Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-06-07 / 157. szám
EXKLUZÍV 1991. július 6-7., szombat-vasárnap Sinri/É Valentin Voicila: „Az igazságot mondom, ha kinyírnak is!” Három momentum jut az eszembe, miközben nézem az óriás hévvel beszélő Valentin Voicilát. Az egyik 1989. december 22. eufórikus pillanatait idézi, amikor ez a művészember, akár tetszik, akár nem, igenis belépett a romániai történelem nagy színpadára, hogy eljátssza élete legigazibb szerepét. A másik az agyonhajszolt forradalmár, aki hosszas audenciája után beszélgetett velünk két olasz újságíró társaságában; az annyit emlegetett városházai luxusból a szerényen terített asztalt, egy ortodox szentképet és néhány napja borotválatlan Voicilát idézem fel, aki bizonyos belső tűzzel magyarázta tavaly januárban az éppen aktuális teendőket. A harmadik momentum Iliescu elnök aradi látogatása; az akkori fakult tekintetű Voicila már kiábrándult bizonyos dolgokból, s megrökönyödve figyelte, amint a tömeg Iliescu elnököt éltette. Most 1991 áprilisában ismét visszatért régi elszántsága; ha az alábbi hosszúra nyúlt beszélgetésünk monológnak tűnik, az csak azért van így, mert a kérdések helyett inkább a válaszokra tettük a hangsúlyt. „A besúgókból nem lettek demokraták!” —1989. december 22-én az aradi sajtó még nem nevezett engem maskurának, de nem is mondták, hogy szabad teret engednek a magyar irredentizmusnak. Persze, ha elmondom az igazat és még a parasztpárt tagja is vagyok ráadásul, elkezdődhet a sárdobálás. Hogy miért? Megmondom én: nehogy valakinek az a hamis benyomása legyen, hogy 1989 decemberében az a besúgórengeteg, amely olyan hálózatot alakított ki, hogy szinte tökéletesen működött Romániában, most egyszerre eltűnt és a besúgók átvedlettek demokratákká. Nem bizony, a besúgók ma is léteznek, elmennek sorbaállni és pontos útmutatások alapján kompromittálnak bizonyos embereket. Az alapelv; aki nincs velünk, az ellenünk van, tehát kell valamit találni, amivel kompromittálni lehet. Ha pedig rólam nem lehet elmondani, hogy pénzt fogadtam el vagy Ceausescut éltettem, akkor nyomorult módon éppen színészi mesterségemet akarják felhasználni ellenem. Egyébként én továbbra is keresztényi álláspontra helyezkedek és kifejezem tiszteletemet a magyarországi magyarok iránt, akik ’89 decemberében mellettünk voltak és segélyeket hoztak, sőt Tóth Sándor sofőr meg is halt az ügyünkért. Pártok és veszélyek — Az ellenem indult rágalomhadjárat egyik pontja szerint én a Front tagja voltam. Én nem voltam a Front tagja, amikor párttá alakult, sőt nem is tudtam, míg Iliescu elnök ide nem érkezett, hogy hol található az NMF aradi székháza. Én a Front tanácsának a tagja voltam, ami a forradalom után tömörítette az összes disszidenseket, és mindenkit! Most a parasztpárt tagja vagyok, mert szeretném, ha a vallás a helyére kerülne, ugyanis keresztény vagyok, és hiszek a demokráciában. Tudják, Ceausescu egy primitív ember volt és agresszív, aki megízlelte a hatalmat, s egy igen erős elnyomó gépezetet használt. Szeretném figyelmeztetni önöket, hogy ma jóval nagyobb a veszély, mivel a párt második vonalából érkezett emberek vannak az élen, s ezek jóval felkészültebbek. Egyesek Franciaországban, mások Moszkvában végezték az egyetemet. Olyan emberek, akik jóval rafináltabb ideológiával rendelkeznek, mint a bunkó Ceausescu. Mit gondolnak, mire volt jó ez az árliberalizáció? Azért kezdték el ezt a csúnya árdrágítást és nem tértek rá a privatizálásra, hogy a következő választásokon a munkások nagy tömegei a szocialista munkapártra szavazzanak, hisz látván a helyzetet az mondják majd: mégis csak jobb volt Ceausescu alatt, kínlódtunk ugyan, de volt munkahelyünk és mindenki kapott valamennyi pénzt. A Front ugyan szociáldemokrata pártként határozta