Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-05-06 / 234. szám

1991. október 5-6., szombat-vasárnap & —éBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Akikről gyakran megfeledkeznek A 13 vértanú kérdésének bő­séges irodalma van. Kevésbé ismert azonban a tény, hogy az október 6-án agyonlőtt négy és felakasztott kilenc tábornok mellett Aradnak más vértanúi is vannak. Haynau ugyanis elsőnek Or- may-Auffenberg Norbert cseh származású tisztet végeztette ki. Augusztus 24-én írta Schönhals nevű barátjának, későbbi élet­rajzírójának: „Tegnapelőtt meg­kezdődött a dolog, felakasztat­tam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazachelli ezredben, az­tán ezredes és Kossuth segéd­tisztje. Kiss, Leiningen, Pollten- berg, Vécsey stb. is követni fog­ja, mihelyt megérkezik. Az eljá­rás a lehető legrövidebb lesz, megállapíthatjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben. Ekként az eljárásokat a legrövidebb időn belül befejezzük.” Egy nappal később Radetzkynek hasonló hangnemben ír: „Most érkezett Grünne gróf Bécsből, egy mi­nisztertanácsi határozatot ho­zott, hogy a vezérkari tisztekre és egyéb árulókra kimondott íté­letet ne hajtsam végre, ha 40 órával később érkezik, a vezére­ket már a bitófán találja.” öztudomású azon­ban, hogy Bécs sem kegyelmezett s Ernst törzshadbíró vezetésével az aradi várban székelő katonai tör­vényszék egyre-másra hozta íté­leteit. Csutak ezredes feljegyzé­se szerint 1849 őszén és 1850 elején Aradon 489 ítéletet hoz­tak, ebből 219 volt halálos. Az utókor nyilvánvalóan a borús októberi 6. áldozataira emlékszik a legtartósabban. De a 13 és a már említett Ormay- Auffenberg Norberten kívül nem szabad megfeledkeznünk Kazinczy Lajos tábornokról és Hauck Lajos alezredesről sem. Kazinczy csak 12 nappal Vi­lágos után tette le a fegyvert Zsi- bón. Az oroszok őt is átadták az osztrákoknak és szeptember 5- én kísérték Aradra. Az erről szó­ló irat szószerint így hangzik: „Éppen most érkezik a jelen­tés, hogy Sebesházy császári százados holnap, folyó hó 6-án bekísér a lázadó hadseregből egy tábornokot, akinek neve Kazinczy, továbbá kb. 20 más törzs- és főtisztet. A várparancsnokság gondos­kodjék, hogy a fent megnevezett lázadó főnök a többi tiszttől el­különítve helyeztessék fogság­ba. Azokat a tiszteket, akik ko­rábban sem voltak a császári hadsereg tagjai, felügyelet alatt a városban kell beszállásolni. Magas parancs folytán Kochmeister vezérkari őr­nagy.” Kazinczy Lajos életéről Pász­tor Emil, az egri tanárképző főis­kola előadó tanára írt részletes életrajzot. Ebből tudjuk, hogy német nyelvű peranyagának legnagyobb részét a Hadtörté­nelmi Levéltár őrzi. Ernst törzshadbíró a 13 vérta­nú, továbbá Gáspár András és Lenkey János peranyagát az íté­letekkel együtt jóváhagyás vé­gett szeptember végén felter­jesztette Haynauhoz. Október elsején reggel meg is kezdte Kazinczy Lajos kihallgatását, mely másnap is folytatódott. Kazinczy vallomását Ernst törzshadbíró diktálása alapján vették jegyzőkönyvbe. Úgy tűnik, először tábomok- ságáról és előléptetési okiratai­ról érdeklődtek: mikor vették fel a hadseregbe, miért harcolt a császár ellen. Vallomását Pász­tor Emil részletesen idézi. Sza­vai szerint a katonai fegyelem tartotta vissza a hadseregben mindvégig. „Hogy mennyire csak ez a meggondolás vezérelt — mond­ja Kazinczy — az a tény is iga­zolja, hogy mihelyt Görgey fegyverletételéről megbizonyo­sodtam, nyomban követtem pél­dáját. Ezzel harcászati előnyö­ket áldoztam fel, mert Grotenh­jelm tábornok és Clam tábornok egymástól elvált csapatai közé vonulva abban a helyzetben