Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-15 / 191. szám
KORKÉP 1991. augusztus 15., csütörtök Dr. Gábor Éva egyetemi docens Szarvasról indult Az életét Szarvas és a német- országi Velbert között megosztó dr. Gábor Évát július 1-jei hatállyal a miskolci egyetem tanácsának határozata alapján a rektor címzetes egyetemi docenssé nevezte ki. Dr. Gábor Éva, aki a filozófiai tudományok doktorá, tanulmányainak döntő hányadát német nyelvterületen folytatta. Tudományos érdeklődésének középpontjában a magatartáspszichológia súlyponti kérdései állnak. Hétköznapi munkája mellett igyekezett bebizonyítani szakismeretbeli jártasságát. Több- nyelvűsége jelentősen segítette ebben. Az utóbbi években az Institut für Wissentransfer elnevezésű nemzetközi képzési és kutatási intézet vezető csoportjának egyik irányító személyiségeként tevékenykedett. A magatartás-terapeuta pszichológusnő doktori értekezését a vélemény- formálás szocio-kulturális, magatartástudományi témaköréből írta. Dr. Gábor Éva jelentős részt vállalt a Nemzetközi Egyetemi és Főiskolai Központ Budapesti Intézményének alapításában. E szervezet hazai pillérei: a miskolci egyetem, a hollandiai Maastrichtenben működő Európa Főiskola, a DATE szarvasi főiskolai kara, és az említett Institut für Wissenstransfer. Az intézmény célja a magyar privatizáció, gazdasági liberalizáció elősegítése. Ezt szakemberképzéssel, egyetemi utóképzéssel, az Európa-diploma megszerzésének elősegítésével kívánják elérni. E program középpontjában foglalnak helyett azok a csoportos szakmai tanulmányutak, amelyek szervezésének igazgatói szerepkörét éppen dr. Gábor Éva tölti be. Két igazgató egy üzemben „Aki a polgármesternél retúrt vált, az megnézheti magát!" II. Nagy Márton, az Orosházi Közüzemi Vállalat új igazgatója közel két hónapja foglalta el munkakörét. Ezt megelőzően Újkígyóson volt a Költségvetési Üzem vezetője, majd Békéscsabán tervezőként dolgozott az Ingatlanközvetítő Vállalatnál, mai munkakörét mint munka- nélküli pályázta meg. — A felsorolt gondok egy részét ismerem, más részüket meglepődve hallgatom — mondja feszülten és szemmel láthatóan idegesen Nagy Márton. Pályázatomban új szervezeti felépítést és rugalmasabb gazdasági egység kialakítását vállaltam. Nem felel meg a valóságnak, hogy döntéseimnél Bá- tori Árpád tanácsait követem. Véletlennek tartom azt is, hogy az elbocsátott emberek egyné- melyike a régi igazgatóval haragos viszonyban volt. E korábbi esetekről nekem nincs tudomásom. Röviden tájékozódtam Bátort Árpádnál is, aki megerősítette az új igazgató állítását, azaz nem ő vezet, és nincs is miért bosszút állnia. —Hogyan dönti el két hónapi itt-tartózkodás után, hogy ki felesleges és ki nem? — Döntéseim előtt a lehetőségekhez mérten széles körben informálódok. Személyi ügyek esetén a személyzetis véleményét fogadom el mérvadónak. Nem vagyok tévedhetetlen, de nincs okom kételkedni munkatársaim szavában, és különben is valakikre hallgatnom kell, valamire építenem kell a döntést. Nem rejtettem véka alá, hogy létszámleépítést tervezek. Amióta itt vagyok, azóta győzködöm Marsalnét is, csökkentse létszámát, de ő erre nem volt hajlandó, amit én úgy ítéltem meg, hogy nem támogatja tervemet. Ezért