Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-28-29 / 228. szám

1991. szeptember 28-29., szombat-vasárnap KÖRKÉP Horoszkóp Hétvége MÉRLEG (IX. 24— X. 23.). Nem akarja elkiabálni, de úgy érzi — gyökeres változás előtt áll magánélete. Ezzel együtt pedig az is előfordulhat, hogy anyagi felemelkedésre is lehetősége nyílik. A várakozá­soknak valós alapjuk van, csak éppen az a nem biztos, hogy milyen gyors lesz a változás. Szeptember 28-án szüle­tett 1946-ban Benedek Miklós Jászai-díjas szín­művész Szeptember 29-én szüle­tett 1943-ban Végh-AI- pár Sándor újságíró SKORPIÓ (X. 24— XI. 22.). A menet­rendszerűen érkező nagy hétvégi veszeke­dés most elmarad. Ez végre nagyszerű lehetőséget ad Önnek arra, hogy elbeszélgessen csa­ládtagjaival. Az iskolás gyer­mek gondjait érdemes kiemel­ten kezelni. Különösen sok törő­dést, türelmet és segítséget igé­nyelnek. Hálás tekintetük bősé­ges kárpótlás lesz a fáradságért. A vasárnapi ebédnél koccintás­sal ünnepeljék meg a családi békét. NYILAS (XI. 23— XII. 21.). Gratulálhat a szerencséjéhez: vál­lalkozásai most a várt­nál is kedvezőbben alakulnak. A csillagok a magánéletben is ki­ugró sikert, örömteli hétvégét jeleznek. Fiatal Nyilasoknak a házasság is lehetséges. Mindez, amire vágyik — lakás, autó, kül­földi út, gyermekei jövője —, most könnyebben teljesülhet. BAK (XII. 22—1. 20.). Hasznos hétvé­géje lehet, amit érde­mes a szabadban, eset­leg a kiskertben töltenie. Min­denképpen szabad levegőn tölt­se idejét. A természet hangjai, a madárcsicsergés megnyugtatja, s tárgyilagossá teszi. VÍZÖNTŐ (1.21—II. 20.). Kedvező, szép >4flr hétvégét alakíthat magának, s családjának. Fel­üdülhet, művelődhet, alkothat. A zenére különösen áhítozik. Erős vágyat érez a szép otthon iránt. Saját külsejére, divatos öl­tözetére is sok gondot fordít. HALAK (II. 21—III. 20.). Kellemes, öröm­teli hétvége várja. Ott­honi étrendjébe vezes­se be az egészséges reformtáp­lálkozást. Amennyire lehetsé­ges, mellőzze a só és a zsír fo­gyasztását. Alkalma van a moz­gásra, kirándulásra, ami szerve­zetét regenerálja. Hódítása híze­leg hiúságának. KOS (III. 21—IV. 20. ). Társaságba hív­-- . ják. Fogadja el, a tár­sas együttlét fonto­sabb kellemes jó barátokkal, mint a lustálkodás, a restség. Vi­gyázzon társai lelkivilágára, nehogy sértő megjegyzést te­gyen. Életét ésszerűen tervezi. Családi kötelezettségeit nagy felelősséggel teljesíti. * BIKA (IV. 21—V. Kellemetlenül V rr ) tüsszög, megfázott. Igyekezzen természe­tes gyógymódot eszközölni. Igyon mézes gyógyteát, marad­jon otthon. Van épp elég apró- cseprő munkája, ami nem fá­rasztó, de meg kell csinálni. Va­sárnap már baráti társaságban kicsit borozgathat is. IKREK (V. 21—VI. 21. ). Elgondolkodik múltján, s mély érzé­sek törnek fel. Minden dolgon átlát, mégse legyen kriti­kus, bár igaza van, de lehet, hogy megjegyzései bántóak lenné­nek, s On kerülne kínos helyzet­be. A szerelemben rajongó bol­dogság várja. RÁK (VI. 22—VII. 22. ). Korán reggel in­gerültnek érzi magát, ami délig csak fokozó­dik, pedig igazából az okát sem tudja. Ne hagyja, hogy kihozzák a sodrából. Éz a legokosabb, amit szombaton megtehet. Ha lehet, keressen magának elfog­laltságot, hogy elkerülje a súrló­dásokat. Vasárnapra megnyug­szik, és egy családi fagyizással széppé teheti ezt az őszi hétvé­gét. OROSZLÁN (VII. 23—VIII. 23.). Régen volt már szabadságon. Arra gondol, hogy mi­lyen jó is volna kikapcsolódni. Itt a hétvége, most lesz rá alkal­ma. S valóban okosan teszi, ha most