956-os magyar forradalom című kiegészítő tankönyv, amelyet munkatársaink készítettek a középiskolák számára. A könyv négy fejezetre tagolódik: Reform, Felkelés, Szabadságharc, Megtorlás. A fejezeteket egy-egy szerző írta. 1956-ról a rendszerváltás után ez az első elemző és összefoglaló tankönyv. 1991. június 13. és 15. között Budapesten nemzetközi konferenciát rendeztünk, ahol az 1956-os forradalom nemzetközi vonatkozásait, hatásait mértük fel magyar és külföldi résztvevők segítségével. E tanácskozás jegyzőkönyvét adjuk közre magyar nyelven a tudományos műhelyek, egyetemek, kutatóintézetek számára. Ugyanakkor angolul tanulmányköteteket jelentetünk meg a konferencia különböző témáiból. Ezek a kötetek a nemzetközi szakmai körök ér- dekődésére tartanak számot. Példaként két, szerkesztés alatt álló kötet címe: Az 1956-os magyar forradalom a világpolitikában, és Az 1956-os forradalom hatása a kelet-európai országokban. A kiadásra váró könyvek közül még egyet említek, a Kerekasztal-beszélgetés az ’56-os forradalomról című összeállítást. A forradalom 25. évfordulóján kilenc résztvevő — Halda Aliz, Donáth Ferenc, Mérei Ferenc, Göncz Árpád, Vásárhelyi Miklós, Litván György, Mécs Imre, Rácz Sándor és Hegedűs B. András — első ízben mondta el és vitatta meg ötvenhatos emlékeit. A kötet a ma már kordokumentumnak számító beszélgetések szerkesztett szövegét adja majd közre. Az intézet tervei közt szerepel évente egy tudományos tanácskozás hazai és külföldi kutatókkal, és amennyiben az anyagi lehetőségek engedik, az intézet ösztöndíjakat ír ki különböző kutatási témák támogatására — mondta befejezésül Békés Csaba tudományos titkár. Kiss György Mihály ,,Az Óperenciás-tenger közepén egy smaragdzöld sziget...’’ Dublin után Békéscsaba Olvasólámpa Szabadság és gazdaság Értékes kötettel gyarapodott a könyvespolcom, Sós Aladár: Szabadság és gazdaság című munkáját már a dedikációi miatt is különös becsben tartom. Ha majd egyszer a gyerekeimre örökítem a könyveimet, e kötet belső borítóján a következőket olvashatják: szeretettel Kéri György, az unoka, a tanítvány Liska Tibor és a jó barát Göncz Árpád. Egy kis történettel tartozom a megjegyzések megértéséhez. Aki járatos a közgazdaságtanban, annak Liska Tibor neve körülbelül annyit jelent, mint az orvosoknak Semmelweis Ignácé. Liska Tibor régi tisztelője vagyok, és mivel a közelmúltban egymás mellé sodort bennünket a véletlen, megkértem, ugyan kanyarítsa oda a nevét tanítómestere, Sós Aladár könyvére. Megtette — szíves dörmögések közepette. Történt mindez a Magyar Tudományos Akadémia egyik termében, ahol a Göncöl Kiadó gondozásában megjelent könyvet mutatták be. Göncz Árpád volt a találkozó védnöke, aki sugárzó egyszerűséggel beszélt az atyai jó barát szellemi műhelyéről. Magyar volt és európai, elkötelezettje az emberi értékeknek, mélységesen tisztelte a szellemet, a szellem szabadságát—mondta többek közt Göncz Árpád, aki jó szívvel dedikálta a könyvet. És az unoka, Kéri György kézjegye is jóleső érzéssel tölt el, hiszen általa olyan ember életművének egy részével kerülhetek közelségbe, akit érdemes felfedezni, önmagunk gyarapítására. Sós Aladárt az első világháború előtti, és a két világháború közötti korszak kitűnő építészeként tartják számon, és sokan közülünk talán nem is tudnak arról, hogy elsősorban társadalomtudós volt. A közgazdaság- tan, az etika, a logika, az ismeretelmélet, az építészettörténet és a művészettörténet területét fogta át ismereteinek széles horizontja. Munkásságának középpontjában a gazdaság alapkérdéseinek és a szabadság gazdasági előfeltételeinek kutatása állt. Minden korok eretnek gondolkodója volt Sós Aladár. Olvasom szép mondatait, és igazságába beleborzongok. Egyik levelében írja: az emberek egyelőén jogosultak a Földnek nevezett bolygón való tartózkodásra, ott a boldogság keresésére, ott