Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-04 / 155. szám

KORKÉP 1991. július 4., csütörtök Az országban egyedülálló módon, kézi csomózással készítenek szőnyegeket Békésszentandráson, a Szőnyegszövő Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetnél. Évente kétezer négyzetméter készül ezekből a termékekből, melyek keresettek a francia, az NSZK-beli piacon, de az angol királynő lakosztályában is megtalálhatók. Másik termékük az iparművész által tervezett kézi szövött szőnyegek, melyeknek jó piaca van a tengerentúlon is Fotó: Kerekes Tamás A nyugdíjasok érdekeiért Egyedül nem megy Kevesen tudják, hogy 1989. november 20 óta él és dolgozik a Nyugdíjasok Orosházi Városi Érdekvédelmi Szövetsége. A szervezet egyben tagja a Nyug­díjasok Békés Megyei Szövet­ségének, és kapcsolatban áll a Nyugdíjasok Pártjával. Plenter Lajos elnökhelyettes­től megtudtuk, hogy céljaik egy­beesnek az országos szövetség által elfogadott főbb irányvonal­lal. Az érdekvédelmi szervezet a nyugdíjas és a nem nyugdíjas polgárok társadalmi, gazdasági, szociális, egészségügyi, kultu­rális és jogi érdekvédelmét tűzte célul maga elé. Tagjaikat szeret­nék képviseltetni az államigaz­gatási szerveknél, a helyi önkor­mányzatoknál és más társadal­mi szervezeteknél. Kiemelt he­lyet foglal el a feladataik sorá­ban az életkörülmények védel­me és a létbiztonság megterem­tése. A szövetség ideológiamen­tes szervezet. Alapelvei között az egyetemes emberi értékek, a humanizmus, a társadalmi igaz­ságosság, a szolidaritás, a méltá­nyosság szerepel. — Sajnos céljaink megvaló­sításához nem rendelkezünk megfelelő feltételekkel. Tettünk kísérletet arra, hogy kapcsolatot teremtsünk a városi önkormány­zattal és a helyben működő pár­tokkal, ám erre csak a baloldali pártok tartottak igényt. Nagy gondot jelent számunkra, hogy a Pacsirta utcai kis irodahelyiség­ből kiköltöztettek bennünket. Jelenleg ugyan itt az MSZMP jóvoltából egy picike kis irodát kaptunk — mondta Plenter La­jos. A számos tagot magáénak tudó érdekvédelmi szervezet írásban és személyesen is meg­kereste a város polgármesterét, dr. Gulyás Mihályt, aki támoga­tásáról biztosította őket. — Bízunk a polgármester úr ígéretében, hiszen ő nagyon jól tudja, milyen sokan vagyunk nyugdíjasok Orosházán. A he­lyiségen túl kértünk még négy, öt napi- és hetilapot. Szeretnénk az önkormányzat támogatását kérni abban, hogy létrehozhas­suk a nyugdíjasok közösségi házát, ahol szervezeti és közös­ségi életet élhetnénk. Vágyaink között szerepel, hogy az önkor­mányzat évi pénzügyi keretén belül a legminimálisabb dologi kiadásainkat fedezze — fejezte be beszélgetésünket Plenter La­jos. PappJános Hétfőtől büntetnek A rendőrség eddigi tapasztala­tai szerint az autósok mintegy 10 százaléka nem kötötte meg a köte­lező felelősségbiztosítást — közöl­te szerdán a távirati iroda érdek­lődésére az ORFK illetékese. Sarlós Zoltán alezredes, a köz­lekedési főosztály vezetője el­mondta: ezen a héten még csak figyelmeztetik a járművezetőket a biztosítás haladéktalan megköté­sére, illetve az arról szóló igazo­lást be kell mutatniuk a rendőrsé­gen. Amennyiben ez nem történik meg, akkor kiszabják a 10 ezer forintig terjedő büntetést, s sor kerülhet a rendszám leszerelésére is. A rendőrség türelmi ideje jú­lius 8-áig tart, azt követően már nincs figyelmeztetés, csak bünte­tés. Tisztújítás a parasztpártban Országos nagygyűlés Szolnokon A Magyar Néppárt—Nemze­ti Parasztpárt a közelmúltban tartotta Szolnokon országos nagygyűlését. Békés megyéből Ballai