megtervezi és a közeljövő­ben kivitelezi őszi pihenőjét. Mindenhol kellemesen felüdül­het, ami messze van a városok zajától, de az Oroszlán ősszel leginkább a hegyekbe vágyik, s ha még teheti^el is utazik oda. SZŰZ (VIII. 24—IX. 23. ). Ha dolgozni sze­retne, legyen óvatos! Nem érdemes a hétvé­gén vágó- és szúrószerszámok­kal dolgoznia, főleg, ha nem a szakmájában tevékenykedik. Az árammal különösen legyen óvatos. Szombaton minden ha­tározottságára szüksége lesz, hogy partnerét elcipelje egy szó­rakozóhelyre vagy a színházba, de az élmény megéri. Önkormányzatok, vállalkozások, „aranytojások” — Igaza volt Rákosi Mátyásnak, amikor azt mondta: „Ne vágjuk le az aranytojást tojó tyúkot!” Napjainkban is aktuális ez a gondolat, a ma nemes­fémmel bevont tojását a vállalkozások szülhetik meg — kezdte mondanivaló­ját Kővári Tibor, az Országos Kisvállalkozás-fejlesztési Iroda oktatásszerve­zője, akit a megyei képviselő-testület konzultációs irodájának szervezésében megrendezett kétnapos konferencia összefoglalására kértünk. — „Az önkormányzatok feladatai a vállalkozások támogatásában" címet viseli rendezvényünk. Két vezérelvet emelnék ki. Az egyik az önkormányza­tok felhívása a tisztességes vállalkozások támogatására, a szakszerű felvilá­gosítás és segítségnyújtás. Fel kell ismerniük, hogy a vállalkozások menedzse­lése létkérdés! Hagyni kell az állampolgárokat meggazdagodni! Egy szaksze­rű információs szolgáltatást szeretnénk kiépíttetni a képviselő-testületeknél. A másik lényeges dolog maguknak az önkormányzatoknak a vállalkozása. Ez szakértők bevonásával történne, így eleve kiesik a hazardírozás lehetősége. A képviselő-testületeknek mindenekelőtt fel kell mérniük lehetőségeiket, és mindazt, ami rendelkezésükre áll. Óriási vagyonról van szó, csak az a kérdés, hogy tudják-e hasznot hozóan felhasználni. A bölcsődék, óvodák magánkézbe adása például igen jól bevált Pest megyében. Miért nem próbálják meg itt is? Ezt a szemléletet kellene elültetni. Szigeti Csaba * Évadnyitó a Jókai Színházban Kabaré Money, money, money. Avagy „magyarosan” írva: ma- ni, mani. Pénz! E bűvös szó meghatározza az életünket, és mivel pénzügyekben nem éppen rózsás a helyzet, gyakorta her­vadt a hangulatunk, tüskék jel­zik a virágos jókedv elmúlását. Vigadni persze kell, még akkor is, ha tudjuk, esetleg az arcunkra fagy a mosoly. S hogy még bi- zarrabb legyen a helyzet, a pénz himnusza előtt, el lehet dúdolni a valóságos Himnuszt, erősen hangsúlyozva a kezdő fohászt: Isten, áldd meg a magyart. így történt a Békés Megyei Jókai Színház évadnyitó előadása al­kalmával, amikor a Kabaré című musical kupiéi előtt, a szezon- kezdet hagyományait követve, meghallgattuk a nemzeti imád­ságát. Bizony, nagyon ráférne az Isten áldása erre a színházi évadra, a közönségre és mind­nyájunkra, akik szeretnénk éle­tünk nagy színjátékaiban is sike­reket aratni, vagy nem megbuk­ni legalább. Kérjük a nagy égi „rendezőt”, legyen hozzánk kegyes: úgy alakuljanak a dol­gaink, hogy az értelmetlen robot ne vigye el minden jó energián­kat, maradjon kedvünk örülni, bizakodni, és ne kelljen elbor­zadni magunktól, ha a színház tükröt mutat elénk. Túl sok a kívánság? Legalább a vágyaink­ban emlékezzünk rá, hogy mi- végre élünk itt, e földön. S amíg el nem indulunk az emberar- cúbb világ felé, szóljon a furcsa dal, mely szerint az élet kabaré. Kezdődjék a játék! Lassan két évtizede, amikor világsiker volt a Kabaré című film. Valamivel később a Fővá­rosi Operett Színházban