Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-06-07 / 157. szám
1991. július 6-7., szombat-vasárnap Szorító MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM A világkiállítás zászlóbontása - Békéscsabán? Megtörténhet. Ugyanis június 26-án, az 1992-ben esedékes VIII. Alkalmazott Grafikai Biennálé előkészítésének első körében, a budapesti Vörösmarty tér 1-ben tartott megbeszélésen a rendezők, szervezők és művészek tanácsa úgy döntött: ennek a tárlatnak a világ- kiállítás legyen a tárgya és témája. Vállalják fel a szakma (a reklám) művészei (mielőtt ínég ügyeskedő mesteremberek vagy élelmes külföldiek rácsapnának) az Expo pályázatait! Tervezzék azok az alkotók a Magyarország felé vezető utak nyilait, jeleit, útjelzéseit (tehát az emblémákat, plakátokat, posztereket, katalógusokat, levelezőlapokat, ismertetőket, röplapokat stb.), akik az előző békéscsabai Alkalmazott Grafikai Biennálé és a nyári alkotótáborok lehetőségeit eddig is a „Magyarország -kép”, egy olyan image, jelképrendszer kialakítására szentelték, amely útmutatóul (útmutatóként) szolgálhatnak a világpolitika, a nemzetközi kereskedelem, gazdaság, turizmus, kultúra stb. hajósainak, amikor Magyarország felé eveznek —r de amely jelképkészlet, többnyire éppen a Kner Nyomda gyönyörű kivitelezésében ott fekszik mappákba rendezetten, a világ szemétől elrejtve, elzárva a Munkácsy Mihály Múzeum művészeti raktárában... Mert ha a gazdasági életben hiányzanak a menedzserek, elképzelhető, milyen ritka emberfajta ez ma még a kultúrában! Márpedig a következő lépés most már az lenne: felvenni a kapcsolatot a Világkiállítás-rendező Irodával (természetesen a magyarral), közölni velük ezt az óhajt, készséget, határozatot, elnyerni támogatásukat, ily módon megszerezni a rövidesen esedékes pályázatok, verseny- tárgyalások, célfeladatok dokumentációját, azt a művészek között szétosztani, mert hiszen minél több konkrét megrendeléshez jutna a biennálé, mint az Expo első számú és elsőrendű reklámgrafikai fóruma, annál több megérdemelt anyagi haszon származna mind a résztvevő művészek, mind a rendező Békéscsaba, s a természetszerűleg adódó kivitelező: a Kner és a többi, jobb megyei nyomda javára. (Vajon nem éppen a Kner Nyomdának kellene ezt a következő lépést megtennie?...) Egyébként mind a kézzel (is) fogható hasznot, mind az esetleges világkiállítási zászlóbontással járó erkölcsi sikert megérdemelnénk, hiszen több, nálunk gazdagabb vagy fekvésüknél, hagyományaiknál, előnyeiknél fogva előkelőbb helyezésű megyével és megyeszékhellyel szemben, ahol esetleg egy vagy egyetlen országos megmérettetést sem tartanak (például Győr!), Békéscsabán két országos ölelésű képzőművészeti biennálé váltja egymást évenként a múzeum termeiben: az Alföldi Tárlat és az Alkalmazott Grafikai Biennálé; egyik főként a megyei, másik főként a városi közigazgatás gondozásában. Többek között ezért is lenne indokolt, méltányos, sőt méltó, ha a napokban hivatalosan is bejegyzett Békéstáji Művészeti Társaság tervezett klubgalériája, amely az állandó és szavatol- tan igényes műtárgykiállítás, műtárgy vásár mellett kávéjával, fehér asztalaival és esti irodalmi pódiumműsoraival, kamarazene hangversenyeivel, művészeti vitaestjeivel egyúttal a város és megye alkotó értelmiségeinek, s az irodalom és művészetek civil pártolóinak a találkozóhelye lenne, szóval, ha a szellemi életnek ez az annyira óhajtott műhelye valahol a város szívében, jól megközelíthető épületben, mintegy a térség emblémájaként fogadhatná a város polgárait csakúgy, mint a máshonnan, netán éppen külföldről érkező művelt látogatót. Persze megtörténhet, hogy mégis győz a gyáva prak- ticizmus, a saját zsebét az országénál előbbre valónak tartó, szűk látókörű kisszerűség, s a honfoglalás 1100. esztendejében elmarad a