Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-26 / 199. szám
KÖRKÉP 1991. augusztus 26., hétfő Mezőhegyesi találós kérdés: Serkenti-e a rózsaillat a vízórák működését? Mezőhegyesen a Zala György-lakótelep 6-os számú tömbjében 30 család él. A lakók többsége a kombinátban dolgozik, vagy onnan ment nyugdíjba. A népnyelv — ki vitatná, hogy találóan? — „kaptárlakásoknak” hívja a lakótelepi otthonokat. Hát most a 6-os tömb tényleg egy megbolydult méhkashoz hasonlít. Mi történt a házban? Ötöse lett valakinek? Vagy bekövetkezett egy családi tragédia? Egyik sem..., illetve döntse el az olvasó! A 6-os tömb lakói ugyanis megtudták, hogy mennyi vízdíjat kell(ene) fizetniük. „Nem akartunk botránylap lenni!” Interjú Annus Józseffel A Tiszatáj főszerkesztőjével, az MSZP parlamenti képviselőjével készítettünk beszélgetést a misz- szióról, a parlamenti munkáról, és más egyebekről. —- Egy kettő plusz kettes lakásra 7 ezer 200, az egy plusz kettesekre 5 ezer 200 forintos vízdíjat számláztak — mondja egyik ismerősöm. — Az egész tömbben szolgálati lakások vannak, a lakók többsége kis jövedelmű. Ha a víz után a gáz, a villany és az egyebek ára is ilyen mértékben emelkedik, a családok havi jövedelme nem futja ki a rezsit. A helyzet robbanásveszélyes már most is... Akinek átutalási számlája van, rohan az OTP-be megnézni, hogy ma- radt-e rajta valami kis pénz, vagy mínuszba szaladt máris. A vízdíjfizetésre adott megbízásokat sorra visszavonják az emberek. Szombat délután. A 6-os tömb lakói a ház előtti kispado- kon ülnek. Mi más is lehetne a téma, mint a vízdíj!? — Egy közös vízóránk van, utoljára 1986-ban olvasták le — mondja Dénes Lajosné. — Azóta rossz az óra, most nézték meg, belepte vastagon a por. Nekünk előzőleg 1700 forintot kellett fizetnünk, most 5103-at. Bérelszámoló vagyok a kombinátban, a férjem személygépkocsi-vezető, két tovább tanuló gyermekünk van. A havi jövedelmünk 15 ezer forint. Az átutalásinkra havonta 3 ezer került, most, hogy megjött ez az iszonyatos számla, mínuszban vagyunk 2300 forinttal. — Én rokkantnyugdíjas valóbb bank betétszolgáltatásainak listáján találkozhatunk azzal a szokatlan ajánlattal, „határidős kötvény adás-vétel”. Más néven: árfolyamgaranciás kötvényeket forgalmáznak. Ennek kapcsán érdemes fölidézni, hogy az Agrobank, a Merkantilbank, a Dunabank, a Budapest Bank és az Általános Vállalkozási Bank a ’80-as évek végén nagy hullámban kibocsátott lakossági kötvényekből óriási készleteket halmozott fel, s ezeket ezzel a konstrukcióval próbálja megmozgatni, újraértékesíteni. A határidős kötvény adás-vétel nem más, mint egy visszavásárlási szerződés. A bank kötelezi magát, hogy a megjelölt határidőben és a mégállapodott kamat felszámításával az ügyfélnek eladott kötvényeit visszavásárolja. Ezek az ügy letek tehát függetlenek a kötvények lejáratától, sőt, a kötvényeken feltüntetett fix kamatoktól is; teljes mértékben betétként működnek. Figyelemre méltó, hogy az elmúlt hetekben a Merkantilbank nagyszabású reklámhadjárattal új akciót hirdetett meg: húszféle 1992-es lejáratú lakossági kötvény kiárusítását. Mivel e kötvényeket 1988 előtt bocsátották ki, nem terheli őket a 20 százalékos forrásadó. A 2500- astól a. 6500 forintos címletekig mindenféle található köztük és lejáratuk alapján is sokfélék. gyök — veszi át a szót Varga Sándor.