is be­mutatták a musicalt, amelynek szövegét Joe Masteroff írta. ze­neszerzője John Kander, s a dalszövegeket Fred Ebb neve jegyzi. Annak idején, látva a két feldolgozást, főképp arra gon­doltam, hogy — bár erőltetett minden méricskélés — de egy magyar színházi produkció, lám egyenértékű lehet az Oscar-dí- jakat nyert filmmel. Fontosabb volt számomra a művészi telje­sítmény, mint a művészet tár­gya. Á fasiszta diktatúra éledé­sét érzékelteti a Kabaré, és ak­kor úgy tűnt, olyan távol van tőlünk ez a világ, mint a trójai háború. Sajnos, manapság nem szemlélhetjük a kívülállók pá­holyából az eltorzuló emberi kapcsolatok ilyetén tükörképét, ezért különös felhangjai vannak a békéscsabai szezonnyitó elő­adásnak. Amikor még csak „valami van a levegőben”, amikor még minden lehetséges, talán csak szorongató álom az egész — a németországi fasizmus kezdeti időszakában játszódik a Kabaré című musical. Egy berlini mula­tóban zajlik az élet, a lányok gyönyörűek, a zenekar kitűnő, a hangulat is kitűnő. A műsor sztárja, a furcsán bolondos lány, akár boldog is lehetne az angol nyelvleckékből élő fiatalember­rel, aki írónak készül, és puszta tánnak: a Konfe­ranszié figuráját az idegeket ala­posan felborzoló színészi eszkö­zeikkel vitte szín­padra. Szívből gratulálok! Elis­merés illemé már a két főszereplő bátorságát is, akik egy héttel a bemutató előtt, szinte beugrással mentették meg az évadkezdést. De aki fiatal és tehet­séges, aligha elégszik meg ennyivel, s így Horváth Lajos is szépen, hitelesen keltette életre az idegen világba le­merülő, ott élni próbáló, de — mert tiszta ember kíváncsiságból jött ebbe az iz­galmas városba. S akit megis­merünk a városlakók közül, a panziótulajdonos Schneider kis­asszony és lakói, köztük is fő helyen Schultz úr, a zsidó zöld­ségkereskedő, ők is boldogok lehetnének, ha nem mérgezné a levegőt a diktatúra terjeszkedő bűze. Félelem és erőszak telepe­dett a városra, amely szétmarja az emberi kapcsolatokat. Szinte képtelenség ellenállni a láthatat­lan erők játékának. Elmenekülni lehet innen vagy felsorakozni a hazugság szirénhangú kórusá­ba, esetleg áltatni magunkat, hogy ezt is túléljük talán. És persze mulatni lehet, akinek kedve van hozzá, és hajlamos elhinni, hogy az élet is kabaré. Beszélni szoktunk önfeledt szórakozásról, ám a Tasnádi Márton által rendezett békés­csabai Kabaré olyan szórako­zást ígér, amely nem enged meg­feledkezni azokról az érzések­ről, amelyek „benne vannak a levegőben”. Mondhatnánk, ép­pen elég kutyakomédiában van részünk, miért kell még a szín­házban is, zenés darabokban is erőteljes felkiáltójelekbe ütköz­ni: ember vigyázz! Ám éppen ettől színház a színház, ezért lesz olyan gyóntatóhely, ahon­nan távozva a bűnök esetleg meg is előzhetőek. És bár ko­rántsem egyenletes színvonalú a Jókai Színház mostani bemuta­tója — néha bizony „leül” az előadás —, de vannak az estnek kimagasló pillanatai. Egészen jó színészi alakításokat láthatunk, van tánc, zene, látvány, s a szí­nes ostyában szívesebben vesz- szük magunkhoz a lélekgyógyí­tó porokat. Jól sikerült a bemutatkozás a Jókai Színházhoz az idei évad­ban szerződött Zubomyák Zol­— onnan mene­külni kényszerü­lő amerikai író alakját. Réti And­rea volt a békéscsabai bemutató — és a darab szerinti Kit-Kat- Klub — sztárja, aki bohókás csillaghoz méltón, vibrálva csil­logott. Csupa jót mondhatnék róla, ha... Ha nem lett volna olyan nagy hatással rá a Kabaré című film főszereplője. Rende­zői ötlettől sugallva, esetleg