Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-28-29 / 228. szám
1991. szeptember 28-29., szombat-vasárnap KÖRKÉP Horoszkóp Hétvége MÉRLEG (IX. 24— X. 23.). Nem akarja elkiabálni, de úgy érzi — gyökeres változás előtt áll magánélete. Ezzel együtt pedig az is előfordulhat, hogy anyagi felemelkedésre is lehetősége nyílik. A várakozásoknak valós alapjuk van, csak éppen az a nem biztos, hogy milyen gyors lesz a változás. Szeptember 28-án született 1946-ban Benedek Miklós Jászai-díjas színművész Szeptember 29-én született 1943-ban Végh-AI- pár Sándor újságíró SKORPIÓ (X. 24— XI. 22.). A menetrendszerűen érkező nagy hétvégi veszekedés most elmarad. Ez végre nagyszerű lehetőséget ad Önnek arra, hogy elbeszélgessen családtagjaival. Az iskolás gyermek gondjait érdemes kiemelten kezelni. Különösen sok törődést, türelmet és segítséget igényelnek. Hálás tekintetük bőséges kárpótlás lesz a fáradságért. A vasárnapi ebédnél koccintással ünnepeljék meg a családi békét. NYILAS (XI. 23— XII. 21.). Gratulálhat a szerencséjéhez: vállalkozásai most a vártnál is kedvezőbben alakulnak. A csillagok a magánéletben is kiugró sikert, örömteli hétvégét jeleznek. Fiatal Nyilasoknak a házasság is lehetséges. Mindez, amire vágyik — lakás, autó, külföldi út, gyermekei jövője —, most könnyebben teljesülhet. BAK (XII. 22—1. 20.). Hasznos hétvégéje lehet, amit érdemes a szabadban, esetleg a kiskertben töltenie. Mindenképpen szabad levegőn töltse idejét. A természet hangjai, a madárcsicsergés megnyugtatja, s tárgyilagossá teszi. VÍZÖNTŐ (1.21—II. 20.). Kedvező, szép >4flr hétvégét alakíthat magának, s családjának. Felüdülhet, művelődhet, alkothat. A zenére különösen áhítozik. Erős vágyat érez a szép otthon iránt. Saját külsejére, divatos öltözetére is sok gondot fordít. HALAK (II. 21—III. 20.). Kellemes, örömteli hétvége várja. Otthoni étrendjébe vezesse be az egészséges reformtáplálkozást. Amennyire lehetséges, mellőzze a só és a zsír fogyasztását. Alkalma van a mozgásra, kirándulásra, ami szervezetét regenerálja. Hódítása hízeleg hiúságának. KOS (III. 21—IV. 20. ). Társaságba hív-- . ják. Fogadja el, a társas együttlét fontosabb kellemes jó barátokkal, mint a lustálkodás, a restség. Vigyázzon társai lelkivilágára, nehogy sértő megjegyzést tegyen. Életét ésszerűen tervezi. Családi kötelezettségeit nagy felelősséggel teljesíti. * BIKA (IV. 21—V. Kellemetlenül V rr ) tüsszög, megfázott. Igyekezzen természetes gyógymódot eszközölni. Igyon mézes gyógyteát, maradjon otthon. Van épp elég apró- cseprő munkája, ami nem fárasztó, de meg kell csinálni. Vasárnap már baráti társaságban kicsit borozgathat is. IKREK (V. 21—VI. 21. ). Elgondolkodik múltján, s mély érzések törnek fel. Minden dolgon átlát, mégse legyen kritikus, bár igaza van, de lehet, hogy megjegyzései bántóak lennének, s On kerülne kínos helyzetbe. A szerelemben rajongó boldogság várja. RÁK (VI. 22—VII. 22. ). Korán reggel ingerültnek érzi magát, ami délig csak fokozódik, pedig igazából az okát sem tudja. Ne hagyja, hogy kihozzák a sodrából. Éz a legokosabb, amit szombaton megtehet. Ha lehet, keressen magának elfoglaltságot, hogy elkerülje a súrlódásokat. Vasárnapra megnyugszik, és egy családi fagyizással széppé teheti ezt az őszi hétvégét. OROSZLÁN (VII. 23—VIII. 23.). Régen volt már szabadságon. Arra gondol, hogy milyen jó is volna kikapcsolódni. Itt a hétvége, most lesz rá alkalma. S valóban okosan teszi, ha most megtervezi