meg magát, de csápjai benyúlnak más szervezetekbe is. Gondolok itt a Verdet pártjára vagy a Vatra Romaneasca- ra, s arra gondolok, hogy csak verjük mi azért a mellünket, mert románok vagyunk és szélsőséges nacionalizmusba esünk, holott ez nemzeti tragédiát eredményezhet. Ilyen összefüggésben ismét felhívom a figyelmet a volt besúgókra, akik továbbra is rágalmaznak és hazudnak. Az aradi egyetemről és a segélyekről — Magas szinten űzik a hamis információkkal való játékot. Kérdem én, miért nem közölte le az Adevarul a független képviselők választási jelképét, ezen kívül miért nem írt az aradi sajtó arról, hogyan harcoltuk ki hárman — Titus Gheorghiof, Homescu úr és jómagam — az egyetemet ennek a városnak. Kénytelen voltam keményen fellépni, és elmondani Draganescu miniszter úrnak, hogy az aradi emberek úgy érzik, joguk van ehhez az egyetemhez. O azt mondta, nem lehet, mert itt van Temesvár 60 kilométerre, ott úgyis van egyetem. Erre felhívtam a figyelmét, hogy Konstancán, Bákó- ban alapíthattak ’89 után egyetemet, holott ezek a forradalom alatt semmilyen magatartást nem tanúsítottak, nálunk meg nem lehet. Százszor hiába telefonáltam, mígnem azt mondtam, hogy itt az emberek decemberben is kint voltak az utcán, de ha az egyetemért mennek kiabálni, akkor mást is fognak mondani. Ekkor írták alá a papírt. Másról szólva, tudja mire kértek engem, Emikor megkaptuk a külföldi segélyeket? Az ország vezetősége azt kérte tőlem, hogy adjam el a segélyszállítmányokat, majd vegyem a pénzt és adjam le a Szabadság-számlára! Persze, gondoltam én, hogy semmilyen ellenőrzési jogunk ne legyen a Szabadság-számla felett. Visszautasítottam, és azt mondtam: lemondok, de a segélyeket akkor is ingyen adom. És még ezernyi probléma. Például az a több ezer tonna hús, amit kértek, hogy küldjem el a Zsil völgyébe. Visszautasítottam ezt is. Ám nem, a tényeket nem kell megtudni, hanem sárral kell beszennyezni Voicilát. Egyébként fel fogok szólalni Bonnban a német parlamentben, ahol kérni fogom, segítsék az ellenzéket Romániában, mert a Frontot Moszkva támogatja. Ez az igazság, meg az, hogy a romániai ellenzéknek nyomdára, sajtóra és egyebekre van szüksége.' Senki nem tagadhatja, hogy Románia jelen pillanatban a Szovjetunióval menetel és nem Amerikával. Mi nem ezt akartuk 1989-ben. Iliescu elnök úr GorbacscFv érdemeinek a haszonélvezője. Egyébként kérdezem önöket én, akinek van egy szakmája, tehát nem érdekem minden áron beszélni, míg a munkások közül nagyon sok az utcára kerül és látja, hogy a gyerekei Európa országaiban keresnek megélhetést, tehát kérdem én, hogy az aradi újságok mikor csinálnak egy felmérést, hány munkás privatizál? Én nem mondom, hogy úgy 4 százalékuk nem becsületesen privatizál, de vajon mind becsületes? Vajon egy munkás havi 3000 lejből képes privatizálni? Az állam mennyit segített a privatizálásban? A sajtóról — Sokat foglalkoztatott ez a kérdés. Ezért hívtam össze a két aradi lap újságíróit tavaly januárban a városházára, és kértem tőlük, hogy akik túlságosan sokat írtak Ceausescu mellett, akik megkeseredtek, akik nem tudnak újjászületni, azok vonuljanak vissza, mert tiszta sajtóra van szükségünk. Nagyon helyesen látta, ekkor kezdődött el a rágalomhadjárat ellenem. „Lemondtam, nem váltottak le” — 1989 decemberében a városházára nemcsak becsületes emberek hatoltak be, hanem voltak ott rablók is, kurvák, meg volt szekusok és mások. A folyamatos munkát az is akadályozta, hogy gyakran három napig úton voltam minden héten Arad és Bukarest között. A bajok akkor kezdődtek, amikor elmentem Veronába egy delegáció élén. Minden híreszteléssel ellentétben 50 dollárt váltottunk be a bankban, így utazott egy román delegáció képviselni az országot. Veronában azt mondtam, segítsenek, mert a gazdaságunk teljesen