Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-10 / 134. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1991. június 10., hétfő o Elszállítják a túlsúlyos sertéseket Építők napja ’91 (Folytatás az 1. oldalról) szót váltottak a kárpótlási törvényről is. A szakemberek eszmecse­réje után 18 órakor a volt Szabadság (téri pártházban a miniszter és munkatársa fó­rumra, kötetlen beszélgetés­re várta a környékbeli pa­rasztságot. S akinek kételyei voltok afelől, hogy Békés megye vagy akárcsiak Oros­házai és vidéke a földműve­sek koncentrált bázisa, az ezen a rendezvényen megbi­zonyosodhatott erről. A több száz férőhelyes földszinti nagyteremben mozdulni sem lehetett az érdeklődőktől, de még az épület előterében 1? egymás mellett szorongva figyelték a földművelési mi­niszter minden szavát. Szám­talan kérdés és közérdekű válasz elhangzott, amelyek­ből most mindössze kettőt emelünk ki, a többire ké­sőbb visszatérünk. A miniszter a kárpótlási törvényről a következőket mond/ta: — Mint bizonyára tudják, a .parlament és a kormány nagyon erőteljes törvényal­kotói munkával próbálkozik a mezőgazdaság átalakítása érdekéiben létrehozni egy igazságos, vagy legalábbis általunk Igazságosnak re­mélt tulajdonrendezést. Ezt szolgálta a kárpótlási tör­vény megalkotása. Am mire ennek a végrehajtási utasí­tását kidolgoztuk, és nagy viták után pártokkal, frak­ciókkal egyeztettük, akkor­ra megkaptuk a választ, hogy kezdhetjük majdnem elölről. Az Alkotmánybíró­ság döntése nem segítette a munkánkat, és nem segítet­te az átalakulás meggyorsí­tását sem. A magam részé­ről rettenetesen sajnálom, hogy az Alkotmánybíróság így foglalt állásit, és olyan értelmezését adta az alkot­mánynak, amely szerint a kárpótlási törvény eredeti formájában nem fogadható el. A sertésfelvásárlás körül kialakult állapotról így nyi­latkozott dr. Gergácz Ele­mér: — Megközelítőleg 8 millió sertés van az országban, de a ibelső fogyasztás ennél lé­nyegesen kevesebb. A ser­tésfelvásárlás körüli gondok egyértelműen a keleti piac beszűküléséből adódtak. Szállíthatnánk most is ser­tést- a Szovjetunióba, in­gyen, E|z nem megy! Az or­szág nem bírja el. A Szov­jetunió óriási mértékben el­adósodott irányunkban. Most körülbelül 200-250 ezer „kész” vágósertés van. Eb­ből felméréseink szerint megközelítőleg 60 ezer való­ban túlsúlyos. Állatorvosként tudom, miit jelent a meleg időszak egy-egy ilyen nagy súlyú, 2 mázsa—2 mázsa 50 kilÓ6 állatnak. Ezek egy ré­sze hőgutában, arbáncban, szívproblémákban elpusztul. — Felvetődik a kérdés: mi lesz a túlsúlyos sertésekkel? Ezeket az orosz piac sem akarja megvenni. Nem is bírnák ki a jószágok a szál­lítást. í gy a nagy súlyú disz­nókat nekünk keli levágat­nunk. Erre viszont nem nagy hajlandóságot mutat­nak vállalataink. Nem volt más megoldás, rá kellett áll­nunk a „kézi vezérlésre”. Felvittük a súlyhatárt, be­határoltuk a sertés elszállí­tási idejét, s kijelenthetem, június 30-áig ie kell vágni a túlsúlyos sertéseket. Ezekre a vállalatok plusz állami tá­mogatásit kapnak. S hogy a dolog jobban menjen, mi­niszteri biztost neveztem ki az ügy lebonyolítására. In­tézkedtem továbbá, hogy tá­mogatást csak abban az esetben kapjon a vállalat, ha közvetlenül a termelőtől vásárolja fel a disznót. Papp János Békéscsaba lelkiismerete a városvédő egyesület (Folytatás az 1. oldalról) tést, nincs értelme 6zóvá ten­ni — de kinek is? — a la­kosság által szépen