nem őt tartottam meg a raktár vezetőjének, hanem mást. Terveim szerint boltrendszerű raktárt tartunk majd fenn, és ehhez a műszaki kereskedő végzettségű dolgozót támogattam. — A munkástanács elnökének elbocsátásakor figyelembe vette-e, hogy 6 egy érdekvédelmi szervezetet képvisel? — Igen, kikértem a megyei munkástanács egyik vezetőjének a véleményét, és az érdek- védelmi szervezettel közösen döntöttünk, azaz ők is hozzájárultak a munkástanács elnökének a felmondásához. Többen azt beszélik az üzemnél, hogy az új igazgató a város egyik vezetőjének a rokona. Már néhányan felkeresték a képviselő-testület egy-két tagját és segítséget kértek tőlük: „állítsák le” Nagy Mártont! Szóbeszéd övezi a gépkocsihasználat térítése körüli huza-vonát is. — Nekem még a városban sincs ismerősem, így nem lehetek rokona senkinek, aki Orosházán él. Pályázat útján kerültem ebbe a beosztásba. Az üzemanyag-ellátmányi előlegem 20 ezer forint havonta, amit minden hónap elején felveszek és a hó végén elszámolok vele. — Igaz-e, hogy elzáratta a menetleveleket? — A vállalat információs rendszerét komolyan veszem. Nem biztos, hogy mindent ki kell tenni az ablakba, ami itt történik. Bendénének nem volt joga a menetlevelek fénymásolatát másnak átadni. Az ilyen esetek megakadályozása érdekében az iratkezelési szabályzatot betartva a menetleveleket elzárattam. —Mi a véleménye a Balatonalmádihoz hasonló utakról? — A Nivát munkába járásomra Szokodi Sándor alpolgármester írásbeli engedélyével használom. Más egyéb útjaim esetén kizárólagosan üzleti célokra veszem igénybe a személygépkocsit. Nem vagyok biztos abban, hogy erről mindenkinek számot kell adjak. Szerintem korrekt módon vezetem a menetleveleket. A következő állomás a Közüzemi Vállalat igazgatója után a polgármesteri hivatal. Szokodi Sándor alpolgármester felkészülten várja a kérdéseket. Különösen a panaszosok szeméRohanás Mikor én mint nomád elindultam, A kövérségtől állni alig tudtam, A sok májkonzervtől úgy megerősödtem, Nemsokára csont, bőr, bütyök lettem. Sose hittem volna, hogy kínrímek faragására adom a fejem. Most ez is megtörtént. Mindössze tíz napig kellett különböző konzerveken élni, hogy kétségbe vonjam, élet ez? Velence közelében, egy jófajta kemping zuhanyozója alatt született a fenti „opusz”, melynek dallama méltó a szövegéhez. No, de félre a tréfát, kezdjük az elején a történetet! Sajnos, ott tartunk, hogy lassacskán magyarázkodással tartozik az ember, ha olyan luxust megenged magának, hogy tíz napra elzárja magától a külvilág ingereit. Robotolni kell most, kábán, értelmetlenül, mit számít, ha elcsigázottan félannyit se érünk. Jobb idők jövetelében se lehet bízni, már a csoda sem segít. Mivel egyetlen életem nem vagyok hajlandó megkergült iránytűkhöz igazítani, ezért amíg tudok a saját — nagyon szerény — igényeimhez igazodni, nem engedek belőle. És ha egy éven át rakosgatom a garasokat, hogy egyszer elfuthassak a hétköznapokból, akkor ne sajnáljam, futás!' Sátrat, szappant, fogkefét és rengeteg kon- zervetkell bezsúfolni a Trabantba, aztán iránya nagyvilág, menni, menni, amíg a pénz fele el nem fogyott, hogy a másik felével majd haza lehessen jönni. Nem panaszkodhatok, kitartott a tartalék jó