Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-26 / 226. szám

KÖRKÉP 1991. szeptember 26., csütörtök Szilveszter az Akropolisz tövében Ismét nyerhet, ...ha játszik velünk! Nagyszabású, több héten át tartó rejtvénypályázatot indítunk a közeljövő­ben a Békés Megyei Hírlapban. A játék főnyereménye: szilveszter Athénban, az Ibusszal. Ezen kívül számos más értékes ajándék vár önre, ha figyelemmel kíséri lapunkat. Részletes ismertető a jövő héten. Lehetetlen helyzetben a közoktatás, a művelődés (Folytatás az 1. oldalról) A közművelődés nem létezik állami támogatás nélkül, ez to­vábbra is kötelező önkormány­zati feladat lesz, központi állami támogatással, normatívák meg­határozásával, pályázati rend­szerrel megerősítve. Hamaro­san ismertté válik a Békésből pályázó 110 művelődési közös­ség közül az a 71, amelyik el­nyert valamilyen minisztériumi pályázatot. A megyében relatíve stabil a közgyűjtemények, a múzeumok, levéltárak, könyv­tárak helyzete. Az egyik legfon­tosabb feladat a múzeumok műkincsmegőrző, örökítő sze­reltének fenntartása. Érdemes lenne e vidéken létesíteni tornán és szlovák nemzetiségi múzeu­mokat. A fórum előadói dicsérőleg szóltak arról, hogy megyénkben megőrizték azokat a közműve­lődési, oktatási, közgyűjtemé­nyi eredményeket, intézménye­ket, amelyek az elmúlt évtize­dekben létesültek és értéket je­lentenek. Néhány előzetesen érkezett kérdésre írásban adtak választ, de a helyszínen is szá­mos érdeklődőnek válaszoltak. B. Zs. „AZ EMBER MAJD’ MINDEN BŰNRE KÉPES, CSAKHOGY NE KELLJEN MAGÁT BŰNÖSNEK TUDNIA.” (Ancsel Éva) Megjelent a Denise legújabb száma! ! Illetve előfizethető: 1900 Budapest, Helir Aradi delegáció Békésben Egy közös vállalat alapításá­nak lehetőségeiről tárgyalt teg­nap délelőtt a Gyulai Húskom­binátban az az Arad megyei de­legáció, amely Craciun Avram- nak, az Arad megyei elöljáróság elnökének vezetésével, Gavra Kristian aradi városi alpolgár­mester, valamint Göcző Béla, a Magyarországi Románok De­mokratikus Szövetsége képvi­selőjének társaságában szep­tember 25-én reggel érkezett kétnapos látogatásra Békés megyébe. Dr. Jeszenszky Géza, a megyei önkormányzat alelnö- ke fogadta a határon a vendége­ket, majd a Gyulai Húskombi­nátban tárgyalást folytattak a vendégdelegáció tagjaiként ér­kezett szakemberekkel egy kö­zös vállalat létrehozásáról. esopus óta nyilvánvaló, hogy az ál­latmesék inkább emberekről szól­nak. Nincs túl nagy különbség a teremtés koronája és az „alacso­nyabb rendű” teremtmények közt, sőt néha még tanulhatnánk is az állatoktól, hogy mit, döntse el mindenki saját maga. Például ha az angolnákról van szó, bizony nekünk, embereknek is tanulságos lehet e kígyótestű halak sor­sa, főként a pusztulásuk riasztó története. Mindig ámulattal néztem ezekre a síkos, furcsa jószágokra, s olyankor eszembe jutott róluk egy régi mese, amelyet ím közre­adok. Volt nekem egy kedves tanító bácsim, Isten nyugosztalja, nagyon hasznomra vált. Nem azért, mert nagyon okos ember volt, ezt éppen senki se állíthatta róla, de nagyon szeretett mesélni—különösen, ha éhgyomorra két kupi­cával többet kapott be a szokásosnál—, és néha olyan „zöld” dolgokat mondott, amitől könnyen hascsikarást kaphatott az ártatlan gyerek. Ál­dásos működése hatására jöttem rá, hogy