magyar világkiállítás. És akkor mi van? Kárba menne talán az a sok okos terv, szép kivitel, s a VIII. Békéscsabai Alkalmazott Grafikai Biennálé megrendezésébe fektetett energiák? Nincs a magyar turizmusnak, környezetvédelemnek, az új magyar vállalkozásoknak amúgy is szükségük arra, hogy lenyűgöző, ellenállhatatlan, csábító jelzőtáblák mutassák az irányt Magyarország felé? Banner Zoltán----------------------^RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP M iért szép? Nem tudom..., csak érzem..., s próbálom megfejteni. Már a cím is elbűvöl—Titkos csillagok balladája —, külön- külön is a szavak, együtt pedig mintha már most minden titokzatos szépség, elérhetetlenség és fájdalom benne volna ebben, a Sinka István hagyatékában talált versben. Áldom a véletlent, hogy még az év elején kezembe került Napórában rátaláltam. Váttyom földjén egy ó-sír van, vajon ki nyugszik a sírban? Boros Kati nyugszik abban Mint a titok a csillagban. Ó-sír és csillagtitok... Fiatal nő és örök nyugovás... Az össze nem illő, s mégis összetartozó fogalmak tragédiát sejtetnek. Balladáit. Olyat, amelyről régen azt tanultuk az iskolában: tragédia dalban elbeszélve. Ki tudja ki szerette el: egy vad kondás temette el. Mint a Holdban sápadt a fény, sápadt volt a sápadt legény. Sejtésbe rejtett érzelmi bonyodalom: valaki magáénak hitte a lányt, de elragadták tőle. Elszerették. Talán nem is az a fontos, hogy ki, hanem a puszta tény, ami lehetett pillanatnyi megingás, vagy életre szólónak érzett őrült szerelem, de „eredménye” mégis csak az ó-sírhant. Maga a visszahozhatatlanság. Hogy mi és hogyan zajlott le e végállomásig, azt balladai homály fedi, akár a csillagok titkát. De talán mégsem. Hisz a vad kondás, a sápadt legény csak az elhagyott szerető lehetett. A sápadt Hold... az ő külön boldogtalan sorsával. Nevét hívták Csahor Pálnak, Be is állt bús katonának, s ment a császár seregivel, hogy örökre úgy tűnjön el. Felejteni a felejthetetlent így is lehet, szegényember, szegényember módjára. Beállni katonának, miután attól a másiktól eldobott kedvest sírba tette. Ha sápadt is a vad kondás, ám büszke is, még a búnak sem adja meg magát. Férfiként akar pusztulni. ...Solferinónál egy sír van, ki nyugszik abban a sírban? Csahor Pál nyugszik ott abban, mint a titok a csillagban. Célhoz ért hát a boldogtalan szerelmes. Elesett a harc mezején. Hősi halott? Az — is. Nyu- govása azonban csak annyi és olyan, „mint a titok a csillagban”. Akár az örök szerelem titka, mely a lányt és legényt körüllengi, a sorscsapásszerű érzelem megsemmisítő erejével. S melyhez a maguk módján mindketten hűségesek voltak. Lelkűk legbensője vezérelte őket, s hogy miért pont így, maguk sem tudták, annak a titkát a csillagok rejtik. Vass Márta A pápalátogatás helyszínei Zarándokút Máriapócsra Zenepedagógus és karmester Jól sakkozott és biliárdozott Bizonyára sokan emlékeznek még arra az aljas koncepciós perre, amely mint máriapócsi gyilkosság került a köztudatba. A szomorú ügyben a Rákosi- pribékek elrettentő példát akartak állítani átállásukhoz ragaszkodók elé. Nos augusztus 18-án ezt az évtizedeken át folyamatosan gyötört, megfélemlített Má- riapócsot keresi fel II. János Pál pápa. Máriapócs csupán néhány ezer lelket számláló falucska, de amilyen kicsi, olyan nevezetes Mária-kegyhely, mégpedig görög katolikus búcsújáróhely. Kegyhellyé pedig azért vált, mert a falucska bizánci ízlésű fatemplomának ikonsztázionját díszítő Mária-kép, az úgynevezett Istenszülő Szűz 1696. november 4-én elkezdett könnyezni. A feltűnő eset híre futótűzként terjedt szét, s hatalmas tömegek kezdtek Pócsra zarándokolni, hogy saját szemükkel győződjenek meg a csodáról. A képet azonban I. Lipót császár parancsára már a következő évben Bécsbe vitték, s a Stephans- dómba helyezték, ahol ma