Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-31 / 178. szám

& 1991. július 31., szerda ^KÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A Pintér Művek titka: Olcsóbban jobbat, mint mások Mit néz a gázszerelő 4-500 forintért? Pintér ./óz.ve/’keceli vállalko­zót talán a Békés megyeieknek sem kell bemutatni. Energikus- sága, célratörése révén sikerült áttörnie azokat a mesterséges falakat, amelyek kezdetben kör­bevették őt és üzemét. Azon kevés vállalkozók közé tartozik, akik az iparba fektették be pén­züket. Július 12-ei itt jártakor készült vele a következő beszél­getés. — Pintér úr! A mai magyar vállalkozók nagy része a keres­kedelemből, a szolgáltatásból próbál megélni. Ön nem. Miért van ez? — Két oka is van, hogy miért, az ún. harmadik szektor a vonzó manapság. Egyrészt itt lehet a leggyorsabban megforgatni a pénzt. Kevesebb állóeszköz szükséges, kisebb tőkével bele lehet vágni. Nem kell arra várni, hogy az elvetett termést learas­sák, a terméket legyártsák. Ke­vesebb tényezőtől függ a vállal­kozás. Másrészt nem annyira dokumentált, könnyebb megta­lálni a kiskapukat. A másik két szektorban ez másként van. Tíz malacból nem lehet nyolcat vagy tizenkettőt nevelni, s öt gépre való alkatrészből sem le­het négyet vagy hatot összesze­relni. Ekkor ugyanis rögtön jön a kérdés, hol a többi vagy mit spó­roltak ki belőle. Én szeretem a kihívásokat, ezért vágtam bele. Ma, amikor előtérbe került a földművelés kérdése nem lehe­tünk közömbösek a növényvé­delemmel szemben. Az Orszá­gos Növényvédelmi Mérnöki Kamara megalakulását — ame­lyet sorra követtek a megyei szervezetek — 1991 tavaszától számíthatjuk. A Békés megyei szervezet szakmai alelnökét, Gyüre Andrást, a mezőkovács­házi termelőszövetkezet nö­vényvédelmi mérnökét kérdez­tük meg az érdekvédelmi munka részleteiről. — Mi tette szükségessé a ka­marák megalakítását? — Szervezett növényvéde­lemről 1964 óta beszélhetünk. Fiatal szakterületről, tudomány­ágról van szó, ahol rövid idő alatt mérhető jelentős fejlődés. A szakmérnökök ez idáig eg­zisztenciálisan sehol nem szá­— Ön szerint mikor vándorol át a harmadik szektorban lévő magyar tőke a termelőágazatok­ba? *—*— Ennek több feltétele van. Stabilizálódni kell állami szin­ten a dolgoknak, egyértelmű fel­tételrendszert kell kidolgozni. Mindenképpen csökkenni kell a banki kamatoknak, hiszen nincs olyan termelőmunka, amely 35- 40%-os nyereséget lenne képes produkálni. A kereskedelem, a szolgáltatás ellenőrzésére is nagyobb gondot kell fordítani. Le kell tisztulni az ellenőrzési folyamatoknak. Nem utolsósor­ban pedig jobban és olcsóbban kell dolgozni, mint nyugaton. — Az ön cége elsősorban német kapcsolatokkal rendelke­zik. Mennyire általános ez a magyar gazdaságban? Német­országon keresztül vezet az utunk Európába ? — Az tény, hogy a német kapcsolat fontos, de nem első­rendű. A gyáraknak, a vállala­toknak minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy betörjenek a nyugati piacra, s benn is marad­janak. Ez utóbbi legalább olyan nehéz és fontos. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni a keleti piacról sem, hiszen hatalmas felvevő képességű. De mióta konvertibilis az elszámolásunk a Szovjetunióval, azóta a szovjet partner mélyen elgondolkodik onthattak érdekvédelemre. A politikai és gazdasági átalaku­lással pedig előtérbe kerülnek a környezetvédelmi problémák. — Milyen célkitűzéseik van­nak? — A kialakult struktúra — így maga a mérnök is — a nagy­üzemi gazdálkodáshoz kapcso­lódik. Ezzel szemben komoly háztáji, kisüzemi termelés kez­dődött, amelyre a korszerű nö­vényvédelem még nem terjedt ki. A gazdasági átalakulással az elméleti tudás nem sajátítható ki csak nagyüzemi szinten. Meg kell teremteni az élelmiszer-ter­melés teljes vertikumában a nö­vényvédelemmel kapcsolatos szakszerű irányítást. A jelenle­gi, 80 órás tanfolyammal meg­szerezhető Zöld könyv, amely feljogosít komoly hatású vegyszerek használatára is, tu­azon, hogy a nem sokkal drá­gább, de többnyire sokkal jobb nyugati