— Ez a tarifa egyszerűen kibírhatatlan. Mi ketten élünk a feleségemmel, s akkor is nehezen tudnánk fizetni, ha becsületesen számláznának. Csakhogy itt 86 óta nem olvasták le az órát! Most, amikor lecserélték, alig bírták felfeszíteni az akna fedelét. S poros volt az óra. Egyébként kettőnknek 114 köbméteres fogyasztást állapítottak meg. — Felemeltük a szavunkat, mert óriási pénzeket követelnek tőlünk — folytatja Somodi László. — Én is másodmagam- mal lakom egy másfél szobás lakásban, s nekünk is több mint 100 köbméter vizet számláztak. Ez képtelenség, hiszen ha úszkálnánk a lakásban, akkor sem fogyhatna el ennyi. Ezért döntöttünk úgy, hogy nem fizetünk. Mi megtehettük ezt, nekünk nincs átutalásink, de azoktól, szegényektől, levonták. Mi történt azóta? Kijöttek, és lecserélték az órát Akkor derült ki, hogy ahhoz évekig senki hozzá nem nyúlt, milliméteres porréteg volt rajta, pedig az aknafedő tökéletesen zár. Megígérték, hogy kivizsgálják az egészet, s visszamenőleg megállapítanak egy méltányos átalányt. Miközben hallgatom a panaszáradatot, egyre több. lakó gyűlik körénk. Egymás szavába vágva sorolják sérelmeiket. Csaknem mindegyikük megemÁltalában II —12 százalék kamatot, plusz prémiumot ígérnek. . Az eladási árat pedig úgy határozzák meg, hogy a nettó névértéket szorozzák a mindenkori kötvényárfolyammal, amit a bank hetente állapít meg. Egy példa: a Fonyód NKV 1988 óta nem törlesztett, így névértéke ma is 10 ezer forint; aktuális árfolyama a névérték százalékában kifejezve 91,25 százalék, következésképp jelenleg 9125 forintért lehet hozzájutni. A névértéknél alacsonyabban megállapított eladási ár természetesen a befektetők érdekeinek kedvez, hiszen a kötvény lejártakor az' egész névértéket törleszti. A kamatok nettó értékek, mert adózás nélkül értendők. , Mindez egy mérőszámmal kifejezve azt jelenti, hogy a Merkantilbank az 1992. első félévében lejáró kötvények után 33 százalék éves nettó kamatot, míg a több mint egy év múlva lejáró kötvényekre 36 százalék éves nettó kamatot ígér. Az új akció tehát nem épít a bank visszavásárlására. Ha az ügyfél lejárat előtt viszi vissza kötvényét, nagy valószínűséggel rosszul jár. A konstrukció feltételei azonban igen kecsegtetőek, ha a befektető kivárja a kötvény hátralevő féléves, egyéves lejáratát. K.A.(FEB) lit egy nevet: Bakonyi Mihály. Ő a vízóra-leolvasó. Otthonában keresem fel, a családi italkimérésben találok rá, éppen a zenegépet javítja. — Azt mondják a 6-os tömb lakói, hogy Ón 1986 óta nem olvasta le az órájukat. — Bakonyi úr kapásból válaszol: — Ha ezt mondják, fel fogom jelenteni őket becsületsértésért. Még- hogy nem olvastam le! A 6-os- nak főleg leolvastam negyedévenként, mert azok mindig cir- kuszolnak. Én arról nem tehetek, hogy az órájuk most váltott. Arról se, hogy valahol folyik a vécéjük, az öblítőjük vagy a vízcsapjuk. Mondják azt is, hogy valakik kocsit mosnak onnan. Onnan nem lehet kocsit mosni. De különben mindez megelőzhető, mert van lehetőség arra, hogy mindenki vízórát szereltessen fel magának, Akkor nem lesznek ilyen viták. Még valamit a 6-osról: a bizalmijuk nem jelentkezett soha, nem írta le nekem a létszámot. Tudvalevő, hogy az emberek létszám után fizetnek. A változásokat eddig nekem senki sem jelentette. Ä jelenlegi szabályok szerint a sorkatonák után nem kell fizetni, de a tovább tanuló gyermekek után igen, mert azok nincsenek kijelentve. Azért azt még hozzáteszem, hogy a számlák végösszege a csatornadíját is tartalmazza. A kettő együtt köbméterenként 40-forint 50 fillér, ebből a vízdíj 22,70 forint. Nézze, én hetente 3—400 forintot fizetek szennyvízszippantásért. A 6-osban nem kell szippantani. Mást nem tudok mondani magának, csak azt, hogy tanúval- tudom bizonyítani: mindig becsületesen leolvastam a vízórát. Remélem, vállalja, akire gondolok. Sőt! A rózsabokor minden leolvasáskor megszurkált. Mert az van, rózsabokor van az aknájuk mellett. Ménesi György Mit ígér az új tanév? Továbbtanulás, szakképzés - lányoknak —Egészen biztos, hogy megnehezülnek a feltételek a lányok számára mind a középiskolai továbbtanulás, mind a szakképzés szempontjából — állítja Szűcs Miklós, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közoktatási főosztályvezetője. Ennek alapvető oka az ország ismert gazdasági helyzete, s abból fakadóan a növekvő munkanélküliség. A főosztályvezető azonban gyakorlati tanáccsal is szolgál az érintett fiataloknak és szülőknek: —Az utóbbi időben — aligha véletlenül—nagyon megnőtt az érdeklődés a gazdaasszony- és házvezetőnő képzés iránt. Ez az oktatási forma ugyanis hasznos ismeretekkel látja el a holnapi, holnaputáni háziasszonyokat, feleségeket és kismamákat. Ugyanakkor jó motivációt ad az esetleges későbbi szakmatanuláshoz, továbbképzéshez, hiszen a jelentkezők alapfokon tanulnak gyors- és gépírást, vendéglátást, csecsemőgondozást, s elsajátíthatják az idősebbek ápolásának, gondozásának ismereteit. — Akik pedig mindezt megtanulják, akár már a tanulás mellett pénzkereseti lehetőséghez juthatnak. Hogy csak egy példát említsek: bekapcsolódhatnak a falusi turizmusba, mert rendelkeznek mindazzal a tudással, ami a hazgi vagy külföldi vendég ellátásához szükséges. PéGé(FEB) A Tiszatáj főszerkesztőjével, az MSZP parlamenti képviselőjével készítettünk beszélgetést a misz- szióról, a parlamenti munkáról, és más egyebekről. — Annus József Tiszatáj misszió címmel tartott előadást a közelmúltban. A misszió szónak van egy szakrális jelentése: hittérítő, s van egy világiasabb árnyalat: megbízatás. Gondoljunk bármelyik jellegre, mindenképpen valamifélefeladatról van szó. Mit gondol a főszerkesztő, mi a feladata most, 1991 - ben a Tiszatájnak? — A Tiszatájra nagyjából a hetvenes évek elejétől jellemző a határon túli magyarság sorsára, kultúrájára irányuló határozott figyelem. De foglalkozott és foglalkozni kíván a lap a szomszéd országok nemzeti kultúrájával is. Mi a Németh László-i alapokon állunk, hogy tudniillik tejtestvérekkel vagyunk körülvéve, s a velük való értelmes kapcsolat a korábbi süket internacionalizmussal szemben létkérdés. A jövő záloga. Hiszen ez a térség így marad itt, s ha módosulnak is az erőviszonyok, egymásra mutogatással, egymásra lövöldözéssel semmit sem érünk el. Igenis meg kell tanulni románnak, magyarnak, szerbnek együtt élni a Duna-meden- cében. A romániai események után azt hittük, az egyik front fölszabadult. Hogy európaizálni lehet a kapcsolatokat, hogy szabadon közlekedhet nemcsak ember, de eszme, folyóirat és kézirat is, hogy el lehet felejteni a bőrönd alját és a szerszámosládát. Hát, úgy néz ki, újra a bőrönd aljánál tartunk. Az a bizonyos feladat tehát, amiről a bevezetőben szóltunk, mára módosult, árnyaltabbá vált. — Amikor 1989-ben nagyjából a régi felállással újra indult a lap, Vörös László a népben- nemzetben való gondolkodást jelölte meg a Tiszatáj szellemiségeként. Ez az eszmeiség hogyan alkalmazható manapság, amikor a társadalomban és a politikai életben mind határozottabban különülnek el vélemények, állásfoglalások és érdekek? A nép és a nemzet ellenben teljességigényü fogalmak. — Én ezt úgy szoktam mondani, hogy közénk vágódott a békés átmenet bombája. A polarizáció jóval erősebb, mint ahogy a rendszerváltás kezdetén sejteni lehetett. Olyan emberek is eltávolodtak egymástól, akiknek pedig együtt kellett volna maradni. De én hiszem, hogy a folyamat nem végleges, s a hirtelen támadt szellemi árkok sem fognak tovább mélyülni, ellenben betemetődnek, s valami egység, mind a szellemi, mind a politikai életben előbb-utóbb mégiscsak tapasztalható lesz... A folyóiratszerkesztésben viszont bizonyára nem lehet