sokáig, egészen Elba szigetéig. Benzinjegyet, útpályadíjat már itthon meg lehetett vásárolni, a kiadás jóformán csak a sátorhelyért, no meg a hajókázásért volt jelentős. S ezennel megfogadom, hogy anyagiakról többé egy szót se ejtek, legfeljebb még azt, hogy számunkra külföldön szinte minden megfizethetetlen. Szomorú, hogy itthon is másodrendű állampolgárok vagyunk, de ha átlépjük az országhatárt, akkor egy szerény vacsorát vagy egy pohár sört se kívánhat meg az, aki a Körösök vidékén keresi a kenyerét. Önmagámnak se tudom meghatározni, milyen érzés fog el, valahányszor az osztrák tájakban gyönyörködöm. Csodálat? Irigység? Elkeseredés? Jó nekik, ott élő „sógoroknak”, mert szerencsésebben alakult a történelmük, és ők maguk is másfajta emberek. Mi védtük őket a töröktől, és nem fordítva, voltunk birkanyáj, amelyet csak azért kellett etetni, hogy nyírni is lehessen. Náluk sokkal rövidebb ideig tartott az idegen hadak „ideiglenes állomásozása’’, és ráadásul természetük szerint is szorgalmas, rendszerető emberek. Bizony, sokkal kulturáltabban élnek, bárhová nézünk, csinos, takaros házak, gondosan ápolt földek fogadnak. Nem árt néha átruccanni egy kis szomszédolásra, hátha megszívlelünk néhány dolgot. Mint egy zabolátlan kamasz, jó volt most futni, futni messzire, futni a jófajta kifáradás öröméért, a zsúfolt pillanatképek sokaságáért. Felsorolni is képtelenség a városkák neveit is, ahol egy-egy szusszanásnyi időre lelassítottam. Kufstein gyászos emlékű várában még magyar sóhajokat visszhangoztak a börtön falai: Wesselényi Miklós, Batsányi János, Szentjóbi Szabó László, Verseghy Ferenc és a konok betyár, Rózsa Sándor hajdani cellái most turistacsalogató látványosság csupán. Bizonyságul, hogy elmúlik egyszer a világ nyomorúsága, csak sajnos, elmúlik közben az ember is. At a Brenner-hágón, le Itáliába! Genova, pisai ferde torony—hej, tudós Galilei, de jó itt a lábad nyomát keresni —, aztán egy kacskarin- gós tengerparti autózás után egy kis hajóút, és máris Elba szigetén vagyunk. Most ugye illenék szólni Napóleonról, de a kettőnk találkozása maradjon meg személyes élménynek. Innen csak rajta, haza, bolond rohanásban, új városok, másik tenger ölelésétől kifáradva, felfrissülve, hogy legyen itthon erő nyugalmasabb életre, értelmes vakációra. Andódy Tibor lyes megkereséséhez fűz kommentárt: — Valóban gyakran találkozunk ma is és korábban is találkoztunk a Közüzemi Vállalatnál lévő gondokkal. A magam részéről minden panaszosnak elmondtam: a képviselő-testület bizalmat szavazott Nagy Mártonnak, az új igazgatónak. Mi direkt módon nem kívánunk beavatkozni a vállalat vezetésébe, nagy önállóságot adtunk az igazgatónak. Az a világ elmúlt, hogy rászólunk valakire, ha szabálytalanul jár el. Ha így tesz, vállalnia kell érte a felelősséget is. A legközelebbi önkormányzati ülés elé komplex módon terjesztjük be a panaszosok gondjait. —Kinek a rokona Nagy Márton? — Tudomásom szerint senkinek. Sőt az sem felel meg a valóságnak, hogy majd 50 ezer forint költségtérítést kap hivatalosan. Én havi 20 ezer forintról tudok. A gépkocsit csak a munka- és lakóhely közötti állandó használatra engedélyeztük. A távoli utakat előzetes megbeszélés alapján támogatjuk, kizárólag üzleti