vol­tam, hogy egyiket a másik után megverjem, hiszen egyiknek csak hatezer, a másiknak csak nyolcezer embere volt és Clam tábornok ráadásul négynapi já­róföldre lemaradt.” Na persze e pillanatnyilag re­mélt siker alig változtathatott volna a forradalom megpecsé­telt sorsán, de ez már más lapra tartozik. Kazinczy vallomásában, akárcsak előzőleg a 13 tábornok is, lényegében Görgey mellett tett hitet. Az október 1-jei és 2-ai ki­hallgatás után egy hét szünet kö­vetkezett, közben 5-én kihirdet­ték, majd 6-án végrehajtották a 13 tábornok halálos ítéletét. Mindezt bizonyára Kazinczy is látta vagy hallotta, s érezte, hogy ő lesz a következő. Arra töreke­dett, hogy bebizonyítsa: tábor­noki kinevezése az utolsó na­pokban történt, s valójában nem volt csak ezredesi hatásköre. Ezért Emst hadbíróhoz folya­modik: „Kérem Önt, vegye jóságo­sán figyelembe azt a tényt, hogy én nem voltam több és nem ren­delkeztem nagyobb politikai be­folyással, mint a hadsereg bár­melyik ezredese...” Mivel sem­mi választ nem kapott, 9-én újabb írásbeli kérelemmel for­dult a hadbíróhoz. Ebből idé­zünk: „Nem akarom, hogy más sorsban részesüljek, mint a baj­társaim, de egy végzetes téve­désnek az Önök részéről áldoza­tul esni nem akarok. Nem tehettem arról, hogy Erdélyben mindenki otthagyta a helyét és így nekem kellett át­vennem a parancsnokságot. Úgy hiszem, hogy igazságtalan­ság engem hadtestparancsnok­nak tartani. Mindössze egy na­pig viseltem a parancsnokságot a csapatok felett, azután jött Görgeynek a levele, amelyet Stein ezredeshez intézett, fegy­verletételre szólítva fel az erdé­lyi csapatokat... Ha mint becsületes ember nem vettem volna át a parancs­nokságot az összes csapatok fe­lett, azok okvetlenül elszéledtek volna és esetleg mint fegyveres bandák veszélyeztették volna a közbiztonságot.” A Kazinczy-iratok között egyéb beadványok is találhatók, melyekben részletesen ismerteti tevékenységét a forradalom alatt. Ezekből derül ki, hogy ki­hallgatása alatt jóformán rá sem hederítettek érveire. „Mivel soha életemben nem állottam hadbíróság előtt — írja a mellékelt iratban Dobay Jó­zsef szintén Aradon raboskodó ezredesnek (a levelet sohasem adták át), meglepetésem oly nagy volt, hogy a dolgokat nem tudtam összefüggően előadni és időt sem engedtek, hogy gondo­lataimban rendbeszedjem, ami e két mozgalmas év alatt tör­tént...” Bár a hadbíróság kihallgatta azokat a tanúkat, kikre Kazinczy hivatkozott (Molnár Ferdinánd, Bayer József és Dobay József), ennek különösebb eredménye nem volt. Október 11 -én ismét Kazinczyt vették elő, s a vallo­másáról felvett jegyzőkönyvet előtte fel is olvasták, majd két napra rá meghozták az ítéletet, melynek szövegét Katona Ta­más fordításából ismerjük, s melynek a lényege a következő: „A vádlottat az I. hadtest ren­deleté tábornoknak nevezi ugyan, de Molnár, Bayer és Dobay felkelőtisztek egybe­hangzó vallomása szerint a vád­lott a lázadó kormány feloszlá­sakor csak ezredesi rangot vi­selt, tehát helyesen nem tábor­nok, hanem az önálló vezérek csoportjába számítandó. Az említett enyhítő körülmé­nyek az 5. hadicikk szigorú volta miatt tulajdonképp csak kegyel­mi úton vehetők figyelembe. Ezt tekintetbe véve, az én nem irányadó büntetési javasla­tom a következő: Kazinczy Lajos vádlott fel­ségsértés bűntette miatt bárhol található minden ingó és ingat­lan vagyonának elkobzása mel­lett lőpor és golyó általi halállal büntetendő. Arad vára, 1849. október 13. Ernst törzshadbíró.” Hogy az ítélet, melyet végső­soron jóváhagytak és végre is hajtottak (a tudomására oly ké­séssel hozták, hogy még kegyel­mi kérvényre sem