Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-05-06 / 234. szám
1991. október 5-6., szombat-vasárnap o ’ w 51 . fi. W ■ Bp mft I y , p jpT f Jé rM áJnEm: | ' IW f \|)l MM!# V'jjffe: I ■ 1 1849. augusztus 17. Részletek az osztrák minisztertanács jegyzőkönyvéből 2. A miniszterelnök felolvasta a báró Haynau táborszernagynak szóló, a magyar lázadó hadtestnek biztosítandó megadási feltételekre vonatkozó, a f. hó 16-i ülés határozatai alapján megfogalmazott utasítás tervezetét. A tervezettel kapcsolatban semmiféle ellenvetés sem hangzott el. A világosi Bohus-kastély. A bejárattól balra eső szobában található az a kerek asztal, amelyen a fegyverletételt aláírták f \ Petőfi Sándor Fekete-piros dal —Részlet— Hagyjátok el azt a piros-fehér-zöld színt, Lejárt az ideje! Más szín illeti most a magyar nemzetet: Piros és fekete. Fessük zászlóinkat fekete-pirosra, Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa. (...) Hol lesz az új Mohács? hol megint húszezer Magyar vitéz vész el, Mérföldekre nyúló rónát borítva el Kiomló vérével. Fessük zászlóinkat fekete-pirosra, Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa. Hol lesz az új Mohács? ahol megint lemegy Majd a haza napja, S háromszáz évig vagy talán soha többé Arcát nem mutatja! Fessük zászlóinkat fekete-pirosra, Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa. ys _____(1848, május)____________________________________j 1 849. augusztus 18. Haynau hadparancsa A győzelmes császári királyi fegyverek, a magyar forradalomnak ezer fejű hvdráját legyőzték — Görgey, a pártütők legjobb vezérük vezénylete alatt levő fő haditest magát feltétlenül megadta, az aradi vár a cs. kir. katonaság által tegnapi napon elfoglaltatott, és a pártütők seregének elszakadt részei, mellyek elámitá- sukban a harcz folytatásával még utolsó kísérletekhez fogtak, szünet nélkül üldöztetnek, és hasonló meghódolásra kénszeritettnek, vagy meg- semmisitetnek. Ezen kedvező körülményeknél fogva, miután, a háború, szerencsésen bevégeztetnek tekintendő, és egész Magyarország a cs. kir. hadsereg által ismét elfoglaltatott, késznek érzem magamat, az egész katonaság részére őrmestertől lefele, kik a forradalom per- czében a cs. kir. hadtestületekből a pártütők seregébe átmentek, most már teljes közbocsánatot adni, és meghatározni; hogy az annak előtti rangot nem tekintve a cs. kir. hadseregben mindnyájan mint köz emberek bésoroztas- sanak. 1849. augusztus 11. Görgey beszéde az aradi haditanácson Bajtársak! Az ideiglenes kormány, mely elhibázott intézkedéseivel jelenlegi nehéz helyzetünkbe sodort bennünket (...) — leköszönt. — Tagjai néhány kivétellel, személyes biztonságuk felől aggódva, futásban kerestek menedéket — bizonyos jeleként, hogy sokasodnak a veszélyek, melyekkel ezek az urak épp oly kevéssé tartják tanácsosnak szembenézni, amilyen elővigyázatlanul részesei voltak a felidézésüknek, és ezáltal a haza tönkrejuttatásának. — A vezéri pálca mellé, melyet vitéz csapataim bizalmának köszönhetek, ma a legfőbb polgári hatalmat is kezembe vettem. Minden rám néz most, mint utolsó reményére — és én csak egy esendő ember vagyok — és sohasem éreztem ezt annyira, mint éppen ebben a nehéz órában. — Hogy ebben a válságos pillanatban tanácsukat kérhessem, összehívtam önöket, barátaim és fegyvertársaim. Remélem, hogy önök, akik ritka kitartással bátran helytálltak csatákban és ütközetekben, akik jó- és balsorsot, örömet és szenvedést megosztottak velem, ma is igazolni fogják bizalmamat, segítenek nekem megkeresői azt az utat, amelyet a keserű szükség- szerűség, és mindenekelőtt a hadseregünk és a rablásnak és fosztogatásnak kiszolgáltatott haza iránti köteles felelősség előír számunkra. — Dembinski tábornok Szegedet kardcsapás, a Tisza— Maros vonalat pedig csaknem minden ellenállás nélkül feladta. Szeged hirtelen, előre nem látható elvesztésével ott felhalmozott óriási gabona- és lisztkészleteink az ellenség kezére jutottak. — Dembinski e hó 5-én Szőregnél megveretve a kormány határozott parancsa ellenére nem a baráti Arad várára, hanem Temesvár felé vonult vissza — ezzel (valószínűleg féltékenységből) meghiúsította egyesülésünket. — Temesvárnál tegnapelőtt csatát fogadott el, és Bem megérkezése ellenére, aki néhány percre helyreállította az ütközetet — mint Guyon tábornok az elmúlt éjjel írásban jelentette—teljes vereséget szenvedett. Még alaposabban tájékoztatott ennek a katasztrófának a részleteiről Vécsey tábornok, aki arra is rámutatott, hogy