és a közeljövőben kivitelezi őszi pihenőjét. Mindenhol kellemesen felüdülhet, ami messze van a városok zajától, de az Oroszlán ősszel leginkább a hegyekbe vágyik, s ha még teheti^el is utazik oda. SZŰZ (VIII. 24—IX. 23. ). Ha dolgozni szeretne, legyen óvatos! Nem érdemes a hétvégén vágó- és szúrószerszámokkal dolgoznia, főleg, ha nem a szakmájában tevékenykedik. Az árammal különösen legyen óvatos. Szombaton minden határozottságára szüksége lesz, hogy partnerét elcipelje egy szórakozóhelyre vagy a színházba, de az élmény megéri. Önkormányzatok, vállalkozások, „aranytojások” — Igaza volt Rákosi Mátyásnak, amikor azt mondta: „Ne vágjuk le az aranytojást tojó tyúkot!” Napjainkban is aktuális ez a gondolat, a ma nemesfémmel bevont tojását a vállalkozások szülhetik meg — kezdte mondanivalóját Kővári Tibor, az Országos Kisvállalkozás-fejlesztési Iroda oktatásszervezője, akit a megyei képviselő-testület konzultációs irodájának szervezésében megrendezett kétnapos konferencia összefoglalására kértünk. — „Az önkormányzatok feladatai a vállalkozások támogatásában" címet viseli rendezvényünk. Két vezérelvet emelnék ki. Az egyik az önkormányzatok felhívása a tisztességes vállalkozások támogatására, a szakszerű felvilágosítás és segítségnyújtás. Fel kell ismerniük, hogy a vállalkozások menedzselése létkérdés! Hagyni kell az állampolgárokat meggazdagodni! Egy szakszerű információs szolgáltatást szeretnénk kiépíttetni a képviselő-testületeknél. A másik lényeges dolog maguknak az önkormányzatoknak a vállalkozása. Ez szakértők bevonásával történne, így eleve kiesik a hazardírozás lehetősége. A képviselő-testületeknek mindenekelőtt fel kell mérniük lehetőségeiket, és mindazt, ami rendelkezésükre áll. Óriási vagyonról van szó, csak az a kérdés, hogy tudják-e hasznot hozóan felhasználni. A bölcsődék, óvodák magánkézbe adása például igen jól bevált Pest megyében. Miért nem próbálják meg itt is? Ezt a szemléletet kellene elültetni. Szigeti Csaba * Évadnyitó a Jókai Színházban Kabaré Money, money, money. Avagy „magyarosan” írva: ma- ni, mani. Pénz! E bűvös szó meghatározza az életünket, és mivel pénzügyekben nem éppen rózsás a helyzet, gyakorta hervadt a hangulatunk, tüskék jelzik a virágos jókedv elmúlását. Vigadni persze kell, még akkor is, ha tudjuk, esetleg az arcunkra fagy a mosoly. S hogy még bi- zarrabb legyen a helyzet, a pénz himnusza előtt, el lehet dúdolni a valóságos Himnuszt, erősen hangsúlyozva a kezdő fohászt: Isten, áldd meg a magyart. így történt a Békés Megyei Jókai Színház évadnyitó előadása alkalmával, amikor a Kabaré című musical kupiéi előtt, a szezon- kezdet hagyományait követve, meghallgattuk a nemzeti imádságát. Bizony, nagyon ráférne az Isten áldása erre a színházi évadra, a közönségre és mindnyájunkra, akik szeretnénk életünk nagy színjátékaiban is sikereket aratni, vagy nem megbukni legalább. Kérjük a nagy égi „rendezőt”, legyen hozzánk kegyes: úgy alakuljanak a dolgaink, hogy az értelmetlen robot ne vigye el minden jó energiánkat, maradjon kedvünk örülni, bizakodni, és ne kelljen elborzadni magunktól, ha a színház tükröt mutat elénk. Túl sok a kívánság? Legalább a vágyainkban emlékezzünk rá, hogy mi- végre élünk itt, e földön. S amíg el nem indulunk az emberar- cúbb világ felé, szóljon a furcsa dal, mely szerint az élet kabaré. Kezdődjék a játék! Lassan két évtizede, amikor világsiker volt a Kabaré című film. Valamivel később a Fővárosi