is látható. A kicsi fatemplom később már nem volt képes befogadni a zarándokok tízezreit. Ezért 1731—1756 között új kőtemplomot emeltek a régi helyre — a harmadik könnyezés már ebben történt —, amely szép barokk templomot 1948-ban XII. Pius pápa bazilika rangra emelte. A templommal egyidőben építették a kegyhelyet gondozó bazili- ta szerzetesek kolostorát is. A magyarországi görög katolikusok aránya az 1949. évi, még a felekezeti megoszlást is feltüntető statisztika szerint az összlakosság 2,7 százaléka. A görög katolikusok a keleti szertartást követő, de hitben és egyházszervezetben a katolikus egységben élő keresztények. Hogy a római katolikus magyarság kebelébe miként kerültek görög katolikusok, nem tudjuk bizonyosan. Elképzelhető, hogy még Bulcsu és Gyula vezérek hoztak Bizáncból papokat, amit megerősít egy XI. századi orosz krónika: „a magyarok két fejedelme Istentől vezéreltetve, Bizáncba ment, s a szent keresztséget önmaguk, s alattvalóik számára kiesdekelték”. Egy másik felfogás szerint csak a 16. századtól tudunk görög katolikus magyarokról. Az augusztus 18-ai máriapócsi pápai misére a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságból, Romániából és a Szovjetunióból is tízezreket, együtesen pedig 350—400 ezer embert várnak. Ennél azonban jóval többet, 500 ezret is el tudnak helyezni a most épülő misehelyen, ha a szükség úgy hozza. II. János Pál pápa Máriapócson görög katolikus szertartású szentmisét mutat be. E gesztussal a szomszédos országok görög katolikus közösségei iránt érzett elismerését és megbcsül^ét akarja kifejezni azért a sok üldöztetésért és megaláztatásért, amit az utóbbi 40 évben kellett elviselniük. A csehszlovák, román és szovjet hívek püspökeik és papjaik vezetésével érkeznek majd Máriapócsra. A szertatás magyar, ószláv, román, szlovák és angol nyelvű lesz. Az egyes énekeket is ószláv és román nyelven éneklik majd a szomszédos országból érkező egyházi énekkarok. Dr. Csonkaréti Károly 150 éve született Erkel Gyula zenepedagógus és karmester (1841—1909), Erkel Ferenc első szülött fia, aki az édesapja nyomdokain haladt. A Nemzeti Színház zenekarában kezdte el pályáját dobosként, majd zongoraművészként lépett fel. 1861-ben Nagybányán jobb családok gyermekeinek zongoratanítója volt. 1863-ban a Nemzeti Színház másodkamagyává nevezték ki. Szerette a természetet, jól sakkozott és biliárdo- zott. Tizenkét népszínmű zenéjét hangszerelte, és kísérőzenét írt a Csongor és Tündéhez, Az ember tragédiájához és Szigligeti „Almos” című melodrámájához. 1878-tol 1908-ig a Zeneakadémián opera szakos énektanár volt, híres énekeseket nevelt, akikkel élete végéig levelezésben állt, és bátorította őket, útmutatást adott számukra. 1903 őszén növendékeitől ezüst babérkoszorút kapott 25 éves tanári jubileuma alkalmából. 1891. július 24-én megalapítja az Újpesti Zenekonzervatóriumot, amelynek első igazgatója volt. 1896. június 26-án résztvesz édesapja köztéri szobrának leleplezésén Gyulán, ahol az ünnepség hangversenyét vezényelte és zongorán kísérte. 1903 január 24-én Gyulán, az Erzsébet-szobor pénzügyi alapjának növelésére jótékonysági hangversenyt adott Sarolta leányával és Pewni Irén híres tanítványával. 1908. április 21-én Marosvásárhelyen a leány árvaház javára rendezett jótékonysági esten „A falu rossza” című népszínművet dirigálta. Erkel Gyula 1870 március 8-án kötött házasságot Gyulán első unoka- testvérével, Erkel Rózával (1850—1888). Házasságukból 6 gyermek született, akik közül 5 nőtt fel. 150. születésnapján gondoljunk kegyelettel Erkel Gyulára és feleségére. Életük nem volt hiábavaló, mert becsületes gyermekeket és sok híres énekest neveltek. D. Nagy András Felújítják a máriapócsi műemlék templomot Máté András: Magyarország-image, 1986S Erkel Gyula Róza asszony, a feleség