lehetetlen a futó hadsereg rendezése; ezt annyival is inkább megértem, mert mostanáig jelentés szerint ennek a szétugrasztott hadseregnek ezemégyszázhatvan menekülő tisztje érkezett be ide. — így magunkra maradva láthatjuk, hogy Újarad előtt csatarendben áll a győzelemittas ellenség — hogy Pécskát és Mezőhegyest osztrák — Simándot orosz csapatok szállták meg; a mi pénztáraink pedig üresek, egészen üresek, hiányoznak a legénység ellátásához szükséges készletek, lőszerünk pedig alig elégséges egy kiadósabb csatanapra. — Mindezeket előrebocsátva megkérdezem: megmenthetjük-e még fegyveres kézzel a hazát? Azt mondom: nem. Hősi halált haltunk: a túlnyomó ellenség elleni kétségbeesett küzdelemben itt- ott még kivívhatunk percnyi sikereket; de Európa két nagyhatalmának jól felszerelt hadseregével nem állhatjuk meg hosszasan egymagunk a nagyon is egyenlőtlen harcot a siker reményében, még ha sikerülne is Erdélybe — amit előbb el kellene foglalnunk — bevennünk magunkat; és a legszükségesebb eszközök híján aligha tarthatnánk magunkat sokáig, és csapataink a pénz és ellátás teljes hiányában demoralizá- lódva csakhamar valóban rablóbandává alacsonvodnának. aminek mindeddig jogtalanul neveztek osztrák részről minket. — A Szemere és Batthyány miniszter úr részéről kezdeményezett tárgyalások az orosz főparancsnokkal, Paszkevics herceggel eredménytelenek voltak, mert nem tudtuk kellő erővel támogatni őket. Ilyen körülmények között a fegyverletételre, mégpedig az orosz csapatok előtti feltétlen fegyverletételre szavazok, mert azt remélem, hogy a cár nagylelkűségébe vetett bizalmunkat az ő nagy hatású közbenjárása Ausztriánál, remélhetőleg nemcsak a mi, hanem szegény hazánk érdekében is igazolni fogja. Barátaim! Előre látom, hogy talán milliók, az elvakultságtól vezetve vagy az országot sújtó határtalan nyomorúságot teljes egészében nem ismerve, azt a tényt, hogy mi segédeszközök híján polgártársainkat és jogaikat megvédeni gyengék vagyunk, nem mérlegelve — mondom, milliók árulással fognak vádolni. Talán már holnap fegyvert ad az elvakult gyűlölet egy életemre törő kézbe: mégis szilárd meggyőződésem követem, és a további vérontást károsnak ítélve arra kérem önöket, akikhez nem férhet a gyávaság vádja, hogy gondosan mérlegeljék javaslatomat, mely a szorongatott hazának legalább a békét hamarosan meghozhatja. (Itt Görgey felolvasta gróf Rü- dígerhez írott ismert levelét, majd a következő szavakkal fejezte be felszólalását:) Magukra hagyom most önöket, nehogy jelenlétemtől zavarva javaslatomat kevésbé alaposan világítsák meg minden oldalról, és a lehetséges következtetéseket kevésbé gondosan mérlegeljék; és mindenekelőtt arra kérem önöket — kötelezve magam, hogy határozatuk értelmében fogok cselekedni —, hogy ne áltassák magukat rózsás reményekkel, mert lehet, hogy utunk a vérpadra vezet. (OL P 295. A Görgey család levéltára. Görgey Artúr gyűjtemény. 36. cs. Német nyelvű.) Haynau kiáltványa Proclamatio Ő Cs. és K. Felsége folyó évi Május 30-áról szóló legfelsőbb Manifestuma által, a had- és ostromállapotban lévő Magyar és Erdély koronatartományra nézve reám ruházott kormányhatalomnál fogva, rendelem, mint következik: 1. A m. évi October 3-án kibocsájtott és ugyanezen hó 8-án az akkori magyar országgyűlésen kihirdetett legfelsőbb kir. Manifestum által Magyarország, az Erdélyi Nagyfejedelemség pedig az ottani Parancsnok Báró Puchner főtábomagy m. évi October 18-áról szóló Proclamatiója által a hadi törvények alá állíttatott. A mondott naptól, t. i. October 8-ától Magyar- országban, Erdélyben pedig October 18-ától kezdve minden bűntettek és vétségek, mellyek a magyar pártütéssel összeköttetésben vannak, ha bár polgári személyek által követtettek is el. hadtörvényi eljárás alá esnek. E végből különös hadi törvényszékek vannak felállítva, mellyek a fennálló haditörvények és a sereg fővezérei által kibocsájtott Proclamatiók alapján sommásan járandanak el. Ezen haditörvényszékek ítélnek: a) Halálos büntetésre, kötél vagy lőpor és golyó által; b) Deportatióra (hazán kívüli helyekre szállítás); c) Fogsági büntetésekre, t. i. sáncz munkára nehéz vagy könnyű vasban, vár-, fogház- és porkoláb rabságra vasban vagy vas nélkül; d) Pénzbeli büntetésekre. A felségsértés miatti elítéléssel az akárhol létező összes vagyonnak elvesztése együtt jár—mi az ítéletben kimondatik. (...) Az aradi vár udvara, ahogy a szabadságharc idején mutathatott. Szemben a vártemplom — ma beszakadt tetővel, romos állapotban