ápolt kiskertek, zöldterületek felszámolását, kiirtását. Békéscsaba a betű váro­sa — szögezték le a tényt —, hogyan lehet e település­hez ennyire méltatlan kül­lemű és tartalmú kiadványt, mint a Csabai Hírmondó, megjelentetni? A város la­kói nem tapasztalják, hogy saját városi lapjuk lenne. Kifogásolták a várostörténe­ti múzeum építésének meg­hiúsulását, hiszen a város 300 éves újkori történetének dokumentumait tartalmasán kellene hasznosítani. (Tudo­másunk szerint erre vonat­kozóan már megfogalmazód­tak a polgármesteri hivatal tervei, erről később tájékoz­tatjuk olvasóinkat. — A szerk.) Az egyesület tagjai meg­fogalmazták következő munkatervüket is, amely szerint többek között részt vesznek a honismereti aka­démia rendezvényein. Haán Lajos békéscsabai lelkész, történész halálának 100. év­fordulóján négy ország em- lékezői ünnepük méltón a tudós honpolgárt, köztük a békéscsabai városvédők is. Az utcanevek megváltoztatá­sakor az egyesület bizottsá­ga tett javaslatot az önkor­mányzatnak, továbbra is fi­gyelemmel kísérik, hogy a formatervezett, zsűrizett ut­canévtáblák milyen módon kerülnek a helyükre. A cél, hogy az arra érdemes neve­zetes békéscsabai emberek emlékét így is megőrizzék. Szeretnék újra napirendre tűzni a tanyavilág rehabili­tációjának témáját. A - városvédő és -szépítő egyesület pártszempontok figyelembevétele nélkül sze­retne tevékenykedni a jövő­ben is, soraiban egyre több olyan polgárral, aki városát szereti és büszke rá. B. Zs. Fotó: Gál Edit A zsűrielnök értékelése: világszínvonal! Vasárnap délre tetőfokára hágott a fesztiválhangulat a szarvasi Vajda Péter Műve­lődési Központban. A már félig az utcán állókat is be­leszámítva közel ezren tap­solták végig a gyermek nép­táncosok II. országos szóló­fesztiváljának fergeteges gá­laműsorát. S nem mindenna­pi látványban lehetett ré­szük, amikor a színpadi zá­róképben a zenekarral együtt közel 150-en dübö­rögték együtt újra és újra visszatapsolva a dél-alföldi oláhost. Az ország legjobb 124 gyermek néptáncosának péntek óta tartó háromna­pos versengését területi dön­tők előzték meg Veszprém­ben, Csornán, Kaposvárott, Tatán, Szegeden, Tótkomló­son, Bagón, Törökszenitmik- lósom, Salgótarjánban és Nyíregyházán. A díjkiosztó ünnepségen Lelkes Lajos zsűrielnök egyetlen szóval értékelte a látott produkciókat: világ­színvonalú. Valóban az volt, mivel a 12-15 éves gyerme­kek a felnőtt táncművésze­ket megszégyenítő módon ropták táncaikat a kalota­szegi legényestül kezdve a szatmári verbunkig. S ahogy az egy igazi fesztiválhoz il­lik, a kötelező és a szaba­don választott táncok bemu­tatóit sok színes program gazdagította. Űj barátságok születtek, a versenyzők meg­fordultak az arborétumban, a szlovák tájházban, volt akadályverseny, népművé­szeti kirakodóvásár és egy izgalmas éjszakai hajókirán­dulás a Holt-Körösön. A talpalávalót három napon át a Békés Bandából és a Tég­lás együttesből alakult fesz­tiválzenekar húzta rendület­lenül. Az Európa-szerte magyar iskolaként emlegetett nép­táncoktatási rendszer a ver­seny során maximálisan iga­zolta önmagát. Végül a zsű­ri 12 leánytáncosnak adomá­nyozta a pántlikás táncos, illetve 18 fiúnak a bokrétás táncos kitüntető címet. Kü­lön díjban öten részesültek. A megyénk színeit képvise­lő táncosok közül Gyalog Mária Gyuláról, Petrovics Szilvia és Korbej Szilvia Szarvasiról pántlikát tűzhe­tett a hajába. Nyemcsok Pál és Juhász Jácint