Békés Megyei Hírlap, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-01 / 152. szám

KÜLFÖLDRŐL- ITTHONRÓL 1991. július 1., hétfő A nagyhatalmak egységes Jugoszláviát akarnak Légiriadók Szlovéniában Nyitott határ Méhkeréknél „Kijárták” az engedélyt... (Folytatásaz 1. oldalról) Milan Kucan elnök vasárnap délben megtartott sajtókonfe­renciáján megerősítette, hogy Ljubljanába érkezik Ante Mar- kovics szövetségi kormányfő. A szlovén köztársaság, az elnök­ség és a kormány számára a leg­fontosabb az, hogy feltétel nél­kül tiszteletben tartsák a fegy- vemyugvást, s ennek rendelje­nek alá minden más tevékenysé­get—mondotta Kucan, aki kife­jezte készségét, hogy minden problémát demokratikus és poli­tikai úton oldjanak meg. Emlé­keztetett arra, hogy Szlovénia maga tett javaslatot: maradjon változatlan a határvédelmi rend, s hogy a hadsereg őrizze a zöld­határt. Utalt arra, hogy az ulti­mátum hatodik pontja szerint a hadseregnek biztosítani kell a szabad mozgást a határ átvételé­hez. Belgrádban nem számoltak még be Kucan nyilatkozatának arról a részéről, amelyben a szlovén elnök az állítólagos boszniai parancsmegtagadásról beszélt. Lojze Peterle szlovén kormányfő sajtóértekezletén azt hangsúlyozta, hogy nem arról van szó, amit a hadsereg állított, más célokat követ a hadsereg, mert ha valóban csak a határ átvételéről gondoskodnának, nem lőtték volna szombaton a parlament épületét, ahol ülést tartottak a képviselők, nem mozgósítottak volna Szerbiá­ban, s nem rendeltek volna el kiegészítő mozgósítást Bosz­niában sem. Peterle elmondta, hogy Jure Pelivan boszniai kor­mányfőtől délelőtt kapott üze­netet a mozgósításról. Belgrád­ban bejelentették, hogy szomba­ton tiltakoztak amiatt, hogy az osztrák hadsereg komolyabb erőket vont össze közvetlenül a két ország határánál. A Tanjug tudomása szerint a szlovén terü­letvédelem állandó kapcsolat­ban áll az osztrák alakulatokkal. Belgrádban közzétették, hogy olasz kezdeményezésre esetleg újra Jugoszláviába uta­zik a Közös Piac hármas kül­döttsége. Jelentős fennakadások kelet­keztek a határforgalomban, el­sősorban a Nyugat-Európóból hazánkon keresztül hazatérő tö­rök állampolgárok áradata miatt. A következő napokban további zavarok várhatók a ha­tárforgalomban, ugyanis a hírek szerint mintegy félmillió török állampolgár indul haza nyári szabadságra, illetve az eddig az osztrák—jugoszláv határon közlekedő kamionok is hazán­kon keresztül haladnak. Szombaton enyhült a Néme­tország nyugati felén működő magyar képviseletekre—a bon­ni nagykövetség konzuli részle­gére és a müncheni főkonzulá­tusra — nehezedő török nyo­más, miután közhírré tették: a törökök a határon is megkapják a 48 óráig érvényes tranzitvízu­mot. A szabadságra hazafelé tar­tó németországi törökök számá­ra a feszült jugoszláviai helyzet miatt a Magyarországon, Romá­nián és Bulgárián át vezető tran­zitútvonalak jöttek és jönnek számításba, éppen ezért vízum- kérelmeikkel pénteken szabá­lyos ostrom alá vették a magyar külképviseleteket. Mind Bonn­ban, mind Münchenben eddig többezervízumotállítottakki. A bonni nagykövetség előtt a helyi rendőrség és közigazgatás tere­lő korlátokat és WC-ket állított fel. Szerencse a szerencsétlen­ségben, hogy a magyar állam nem