a megélhetésük biztosítására. Ez egy olyan gondolat, amelyet máraBibliais hangoztatott. Van egy gyönyörű paszszus, amelyik így szól: „Isten mondja népének: ne adjátok el a földet örök áron, mert a föld az enyém, és ti csak jövevények és zsellérek vagytok e földön.” Sós Aladár egész életműve a bibliai eszme megvalósítása jegyében fogant. Tudta, hogy örök kisebbségben marad, mégis hangosan kiáltott az egyén, a kisebbségek igazáért. A Soros Alapítvány és az Agrobank Rt. támogatásával megjelent könyv manapság talán még kevés eséllyel indulna egy népszerűségi versenyen. Nem is ez a célja. Széchenyi munkáiról is többen beszélnek, mint ahányan olvassák, s attól még semmit se csökken az értéke. Talán nem túlzó a jóslat, hogy Sós Aladár könyve 2-3 év múlva azon közgazdászok mindennapi olvasmánya lesz, akiknek szembe kell majd nézni a magyar valósággal. Andódy Tibor Kétszáz európai országból érkezett fiatal éneklésétől, játékától volt hangos július 27-én Írország fővárosában, Dublin- ban a Liffey folyó partja. A két hétig tartó műhelymunkák után a III. Európai Ifjúsági Színjátszó Találkozó befejezéseként nyilvános utcai bemutatóval búcsúztak a „kultúra fővárosától” a találkozó résztvevői. A jelenlevő magyar megfigyelő a mohácsi busójárás és a hazánk egyéb vidékén szokásos kisze- hajtás rituális elemeinek nagymérvű hasonlóságát döbbenettel fedezte fel a nagyszabású jelAz Újszövetség írásaiból kirajzolódik az az evangéliumi életeszmény, amelyet Jézus követőinek tanított. Máté evangéliuma nyolc (Mt 5, 1—12), Lukácsé pedig négy boldogságot sorol fel, de négy jaj formájában azok ellentétét is bemutatja (Lk 6,20—26). Boldogok a szegények Máté és Lukács változatában egyaránt az első boldogság a legfontosabb, minthogy a többi belőle következik és ennek változata: „Boldogok vagytok ti szegények, mert tietek az Isten országa” (Lk 6, 20), „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5, 3). A „szegény” fogalmát az Ószövetség szóhasználatára vezetjük vissza, amely olyan valakit jelöl, aki függő helyzetben van másoktól, és nekik kiszolgáltatott. A szegénység jelenthet anyagi nincstelenséget, de a kiszolgáltatottságból származó jogtalanság szélesebb körét is. Az Ószövetségben a másoktól való függésnek és kiszolgáltatottságnak vallási jelentése is van. A szegény azért szenved jogtalanságot, mert a hatalmasok megszegték az Istentől Izrael népének adott jogrendet és a felelősök — király, vezetők, bímezes, zenés fináléban. A fekete ruhás, félelmetesre maszkírozott „rontás erői” állandó „provokációikkal” mindent megtesznek azért, hogy a „jókat” hatalmuk alá hajtsák — füst, hangzavar, harc — már-már sikerül az „agresszió”; fekete lepellel kerítik körül a jókat, de megszólal a szabadságot jelző kürt, s a „falak” leomlanak. A fekete arcúaknak menekülni kell. Felhangzik a méltóságteljes győzelmi ének. Kétszáz európai fiatal énekli az ír dallamot, ír nyelven. Megrendítő pillanat. Soksíkú metafora ez itt a smarák—nem szereznek érvényt az isteni törvényeknek. Mit tehet ebben a helyzetben a szenvedő szegény? Minthogy nem remélhet emberi segítséget, ezért egyedül csak Istenben bízhat, aki maga lép fel szegényei érdekében, és helyreállítja a megsértett isteni jogrendet. A „szegény” vallási értelemben tehát az, aki egész szívvel Istent keresi, és bizalommal ráhagyatkozik. Kívánja Isten országának eljövetelét, amelyben helyreáll a megvetett isteni igazságosság. Az evangéliumi boldogságok is az utóbbi értelemben használják a szegények fogalmát, melyet Máté azzal is érzékeltet, hogy a „lélekben szegények” kifejezést használja a lukácsi „szegények” változattal szemben. A lét nagy kérdéseinek megoldásában a véges ember önerejére támaszkodva csak tapogatózik. A múlandó világ értékeivel nem képes maradéktalanul boldoggá és beteljesedetté tenni életét. A halhatatlanság és