érde­mes utánanézni a dolgoknak, mi az igazság és mennyi a mese a hallottakból. El kell ismerni, felkeltette a figyelmet, s aztán magára vessen, aki nem pontosította a históriát. így tanul a gyerek. Egyik hajmeresztő története az első világháborút idézte — hiába, hiszen akkor volt katona, mi másról beszélhetett volna. Elmondá­sa szerint olyan pici golyókat lődöztek a puská­ból, hogy a rohamozó katona csak akkor vette észre, hogy ő már tulajdonképpen meg is hal­hat, mire elfoglalta az ellenség állását. Ezért aztán nagyobb töltényeket kezdtek gyártani, hogy tessék időben meghalni. Nos, ez a tanító bácsi mesélte, hogy van egy olyan állat, ami hal is meg kígyó is. Messzi tengeren, Kuba közelében él. Onnan, ha elhoz­zák kicsi korában, akkor felnő, S ha jó nagy lesz, visszaúszik a születési helyére. Millió ikrát le­rak, s a kikelő halak maguktól elúsznak újra arra a helyre, ahol a szülői éltek. Utána így halad a dolog, vándorolnak az angolnák, mert így hívják őket, vándorolnak, akár a fecskék. Csak egyszer kell betelepíteni, s később lehet enni a finom húst, jön az magától. Mondom, nem árt, ha rákérdezünk a tanító úr meséire. Ami az angolnákat illeti, bizony nem mese, hogy a hazai vizekbe is betelepítették őket, és bizony az is igaz, hogy újabban pusztulnak, de na­gyon. Nyáron a Balatonból tonnaszám szedték ki az elhul­lott állatokat a , finnyás" kül­földiek nagy riadalmára. Arra gondoltak, hogy az a víz, amelyik nem jó a halnak, talán árt az em­bernek is, ezért szedték a sátorfájukat, és usgyi, el innen. Zömmel mi maradtunk, bennszülöttek, akiknek mindent ki kell bírni, és maradtak a döglött angolnák. Nem bírták tovább. Hallom, elkészült a szakértői vélemény, mely szerint az angolnák a stressz miatt pusztultak. Nem tűrték az idegek ingerlését. Még a halvérű halak sem. Igaz, a víz szennyezettsége, a sok vegyszer is ingerelte szegényeket, de az örökös izgalom aztán végképp betett nekik. És mivel az állatmesék is emberekről szólnak, ezért egy ki­csit a mi sorsunkat figyelve, aggódom az angol­nákért. Ugyan mi végzett velük? Talán a vizeink­ben is „rossz a légkör” ? A halpénz — a pikkely — is egyre kevesebbet ér? Csalódottak, elkese­redettek, egymás kopoltyújának esnek? Netán öngyilkos is akad köztük? És van néhány bölcs példány, aki reménykedik? Tudván, hogy egy­szer majd csak letisztulnak a vizek. szegény halak és szegény emberek! Miféle rossz ingerekre vagyunk kár­hoztatva. Akik eddig itt, a parton éltünk, szerettünk volna úgy ficán­kolni, mint a vízben a hal. Egy kívánsággal ismét kevesebb. Pontosan kiszámolták, hogy a balato­ni angolnapusztulás 300 millió forint kárt oko­zott. És az emberek élete ugyan mennyit ér? Andódy Tibor Angolna BNV — a Budapesti Nagy Várakozás Magyar Chanell lesz a Szirén? A könnyűiparban, de különö­sen a divat- és konfekciópiacon nem könnyű tartósan megvetni a lábukat a kisebb cégeknek. Már rég letűnt az az idő, amikor a nagy keleti piacokon viszonylag igénytelen áruk dömpingjével lehetett megjelenni. Ma egyre inkább a minőség és a gazdasá­gosság a legfőbb szempont min­den gyártó cég üzletpolitikájá­ban. Nem kivétel a szarvasi Szi­rén Szövetkezet sem. — Sikerült megvásárolnunk a Seidensticker cég márkahasz­nálatának kizárólagos jogát — hallom Kiszely Mihály