célra. — Mennyire ismeri az elbocsátások hátterét? — Tájékozódtam e felől, és nemcsak az utóbbi, hanem az ezt megelőző elbocsátások hátterét is megvizsgáljuk. Ebből adódóan a vállalat új szervezeti felépítése felől jelentést kérünk az igazgatótól. O vállalta, hogy a vállalat átalakításának teljes anyagát augusztus 20-ig bemutatja az önkormányzat képviselő-testületének. Egyetlen elbocsátásra kívánok reagálni, s ez a Rózsa Tiboré. Megértem, hogy nyugdíj előtt egy évvel kínos helyzetbe került, amikor munkaviszonyát megszüntették. Emberileg azt is elfogadom, hogy számára kedvezőbb megoldás lehet a korkedvezményes nyugdíjaztatás, de ismétlem, mi direkt módon nem szólunk bele a vállalat vezetésébe. Ha a Közüzemi Vállalat úgy látja, hogy ennek anyagi terhét tudja vállalni, akkor mi azt tudomásul vesz- szük. Papp János A Magyar Műsorszóró Vállalat is vállalkozik. Az ország legmagasabb pontján, a kékestetőn levő régi adótornyát, amely eddig kihasználatlan volt, szállodává alakította MTI-fotó: H. Szabó Sándor II. János Pál üzenete (Folytatás az 1. oldalról) guk miatt kockáztatták, sőt esetenként fel is áldozták életüket. Most a béke és a szabadság új korszaka kezdődött el. Ennek a korszaknak olyan emberekre van szüksége, akik önzetlenek és nagylelkűek, akik készek arra, hogy életüket elkötelezzék Krisztus példája szerint, aki feláldozta önmagát az egész emberiségért (Centesimus annus enciklika, 25.) A magyar egyháznak csak akkor lesz új tavasza, ha a keresztények képesek lesznek mély szeretetkapcsolatra lépni egymással és Krisztussal, valamint teljesen nyitottak maradnak a Szentlélek indíttatásaira. Az egység azonban ne legyen csupán a keresztények kiváltsága és igyekezete. Kedves Magyarok! Arra van szükség, hogy mindannyian egyetértésre jussatok az igazi humanizmus olyan alapvető értékeiben, mint az igazság, az igazságosság, a szabadság, a kölcsönös tisztelet és a szolidaritás. Olyan értékek ezek, amelyeknek a gyökere a Jézus Krisztus megváltó kegyelme által felemelt és megerősített emberi természetben van. Magyarországi látogatásom szeretné elősegíteni az egyház és a nemzet újjászületését. Mindkettőhöz kedvező a légkör az országban megerősödött új demokráciában; mindkettő képes rá, és kell is, hogy kölcsönösen segítse egymást azoknak a nehézségeknek a leküzdésében, amelyek akadályozzák a megkezdett új folytatását. Az ember útja az egyház útja. És az embernek nincs oka, hogy féljen az egyháztól. Az egyház tudja ugyanis, hogy az ember szolgálatára hivatott, mivel Krisztus szolgálatában áll, aki az Atya misztériumának és sze- retetének kinyilatkoztatásával megmutatja az embernek magát az embert, és feltárja előtte nagyszerű hivatását. (Gaudium etspes,22.) Magyarok! Krisztus nevében jövök hozzátok! Úgy jövök, mint »Isten szolgáinak szolgája«, mint őszinte barátotok, aki mást nem akar, mint bátorítani és támogatni benneteket a nehéz feladatokban, amelyekre mindannyian elköteleztétek magatokat. Látogatásom hozzon megbékélést és kiengesztelődést, hogy a személyes találkozás ünneppé váljék az egész nemzet számára!” Lerágjuk a csontot is? Olcsó húsból sosem elég (Folytatás az I. oldalról) tották az alacsonyabb áron értékesíthető mennyiséget — saját