Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-11 / 213. szám
KÖRKÉP 1991. szeptember 11szerda „Élni, tanulni és tanítani akarunk" Óvóbácsi-jelöltek az első évesek között A hazai pedagógusképzés több mint 100 évre visszatekintő fellegvárában, a Szarvasi Brunszvik Teréz Óvóképző Főiskolán is megtartották a tanévnyitó ünnepélyt, melyre meghívták a város vezetőit, a DATE egyetemi kar és a szarvasi egyházak képviselőit. Dr. Szakács Mihály né főigazgató tanévnyitó beszédében elmondta, hogy a Brunszvik Teréz név arra is kötelezi őket, hogy a jövőbe tekintsenek. Kiemelte, hogy jelentős neveléstörténeti korszakot élünk ma Magyarországon, amelyből sajnálatos módon sokszor kimarad az euró- paiság hangoztatása mellett a nemzeti jelleg. Hangsúlyozta, hogy mivel universitas létrejöttére Szarvason nemigen számíthatnak, kiemelt szerepet szánnak a testvérintézményekkel való kapcsolattartásra. Majd így folytatta: — Tragikus ma az oktatás anyagi helyzete, és nincs garancia a friss diplomások elhelyezkedésére. Mégis élni, tanulni és tanítani akarunk. A másod- és harmadéves hallgatókat arra kérte, hogy a főiskola nemes hagyományainak megfelelően éljék tovább a sok színű diákéletet, az első éveseknek pedig felhívta a figyelmét a pedagógusjelöltekhez méltó tanulásra és viselkedésre. Lélekemelőén szép pillanatokban, a Szózat hangjai mellett tettek esküt az elsősök, majd a főigazgató asszony egy-egy kézfogással főiskolai polgárrá fogadta őket. Nagy sikert aratott az az öt ifjú férfiú, aki a másfél száznyi szép hölgy társaságában óvóbácsi-jelöltként kezdi meg tanulmányait. A tanévnyitón köszöntötték a nyugállományba vonuló kollégákat is. Négy évtizedes pedagógiai munkásságáért a Brunszvik Teréz emlékérmet, Várhelyi György szobrászművész alkotását vehette át dr. Búzás László főigazgató-helyettes, Kituljak Andrásné óvodavezető, valamint Nyéki László főiskolai adjunktus. Posztumusz elismerésként e kitüntetést kapta Iványi Gergely, a főiskola alapító tanára, akitől ez év augusztusában vettek végső búcsút. Azok az óvónők, akik hosszú évtizedekkel ezelőtt kezdték pedagógusi hivatásukat, vas-, arany- és gyémántdiplomát vehettek át. A helyhez illően a kitüntette- ket a legfiatalabbak, az ovisok köszöntötték virággal és egy- egy szép verssel. Szenes János A Fidesz megyei irodavezetője visszautasítja az elprivatizálás vádját (Folytatás az 1. oldalról) Nagy Sándor nem lepődik meg a pletyka hallatán, sőt igen jó érzékkel saccolja meg, hogy ki lehetett lapunk hírforrása. Nem először hall hasonló vádakat. A történetet a következőkkel kezdi: — A Fidesz-iroda ideiglenes helyen volt a választási hadjáratok idején. Kerestünk megfelelő otthont, s kiderült, hogy az OTP megyei igazgatósága alatt van egy pince, amely jó lenne számunkra. Kérvényt írtunk a Békéscsabai Polgármesteri Hivatalhoz, s nagy örömünkre megkaptuk a kiutalást. 125 ezer forint használatbavételi díjat kellett volna fizetnünk, illetve havonta 15 ezer forint bérletet. A Fidesz országos klubhálózatához fordultunk segítségért és kezdetben úgy nézett ki, hogy a Narancsklub Alapítvány finanszírozni tudja a klubhelyiséget. De... — Mindig ez a „de” jelenik meg, ha elakadnak a dolgok... — Sajnos igen. Szakember felmérte, hogy a pince használhatóvá tétele 2,5—3 millió forintba kerül. Ennyi pénzt a Fidesz sehonnan sem tudott volna előteremteni. — Nemhogy milliókat, de tudtommal a