volt alkalma), mennyire támaszkodott jogi ala­pokra, afelett már sokat vitat­koztak. Ezzel kapcsolatban en­gedtessék meg Horváth Mihály- ra, a neves történetíróra hivat­koznunk: „A vádlott sem maga nem vá­laszthat védelmére ügyvédet, sem a törvényszék által nem adatik olyan melléje; hanem önmaga kénytelen magát, mint tudja, védelmezni. Miután a hadbíró kimondta, mily ítéletet vél az előadott tényre alkalma­zandónak, katona-bírák rangjok szerint alulról fölfelé, szavaz­nak a hadbíró vélemény fölött. Az egész törvényszéknél az egyetlen hadbíró a törvénytudó; ez is csak hadi, legfeljebb az osztrák polgári törvényben jára­tosba magyar polgári törvények, politikai s alkotmányos jogok rendszerint éppen oly ismeretle­nek előtte, mint ama közlegé­nyek, tizedesek, őrmesterek, hadnagyok és századosok előtt, kik az ő véleménye szerint az ítéletet meghozzák.” Október 25-én Kazinczyn is végrehajtották a halálos ítéletet. Midőn agyonlövetése előtt sze­mét fekete kendővel be akarták kötni, magyar nyelven, harsány hangon ezt mondta: „Jobb is, ha bekötik szemei­met, legalább életem végpilla­natában nem kell látnom hazám hóhérjait.” A sortűz eldördülése előtti utolsó szavai ezek voltak: „Isten, ne hagyd el szerencsét­len hazámat!” Huszonkilenc éves volt, mikor meghalt, ott föl­delték el az aradi várfal tövében, teteme azóta sem került felszín­re. Az a végtisztesség sem adat­hatott meg számára, melyet az október hatodikai 13 megka­pott. Kazinczy agyonlövetésével a sor nem zárult le. November 11- én hirdették ki további 13 ezre­des halálos ítéletét, melyeket 6 és 18 év közötti várfogságra vál­toztattak. Ezt követte négy nap­pal később újabb nyolc törzs­tiszt, majd 19-én és 24-én másik 16 halálos ítélet. 1850. január 18-ától március 20-áig a halálos és egyéb ítéle­tek újabb sora következett az aradi várban, az ítéletet azonban csak Hauck Lajos alezredesen hajtották végre, 1850. január 31- én. Bergmann József ezredes, egy ideig Arad várának parancs­noka, még elítélése előtt meghalt, Lenkey János tábornok is csak azzal kerülhette el az akasztófát, hogy a rabságban megtébolyodott és 1850. feb­ruár 7-én elhunyt. Szeméthordó kocsin, korommal bemázolt koporsóban vitték ki a hőst, még sírjának megásásáról sem gon­doskodtak. Később hamvait szülővárosába, Egerbe szállítot­ták. Öngyilkosságba menekült Bulcson, még elfogatása előtt Gáli László tábornok. Végső soron az aradi vár 464 foglya közül várfogságra vetet­tek négyszázat, felmentettek 46- ot, kiutasítottak az országból 17- et. árki Sándor, Arad vármegye mono­gráfiájának írója pontos listát ad az elítéltekről. A hálálta ítéltek kö­zött ott találjuk Asboth Lajost, Hadik Gusztávot, Csutak Kál­mánt, Máriássy Jánost, Si- monffy Józsefet, hogy csak a leg­ismertebb tiszteket említsük. Sokan külföldre menekültek, mások ítéletét súlyos várfogság­ra változtatták. Dr. Kovách Géza Egy eredeti kordokumentum Aradi iparos ágyúi Vécsey tábornok seregében , , fl I Jt* I < H « ,y , <Uf .41 jf4 11 Xl’/t < HU 4 4 / ’/ , ,i , ,/ I i ,144 ,i /ft 4 4j ff < f>t H i 1' 4 /ti I / n </. 0.0*4 <( (i, I. rú < « /•!.*♦ W t>m tf/t iwii •, . ,, ,/■ , U ('ooft/it //V»; munjKfi ni Iliim tiX fininn *tfn\ 0 114 4 4i i>,4 /ntt* •• Vf4 //*»«,_ 4 Sí ijói xniaúnoi fi'/ij/fin n yofi/f , 4 4. 0f/nutá unbix*fn'ide ///i'Xáti*it/cnt/Hi>» JX* m . Ín*/, </, <•// (\4h >i4 xnnn/i S>*'i ‘/tfMtf /már'nnim A\ S i.ijiinii\( ‘/ht/tu r/i /é t/ n X fiú fi *>n4 nía fi 1í% h N4iái'iih rti'.ii. (uAn'i 4 in , /tn/inúi *>/ a x i//f njuf (/*'/ fjjl/ I J jrt Íl'< ,‘f< 4 4/4 „ nini •l4li4U4* i) oont/in oX*iú*umtun> a\ rn/f>d*/n n r*mxn ,t: m !