lebecsülendő márkabevé­telhez jut a török roham révén: a kétszeri átutazásra jogosító ví­zum 75, az egyszeri 50 márkába kerül. A várakozási idő szombat este óta nőttön-nőtt a befelé uta­zók számára a hegyeshalmi kö­zúti határátkelőhelyen. Szom­baton az esti órákban 150 percet, éjszaka már három órát, vasár­nap kora délelőtt 4 órát, délután pedig már ennél is többet kellett várakozniuk azoknak, akik He­gyeshalomnál akartak belépni hazánk területére. A Németor­szágból hazafelé tartó török vendégmunkások ostromolják a határt, akik a jugoszláviai ese­mények miatt az Ausztria—Ju­goszlávia útvonal helyett Ma­gyarországon keresztül akarnak hazajutni nyári szabadságra. Az átlagos napi 50—60 vízummal szemben szombaton csaknem 6 ezret adtak ki. Mivel ilyen óriási a vízumigény, a kiadási szolgá­latot megerősítették. Szomba­ton forgalmi rekordok dőltek, éjfélig több mint 90 ezer utas lépte át a határt. A hegyeshalmi határátkelőhely történetében szinte példátlan forgalom külö­nösebb atrocitások nélkül zaj­lott. A személygépkocsikkal, bérelt autóbuszokkal érkező tö­rök tranzitutasok sorsukba bele­törődve várták az átjutást. Vasárnap az Ausztria felé tar­tó diplomatasávot a nem török befelé utazóknak megnyitották, hogy a torlódást valamelyest csökkentsék. Vasárnap délután kettő óráig 3500-nál több vízu­mot adtak ki, ami arra utal, hogy várhatóan a szombati vízumki­adási csúcs is megdől. Vasárnap kora délutánig egyébként mint­egy 40 ezer utas lépte át a határt. Az Ausztria fele tartó várakozás ideje nem volt több 15 percnél a délutáni órákban. Antall József miniszterelnök a hét végén 40 perces telefon- beszélgetést folytatott Ante Markovics jugoszláv miniszter- elnökkel a kialakult jugoszlá­viai helyzetről. Antall József részletesen ismertette a magyar kormány álláspontját, amelyet más kormányokkal is egyeztet­tek és koordináltak. Ante Mar­kovics tájékoztatta Horvátor­szág és Szlovénia, valamint más köztársaságok vezetőivel, illet­ve az Európai Közösség minisz­tereivel folytatott tárgyalásairól, az ezzel összefüggő megállapo­dásokról és a tervezett, követke­ző lépésekről, várható fejlemé­nyekről. Kedvenc vendéglője idegenforgalmi látványosság A nagy Henry (Kissinger) Hogy miért nagy? Azt senki sem szokta megkérdezni. Nem is nagyon érdemes magyaráz- gatni, hiszen Henry Alfred Kis­singer alig több mint 160 centi magas, pillanatnyilag semmi­lyen rangot nem visel, legfel­jebb a saját tanácsadó cégének az elnöke, ezen kívül Ameriká­ban él, ahol az elnököket halálu­kig elnök úrnak, a volt miniszte­reket halálukig Mr. Secretary- nck szólítják. Az „államludományok dok­tora” címet még 1954-ben sze­rezte meg, négy évvel a Hard- vard elvégzése után, s további húsz év telt el addig a napig, amikor Le Dúc Tho vietnami államférfivel megosztva meg­kapta a Nobel-békedíjat, a kette­jük által tető alá hozott indokínai békeszerződésért, a vietnami háború befejezéséért. Emlékszem, 1980-ban, köz­vetlenül a Reagant felszínre emelő választások után, minden komoly amerikai lap azt latol­gatta, kap-e valamilyen posztot az új kormányban. Abszurd el­képzelés, hogy a politikából elég dicstelenül távozott Nixon elnök első embere visszakerül­jön a kormányba, de róla min­dent el tudtak képzelni