tönkrement. Ez persze nem tetszett sokaknak. Mellesleg nem azért mondtam le, mert kényszerítettek, hisz Petre Roman vagy Ion Iliescu nem bírta volna elérni, hogy leváltsanak. Lemondtam, mert már remegett a kezem miközben ettem, és teljesen egyedül maradtam a terveimmel. Ön azt mondta, nincs bennem machiavel- lizmus. Hát ott van Aristide Dragomir, aradi NMF-képviselő, aki decemberben együtt volt velünk a városházán, de amikor konkrét feladatokat kapott, egyből arra hivatkozott, hogy sárgaságban szenved. A választásokon már a Front listáján jelent meg, és ő a nagy forradalmár, aki Aradot képviseli... ...Akartam én változtatni a helyi törvényszék munkáján is. Emberek százai panaszolták a régi munkamódszereket, felhozták, hogy nincs bátorságuk megjelenni az ügyészségen. Én Gheorghe Robu segítségét kértem, aki küldött Bukarestből egy képviselőt, s vele meg Doru Popa úrral, a tanács emberjogi szakértőjével elmentünk az ügyészségre. Ott nekem estek és megkérdezték, hogy merek beavatkozni a szabadon és demokratikusan megválasztott ügyészség munkájába. Ugyanazt a Cioia urat választották, aki előtte is vezette az ügyészség munkáját. Én kértem, hogy a jelenlétünkben tartsanak új választásokat, hogy elmondhassuk az embereknek, demokratikus Délibáb-ellenségre lőttek? Voicila igaza Nemrég ismét hallhattuk Valentin Voicilát — aki most a Keresztény és Demokrata Nemzeti Parasztpárt tagja —, amint az aradi tömeghez intézte szavait. Érdekes jelenség ez a színészforradalmár, akiről talán még legnagyobb ellenségei sem mondhatják azt, hogy nem volna igazságértéke szavainak. Ezt akkor, 1989 decemberében sem vonták kétségbe a városháza elé összegyűlt tízezrek. Ok intim lelki kapcsolatba léptek ezzel a személyiséggel, éspedig nem annyira szavainak politikusi mivolta, hanem a személy forradalmi beállítottsága miatt, melyet az emberek megéreznek, és képesek egy hullámhosszon mozogni az ilyen szónokkal. így valószínűleg igaza volt Voicilának, amikor kitért rá, hogy nagyon sokan elfelejtették az 1989 decemberében óhajtott eszméket. Mondta még, hogy 89 decemberében államcsíny volt”, valamint azt is, hogy az elhantolt ifjaknak igencsak mindegy, hogy milyen párt képviseletében harcoltak. Azt is állította még Voicila, hogy a városházáról kegyetlenül lőtték a bank épületét, és valószínűleg délibáb-ellenségre lőttek, merthogy annak a golyói soha nem érték el a városházát. Szerinte azért, mert szimulátorokkal lőttek, és a szerencsétlen katonák egymást lövöldözték, meg a rendőröket. Voicila arra is emlékeztetett, hogy Arad volt Temesvár után a második város, ahol az emberek spontánul tódultak ki az utcára. Ha kiforgatás nélkül akarjuk megtudni, mit mondott a magyarokról, le kell hogy szögezzük: abban feltétlenül igaza van, hogy decemberben kenyeret és tejet hoztak, sőt Tóth Sándor Aradon halt hősi halált. Voicila csak annyit szögezett le, hogy ne fordítsunk hátat a magyaroknak! Mondott még érdekes dolgokat az egykori forradalmi vezető, s habár kétségbevonható politikai szempontból egy-két állítása, jóindulata és őszinte beállítottsága nem kérdöjelez- hető meg. Talán ez Voicila legnagyobb igaza. o körülmények között kit választottak a testület élére. Tudja kit választottak? Szintén Cioia urat... .. .Engem a tanácsnál értesítettek, hogy a rabok fel akarnak lázadni a börtönőrök ellen. Lóhalálában szaladtam a börtönhöz, ahol végül is1 szót értettem a brailaiakkal, ugyanis ők lázadoztak. Azért zárták be őket, mert Magyarországra akartak szökni. Mondtam, üljenek nyugodtan, mert kiengedik őket. Azok az emberek hajlandóak lettek volna tűzbe menni értem. Egy cigány sírva kért, hogy járjak közbe, ejtsék el a vádat ellene, mert gyerekei vannak és felesége, s tulajdonképpen ő azért ül, mert az asszony pénzt lopott valakitől a