már azt a fajta nagy nemzeti egységet elképzelni, amit mondjuk a Kortárs. a magyar írók lapja képviselt... — Afféle népfrontos jelleg volt ez... _ — Pontosan. S nem csak illő, de kötelező is volt szerepelni a folyóiratban. A minisztériumi főelőadó az év végi lapértékelésen számonkérte, hogy ennek és ennek az írói csoportnak képviselői megjelentek-e a lapban... A Tiszatájjal kapcsolatban szeretnénk hangsúlyozni, hogy mi ,a múltra vonatkozóan is mindig elfogadtuk azt a Sütő-i gondolatot, hogy „a madár úgy fütyül, ahogy a csőre áll”. Tehát olyan alapon, hogy Tandori más számytartású költő, mint Csoó- ri, Marshall vagy Utassy, nem utasítottunk el szerzőt és irányzatot. Fontos az is, hogy aTisza- táj nem azért vált botránylappá, mert kerestük a botrányt. Ütközni kellett, mert ütköztek velünk. Jobban örültünk volna, ha azért tartanak számon, mert a legvékonyabb Forrás-kötetről is írattunk kritikát. Sajnos a csendes, apró munka eredményét nem nagyon vette figyelembe az irodalmi közvélemény. — Engedjen meg egy személyes kérdést. Hogyan fér meg a szépíró a főszerkesztővel és a főszerkesztő a politikussal? — Nagyon nehezen. Nem vagyok politikus. Úgy kerültem ebbe a helyzetbe, mint Pilátus a credóba. Leginkább népképviselőnek hiszem magam ebben a parlamentben. Egyetlen fölszó- lalásom eddig a magyar könyv érdekében hangzott el. Régen mondom már, hogy nem lenne szabad Magyarországon három nagy állami kiadót megszüntetni. A Móra, a Szépirodalmi és a Magvető kiadókra gondolok. A klasszikusok kiadására igenis állami támogatás szükséges. Miért ne lehetne ezt a három kiadót nemzeti kiadónak tekinteni?! Ha Domokos Mátyás nagyságú szerkesztők nyugdíjba mennek, utcára vagy káefték- be kerülnek, pótolhatatlan űr marad utánuk. Most kellett volna még egy pici injekció. Négyszázmillió forintot kalkuláltat- tam ki a szakemberekkel. Mégsem került a költségvetésbe, mert már késő volt, fáradtak voltak a képviselők. Ha jól tudom, csak nyolcvanan szavaztak velem... Bár talán még nincs minden veszve, mert ahogy hallom, március táján kerül sorsdöntő helyzetbe a három kiadó, addigra kapnak haladékot egy minisztériumi leiratban, hogy keressék meg a továbbműködés lehetőségét. Csakhát nehezíti a helyzetet, hogy a kultúra érdekében a parlamentben még lobbyzni sem nagyon lehet. — Az állami költségvetés kicsikarásán túl ma Magyarországon talán az alapítvány a kultúratámogatás legszámottevőbb formája. Nemrégiben az MSZP is létrehozott egy József Attiláról elkeresztelt alapítványt, mégpedig a megyei lapok privatizációjából származó tőkéből... Az egészből? — Úgy tudom, igen. Négyszázötvenmillióra saccolják az összeget, legalábbis az Állami Számvevőszék vizsgálata szerint jogilag ennyit tarthatott volna meg apárt. S hogy mégsem tette, azért roppant boldogok vagyunk. Kása Ferenccel együtt például, aki szintén sokat tett azért, hogy rádöbbentse az elnökséget: ez a pénz a pártot erkölcsileg nem illeti meg. Oda kell tenni a nemzet asztalára. Három kuratóriumot hoztunk létre, ad hoc bizottságokkal, melyek megállapították a célokat. Támogatjuk tehát az irodalmat, kultúrát, az ismeretterjesztést, valamint a tehetségeket, az alapítvány harmadik része pedig a szociálisan rászorulók megsegítésére szolgál. Idén az első kezdi meg a működését. Sőt, már kapjuk a pályázatokat; a múlt héten éppen százhétnél tartottunk, s az arra érdemesek mellett sok volt, hogy is mondjam, a kevésbé esélyes. Például jó néhány gazdag, egyébként is nyereséges lap, vagy olyan különlegesség, mint a magyar hülyék lapja. —Köszönöm a beszélgetést. Darvasi László Hogyan kamatoztassuk megtakarított pénzünket? Új akció: kötvénykiárusítás