szükséges tízezer forintokat sem fizették ki a polgármesteri hivatalnak. — Egy évig valóban nem fizettük ki a bérleti díjakat. Mintegy 200 ezer forint tartozásunk gyűlt össze. Valamit csinálni kellett. Ekkor jött az ötlet, hogy hozzuk létre a Békés megyei Narancs Alapítványt, amelynek célja a megyében működő narancsklubok támogatása, illetve rendezvények felkarolása, finanszírozása. — Nem akarom ismételni önmagamat, de megint jött a de... — Kevés pénz jött össze, ismét új utakat kellett keresnünk. A végén két alternatívánk maradt. Vagy visszaadjuk a polgármesteri hivatalnak a klub használati jogát, vagy magánszemélyek csinálnak egy kft.-t és ebbe a társaságba belépünk a klub használati jogával. — Tehát itt van a kutya elásva, mégiscsak igaz, hogy magánszemélyekből álló kft. rendelkezhet a Fidesznek kiutalt helyiséggel. — A kft. valóban magánszemélyekből áll, de a célja közösségi érdekeket szolgál. A meghatározó tőkét négy, nem fide- szes személy dobta össze, négyen pedig mi, fideszesek — 3-3 százalékkal — képviseltetjük magunkat. A pénzt saját zsebből fizettük ki. A májusban létrejött kft. alapító nyilatkozatában benne van, hogy a klub nyeresége csak az alapító nyilatkozatban megfogalmazott célokra fordítható. Az apportként bevitt bérleti jogból — a tőke nyolc százaléka — senkinek sem lehet haszna. Mi négyen megállapodtunk abban is, hogy a ránkeső nyereséget a Narancs Alapítvány számlájára utaljuk át. A támadást, miszerint magáncélra használjuk a Fidesznek kiutalt klubot, ezért visszautasítom. Ugyanis, ha nem jön létre a kft., akkor ebből a pincéből egyszerűen semmi sem lett volna. Tiszta a lelkiismeretem, ezt találtuk az egyetlen megoldásnak, hogy Békéscsabán legyen egy Fideszhez közel álló hely, a Narancsklub, ahol a fiatalok hasznosan eltölthetik szabad idejüket. A kft. tagjai jelentős anyagi kockázatot vállaltak a 3 millió forintos munka elvégzésére. Ezenkívül a kft. a polgár- mesteri hivatalnál kiegyenlítette a számlát. — Mikor tervezik a Narancsklub megnyitását? — Ha minden igaz, szeptember végére. De még valamit szeretnék elmondani. A békéscsabai Fidesz M frakció feljelentést tett ellenünk a Fidesz etikai bizottságához, s kérték, hogy a testület vizsgálja ki a klub ügyét. Nyugodtan állunk elébe, és ha lehetőséget kapunk rá, akkor a nyilvánosságot (is) tájékoztatni fogjuk a végeredményről. *** Már a cikk megjelenése előtti napokban a békéscsabai Fidesz M frakció jelezte, hogy reflektálni kívánnak a Nagy Sándor által elmondottakra... Lovász Sándor Megyeszerte végzik az őszi talajmunkát. Medgyesbodzáson az Egyetértés Tsz-ben mélyszántással a jövő évi dinnyevetés alá készítik a földet Fotó: Gál Edit Mi az igazság székházunkról Kilakoltatás szilveszterkor? Tapasztalataink szerint még mindig sok félinformáció kering szerkesztőségünk székházának helyzetéről. Ezért — a tisztánlátás kedvéért — talán érdemes ismét áttekinteni miről is van szó? Amint arról június 19-ei lapszámunkban hírt adtunk, Szoko- lay Zoltán interpellációt nyújtott be Kupa Mihály pénzügyminiszterhez „Az MSZMP megyei napilapjai, avagy egyes jogcím nélküli irodahasználók” címmel. Ebben szerkesztőségünk példáját felhozva azrtette szóvá, hogy a megyei napilapok állami tulajdonban lévő székházai máig az MSZMP kezelésében vannak. Bár az Országgyűlés az 1990. évi LXX. törvénnyel megszüntette az MSZMP (illetve annak jogutódja, az MSZP) kezelői jogát, a megyei szerkesztőségek (illetve kiadók) mégsem fizetnek az épülethasz- nálatért bérleti díjat. Interpellációjában Szokolay Zoltán feltette a kérdést: „Kérdezem tehát Pénzügyminiszter Urat, hogy az érvényben lévő jogszabályok alapján szándékában áll-e — akár a kft. (a lapunkat kiadó Népújság Kft.