termékeket vásárolja. Tehát nem szabad Németor­szágra vagy a Szovjetunióra koncentrálni, hiszen minden piacon egymás versenytársai vagyunk. Egy a fontos, minden esetben olcsóbban kell előállíta­ni a legalább annyira jó, ha nem jobb termékeket, mint azt mások teszik. . — Pintér úr, önnek milyen a kapcsolata az önkormányzattal Kecelen? Egyáltalán mit vár­hat, kérhet egymástól az önkor­mányzat és a vállalkozó? — Addig, amíg valaki nem tett be semmit a kosárba, nem is vehet ki onnan. Én lokálpatrióta vagyok, s szerintem a vállalko­zóknak azoknak kell lenniük. Nem csak magukra, a városuk­ra, falujukra is gondolniuk kell. Ebben az esetben ugyanezt visz- szafele is elvárhatják. Ehhez azonban szükséges, hogy az önkormányzat is érezze ezt a partneri viszonyt, neki is megér­je a kapcsolat. Akár azért, mert több munkahely létesül, akár azért, mert az infrastruktúrára kell kevesebbet költenie. A leg­fontosabb, hogy az esetleg ke­letkező konfliktusokat higgad­tan kezeljék mindkét oldalról. — Köszönöm a beszélgetést. M. Z. lajdonképpen a szakma meg­csúfolását jelenti. Nem szabad, hogy a jövőben ez legyen a ten­dencia. A kamara elsődleges célja a helyes módszerek elfo­gadtatása, elterjesztése. Ma­gyarországon több mint 600 féle növényvédő szert forgalmaz­nak, melynek jelentős része szakirányítással használható nagyüzemi szer. A fennmaradó rész a feltételes és a szabadfor­galmú szerek — tehát könnyű hozzájutni. A felhasználás azonban ellentéteket tükröz. A kamara egyik állásfoglalása: először legyen a növényvédelmi szakmérnök, másodszor a nö­vényvédő szer és a kettő kapcso­lata határozza meg a kategóriá­kat. — Mit jelent ez a gyakorlat­ban? — Legyenek olyan szerek, amelyek a mérnök szaktanács- adására vásárolhatók és olya­nok, amelyek szabadon (ez utóbbiak a természetes alap­anyagú, hagyományos szerek). Az ember- és állatgyógyászat­hoz hasonlítva ezek úgyneve­zett receptre vagy recept nélkül vásárolható „növényorvossá­Székely góbéságok Ügyvédhez megy a székely. — Elmondom a dolgot, dok­tor úr, de csak úgy vállalja el, ha biztos benne, hogy megnyeri a pert! Az ügyvéd, aki régóta ismerő­se a kliensnek, biztatja: — Mondjon el mindent, Ist­ván bácsi! Az öreg elmond mindent, az ügyvéd arca felragyog:-—Tiszta ügy ez, István gazda —szól a végén—, ezt a pert nem lehet elveszíteni. A góbé feláll, veszi a kalapját: — Hát akkor isten áldja!... Már megyek is... Mert amit el­meséltem, az az ellenfelem pa­nasza, nem az enyém! * Lakodalomban mondja a násznagy a köszöntőt: — Éljetek boldogan, kedves fiatalok! Süssön rátok a boldog­ság napja, éppúgy, mint szede­tett szüléitekre! Az egyik székely csendesen megjegyzi: —Na, akkor ezek sem fognak napszúrást kapni! * Disznóöléskor Csíkban szo­kás, hogy a falu bírójának kósto­lót küldenek. Egy alkalommal beállít egy kislány a bíróhoz, hozza a kósto­lót. A bíró maga is csodálkozik a bőkezűségen, meg is kérdi a lánytól, hogy miért hozott neki ennyi mindent. — Mondta is édesapám anyámnak, hogy miért küld eny- nyi jó falaltot, mire édesanyám azt felelte, hogy hagyja kend, szükségünk lehet még nekünk arra a vén gazemberre! gok”, amelyeket a növényvédős mérnök írhatna csak fel. Ha mégsem így történik, akkor a nagyüzemek átalakulásával nö­vényvédős mérnökre sem lesz szükség. Tudomásom szerint növelni akarják a feltételes áruk forgalmát, ami a szaktanácsadás szükségességét kérdőjelezi meg. A kisgazdaságokban el- burjánzana a szakszerűtlen vegyszerfelhasználás, követke­zésképpen olyan termékek je­lennének meg, amelyek az igé­nyes nyugat-európai piacon, ter­mékeink eladhatóságát nézve, hátrányos helyzetet teremtene. — Mi ezek megelőzésében a kamara szerepe? — Egzisztenciálisan a mér­nökök védelme, környezetünket és a humán egészségügyet fi­gyelembe véve pedig a szakta­nácsadás bevezetése. Ennek sarkalatos pontja az új nö­vényvédő szerek forgalmazásá­nak szabályozása és az új nö­vényvédelmi törvény megalko­tása. Ebben szeretne a kamara részt venni, javaslatokkal szol­gálni, valamint a szaktanács- adás