Pál, a párt elnökségi tagja vett részt a tanácskozáson. Tőle kérdeztük: mi is történt ezen a rendezvényen? — Egyetlen feladatot tűztünk magunk elé, hogy új vezetősé­get állítsunk a párt élére. Mint tudják, Fekete Gyula országos elnökünk már közel egy éve fon­tolgatja a visszavonulást. Akkor úgy egyeztünk meg, ha megfele­lő utódot találunk, akkor kérését teljesítjük. ' — Ki lett a néppárt új ügyve­zető elnöke? — Békés megyeit, méghozzá sarkadi születésű személyt vá­lasztottunk elnöknek, Dr. Már­ton János nyugdíjas címzetes egyetemi tanár “személyében. Fekete Gyula tiszteletbeli elnök maradt. Főtitkár dr. Dohszay Károly lett, az elnökhelyettesek Pál József és dr. Töröcsik Mihály, a főügyész pedig dr. Skultéti János. —Jelent-e ez politikai irány­vonalváltást is? — Nem, a parasztpárt to­vábbra is megmarad az 1956-os forradalom idején hirdetett poli­tikája mellett. Célunkat Szabó Pál ebben az időben adott nyi­latkozatával tudnám leginkább kifejezni. O ezt mondta: „A pa­raszti gondolkodást a földre­form utáni állapotnak megfele­lően a magántulajdon sérthetet­lenségére kell alapozni, a pa­raszti gazdálkodás biztonságát kell megteremteni. Csak a pa­rasztok dönthetnek arról, hogy legyen-e a faluban termelőszö­vetkezet vagy ne legyen, és ha legyen, mi legyen a közös föld sorsa. Csak a falu parasztjai dönthetnek arról, hogy a bitan­gul kitagosítottakat mi illeti • meg, milyen föld jár nekik visz- sza és kitől. A nép szabadságfor­radalma ráüti pecsétjét az okos fiatalok döntésére.” —-Mit jelent ez a mai politikai gyakorlatban? — A népi-nemzeti centrum eltűnőben van és az ’56-os forra­dalom kezd elsikkadni, bár ez tipikus harmadikutas forrada­lom volt, ahol elvetette a nép a liberális kapitalizmust és a sztá­lini bolsevizmust egyaránt. Ezért nem tud ma kialakulni a nemzeti egység. — Mit tartanak ebből adó­dóan a legfontosabb tennivaló­juknak? — Gyakran vádolnak ben­nünket popularizmussal, de ha ez a harmadik magyar útnak a kritikája, akkor mi azt felvállal­juk, mert ez a legfontosabb fel­adatunk. Hisz’ ezt az utat járja Spanyolország és Ausztria is. Sajnos ma Magyarországon a paraszti érdekek egyrészének képviselete a „lakkcipősök” kezébe került. (Ugyanis éppen ugyanazon a napon, amikor mi országos gyűlést tartottunk, egy másik pártnál is tisztújítás tör­tént.) A mi irányvonalunk töret­len maradt. Az egyéb szerveze­teknek, így az Agrárszövetség­nek nincsenek olyan gyökerei, mint amit a parasztpárt magáé­nak mondhat. Gondolok itt Ve­ress Péter, Németh László, Bibó István szellemi örökségére, amely megoldást jelenthet a mai paraszt és vidék politikájára. A nemzeti parasztpárt összefogója lehet a vidéki parasztság érde­keinek, képviseletében az erje­dő új politikai centrumok között. P.J. Lovasturisztika és sárkányrepülés Vésztőn Tudják, mi a magyar megfe­lelője a latin „stabularius” szó­nak? Ha nem, szívesen elárul­juk: lóistálló-tulajdonos. Ezzel szinte mindent elmondtunk ar­ról a vésztői kft.-ről, mely ezt a nevet viseli. Hogy mióta tulaj­donosai az istállónak? Nos, a műszaki átadás-átvétellel egy- időben, hétfőn helyezték üzem­be az épületet. A Multimodul Mérnöki Iroda Tervező, Beruházó és Szolgál­tató Betéti Társaság - a repre­zentatív istálló tervezője — ügyvezetője, Kazinczky Gyula tartott rövid tájékoztatót az épít­kezés körülményeiről, majd elmondta, hogy a környék ide­genforgalmának fellendítésére még további vállalkozókra szá­mítanak. A lóistálló mellett épülhetne panzió és kemping is. A húsz férőhelyes lóistálló tu­lajdonosa, Szabó