sa­ját elhatározásából, ki tudja, de túlzottan „Liza Minellire vette a figurát”, ami egyszer már a fil­men valóban jó volt, nagyon jó. Bökönyi Laura Kost kisasszony szerepében, egész sor érdekte­len prózai csetlés-botlás után dalával olyan forrpontra vitte az előadást, amikor az ember egy­szerre érez hideget és meleget, megborzong attól a megmagya­rázhatatlan érzéstől, amit csak színházban tapasztalhat, és ott is csak ritkán. Mint ahogy emléke­zetesen szép színházi élményt jelent Jancsik Ferenc kabinet­alakítása és Felkai Eszter finom eszközökkel, gondosan kimun­kált szerepe. Tomanek Gábor, a társulathoz visszatérő művész — remélem, évad végén azt mondhatom: a nagy visszatérő —, kulturáltan oldotta meg fel­adatát, a kisstílű vigécből lett piti diktátor szerepében, aki at­tól lesz félelmetes, ha elgondol­juk, hogy számtalan vigéc és tenger sok diktátorka szaporod­hat el a bacilustenyészeten. Horváth Éva díszlete, Csík György jelmezei pontosan illet­tek a produkció hangulatához, jól szolgálták az előadást. He- gyesi Aranka koreográfiáját fe­gyelmezetten bemutató tánckar is jól illett e fura mulató világá­ba. S a Hajdú Sándor karmester által dirigált zenekar is komoly érdemeket szerzett abban, hogy az előadás végén a közönség hosszan ünnepelte a művésze­Andódy Tibor A „Fénytelen csillag” fénye Különös tekintete van ennek a vak fiúnak. Nem úgy néz, mint az egészséges szeműek, akik pillantásukkal leginkább a lát­ványt, a dolgok külső megjele­nését kutatják. A felszín — amelyet csak homályosan lát — azt hiszem, őt nem is érdekli igazán. Érzékeli azt, ami más­nak láthatatlan, s kimunkálta magában a szavakba öntés képességét; Vad Zsigmond ugyanis versíró fiatalember. Olyan rímfaragó, akiből egyszer talán költő is lehet. Verseskötete mindenesetre már van. De ne irigyelje tőle senki; sokat talpalt utána, s megtakarított pénzecs­kéjét is arra áldozta, hogy kezé­be vehesse, mások kezébe ad­hassa magánkiadásban napvilá­got látott „Fénytelen csillag”-át. Azt már most biztosan tudja, hogy a versírásból nem lehet meggazdagodni. De nem is ez a fontos... „Legyen tiéd is a zeném / mit érek, ha csak az enyém?” — így hangzik kötetének mottója. Va­jon meg lehet-e két sorban fo­galmazni a lényeget? Vad Zsig­mond azt állítja, igen! Nem kell ahhoz szavak hadseregét felso­rakoztatni, hogy napfényre hoz­zunk valamit a valóság zavaros vizeinek mélyéből. Néhány frappáns rím, jól megválasztott kifejezés olykor többet mond, mint egy sokoldalas regény. Ezért állnak versei mindössze Vad Zsigmond Fotó: Fazekas Ferenc két sorból, s címmel sem fecsérli az olvasó idejét. Változatos té­májúak, színvonalúak ezek a kétsorosak; többnyire saját sor­sáról, élményeiről ír, de akadnak közéleti gondolatai is. („Járat­ják veled a bolondot, míg meg nem fogod a dorongot.”) Bár időnként erőltetett, nem tud megszabadulni a közhelyektől („Postás bácsi biciklin jár, a sok ember levelet vár.”), kétségtele­nül vannak eredeti meglátásai. A dévaványai fiatalember igen termékeny versíró, hisz már elkészült az újabb kötetre valóval. Bár — mint mondja — a verset megírni könnyebb, mint kiadni. Nem siránkozik, csak tárgyilagosan megállapítja: na­gyon kevesen támogatnak ma­napság egy olyan bizonytalan vállalkozást, mint a versírás. Hisz a kultúra sohasem volt jó üzlet. Meg hát mit is adhat egy vers? írójának semmi mást, mint a kifejezés gyönyörűségét, az olvasóknak meg legfeljebb né­hány megható, tiszta pillanatot. —gubucz—

Next

/
Thumbnails
Contents