rendszerében etikai, szak­mai felügyeletet vállalni. H. M. Akik valamikor bekötötték a házukba, lakásukba a gázt vagy ilyen helyre költöztek, meglep­ve tapasztalják, hogy ötéven­ként — bár ők nem hívják — megjelenik egy szerelő, szösz- mötöl valamit a gázkészülékek­nél, kifizettet pár száz forintot, majd távozik. Újabb öt év múlva mindez ismét megtörténik. Er­dei Rezsőtől, a Dégáz Békés me­gyei területigazgatójától próbál­tam választ kapni az ezzel kap­csolatos kérdéseimre. — Tulajdonképpen miért tör­ténik mindez? Hogyan állapít­ják meg a fizetendő összeget, amely sok esetben eltérő? — A gázenergiáról szóló tör­vény, illetve a kiegészítő mi­niszteri rendelkezéseik kötelez­nek minket arra, hogy ötéven­ként minden fogyasztónál végre kell hajtani a készülékek ellen­őrzését. Ennek díját az árható­ság állapítja meg, s ez a fogyasz­tót terheli. A díj egy része a mun­ka elvégzéséhez műszakilag szükséges normaidő, szorozva a rezsiórabérrel. A fizetendő ösz- szeg másik részét a kiszállási díj teszi ki, amely telephelyen — például Békéscsabán— 100 fo­rint, telephelyen kívül — pél­dául Ecsegfalván—150 forint.-—Értesítik előre a fogyasztó- kat, hogy számítsanak a szerelő megjelenésére? —Először nem, a szerelő sze­mélyesen megy ki. Ha nem talál otthon senkit, otthagy egy for­manyomtatványt, hogy mely napon keresi fel legközelebb az illetőt. Ez általában egy-két hé­ten belül következik be ismét. Ha a fogyasztó szándékosan akadályozza az ellenőrzés el­végzését, tízezer forint pénzbír­sággal sújtható, bár ezt nem szí­vesen alkalmazzuk. A készülő új gáztörvényben mi szeret­nénk, ha mindez úgy lenne sza­bályozva, mint a gépjárművek kötelező műszaki ellenőrzése. Amennyiben a fogyasztó nem vizsgáltatja meg készülékét, ki­kapcsoljuk a fogyasztásból egy bizonyos türelmi idő után. — Nem lehetne ezt az össze­get máshogy kifizetni? Esetleg a gázszámlába beépíteni? — Tény, hogy manapság sok helyen okoz problémát 400— 500 forint egyösszegű, hirtelen kifizetése. Mi is igyekszünk al­kalmazkodni, hiszen a befize­tést háromféleképpen lehet vég­rehajtani. Vagy a helyszínen a szerelőnél, vagy a Kétegyházi úton munkaidőben a pénztárnál, vagy rózsaszín postai csekken, amit a szerelőtől kapnak. Egyet­len ok miatt nem lehet ezt az összeget beépíteni a gázszámlá­ba. Ez a tevékenység ugyanis áfa-köteles, míg a gázszolgálta­tás nem, és így pénzügyileg ke­veredne a kettő. -m — n ­Hogyan vállalhat a külföldi munkát Norvégiában? A norvég kormány 1975. február 1 -jei hatállyal a hazai munkaerő- piac érdekében elrendelte, hogy a külföldiek általában ne vállalhas­sanak munkát. Ez azt jelenti, hogy a svéd, dán, finn és izlandi állampolgárok kivételével külföldi nem kaphat munkavállalási en­gedélyt. Azért kivételek is vannak. A munka- és foglalkozatási tilalom nem érinti azokat, akikre Norvégiában nagy szükség van, de nincs belőlük elég. így például a szakképzett erőket — betegápolókat, hotelszemélyzetet, olvasztó kohókban, öntödékben, nyomdában dolgozókat, néha pedig az építészeket — várják. Kivételek a tudó­sok, művészek, zenészek, valamint azok is, akiknek házastársa és gyermekei norvég állapolgárok. Nem vonatkozik a szigorítás a családokban alkalmazott gyermekgondozókra és a nyári vakáció alatt diákcsere keretében parasztgazdaságokban dolgozó fiatalokra sem. Az a külföldi, aki Norvégiában szeretne dolgozni, a beutazás előtt szerezzen be vízumot a norvég nagykövetségtől. Ehhez a kinti munkaadótól igazolást kell bemutatnia, együtt a tartózkodási és munkavállalási kérelemmel. A hivatalos döntésről a pályázót a nagykövetség írásban értesíti. Az értesítést az útlevéllel együtt megérkezéskor be kell mutatni. A helyi rendőrségen hét napon belül köteles a külföldi munkavállaló bejelentkezni. A külföldiek munkafeltételeit, főleg a bért, kollektív szerződés rögzíti. A felsőfokú végzettségűek nem egyszer kevesebbet keres­nek a szakmunkásoknál. Ferenczy-Europress Növényvédelmi Mérnöki Kamara alakult Veszélyben a szervezett növényvédelem

Next

/
Thumbnails
Contents