István arról tájékoztatta a vendégeket, hogy hétfőtől állnak az érdeklődők rendelkezésére. Vállalnak helyi és tereplovaglást, de van egy tú­raútvonaluk is, melynek végál­lomása a Bélmegyeri Vadász­ház, ahol piknikkel zárul az iz­galmasnak ígérkező program. Persze lesznek, akik idegen­kednek a lovaglástól. Őket nyá­ron hintó, télen lovasszán szál­lítja majd, hogy teljes kénye­lemben ismerkedjenek a festői környezettel. S ha ez sem elég érdekes, marad a sárkányrepü­lés, mert a programot e szolgál­tatással gazdagítják az új létesít­mény tulajdonosai. N.Á. „NEM KÖNNYŰ MEGGYŐZNI AZ EMBEREKET ARRÓL, HOGY SZEMÜK HELYETT ESZÜKKEL NÉZ­ZÉK A VILÁGOT.” (Fontenelle) A Hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetben 400 hektáros terüle­ten öt fajta görögdinnyét termel 20 dinnyekertész család. Hektá­ronként 15 tonna termést várnak, amelynek csaknem 90 százalé­kát exportálják Fotó: H. Szabó Sándor Gáspár Ültünk a vízparton és hallgattunk. Különös, de meg nem tudom mondani, hogy miféle víz volt. Valami jelentéktelen tavacska, a Körös, a Tisza, vagy talán a tenger? Ennek akkor nem volt jelentősé­ge. Igaz, a többi dolgok is olyan szétfolyóak, lebegők voltak, mint valamely álomban. Talán álom volt csupán? Kalapját maga mellé tette aföldre. Széles karimájú, sötét, posztó­kalap volt. Hajdani vándorok viseltek ilyet. Nyakában barna se­lyemsál, vállára vetve egy kopott köpeny. Rá se hederített, hogy körülöttünk tűz a nap, úgy ült, indulásra készen, mint aki bármely pillanatban felpattanhat, és eltűnik a messzi hóesésben. Égő, barna szemeit nézve arra gondoltam, hogy múlt századi festők készítettek ilyen önarcképeket. Iddogáltunk. Én üdítőt szűre söltem, ő vörösbort kortyolt. Bár nem kóstolt bele az italomba, mégis állította, hogy ilyen pancsokkal vallatni lehetne. Néha nagyokat nevetett, és olyankor megborzong­tam, mert sose tudtam, hogy az öröm vagy a gúnyolódás hangjai bugyborékolnak-e a nyikkantásokban. Darab idő múlva feltűnt, hogy beszélgetés közben gyakran előre tudom a válaszát. Legtöbbször a saját gondolataimat hallottam tőle. Nem mindig. Volt, amikor meglepő, sejtelmes dolgokat mondott, olyat, ami soha nem jutna eszembe. Olyat mégse gondolhatok, amit nem gondolok, motyogtam ilyenkor magam elé. Erősödött az érzé­sem, hogy csak a képzelet játszik velem, csupán afantáziám szülemé­nye itt ez az alak. Kétségek gyötörtek, és nem bírtam tovább a gyötrődést. Mondd, testvér, valójában ki vagy te? Itt ülsz mellettem, idejét se tudom mióta, néha a telkedbe látok, máskor azt érzem, hogy megfog­hatatlan köd vagy csupán. Mulatsz velem, segítségemre vagy, netán vesztemre törsz? Szólj bármit is, legyen már valami bizonyosság. Sose vágyódj a bizonyosságra, sóhajtotta. Mire való minden titkot kifürkészni? Bántottalak? Gyötörtelek? Örülj, ha itt vagyok veled, nekem is jó ez a találkozás. Ritkán adatik hasonló. Messzi útról jövök, megszöktem hozzád, nem itt a helyem, s ha felbolydult miattam a rend, annyi jutalmunk legyen legalább, hogy egymás szemébe nézzünk. Látomás vagy csupán? Lidérc? Kísértet? Mit vétettem ellened, hogy elmém megzavarod? Nem ilyen egyszerű a dolog, nyugtatott szelíden. Sose félj tőlem, és ne próbálj megtapogatni, hogy csak az ujjad begyével szerezz bizonyosságot. Sejtjeid zömét tőlem örökölted. Nézd csak, a kezed is szakasztott olyan, mint az enyém. A gondolataid is hasonlóak. Ne vacogj gyermek, örülj, hogy láthatod, milyen lettél volna, ha száz évvel korábban élsz. Kíváncsi voltam rád. Nem győztem kivárni a feltámadást. No, csacsi