-ről van szó — a szerk.) megalakulásáig visszamenőleges hatállyal — bérleti díjat kivetni, avagy a jogcím nélküli ingatlanhasználót kilakoltatni?... Milyen intézkedéseket kíván tenni a kormány e nyilvánvaló igazságtalanság megszüntetése és a lapok esély- egyenlőségének biztosítása' érdekében?” A képviselő interpellációja végén egyéb, az MSZP vagyonelszámoltatását és a megyei lapok privatizációját általában érintő kérdéseket is feltett. A pénzügyminiszter július 8-án írásban válaszolt az interpellációra. Ebben elismeri, hogy a képviselői felvetés jogos, mert „...a megyei napilapok és lapkiadó vállalatok ingatlanhasználata ugyanis sok esetben rendezetlen”. Ám arra is rámutatott a pénzügyminiszter, hogy ennek oka a társadalmi szervezetek ingatlanhasználatáról rendelkező törvény hiánya. Ennek ellenére — ígérte a miniszter — még a kérdés törvényi rendezése előtt a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet megteszi a szükséges intézkedéseket: valamennyi megyei napilapnál és lapkiadó vállalatnál a hatályos jogszabály alapján rendezi az ingatlan- használat jogviszonyait; visszamenőlegesen a piaci viszonyoknak megfelelő bérleti díjat állapít meg; kezdeményezi az ingatlanhasználat hosszú távú jogi és pénzügyi rendezését. Konkrétan a szerkesztőségi épületről a pénzügyminiszter a következőket írta: „Az épület üzemeltetését a Népújság Kft. végzi, ő intézi a karbantartásokat és a felújításokat is. Az ingatlanrész használatáért az MTI kirendeltség a kft.- nek bérleti díjat fizet. (Valójában az üzemeltetési költségeket, s nem a bérleti díjat terhelte rá a kiadó az MTI-re — a szerk.) A kft. az általa használt ingatlan- részért sem bérleti díjat, sem egyéb pénzbeli ellenszolgáltatást nem teljesített. Időközben a KVSZ kezdeményezésére visz- szamenőleges hatállyal — 1991. január 1-jétől — a Népújság Kft. bérleti szerződést kötött. A bérleti díj—áfával együtt — 3 hónapra megállapított ösz- szege 406 406 forint, amelyet a negyedévet követő hónap 15. napjáig köteles a KVSZ részére megfizetni. A bérlet 1991. december 3 l.-éig tart.” A pénzügyminiszteri válaszA lap privatizációját követően 1990. október 11-én jött, létre a Népújság Kft., mely alaptőkéjének 40 százaléka a szerkesztőségi és a kiadói dolgozók tulajdonában van. A Népújság Kft. cégbejegyzése csak 1991. február 11-én történt meg. Ám a kft. ügyvezető igazgaA levél summázata: a tulajdonjog rendezetlensége és az idevonatkozó törvény hiánya miatt tessék parkolópályán várakozni. Vagyis a következő lépés — sakknyelven szólva — a ban szereplő bérleti díj megállapításáról egyébként időközben a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet igazgatóhelyettese július 30-án levélben tájékoztatta kiadónk ügyvezető igazgatóját. Kupa Mihály válaszát a képviselő elfogadta, bár kétségét fejezte ki aziránt, hogy a bérleti díj mértéke a piaci viszonyok- nakmegfelel. Végezetül annaka meggyőződésének adott hangot, hogy az MSZMP-vagyon elszámolását végző „szervezetek és intézmények (a jogutód MSZP-től az Állami Számvevőszékig)... az ímmel-ámmal végzett elszámolásból a szóban forgó vagyont kifelejteni igyekeztek”. 