az újság­írók, mert már akkor ő volt a nagy Henry, minden idők egyik legbrilliánsabb agyú politikai taktikusa és stratégája. Mint tak­tikus, alighanem azzal bizonyí­totta leginkább képességeit, hogy „szárazon” került ki a Wa- tergate-ügyből. Mint stratéga, a vietnami háború befejezésével és a szovjet—amerikai enyhülés kieszközlésével írta nevét a tör­ténelemkönyvekbe, annak elle­nére, hogy a konzervatív repub­likánusok ezeket a dolgokat sohasem bocsátják meg neki. Mégis, ahogy ma visszatekin­tünk a század hetvenes és nyolc­vanas éveinek történetére, ne­héz elképzelni, hogy Henry Kis­singer nélkül befejezhető lett volna a hidegháború, s az olva­dás tavaszi áradatában felszínre kerülhettek volna Kelet-Euró- pában azok a reformpolitikusok — Gorbacsovtól Havelig —, akik aztán éles kanyarral fordul­tak vissza Bizánctól a Nyugat irányába. Nemcsak a nemzetközi poli­tikában ismert figura. Otthon is tudják, ki az a nagy Henry. Aki először jár New Yorkban, annak a helybeliek két házat bizonyo­san megmutatnak az ismert kö­zépületeken kívül. Az egyik a 72. utcában lévő Dakota-ház, ahol John Lennon lakott Yoko Onoval. A másik az 1-es Avcr- nue és a 40. utca sarkán álló toronyház, ahol Kissinger New York-i lakása van. Amikor pe­dig Washingtonban először sé­táltam végig a Connecticut Ave­nuen, alkalmi idegenvezetőm előbb a San Sousi éttermet mu­tatta meg, ahol Henry Kissinger ebédelni szokott, s csak azután az új kormányépületet, mely a városközpont modem építészeti nevezetessége. Vasárnap érkezett Magyar- országra. Volt némi tülekedés körülötte, még mielőtt magyar földre tette volna a lábát. A Pesti Hírlap megírta, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök meg­hívásának tesz eleget, de ez nem felel meg a valóságnak. Az új­ságírónak bizonyára az járt az eszében, hogy a nagy Henryt nem hívhatta meg akárki. Demszky Gábor budapesti fő­polgármester legutóbbi ameri­kai útja idején azt nyilatkozta, hogy ő hívta meg Kissingert, hogy vegyen részt a június 30-ai szovjet hadsereg-búcsúztató utcabálon. Aztán kiderült, hogy az igazi meghívó, vagyis az a meghívó, akinek meghívását el is fogadták, Kodolányi Gyula, a miniszterelnöki tanácsadó tes­tület vezetője volt. Mindebben van egy kis mo­dorosság, magyar szuperfelhaj­tás. Végül is egy 72 éves polito­lógusról beszélünk, aki semmi­lyen komoly állást nem tölt be, s valószínűleg nem is fog többé betölteni, s akit — minthogy nem amerikai földön látta meg a napvilágot — még az Egyesült Államok elnökének sem lehet jelölni. De azért Kissingerből csak egy van. Alacsony, köpcös emberke, számos dioptriával. Mégiscsak ő a nagy Henry. És senki sem kérdezi, hogy miért. Bokor Pál Futótűzként terjedt a hír pén­teken, hogy szombat reggel 8 órától vasárnap este 8 óráig — ideiglenesen — megnyílik a Nagyszalonta—Méhkerék ha­tárrész. Szombat reggel az ünnepé­lyes „szalagvágás” után Pál Já­nos ezredest, az Orosházi Határ- őrkeriilet parancsnokát arról kérdeztük, miért csúszott az ere­detileg június elejére tervezett „főpróba” csaknem egy hóna­pot, Mi az oka, hogy szinte egy nap alatt (péntekről szombatra virradóra) kellett megszervez­niük az ideiglenes határnyitást? (E kérdésben természetesen a román fél képviselői lettek vol­na