ember, most a tiéd a világ, van még időd, használd okosan. Segítek, ne félj. Elég ha rám gondolsz, máris bölcsebben figyeled ezt a pazar cifraságot, ami körülvesz. Gáspár! Igen, ő, akire oly sokat gondoltam. Vérem, ősöm, az első ember, akinek tudom a nevét. Apám még itt van emlékeim közt, elérhető távolságban. Nagyapám is dereng halványan, Gáspár pedig az ő apja volt, minden korábbi történet számomra csak köd, mese, érdektelen. Kedves Gáspár! Te ifjonti apó. Olyan erős vagy, akár öcsém is lehetnél. Nem, sose firtatom a titkaid. Mi volt, hogyan történt ,.utána". Majd megtudom én is, ha van ott még tudat. De ezt a földi létet olyan iszonyúan nehéz elviselni. Segíts drága szellem, mondd, hogy álom, ellibbenő pára csupán ez a cudar világ. Jól látod, mosolygott Gáspár, és kortyintott egyet a vörösborból. Andódv Tibor Mozart-est Tarhoson - az Aradi Filharmónia vendégszereplésével Vasárnap este Mozart-hang- versennyel folytatódtak a XV. Békés-Tarhosi Zenei Napok eseményei. A Mozart-évforduló alkalmából az Aradi Állami Fil­harmónia Zenekara és Kórusa adta elő a nagy zeneszerző Prá­gai szimfóniáját és Requiemjét a békési református templomban, Dórin Frandes vezényletével. A kórus karnagya Doru Serbant. Hangversenyük a szó legne­mesebb értelmében profi munka volt. A hetventagú — főleg fia­talokból álló — zenekar és a negyvenfős — vegyes életkorú — énekkar minden képességgel rendelkezik, ami Mozart érett műveinek előadásához szüksé­ges. A dinamika és a ritmika teljes skáláját uralták. Egy em­berként követték a karmester pálcájának, sőt homlokának minden rezdülését. A szólisták — Bianca Manoleanu szoprán, Jane O’Brien alt, Szilágyi Zsolt tenor és Viorel Dihel basszus — telt, zengő hangja betöltötte a jó akusztikájú templomot. A kar­mesteri felfogás kiemelte a mű­vek létértelmező, a végső kérdé­sekkel szembenéző mélységét, az elkerülhetetlennel való meg­békélését. Az interpretálást leg­inkább a bensőségesség jelle­mezte, kiváltképp a Requiem- ben. Az előadás nagy élményt jelentett a szépszámú hallgató­ságnak. Az együttes vasárnap esti szép, kiegyensúlyozott tel­jesítményét annál is inkább érté­kelhetjük, mert tudjuk, hogy az előadást több zavaró tényező előzte meg, közöttük a határon való átjutás időrabló és idegekre menő nehézségei. A karmester kolozsvári ze­nész család sarja, az ottani kon­zervatóriumban végzett 1972- ben. A szebeni filharmonikusok élén eltöltött tizenöt év után ke­rült Aradra 1987-ben. Ötszáz hangverseny van a háta mögött. Az évek kiegyensúlyozottá ér­lelték, egyéniségéből harmónia sugárzik. Az aradi zenekar az idén ün­nepli fennállásának századik évfordulóját. Repertoárjuk igen széles, a barokktól máig min­dent játszanak, szimfonikus ze­nén kívül filmzenét és musicalt is. Hazájuk tizenöt szimfonikus zenekara között bizonyára a leg­jobbak közé tartoznak. Hetente koncerteznek, gyakran szere­pelnek rádióban, tévében; tizen­hat lemezük, számos CD-felvé- telük van. A Mozart-év alkalmá­ból a szerzőnek körülbelül hu­szonöt művét tűzték műsorukra, csak szimfóniákból tízet. A ze­nekarban számosán szólistái hangszerüknek: hegedűsök, brácsások, fagottosok, fuvolá­sok, klarinétosok és a hárfás. Régóta és gyakran turnéznak külföldön, tavaly Magyarorszá­gon öt városban adtak hangver­senyeket, köztük Békéscsabán is. Mostani szereplésükre a Zrenjanin, Arad és Békés megye közötti kulturális együttműkö­dés keretében került sor. Remél­jük, nem kell sokáig vámunk legközelebbi vendégszereplé­sükre. Juhász János

Next

/
Thumbnails
Contents