444 A békéscsabai képviselő interpellációjában valós problémára hívta fel a figyelmet. Olyan mulasztás ügyében kért azonnali intézkedést, amelyért az Országgyűlés, illetve a Parlament elé törvényjavaslatot előterjeszteni köteles kormány a felelős. (Ezt nem kritikaként tesszük szóvá, hanem tényként.) A fentiekből az is kitűnik, szerkesztőségünk, illetve a lap kiadója még tavaly (!) kérte a kezelői jog rendezését. Nem rajtunk múlott tehát a kezelői jog, illetve a bérleti díj rendezetlensége. A díj visszamenőleges megállapítása egyébként kiadónknak semmiféle megrázkódtatást nem okozott, mert annak összegét 1991. évre beterveztük. A bérleti díjat 1991. december 31 -éig állapították meg. Ám amint Kupa Mihály válaszából is kiderül, a pénzügyminiszter még véletlenül sem gondol szerkesztőségünk szilveszteri kilakoltatására. Helyette — európai módon — az ingatlanhasználat megnyugtató jogi és pénzügyi rendezését szorgalmazza. Tehát tartós bérletet vagy az épület megvásárlását. E megoldások bármelyikével mi magunk is egyetértünk. Azt elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a szerkesztőséget a székházból kilakoltassák. tója már 1990. decemberében— tehát nem sokkal az 1990. évi LXX. törvény hatályba lépése (1990. szeptember 18.) után — levélben kérte a békéscsabai polgármesteri hivataltól a kezelői jog rendezését. A kérésre 1991. január 21-én érkezett válasz. polgármesteri hivatalé, illetve a „Zárolt Állami Vagyont Kezelő és Hasznosító Intézményé (mely január 1 -je óta Kincstári Vagyonkezelő Szervezet néven működik—á szerk.)”. Székháztörténet A szerkesztőség és kiadó vállalata 1974. április 26-án költözött jelenlegi helyére, a Békéscsaba, Munkácsy u. 4. szám alá azt követően, hogy a kiadó korábbi székházát kisajátították. Beköltözésünkkor az épületek közötti értékkülönbözetet szabályszerűen kifizettük. Ezért az akkori városi tanácstól megkaptuk az épület kezelői jogát. Mint ismeretes, vállalatunk önállóan gazdálkodott, s bár pártvállalat volt, az MSZMP-től nem kért és nem kapott pénzt, ellenben nyereségének egy részét köteles volt a pártkasszába befizetni. A haszon másik részét az épület felújítására és karbantartására fordítottuk, 1974 óta összesen több, mint 20 milliót! Időközben egy máig nyilvánosságra nem hozott 1977-es mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszteri — MSZMP KB sugallatra született — titkos utasítással elvették vállalatunktól a kezelői jogot és átadták az MSZMP KB-nak. Ezt a kezelői jogot szüntette meg az Országgyűlés az 1990. évi LXX. törvénnyel. A törvény hatályba lépése óta az ingatlant, amely ben a szerkesztőség és a kiadó működik, a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet kezeli. Ám kezelői jogát nem jegyezték be, idevonatkozó törvények hiánya miatt. így állt elő az a képtelen helyzet, hogy a tulajdoni lap szerint ingatlanunk a magyar állam tulajdonában és az MSZMP KB kezelésében van (miközben a kezelői jogot valójában a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet gyakorolja). Fontos megjegyezni: ezt a lehetetlen helyzetet egyedül a képviselők, vagyis az Országgyűlés tudja megszüntetni a társadalmi szervezetek volt tulajdonáról rendelkező törvény megalkotásával. Rendezés helyett parkolópálya „...RITKÁN TÉR VISSZA SÉRTETLENÜL AZ, AKI IGAZSÁGTALANUL FOGOTT FEGYVERT.” (Grotius)