kompetensebbek, ám ők — engedélyük nem lévén — nem vállalták a nyilatkozatot.) A magyar részről megbízott tár­gyalópartner, Pál János ezredes pedig a következőket mondta: — Magyarországon a határ­őrségnek joga van arra, hogy bizonyos események kapcsán ideiglenesen határátkelőket nyisson. Romániában ehhez a kormány hozzájárulása kell. Kormánydöntés ugyan nem szü­letett, de a nagyszalontai polgár- mester és a Bihar megyei pre­fektus az illetékes állami szer­veknél „kijárta” az engedélyt. Tudni kell, hogy szomszédaink­nál kicsit lassúbb az ügyintézés, mint nálunk, de a jóindulat és a kitartás meghozta gyümölcsét, és végül is tegnap 10 órakor kö­zölték a hírt: megnyithatjuk az átkelőt. Beszélgetésünk közben érke­zett meg Tóth Imre sarkadi pol­gármester, aki szintén örömmel fogadta a nyitást — hiszen mint mondta, Sarkad város jelentős lépéseket tett ezért az esemé­nyért —, ám ugyanakkor sérel­mezte, hogy a sarkadi önkormá­nyzatnak senki sem szólt a hitte len határnyitásról, így csak meg­késve tudják mindezt kihirdetni a lakosságnak. Pál János erre azt válaszolta' ők szervezéssel nem foglalkoz nak, így csak a legérintettebb határ menti települést, Méhke réket értesítették. Kellner Mik­lós százados, a kötegyáni őrspa­rancsnok szerint azonban a sar­kadi rendőrség és az ÁFÉSZ időben értesült a kérdésről, így Sarkadon is tudhatták a hírt... Utoljára azt kérdeztük Pál János ezredestől, hogy mikorra várható a végleges határnyitás, és mi lesz a határátkelő pontos neve, hiszen az átkelő Méhke­rék és Kötegyán közigazgatási határára esik, amelyhez a legkö­zelebbi város Sarkad. íme a vá­lasz: — Rendbe kell hozni az uta­kat, és egy vámvizsgáló épületet kell építeni. Ehhez a pénzt az állam, az érintett megye és ön- kormányzat kell, hogy biztosít­sa. Ha ez elég hamar együtt lesz, akkor még az idén várható a vég­leges határnyitás. Nevet pedig az itteni önkormányzatok meg­egyezése alapján kellene adni. Az elnevezésben a határhoz leg­közelebb eső település szokott szerepelni. Ez esetben Méhke­rék vagy Kötegyán jöhet szóba. Mivel kötegyáni névvel már fut egy vasúti átkelő, javasolnám, ez legyen méhkeréki közúti ha­tárátkelő. • —ria Nyolc válságot éltem át — mondta ifj. Bartók Béla Békés-Tarhoson Szombaton este Békés—Tar- hoson ünnepélyes keretek kö­zött magnyitották a XV. Békés- Tarhosi Zenei Napokat. Mint Kovács P. József, a megnyitó konferansza elmondta, megren­dezése több mint egy tucat társa­dalmi szervezet, zenebarát in­tézmény, alapítvány és társaság közreműködésének, támogatá­sának köszönhető. A megnyitón felcsendülő dal­lamok, a díszhangverseny ezúttal Bartók Béla szellemét idézte. S hogy e szellem mégin- kább jelen legyen, a bevezető megtartására ifjú Bartók Bélát kérték fel. A nagy magyar ze­neszerző fia elmondta, Békés megyéhez igen sok szál köti, ám a taihosi zenepavilonban életé­ben először jár. Reményét fejez­te ki, hogy e kis hely a zene által naggyá növi ki magát. Tudja, hogy a jelenlegi gazdasági hely­zet nem éppen kedvező a mű­vészetekre, de mint mondta, ő maga nyolc ehhez hasonló vál­ságot élt már át, amit mindig a fellendülés, s egy konszolidál­tabb időszak követett. S ha Tar- hos ilyen körülmények között is fennmarad, később még bizto­sabb jövője lehet