szarvasi, valamint Gyalog László gyu­lai táncosok pedig bokrétá­val díszíthették kalapjukat. Gombos János a méhkeréki román táncok magas szintű bemutatásáért kapta a zsűri különdíját. A házigazdák nevében Csasztvan András, a Tessedik néptáncegyüttes művészeti vezetője abban a reményben búcsúzott a fesz­tivál résztvevőitől, hogy két év múlva ismét Szarvason rendezhetik meg a hagyo­mánnyá emelkedett találko- zot- Szenes János Jenei Balázs szegedi szólótáncos Fotó: c;:.; Edit Százéves a Jamina Téglagyár Nagy napra, és kellemes időre ébredtek vasárnap a Jamina Tégla- és Cserép­ipari Leányvállalat üzemé­nek dolgozói. Ünnepelték az építők napját és gyáruk megalapításának 100 éves évfordulóját. Rövid ünnepi köszöntő. törzsgárdajutal- mak átadása és egész napos júniális. evés-ivás, sport és szórakozás, játszóház, ko­rongozás töltötte ki a meg- ielentek szabadidejét. Lehóczky András igazgató emlékeztetett arra, hogy a magyar ipartörténetben ke­vés üzem az, amely megéri a 100 évet. Békéscsabán, 1891-ben Kliment János bí­ró állította ki az első tégla­gyári munkások munka­könyvét. A Bohn-téglagyár 1903-ban épült. A város e részének foglalkoztatottsá­gát jellegében mindvégig meghatározó téglagyárak történetére emlékeztetett, maid szólt a fejlesztések különböző lépcsőiről. Meg­tudtuk, hogy az idők folya­mán közel 30 ezer ember dolgozott ebben az üzem­ben, jelenleg a dolgozói lét­szám 230. 1989-ben önálló, leányvállalat lett a Jamina. Korszerűsödő technikájának köszönhető, hogy ilyen kis létszámú dolgozóval is ered-, ményesen tevékenykednek. A tégla- és cserépgyártásra mindig a nehéz fizikai mun­ka volt a jellemző, ma pe­dig már mindössze 15-20 ember végez fizikai mun­kát. Az alkalmazotti arány is megfelelő, hiszen a 230 termelő mellett 30-an van­nak ilyen minőségben. —1986-tól dolgozok itt — mondja az igazgató —, az 1989-es önállóság sokat jelentett számunkra. 400 milliós forgalmunk mellett 100 milliónál kevesebb nye­reséget nem számolhattunk el. Az európai technológiai mércéhez képest téglagyár­tásban 15 évvel ezelőtti a szintünk, cserépgyártásban 5 évvel ezelőtti, a kerámia- gyártásban pedig a legkor­szerűbb. Hétvenféle termé­Népmüvészeli vásár az építőknapi ünnepség résztvevőinek. Képünk felső sarkában Takács Győző domborműve. Fotó: Gál Edit két kínálunk a vásárlóknak és mindenben az igényeik­hez alkalmazkodunk. A csa­ládi házak építéséhez szűk- ’ séges mindenféle terméket kínálunk, amely a profi­lunkba tartozhat. A vezetők és a dolgozók kölcsönös egyessége alapján magas szintű az elvárás, de a dol­gozók sem panaszkodhatnak. Az átlagfizetés évi 300 ezer forint, s a termelésben 36 órás a heti munkaidő. Ter­mészetesen mindazt elvég­zik az emberek, amelyet 40 óra alatt tennének. Az anya­vállalattal megfelelő az együttműködésünk. Ezúttal a magunk örömét azzal gazdagíthatjuk, hogy testvérgyárral írunk alá köl­csönös megállapodást. Ven­dégünk a jugoszláviai ma­gyarkanizsai Potisje gyárá­nak képviselője. Tanulha­tunk egymástól, és csere­üdültetésről is tárgyalunk. Ezen a napon avattuk fel Takács Győző . kerámikus- művész allegorikus alkotá­sát. amely a téglagyártás különböző fázisairól szól a művész nyelvén. B. Zs. Októberben a Parlament elölt Gyógyírt jelent a társadalombiztosítási reform? Hétvégén Rhythm and Blues Június 15-én, szombaton a Budapest Sportcsarnokban, 16- án, vasárnap a békéscsabai vá­rosi sportcsarnokban lesz az I. Colors-Coop