<ia / hobtt'. <,44,1,1 I *> vil/tiioU mf/ffíh /fi*f4*tllim ih *,** * Bizonyítvány mellyel igazoljuk, hogy Franz Bott hóhér 1849. október 6-án a felségsértés miatt halálra ítélt Láhner Györgyöt Aradon kötél által kivégezte, és e foglalatosságnál a kellő ügyességet és jártasságot tanúsította. Ezt saját aláírásunkkal hitelesítjük. A cs. kir. katonai különleges vizsgálóbizottság részéről: Arad, 1849. október 6. Josef Tichy őrnagy Schückl hadbíró százados a cs. kir. 25. gyalogezredben. (Hasonló bizonyítványokat állítottak ki Damjanich János, Leiningen-Westerburg Károly, Poeltenerg Ernő és Vécsey Károly kivégzéséről.) A legkiválóbb iparosok közé tartoztak az aradi harangöntő Hönigek. Az erdélyi nagyváro­sok, de Bukovina és Kelet-Ma- gyarország számos templomá­ban több nemzedékük közel 120 éven át gyártotta a harangokat. Arról azonban csak pár éve kap­tunk hiteles bizonyítékot, amit a család, szájhagyományokra hi­vatkozva hangoztatott, hogy a cégalapító, id. Honig Frigyes, hasonlóan Gábor Áron székely ágyúöntő mesterhez, 1849-ben az Aradtól 40 kilométerre lévő Szentandráson mozsárágyúkat gyártott, s küldött el a forradalmi seregek táborába. Ezért a Bach- korszakban börtönbüntetésre ítélték. Az alább közölt levél eredeti­je a Magyar Nemzeti Múzeum­ban található. Id. Honig Frigyes a kiegyezés után azonnal fel­ajánlotta ágyúöntésének „relik­viáit” a Nemzeti Múzeum igaz­gatójának. A fénymásolatot az aradi iparos'dinasztiákról szóló riportsorozatomra készülve bo­csátotta rendelkezésemre az ágyúöntő mester dédunokája, ifj. Honig László. „Aradon, december 7-én, 1867. Méltóságos Úr! — A fájdal­mas emlékű 1849-ik esztendő­ben Temesvár alatt táborozó Gróf Vécsey Károly magyar tá­bornok által a magyar szabadsá­gi harczhoz szükséges ágyúk, mozsarak és egyéb öntvények szállítására felszólíttatván, egyszersmind a Temes megyé­ben Szent-Andráson felállított országos öntöde felszerelésével és vezetésével is megbízattam, utóbb Kossuth Lajos kormány­zó úr által az öntöde igazgatójá­vá kineveztettem. Megbízatá­som folytán a többi között 6 da­rab messzehordó mozsarat ön­töttem Szent-Andráson. — Ezen mozsarak Gróf Vécsey táborába szállíttattak, s ugyan­azokkal lövettetett az ostrom alá vett Temesvár vára. — Habár Szent-Andrásról az ellenség elől éjjel és sietve menekülni kellettetett, s minden szerszá­maim az öntödébe visszamarad­tak, habár magam — rövid időre ugyan — fogságba jutottam, még is sikerült a fúvót, amely által és a mintadeszkákat, ame­lyek után a fenntérintett 6 mo­zsarak készültek megmenteni. Az eddig nálam hű őrizet alatt tartott kérdéses fúvót és minta­deszkákat, amidőn most már a magyar ügy újjászületésének korszakában rajthelyükből nyu­godtan előrevehetőknek véltem —hazafiúi örömmel sietek Mél­tóságodnak átadni, esedezvén: méltóztassék azokat jelen kísérő soraimmal, tőlem, a mestertől és eddigi tulajdonostól átvenni, és mind az 1849-ik évi magyar sza­badsági harcz egyes jelvényeit örök emlékül a Magyar Nemzeti Múzeum birtokába s tulajdoná­ba átbocsájtani. Fogadja Méltó­ságod szokott szívélyességével szerény kérésemet, mely után mély tisztelettel maradtam Mél­tóságodnak alázatos szolgája Honig Frigyes m. k. harangöntő. Kubinyi Ágoston Úr O Mél­tóságának cs. kir. Kamarásnak, mint a Magyar Nemzeti Mú­zeum Elnökének mély tisztelet­tel Pesten.” A levél lábjegyzetében ez áll: „Tekintetes Dr. Érdy János régi­ségosztály őr úrral a tárgy átadá­sa mellett közöltetik. Pesten, 1868. jan. 2-án. Kubinyi Ágoston.” Közreadja: Puskel Péter (első közlés) Az aradi tizenhárom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents