Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-28-29 / 228. szám
KÖRKÉP 1991. szeptember 28-29., szombat-vasárnap „Rokonok” az alpolgármesternél A Mari Köztársaság Csökkent Munkaképességűek Szövetségének vezetői Békéscsabára érkeztek a napokban az Értelmi Fogyatékosok Szövetségének megyei szervezete és a Harmati és Társa Kft. vendégeiként. Céljuk egy együttműködési szerződés megkötése, mely egyrészt munkahely-teremtő, másrészt kereskedelmi alapokra támaszkodna. Egy alapítvány is a tervek között szerepel. A Vol- ga-medencéből érkezett „rokonok” itt létük során a hivatalos tárgyalások mellett vállalatokat, iskolákat keresnek fel. A magyarokhoz hasonlóan, a szintén finn-ugor nyelvcsaládba tartozó mari delegáció vezetője, Rumjanev Viktor látogatást tett Molnár György alpolgármesternél is. Találkozójukon szó esett többek között a mozgássérültek támogatásáról, munkalehetőségeiről, szakmai információcserékről, a kérdés gazdasági alapokra történő helyezéséről. Újabb FAO-összeírás Mi terem a kiskertekben? Tavasszal beszámoltunk róla, hogy az ENSZ szakosított mezőgazdasági szervezete, a FAO hazánkat — és ezen belül Békés megyét is — bevonta különböző mezőgazdasági felmérésekbe. Idén először állatszámlálást végeztek a mezőgazdasági kis-, illetve nagytermelők körében. Végh Zoltán, a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatója a következőket mondja: — Ezúton is csak köszönete- met fejezhetem ki a lakosságnak, amiért segítette a számláló- biztosok munkáját. Hasznos volt az együttműködés a FAO- nak és a magyar gazdáknak egyaránt, hiszen a tavaszi állatszámlálásnak is köszönhető, hogy a kormányzati szervek szembesültek az óriási problémákkal. Belátták, hogy érdemi döntéseket kell hozni a feszültségek feloldására. Most reprezentatív számlálást végzünk 62 Békés megyei településen, 203 körzetben. A 150 számlálóbiztos 3826 kistermelőnél méri föl a növénytermelés adatait, a gazdálkodásra fordított költségeket, a felhasználási, értékesítési módozatokat, a mezőgazdasági épületeket stb. A gazdaságok egy részében felmérjük az állat- állomány alakulását, hogy képet kapjunk a fél év alatt bekövetkezett változásokról. Az összeírás október l-jén kezdődik és előreláthatóan 15- éig tart. S ami nagyon fontos: a háztáji gazdaságok jövedelmeiről nem kell nyilatkozni. L. S. „AZ ELLENSÉGESKEDÉS HARAG, MELY KERESI A BOSSZÚRA ALKALMAS IDŐT.” (Cicero) Törvényalkotás előtt gondolatébresztő vita „A magyar szövetkezetek nem kolhozok” — A Parlament október 7-én és 8-án napirendre tűzi a szövetkezeti törvényt és a szövetkezeti átalakulási törvényt — kezdte mondandóját Vastagh Pál országgyűlési képviselő tegnap délután az MSZP székházában Békéscsabán. — felesleges erősítenem, hogy mennyire fontos a Szocialista Párt számára a magyar vidék, a falu, a szövetkezetek jövője. Ezért kértük a találkozót Önökkel, hogy az Országgyűlésben képviselhessük véleményüket, elmondhassuk aggályaikat, tolmácsoljuk ötleteiket. A találkozóra meghívták a volt és jelenlegi szövetkezeti vezetőket, a téma szakértőit és az érdeklődőket. Lakos László és Vastagh Pál ismertették a törvénytervezet leglényegesebb pontjait, felhívták a figyelmet az MSZP agrárelképzeléseire. Lakos László az új szövetkezeti és átalakulási törvény szerves egységéről beszélt. A kárpótlás után megmaradó szövetkezeti vagyon jövőjéről szólva ismertette erről a különböző parlamenti pártok véleményét, a döntő kérdéseket. — A magyar szövetkezeti mozgalom megszüntethetetlen, erős gazdasági tényező. Ezzel tisztában van a kormány is — szólt vitaindító előadásában Nyers Rezső közgazdász, az MSZP országgyűlési képviselője. —A nemzetközi szövetkezeti mozgalom tagja a magyar is, annak védemyőjét sem leértékelni, sem túlértékelni nem szabad. A magyar ipari és mező- gazdasági szövetkezetek már évtizedek óta nem kolhozok, ahogyan azt néhány érdekcsoport igyekszik jellemezni. A kormány viszonylag elfogadható törvényjavaslatot alkotott, az átalakulás elvét elfogadjuk. Ezzel stabilizálódhatnak a szövetkezetek és akkor már nem lehet a sorsukba avatkozni. Lényeges, hogy az átalakulás minél hamarább megtörténjen, a bizonytalanság véget érjen. Döntő kérdések; a vagyonnevesítés, a vagyonértékelés, a szétválás, a kiválás lehetőségei, módozatai. Sorsdöntő, hogy a törvény rendet eredményezzen, ne fellazítást és anarchiát! Győrfi Károly, a TESZÖV titkára elsőként szólt a megye mezőgazdasági jellemzőiről, a válságról, amely a szövetkezetek munkáját nehezíti. Az értékesítési gondok, a pénzhiány, a hitelek óriási kamatterhei ellenére még be lehetett takarítani, a szalma sem maradt a földön. Arról kevés szó esik, hogy a szövetkezetekből már két éve kiviheti a földjét az a tag, amelyik akarja. így a nagyüzemi gazdálkodású 400 ezer hektárból 4-5 ezer hektár földön folytatnak magángazdálkodást. A termelőszövetkezeti tagok és az agrárágazathoz kapcsolódó iparban dolgozók attól tartanak, hogy a törvényes átalakulás elhúzódása, a bizonytalanság miatt a rend helyett a káosz lesz úrrá a mezőgazdaságon. Szóba került a vásárolt földek sorsa, az idős termelőszövetkezeti tagok létbizonytalansága, amely a piacgazdaság körülményei között csak fokozódik. Vélhetően, a felvetett gondolatok közül a használhatóakat beépítik parlamenti munkájukba a képviselők. B. Zs. Vendégkommentár Kurzus a pusztán A kocsmában mondják: dr. Savai teológiai tanár épített paplakot az Árpád-kori „romtemplom” mellé. Szegedéből gyak- • ran kijár. A romjaiból újjáépített pusztai kerített templom kapuja nyitva, a házban egy fiatalember. A paptanár a Trabantjával bement Tótkomlósra, gázt hoz egy tanyasinak, aki megkérte. Égyetemisták jönnek ki ide vele elmélkedni. Ok segítettek a házat fölépíteni, a kertet vele együtt művelik. Bokrok, fák a világ minden tájáról; ahol járnak, hoznak. Kis diófa a nyári asztal mellett, egyszer tán árnyékot ad. Régen itt egymást érték a tanyák, mára, miután az embereket bezavarták a kolhozba, néhány maradt. Az őslakosok katolikus magyarok, két fél c.salád katolikus már csak. A többi, tizennyolc—húsz ember, evangélikus szlovák telepes. A misékre (karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor meg búcsúra) eljönnek az evangélikusok is. Amikor a paptanár itt van, hétköznap minden este miséz magának, maguknak. Hajdanán eskettek is, az egyik szomszéd huszonöt éve itt esküdött, ő volt az utolsó. Bogárzón is ilyen pusztatemplom van, ott volt pap is, ő járt ide. Búcsú október húszadika körül. Nem Gellért-napon (Gellért a templom védőszentje), mert a pásztomép Szent Vendelt tartja igazi patrónusának. Tízen, tizenöt—húszán jönnek el, itt már csak öregek élnek. Hoznak kalácsot; szép ünnep. Dr. Sávai János, a szegedi hittudományi akadémia tanára vatikáni kutatásai alapján a hódoltsági ferences missziók jelentéseiről ír könyvet. A pusztai papiakban komoly szakkönyvtár, dolgozószobájának az ablaka (az íróasztaltól) a pusztára ny flik. Hol a tévé, kereste egy vendége. „Odavittem, ez az én képernyőm”. Csodálatos a puszta. Télen, nyáron, mindig. Sávai tanár úr örökségéből épült a pusztatemplom mellé e ház. Az egyházé lesz. Amikor 1982-ben idejött, embermagas gaz verte föl a kertet, a templom oromzatán lévő lyukon bemásztak, madártojással, fiókával dobálóztak a tanyavilágba kiruccanó suttyók. Azóta újra istenháza a kopácsi pusztatemplom. Keresztény sziget a pusztán; hol még tán a böfögő barbárt is az asztalhoz ültetik. Igaz, el kell viselnie, hogy vendéglátói áldást kémek a vendégnek nyújtott kenyérre is. (Egyéb kommentárt e pusztai „kurzus”—azt hiszem—nem kíván.) Sarusi Mihály A hivatal megkapta... Dr. Farkas Gabriella, a Magyar Demokrata Fórum (egyik) alelnöke ritkán kerül reflektorfénybe. A fordulat idején még téeszjo- gászként kereste kenyerét Heves megyében, aztán a változások őt is politikai pályára terelték. Nemrégiben az MDF Békés megyei szervezete által megtartott kárpótlási fórumon találkozhattunk, s az azt követő sajtótájékoztató jó alkalom volt arra, hogy válaszokat* kapjunk a „csendes középutasnak” tartott politikustól néhány aktuális kérdésre. — Sokan több mint figyelemfelhívónak tartják a demokrata fórum parlamenti frakcióján belül azt a változást, amelynek nyomán 26 képviselő önálló platformot alkotva kinyilvánította véleményét. Nem jelent-e törést ez a párton belül? — Úgy vélem, egyáltalán nem jelent semmiféle törést. Egy demokráciában a parlamenti képviselők szívé-joga, hogy a frakció fegyelmét betartva alkosson olyan csoportot, amelyben szívesen vállal feladatot. Én nem nevezném platformnak sem, mert nem valamelyik szellemi áramlat köré csoportosultak, hanem az MDF alapító levelében foglaltakat akarják gyorsabban és — véleményük szerint — konzekvensebben véghezvinni. Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy sok szempontból szerencsésnek is tartom ezt a formációt. Gondoljunk bele, a parlamenti frakció csaknem 170 képviselőből áll, amit — már csak nagyságánál fogva is—nehezebb gyorsan és eredményesen működtetni. Az meg egyenesen elfogadhatatlan, hogy ez a pártnak valamiféle szétverése lenne. Inkább a türelmetlenség, a radikálisabb tenniakarás igénye szülte, s ez a szándék köny- nyen lehet, hogy húzóereje lesz a pártnak. — Az időpontok szinte kísértetiesen egybevágnak. Megjelenik a Kónya-tanulmány, az MDF Békés megyei szervezetének nagy port kavaró nyilatkozata és a platformszándék. Ón szerint milyen összefüggés van közöttük? — Szerintem semmilyen ösz- szefüggés sincs a platformalakítás és Kónya Imre tanulmánya között. A honatyák már korábban megmutatták szándékukat, s az akut kérdésekben való véleményazonosságukat. S azt sem szabad feledni, hogy a kiváltó okok jóval régebbről datálódnak, sem mint a tanulmány megjelenésének ideje, vagy a Békés megyeiek nyilatkozata. Nem árt arra sem emlékezni, hogy az MDF alakulása pillanatától kezdve tárháza a sokszínű progresszív elképzelésnek. — Jónéhányan úgy látjuk, hogy az MDF-en belül megtörtént egyfajta „szereposztás". Csurka István radikális kijelentéseivel „teszteli” a közvéleményt, dr. Kónya Imre a jog talajába kapaszkodó kemény kezű politikai szándékról tesz tanúbizonyságot. S ha ,,kedvezőtlen a fogadtatás”, akkor az MDF legfelsőbb vezetése, a kormánypolitikusok, s maga Antall József foglal mérsékelt reálpolitikusi álláspontot. Mindezek tükrében logikusnak tűnik az a konklúzió, hogy az MDF egysége felbomlott... —Ezzel kapcsolatban szeretném leszögezni, hogy a dolgok lényegét illetően a Magyar Demokrata Fórum álláspontja egységes. Én azt hiszem, hogy a pártnak a jövőben is tolerálnia kell a benne rejlő sokféleséget, ez erényünkre válik. Politikusaink megnyilvánulásait nem szerepvállalásként értelmezném, hanem vérmérsékletük, mentalitásuk alapján való különbözőségnek. — Kónya Imre tanulmánya jókora botránykőnek bizonyult. A közvélemény nehezen tudja megemészteni az abban leírtakat, sokan antidemokratikusnak vélnek benne gondolatokai. Mi erről a demokrata fórum álláspontja? — Nem fogalmaztunk meg állásfoglalást, de elemeztük az abban leírt megállapításokat. A frakcióvezető dolgozata nem a nyilvánosságnak készült, inkább egy mélyebb politikai elemzés egyik alappillérének szánta. Véleményem szerint is időszerű volt egy ilyesféle ösz- szegzés megszületése. Most ahhoz a történelmi pillanathoz érkeztünk, amikor már nincsenek szovjet csapatok magyar földön, most már nem szabad, nem lehet félelme a politizálóknak. Azt azért szükségesnek tartom megjegyezni, hogy egészségesebb és hasznosabb lett volna, ha ezeket a gondolatokat feldolgozhatta volna a parlamenti frakció, s nem kényszer szüli a megjelenését. Az mindenesetre tény, hogy a sajtóval szemben elégedetlenek a koalíciós pártok is. Nehéz tudomásul venni, hogy a sajtó mindig liberálisabb, mint az országot kormányzó hatalom. Ám a sajtó szabadsága—az azt gyakorlók szerint is — tárgyilagosan kell élni. A szabadság nem szabadosságot jelent. Kónya Imre tanulmányában én semmiféle fenyegetettséget, „kézivezérlésre” való átállás szándékát sem véltem felfedezni. — Köszönöm a beszélgetést. Kőhalmi Endre (Folytatás az 1. oldalról) Sem az alkotmány, sem más törvény nem szabályozza azt, hogy a köztársasági elnöknek mennyi ideje van az elé terjesztett személyi javaslatok megfontolására. Nincs limitálva az sem, hogy a javaslattevő indítványában szereplő kinevezési időpont ezt korlátozhatja-e — mondta az MTI érdeklődésére pénteken Kukorelli István alkotmányjogász, aki szerint a kineA rádióban „megállt az óra”. Gombár Csaba elnök fölfüggesztette azokat a fölmentő és kinevező döntéseit, amelyeket a Magyar Rádió struktúrájának korszerűsítése keretében október 1-jei hatállyal kellett volna meghoznia. Az elnök lépése előzményeiről és okairól pénteken délben adott tájékoztatást. „Két levelet kaptam csütörtökön a miniszterelnök úrtól” — kezdte Gombár Csaba. Antall József az egyikben azt közölte, hogy bármilyen, a rádió szervezetében tervezett változtatás jogszerűtlen, ezért semmis, érvénytelen. Mindezt a rádió és a televízió felügyeletéről szóló jogszabályra hivatkozva közli, amely ugyanis a kormány jóváhagyását teszi szükségessé az intézmények működési szabályzatának elfogadásához. A másik vezési eljárás szabályozatlanságát csupán a politikai kultúra és a szokásjog regulálja. A köztársasági elnök szóvivője nem kívánt kommentárt fűzni a nemzeti médiumok alel- nökeinek kinevezésére ismételten beterjesztett javaslathoz. Ismeretes viszont, hogy e tárgyban Göncz Árpád köztársasági elnök egyszer már levelet intézett Antall Józsefhez, megfogalmazva abban aggályait. levél arról tájékoztatta a rádió elnökét, hogy a kormány ismét alelnökök kinevezésére tett javaslatot a köztársasági elnöknek. „Nem vitatom a miniszterelnök jogát arra, hogy alelnökök kinevezésére tegyen javaslatot” — fejtette ki álláspontját az elnök, ám hozzátette: a rádió szervezetének reformját akadályozó levelet durva beavatkozásnak tartom az intézmény életébe. Gombár Csaba emlékeztetett: a rádió elnöki posztját azért vállalta el, mert a pártoktól független intézmény kialakításában bízott. Á történtek tanulságát most azonban úgy szűrte le, hogy az MDF egyedül tevékenykedett. A döntések így inkább pártdöntéseknek, mint kormánydöntéseknek nevezhetőek — mondta. Szürke eminenciás vagy a hátország tartalékosa? Alelnöki vélemény platformról, politikai botránykövekről Gombár Csaba: Durva beavatkozás WH HIRDESSEN A BÉKÉS MEGYEI HÍRLAPBAN! MAGYAR POSTA Hirdetését feladhatja 1991. október l-jétöl a megye minden postahivatalánál.