villamoson. Az ember ígérte, hogy büntetést fizet, de ne tartóztassák le az asszonyt. Később elém hozták vérbe borulva, egy zsilettel a fejétől egészen a lábáig összevágta magát. Telefonáltam a törvényszékre, kértem, találjanak törvényes megoldást, mire azt vágták a fejemhez, hogy Voicila diktátor stb. De rettentő hosszú lenne a lista. Jut eszembe, hogy az NSZIT ülésein felvetettem a volt nómenklatúra problémáit. Kértem, vizsgálja ki az ügyészség, kik voltak a hibásak. Mert könnyű azokat berakni a dutyiba — és így tettek —, akik 5 lejt loptak, miközben szabadon hagyják az ország jövedelméből milliókat eltulajdonító- kat. A válasz az volt, hogy Voicila diktátor. Én sok dolgot akartam csinálni, de nem bírtam, mert megakadályoztak benne. Ennek ellenére az egészségügyben jó eredményeket értem el. Egyfolytában szabotáltak minden ténykedésemben. Különben ellenőrizzék le, hogy az ország melyik megyéjében csinálták meg, ami Aradon megtörtént. Hol cserélték még ki a városháza vezetőségét két nap alatt Aradon kívül? Mikor láttam, hogy az emberek nagy tömege a Frontra szavazott, kiábrándultam, és nem akartam megvárni, míg a Petre Román- kormány megmondja nekem, hogy mit kell tegyek prefektusként. Iliescu elnök testőrei és más egyebek — Az egyik volt kabinetfőnököm, Palackai András leellenőrizte bizonyos hajszálakkal, melyeket a lakása különböző részein helyezett el, hogy kutattak a házában és a kocsiban is. Semmit nem vettek el tőle... ...A parlament ülésén voltam Bukarestben, amikor az Athéné Palace szállóban valaki gúnyos hangon a családnevemen szólított telefonon. Engem és a feleségemet kereste, de nem tudta a Valentin nevet. Ez akkor nem tűnt fel, de majdnem az életemmel fizettem, ugyanis Szeben és Brassó között szemből egy Dacia mögül előtűnt egy bukaresti rendszámú Aro, s arra kényszerített, hogy a parkírozó felé belerohanjunk az ott lévő betonasztalokba és székekbe. Szerencsére Costel Batrina, a szenzációs sofőröm berohant a parkírozóba, majd balra kapta a kormányt, és beborultunk egy árokba. Az Aro nem állt meg, hanem nagy sebességgel elrohant. Egyébként Costel Batrina kitűnő sofőr a faluja felé vezető úton nyáron, este 7 órakor belehajtott egy fába és meghalt. Nem tudta tartani a száját. ...Vajon, hogy van az, hogy a választások előtti utolsó NSZIT-ülés előtt Bukarestbe autókkal hozták be a munkásokat, akik azt kiabálták: Május 20!? Én azt hittem, elengedhetetlenül szükség van a választásokra, hogy az ország gazdasága rendbe jöjjön. Súlyosan tévedtem. Még egy momentumra hívom fel a figyelmet. A parlamentben voltunk, amikorhírül adták, hogy az Egyetem téri golánok a parlament elé akarnak jönni tiltakozni. Ekkor a Front szervezői azt mondták: Üljenek csak nyugodtan, mi már előkészítettük az ellentüntetést. Idejönnek majd azok a parlament elé és kiabálnak értünk, nem hagyják a Egyetem térieket ideérni. És még két dolog. Én azt hittem december 22-én, hogy Iliescu úr a politika ismeretlenségéből tűnt elő, ahogy egyesek mondták. Viszont kérdezem én, hogy amikor Aradra jött, egy olyan városba, ahol forradalom volt, amely kívánta az országbeli változásokat, és ha Iliescu tényleg a változások mellett volt, akkor miért jött olyan biztonságiaktól körülvéve, akik két rend pisztollyal voltak felfegyverkezve. És végül, de nem utolsó sorban, amikor tavaly a bukaresti Egyetem téren tartott a golánok tüntetése, a kormányhoz közelálló körök miért mondták nekünk, megyeelnököknek, hogy vigyázzunk, Moszkvában egyáltalán nem tetszik, ami az Egyetem téren történik. Ilyen és hasonló dolgok miatt nem lehet bizalmunk a mostani kormányban, akik biztonsági emberek tucatjaival járkálnak maguk után, pont úgy, mint ezelőtt, és akik Moszkvától kapják az útmutatásokat. Lejegyezte: Békés Sándor (Jelen, 1991. május 3.)