Operett Színházban is bemutatták a musicalt, amelynek szövegét Joe Masteroff írta. zeneszerzője John Kander, s a dalszövegeket Fred Ebb neve jegyzi. Annak idején, látva a két feldolgozást, főképp arra gondoltam, hogy — bár erőltetett minden méricskélés — de egy magyar színházi produkció, lám egyenértékű lehet az Oscar-dí- jakat nyert filmmel. Fontosabb volt számomra a művészi teljesítmény, mint a művészet tárgya. Á fasiszta diktatúra éledését érzékelteti a Kabaré, és akkor úgy tűnt, olyan távol van tőlünk ez a világ, mint a trójai háború. Sajnos, manapság nem szemlélhetjük a kívülállók páholyából az eltorzuló emberi kapcsolatok ilyetén tükörképét, ezért különös felhangjai vannak a békéscsabai szezonnyitó előadásnak. Amikor még csak „valami van a levegőben”, amikor még minden lehetséges, talán csak szorongató álom az egész — a németországi fasizmus kezdeti időszakában játszódik a Kabaré című musical. Egy berlini mulatóban zajlik az élet, a lányok gyönyörűek, a zenekar kitűnő, a hangulat is kitűnő. A műsor sztárja, a furcsán bolondos lány, akár boldog is lehetne az angol nyelvleckékből élő fiatalemberrel, aki írónak készül, és puszta tánnak: a Konferanszié figuráját az idegeket alaposan felborzoló színészi eszközeikkel vitte színpadra. Szívből gratulálok! Elismerés illemé már a két főszereplő bátorságát is, akik egy héttel a bemutató előtt, szinte beugrással mentették meg az évadkezdést. De aki fiatal és tehetséges, aligha elégszik meg ennyivel, s így Horváth Lajos is szépen, hitelesen keltette életre az idegen világba lemerülő, ott élni próbáló, de — mert tiszta ember kíváncsiságból jött ebbe az izgalmas városba. S akit megismerünk a városlakók közül, a panziótulajdonos Schneider kisasszony és lakói, köztük is fő helyen Schultz úr, a zsidó zöldségkereskedő, ők is boldogok lehetnének, ha nem mérgezné a levegőt a diktatúra terjeszkedő bűze. Félelem és erőszak telepedett a városra, amely szétmarja az emberi kapcsolatokat. Szinte képtelenség ellenállni a láthatatlan erők játékának. Elmenekülni lehet innen vagy felsorakozni a hazugság szirénhangú kórusába, esetleg áltatni magunkat, hogy ezt is túléljük talán. És persze mulatni lehet, akinek kedve van hozzá, és hajlamos elhinni, hogy az élet is kabaré. Beszélni szoktunk önfeledt szórakozásról, ám a Tasnádi Márton által rendezett békéscsabai Kabaré olyan szórakozást ígér, amely nem enged megfeledkezni azokról az érzésekről, amelyek „benne vannak a levegőben”. Mondhatnánk, éppen elég kutyakomédiában van részünk, miért kell még a színházban is, zenés darabokban is erőteljes felkiáltójelekbe ütközni: ember vigyázz! Ám éppen ettől színház a színház, ezért lesz olyan gyóntatóhely, ahonnan távozva a bűnök esetleg meg is előzhetőek. És bár korántsem egyenletes színvonalú a Jókai Színház mostani bemutatója — néha bizony „leül” az előadás —, de vannak az estnek kimagasló pillanatai. Egészen jó színészi alakításokat láthatunk, van tánc, zene, látvány, s a színes ostyában szívesebben vesz- szük magunkhoz a lélekgyógyító porokat. Jól sikerült a bemutatkozás a Jókai Színházhoz az idei évadban szerződött Zubomyák Zol— onnan menekülni kényszerülő amerikai író alakját. Réti Andrea volt a békéscsabai bemutató — és a darab szerinti Kit-Kat- Klub — sztárja, aki bohókás csillaghoz méltón, vibrálva csillogott. Csupa jót mondhatnék róla, ha... Ha nem lett volna olyan nagy hatással rá a Kabaré című film főszereplője. Rendezői ötlettől