nemzetközi rhythm and blues fesztivál, délután 4- től hajnali 1 óráig. Parádés a zenei kínálat: a Deák Bili Blues Band és a Tátrai Band Magyarországról, a svájci Jam- min in the blues, a svájci- amerikai Checker Board Blues Band, a dániai Merzy. Az igé­nyes, zeneszerető közönség szá­mára rajtuk kívül még osztrák és német együttesek is fellép­nek, s bemutatkozik a békés­csabai Dobókocka együttes. Az örökzöld blues-dallamok, a rocksongok, a rockzene nagy­jainak legsikeresebb számai lesznek hallhatók ezen a ma­ratoni hangversenyen. A szu­percsapatban találkozunk Tőrök Adámmal, Závodi Jánossal, Kö­ves Miklóssal, Muck Ferenccel és Tarján Zsolttal. Az ügynök- listákról A szabaddemokraták meg­ütközéssel látják, hogy An­tall József miniszterelnök információkat szolgálhatott kisgazda vezetőknek a BM volt III Ill-as ügyosztályá­nak titkos adatairól, igazo­lásokat osztogatott feddhe­tetlenségükről, illetőleg a hí­rek szerint egyiküknek olyan iratot nyújtott át, amely őt egykori ügynökként marasz­talja el — hangoztatja a legnagyobb ellenzéki párt országos tanácsa állásfogla­lásában. „Az Egyesült Államokban évente 2600 dollárt fordíta­nak egy-egy ember egészség- ügyi, társadalombiztosítási költségeire, Magyarországon 137-et” — hallottuk dr. Kiss Gyulától, a Parlament egészségügyi és szociális bi­zottságának elnökétől szom­baton, a békéscsabai MDF egészségügyi fórumon. Vita­indító előadásának címe: A társadalombiztosítás egész­ségügyi vonatkozásai. A társadalombiztosítás re­formjának tárgyalását októ­berben kellene napirendre tűzni ahoz, hogy 1992 janu­árjától életbe léphessen. Szükség van új egészségügyi törvényre, orvosi kamarai törvényre és sok-sok követ­kezetes változtatásra, éssze­rűsítésre. A társadalombiz­tosítás viszonylagos bizton­ságához nem elegendő a já­rulékok jövedelme, szüksége van régi vagyonára is ahhoz, hogy azzal gazdálkodva va­lóban biztonságot nyújthas­son az embereknek. Hallot­tunk a törvénytervezet va­riációiról, a társadalombizto­sítás nyugdíjbiztosító és be­tegbiztosító differenciálódá­sáról. Arról, hogy a társa­dalombiztosítás kötelező, a járulékfizetés keresetará­nyos, az intézmény vagyoni helyzete pedig az állam ál­tal garantált legyen. A rendszer életbe lépése biztosíthatja majd a szabad orvos- és fekvőbetegintéz- mény-választást, az egész­ségügy érdekorientáltságát. Az egészségügyi ellátás biz­tosítása továbbra is az ön- kormányzatok feladata len­ne, a finanszírozó viszont a biztosító, vagy biztosítótár­saságok. A koncepció lénye­ge, hogy a beteg érdeke a döntő, tőle függ az orvos, a kórház, az önkormányzat. Nem mellékes, hogy megszű­nik a paraszolvencia, a be­teg azzal honorál, hogy me­lyik orvost vagy intézményt választja (ez utóbbi dotálá­sa ugyanis az előbbi függ­vénye). Az egészségügy szak­mai színvonalának, etikai helyzetének, a benne dolgo­zóknak legfőbb védelmezője, érdekeinek képviselője az orvosi kamara lehet. A biz­tosító csak azt foglalkoztat­ja, azzal köt szerződést, aki­ért a kamara vállal garan­ciát. A vita főként a jogkörök, az egészségügy területen­kénti színvonalkülönbsége körül forgott. Bizonyos nem­zeti anyagi alapot kell te­remteni ahhoz, hogy példá­ul a műszerezettségbeli kü­lönbségeket fel lehessen szá­molni. A társadalombiztosí­tás intézményeinek élére tár­sadalombiztosítási önkor­mányzatokat kell állítani de­legálás vagy választások út­ján. Bede Zsóka

Next

/
Thumbnails
Contents