elnöktől. — S ez garancia arra, hogy a hazai és külföldi — elsősorban osztrák — piacokon képesek leszünk a megjelenésre. A di- vatdiktárok szerint ’92 a szivár­vány éve lesz, s ez meghatároz­za az alkalmi célra készített in­gek színeit, fazonját is. A Módi Kereskedelmi Vállalat forgal­mazásában több mint 60 ezer elegáns fehérneműt szállítunk a magyar boltokba. A BNV jó al­kalom arra, hogy a jövő évi — mintegy 100 ezer darab — el­adásokról megkezdődjenek az érdemi tárgyalások. Kedvezőek a tapasztalatok, a szakemberek szerint (is) az első vonalba tar­toznak portékáink. Jó volt a fo­gadtatásunk a Trade Center manökenbemutatón, ahol — úgy érzem—sikert arattunk. Egy igazi „üdítő” jelenség a Békéscsabai Üdítőital-ipari Vállalat kollekciója, amelyben megtaláljuk az új „slágert” a BNV-díjas 1,5 literes müanyagflakonba töltött termékcsaládot is Meghökkentő színkombinációk, érdekes új fazonok — ez jellem­zi a Szirén új termékskáláját Több nap, de több kolbásszal — Gyuláról Bár nincs kolbászból a kerí­tés, azért az ínyenceknek érde­mes ellátogatni a Gyulai Hús­kombinát pavilonjába. A nép­szerű, hagyományos szárazkol­bász mellett az idén több új ízle­tes portékával jelentkezett a gyár. A gusztusos kirakat nem­csak a haspókok gyomomedveit mozgatta meg, hanem a keres­kedők fantáziáját is. Nem csoda, az először önállóan kiállító vál­lalat repertoáijában legalább 15 féle szárazkolbász, több mint tucat szalámifajta található. Ez utóbbiaknál érdemes megemlí­teni a paprikás, csemege, borsos és köményes szalámit, valamint „nemespenészes” Burg- és Mester szalámit, amely után komoly az érdeklődés a német és angol területen. De nemcsak a külhoniakra gondoltak, amikor megjelentek a boltban a cég ter­mékei szeletelt, vákuumos-fó­liás kiszerelésben. Csodalámpák és lámpacsodák „Fényes” sikerre számítanak a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet kiállítási standján is, ahol a megszokottan bő vá­lasztékkal találkoztunk. — Az éves 1,8 milliárd forin­tos forgalom megtartása komoly feladatokra kötelez — szögezi le Hódos Sándor, a szövetkezet műszaki vezetője. — Ehhez se­gíthet a Budapesti Nemzetközi Vásár, ahol jól használható in­formációkat kapunk a piaci fo­gadtatásról. A „hagyományos” árucikkek mellett jó néhány új világítótest­tel is jelentkeznek. Az ízléses és dekoratív lakásvilágítási termé­keket, csillárokat, fali- és álló­lámpákat, valamint újszerű gyermek- és halogénlámpákat hoztak az idei vásárra. Ez utób­biak minden tekintetben megfe­lelnek a kor igényének, energia- takarékosak és rendkívül meg­bízhatóak. A viszonylagosan magas ár a vevőknek hosszú tá­von megtérül az olcsóbb üzeme­lés következtében. A több mint 300 (!) fajta világítótest közül 200 (!) új típus. Kiemelkedik az üveglapos és drótvázas lámpák kollekciója, amely sok látogató tekintetét köti hosszú percekre bilincsbe. Kőhalmi Endre A finom falatokat kedvelők most még türelmesen várnak a jóféle kolbászra, szalámira a Gyulai Húskombinát pavilonja előtt Egy „álomkonyha” minden háztartási gépe megtalálható a kíná­latban. A készülékek önmagukért beszélnek, nem az eladható­ság szempontjából kell a „kedvező megvilágítás” Ehhez a huszárcsapathoz nem kell(ene) behívókat küldeni, tobo­rozni a férfiak körében

Next

/
Thumbnails
Contents