sugallva, esetleg saját elhatározásából, ki tudja, de túlzottan „Liza Minellire vette a figurát”, ami egyszer már a filmen valóban jó volt, nagyon jó. Bökönyi Laura Kost kisasszony szerepében, egész sor érdektelen prózai csetlés-botlás után dalával olyan forrpontra vitte az előadást, amikor az ember egyszerre érez hideget és meleget, megborzong attól a megmagyarázhatatlan érzéstől, amit csak színházban tapasztalhat, és ott is csak ritkán. Mint ahogy emlékezetesen szép színházi élményt jelent Jancsik Ferenc kabinetalakítása és Felkai Eszter finom eszközökkel, gondosan kimunkált szerepe. Tomanek Gábor, a társulathoz visszatérő művész — remélem, évad végén azt mondhatom: a nagy visszatérő —, kulturáltan oldotta meg feladatát, a kisstílű vigécből lett piti diktátor szerepében, aki attól lesz félelmetes, ha elgondoljuk, hogy számtalan vigéc és tenger sok diktátorka szaporodhat el a bacilustenyészeten. Horváth Éva díszlete, Csík György jelmezei pontosan illettek a produkció hangulatához, jól szolgálták az előadást. He- gyesi Aranka koreográfiáját fegyelmezetten bemutató tánckar is jól illett e fura mulató világába. S a Hajdú Sándor karmester által dirigált zenekar is komoly érdemeket szerzett abban, hogy az előadás végén a közönség hosszan ünnepelte a művészeAndódy Tibor A „Fénytelen csillag” fénye Különös tekintete van ennek a vak fiúnak. Nem úgy néz, mint az egészséges szeműek, akik pillantásukkal leginkább a látványt, a dolgok külső megjelenését kutatják. A felszín — amelyet csak homályosan lát — azt hiszem, őt nem is érdekli igazán. Érzékeli azt, ami másnak láthatatlan, s kimunkálta magában a szavakba öntés képességét; Vad Zsigmond ugyanis versíró fiatalember. Olyan rímfaragó, akiből egyszer talán költő is lehet. Verseskötete mindenesetre már van. De ne irigyelje tőle senki; sokat talpalt utána, s megtakarított pénzecskéjét is arra áldozta, hogy kezébe vehesse, mások kezébe adhassa magánkiadásban napvilágot látott „Fénytelen csillag”-át. Azt már most biztosan tudja, hogy a versírásból nem lehet meggazdagodni. De nem is ez a fontos... „Legyen tiéd is a zeném / mit érek, ha csak az enyém?” — így hangzik kötetének mottója. Vajon meg lehet-e két sorban fogalmazni a lényeget? Vad Zsigmond azt állítja, igen! Nem kell ahhoz szavak hadseregét felsorakoztatni, hogy napfényre hozzunk valamit a valóság zavaros vizeinek mélyéből. Néhány frappáns rím, jól megválasztott kifejezés olykor többet mond, mint egy sokoldalas regény. Ezért állnak versei mindössze Vad Zsigmond Fotó: Fazekas Ferenc két sorból, s címmel sem fecsérli az olvasó idejét. Változatos témájúak, színvonalúak ezek a kétsorosak; többnyire saját sorsáról, élményeiről ír, de akadnak közéleti gondolatai is. („Járatják veled a bolondot, míg meg nem fogod a dorongot.”) Bár időnként erőltetett, nem tud megszabadulni a közhelyektől („Postás bácsi biciklin jár, a sok ember levelet vár.”), kétségtelenül vannak eredeti meglátásai. A dévaványai fiatalember igen termékeny versíró, hisz már elkészült az újabb kötetre valóval. Bár — mint mondja — a verset megírni könnyebb, mint kiadni. Nem siránkozik, csak tárgyilagosan megállapítja: nagyon kevesen támogatnak manapság egy olyan bizonytalan vállalkozást, mint a versírás. Hisz a kultúra sohasem volt jó üzlet. Meg hát mit is adhat egy vers? írójának semmi mást, mint a kifejezés gyönyörűségét, az olvasóknak meg legfeljebb néhány megható, tiszta pillanatot. —gubucz—