zsebükre már nem adhatták olcsóbban termékeiket. A napokban a Földművelés- ügyi Minisztérium utasítására még további készletet vontak be az akcióba. Vajon enyhít-e a pótkeret a vásárlók, az üzletek és az érintett üzemek gondján? — erre próbáltunk választ kapni. Az olcsóhús-akció miatt még mindig fájhat a feje dr. Csarnai József osztályvezetőnek a gyulai Húskombinátban: — A kört nem bővítjük, tehát továbbra is azoknak szállítunk, akiknek eddig. A 37 tonnát megemelték plusz 85 tonnával. Ez azt jelenti, hogy naponta 100- 120 mázsa húst szállítunk ki a boltokba. A probléma csak az, hogy nem győzzük tőkehússal. Apróhúst is kell adagolnunk, amit egyébként kolbásznak dolgozunk fel. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a háziasz- szonyok csak darált húsnak használhatják fel. A békéscsabai Lencsési ABC-ben épp most pakolják ki a Húskertől kapott 30 fél sertést. — Mi nem panaszkodhatunk, kaptunk elég húst. Igaz, a sok is kevés lett volna — véli Herczeg Györgyné üzletvezető-helyettes. — Különösen az oldalast viszik nagyon, de hamar elkel a karaj, a csülök, a dagadó is. Egy vásárlónak nem adhatunk túl nagy mennyiséget, mert akkor a másiknak semmi sem jut. Általában ezt megértik az emberek, de nem mindenki... A környékbeli házak erkélyeiről szemmel tartják az ÁBC-t, s a lakók figyelmét nem kerüli el, ha hússzállító jármű érkezik. Bizonyára most is sokan készítik a szatyrot, s a boltosok nem jósolnak hoszú életet a fél sertéseknek; ugyanezt a mennyiséget a múltkor egy óra alatt adták el. Újkígyóson az áfész húsboltjában Német István üzletvezető-helyettest találjuk: — Tarját és oldalast kivéve van elég hús; karaj, színhús, bármilyen mennyiségben kapható. Általában zökkenőmentes a kiszolgálás. Sorbanállás legfeljebb akkor van, amikor tudják, hogy vágtunk és lesz tarja, vagy oldalas, mert ezt nagyon szeretik a vevőink. G. K.—B. V. „...NINCS AZ A GYULÖLSEG, AMI ANNYIRA ENGESZTELHETETLEN VOLNA, MINT AZ IRIGYSÉG...” (Schopenhauer) Most olcsóbb! Most olcsóbb! Új szolgáltatást indít lapunk a fenti címmel. Ebben a rovatban naponta közöljük az alkalmi ár- leszállítások hírét. Egyelőre az élelmiszerek köréből, ingyenesen. Várjuk a kereskedők (kiskereskedők, szövetkezetek és állami cégek) közleményeit. Információikat három termék megnevezéséig ingyenesen tesszük közzé. Hasonlóan térítésmentesen közöljük az olcsóbb terméket árusító üzlet nevét és címét. Három terméknél többet megnevező közleménynél a többi cikkre, valamint a nem élelmiszerekre a legolcsóbb hirdetési tarifát (szavanként 10 forintot) számoljuk fel. Ne feledje! Most olcsóbb...! Három termékig ingyenes! Csak az élelmiszerekre! Közleményét, ha „délig behozza, holnapután olvashatja”. Hétfőtől péntekig várjuk, hogy mi, hol és mennyivel olcsóbb. * Az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat boltjában, Orosháza, Október 6. utca 8. szám alatt a kempingkrém, az üdülő- és a szárnyaskrém dobozonként egységesen 15,— Ft. A Kőrösmenti Skála Rt. Raktáráruházában. Békéscsaba, Orosházi út 32. szám alatt a Szegedi 75 grammos bíborpaprika 68,— Ft helyett 34,— Ft, az asztali só akciós áron 7,— Ft, a másfél literes ananász gyümölcsital pedig 88,80 Ft helyett 75,50 Ft. Amíg a készlet tart.