Ezután—elsőként—Bartók 1938-ban komponált Hegedű- versenye csendült fel, amelyet a zeneszerző Székely Zoltán hege­dűművész rábeszélésére írt. Ebben a műben óriási szerepet kap a hegedűszóló, amelyet ezúttal egy világot járt, virtuóz fiatal hegedűművész, Szabadi Vilmos előadásában hallhatott a közönség. Kovács P. József be­vezetőjében külön szót ejtett a Szabadi Vilmos kezében lévő másik „főszereplőről” , a 214 éves hangszerről, amelynek — mint mondta — saját „személyi igazolványa” van. A díszhangverseny második részében Bartók Concertója hangzott el. Mielőtt azonban a Debreceni Szimfonikus Zene­kar elkezdte volna a játékot, Kovács P. József felolvasta Bar­tók Béla egy 1938-ban keltezett levelét: „Fennáll a veszély, hogy Magyarország is megadja ma­gát ennek a rabló és gyilkos rendszernek. A kérdés csak az, hogy mikor és hogyan. Vagy ami ugyanezt jelenti, hogy azután egy ilyen országban hogyan tu­dok élni, hogyan tudok tovább dolgozni. El sem tudom képzel­ni. El kéne menni innen...” És 1940-ben Bartók Ameri­kába indult. Megviselte az uta­zás, az emigráció első éveiben nem találta a helyét, betegség gyötörte. Hosszú évek hallgatá­sa következett, mígnem 1943- ban a Bostoni Színpadi Zenekar egy zenekari mű megkomponá- lására kérte. így született a Con­certo, amelyet itt Tarhoson a Szegedi Operaházhoz szerző­dött Kocsár Balázs vezényleté­vel hallhatott a zenekedvelő kö­zönség. Magyar Mária Nyitott Égbolt Szombaton kora délután Buka­restbe érkezett a román—magyar Nyitott Égbolt szerződés bemuta­tó repülésén megfigyelőként részt vevő 20 állam képviselője, vala­mint pár perccel később leszállt az a román katonai gép, amely a francia hadseregtől kapott távér­zékelőkkel fotometriai megfigye­lést végzett. Az útvonal Bukarest­be Temesvárt, Tirgu-Jiut és Cra- iovát érintette. A délutáni órák­ban megkezdték a filmek előhívá­sát. Teodor Melescanu, a külügy­minisztérium államtitkára az ér­kezést az otopeni repülőtérről közvetítő román rádiónak adott nyilatkozatában a Nyitott Égbolt premierjének kettős politikai je­lentőséget tulajdonított. A román rádió reggel Buda­pestről adott helyszíni tudósítást az eseményekről. — Nagymami, igaza volt a nagypapinak, hogy ne nézzek moziban szexfilmet, mert ott olyant látok, ami nem nekem való. —Jesszusom, mit láttál, kis unokám?! —A nagypapit, a pornómoziban! i----------------------------------------1 I ÁLLATTARTÓK, FIGYELEM! ! Állatorvosi magánrendelőmet | a megszokott helyen I (Békéscsaba, Szerdahelyi út 2., j volt állatkórház) I a megszokott szolgáltatásokkal I 1991. július 1-jén megnyitottam. | 1 Rendelési idő: | Hétköznap 7.30-tól 10.30-ig, 15.00-től 18.00-ig. 1 Szombat, I vasárnap 8.00-tól 11.00-ig. Dr. Zsilák Pál magánállatorvos, t • telefon: 27-811. ' I------------------* ____________I I----------------------------------------1 I ÁLLATTARTÓK, FIGYELEM! 1 Július 1 -jén a Bánát u. 22. sz. alatt ' I (a régi ATI-tól 200 méterre) . magánállatkórházamat I megnyitottam. I Nagyállatok mütését i • csak a helyszínen vállalom. I Rendelési idő: 7.30-tól 11 30-ig, 14.00-től 18.00-ig. | Szombaton: 8.00-tól 11.30-ig. . Telefon: 21-688 I (csak rendelési időben). Dr. Botyánszki András I magánállatkórházi állatorvos.

Next

/
Thumbnails
Contents