a tökéletesség felé törekszik, de mindig véges valóságának korlátaiba ütközik. Tudja, hogy bármit is szerzett, előbb-utóbb elveszíti. Jézus szerint a „lélekben szegény” az, aki ezt a helyzetet felismeri, de azt is, hogy megoldást csak Istentől várhat. Ezért az evangéliumi életeszményt követő ember őszinte vágyakozással fordul Istenhez, őt keresi ragdzöld sziget köztársaságában. Az áldozathozatal sem marad el, a különböző országok folyóinak ifjai üdvözletként saját országuk ajándékát a Liffey folyó- nak adják: földet, virágokat, köveket, koszorúkat, s a szlovákok igazi kiszebabáját sodorja tovább a tenger felé a dubliniak kedves folyója. S mindezek után még utcai bemutatók következ-- nek. Minden drámai műhely bemutatja azt a produkciót, amin két hétig dolgozott. Tíz csoport egyszerre. A nagyszámú kíváncsi nézősereg nehezen és boldog, mert megkapja az el- veszíthetetlen kincset, Isten országát, amelyben a személyes Istennel való találkozás beteljesedéshez vezeti. Isten és felebarát Az evangéliumi életeszmény határozott erkölcsi magatartást is követel, amelyet Jézus Isten és a felebarát szeretetében foglal össze: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lel- kedből és teljes elmédből. Ez az első és legnagyobb parancs. A másik hozzá hasonló: Szeresd felebarátod, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik a Törvény és a Próféták” (Mt 22, 37—40). Az Istent kereső és ráhagyatkozó lelkületet csak a felebarát szeretetével lehet igazolni. Olyan mértékkel kell mérni másoknak, mint magunknak, sőt kezdeményezni kell a jót: amit akarunk, hogy nekünk tegyenek, előbb mi tegyünk másoknak. A felebarát nemcsak a hit- sorsos vagy jóakaró, hanem kivétel nélkül minden ember, barát vagy ellenség egyaránt (Mt 5, 43—49). Isten ugyanis minden embernek megkülönböztetés nélkül Atyja, s mi emberek, mint Isten gyermekei, egymásnak testvérei vagyunk. Ezért Istent csak akkor szerethetjük, ha a másik embert is szeretjük, akit Isten is szeret. A szeretet kettős parancsa nem az erkölcsi törvédönt, hogy melyiket tüntesse ki figyelmével, hiszen mindegyik eredeti, ötletes és szórakoztató. Szerencsére többször is megismétlik a csoportok a bemutatóikat, így könnyebbé válik a választás. És este jön a búcsúzkodás. Nehéz szívvel válnak el egymástól a két hét alatt baráttá vált „játszótársak”; tanárok, diákok, szervezők. Címeket cserélnek, s ígérik egymásnak a találkozást. (A magyar csoport drámatanára, Solténszky Tibor már szervezi a jövő évi találkozót a tanítványai számára.) nyék egyike, hanem az erkölcsi rend előfeltétele és alapja. Isten és a felebarát iránti kötelezettségeink indítéka ugyanis az irántuk való szeretet. A szeretet parancsa A felebaráti szeretet parancsának Jézus ad különleges nyomatékor O a végsőkig elment a megbocsátásban és az ellenség szeretetében. Rosszra jóval válaszolt, és mindent megtett az emberek testi-lelki bajainak orvoslására. Egyúttal szolidaritást vállalt az emberiséggel azzal, hogy azonosította magát egyenként minden emberrel, magára vett minden szeretetet és jogtalanságot, ami embertársi viszonylatban az életet megköny- nyíti vagy megkeseríti. így bármit teszünk, jó vagy rosszat az emberekkel, magának Jézusnak tesszük (Mt 25,40—45). A szeretet legfőbb motívuma tehát, hogy a felebarátban Jézussal találkozunk. Jézus fenntartás nélküli odaadása Isten és az ember szolgálatára, az evangéliumi életeszményt személyes példává avatja. így valójában nem egy tan vagy erkölcsi eszmerendszer elfogadására, hanem követésére szólít mindenkit. A szeretet parancsa Jézus élete révén lett emberi történelmünk része, és valami módon az erkölcsi cselekvés meghatározó eleme még azok számára is, akik őt nem ismerik vagy nem fogadják el. Rózsa Huba, a budapesti róm. kát. hittudományi egyetem tanára Ismerjük meg a Bibliát! Az evangéliumi életeszmény
