Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-01-02 / 127. szám
1991. június 1-2., szombat-vasárnap Új rovat indul Kertészkedjünk Aki a sorozatot gondozza: dr. Beliczai Géza Szombatonként új rovatot indítunk Kertészkedjünk címmel. A sorozat gondozására dr. Beliczai Gézát kérte fel szerkesztőségünk, aki önmagáról a következő, bemutatkozó sorokat írta: — Kertész dinasztiából származom, apám, nagyapám virágkertészek voltak. Jómagam a gyulai kertészeti technikum elvégzése után az agrártudományi egyetemen és a kertészeti egyetemen szereztem agrármérnöki diplomát, növényvédelmi, talajtani és agrokémiai szakmérnöki oklevelet. Növényvédelemből és kertészetből egyetemi doktori címem van. Több mint tíz éve magánkertészként dolgozom Gyulán, elsősorban zöldséghaj- tatással. Nem akarom a Kertészkedjünk rovatot kisajátítani, és nem vállalkozom egy Békés megyei „mindent tudó Bálint gazda” szerepére. Néhány kollégámmal, kertész barátommal ellenben szeretnénk közérthető, gyakorlatias szaktanácsokkal segíteni a lap olvasóinak. Azt sem titkoljuk, hogy adandó alkalommal a szakkönyvekben, szak- folyóiratokban nem mindig megtalálható ismereteket is igyekszünk közreadni. Meglehet, hogy ezek az írások a hivatásos kertészek érdeklődésére is számot tarthatnak. A rendelkezésünkre álló terjedelem miatt természetes, hogy minden témára kiterjedő, aprólékos kertészeti naptár elkészítését sem tűzhetjük célul magunk elé. Inkább kiragadjuk a sok fontos dolog közül a legaktuálisabbakat, avagy a legérdekesebbe-' két. Ezt a munkát abban a reményben kezdhetjük csak el, hogy segítünk a kertészkedőknek és kertészeknek szőkébb hazánkban. A Kertészkedjünk rovatot csak addig folytatjuk, amíg olvasóink igényt tartanak rá, amíg nem válik unalmassá és rutinszerűvé. Egy hét múlva találkozunk! Régi és mai urak betegsége: a teniszkönyök Lényege: könyökfájdalom, pontosabban a könyökízületben részt vevő felkarcsont kiálló, külső bütykös részénél jelentkező fájdalom, mely egy sor olyan mozgásnál lép fel, melyek legjellegzetesebben teniszezés közben fordulnak elő. A fájdalmat kiválthatja, ha megnyomjuk könyökünket, vagy ha valamihez hozzáér könyökünk, esetleg ha például lefelé fordított tenyérrel emelünk mondjuk egy széket, de kiválthatja egy kávéscsésze megfogása- felemelése is. Arról van szó, hogy a fent említett bütykön egy seregnyi izom eredési-tapadási helye van, s amikor az ember a kezét-karját tartósan és egyoldalúan terheli, lokális csonthártya-izgalom lép fel ezen a helyen. Minden mozdulat, melyben az említett izmok szerepelnek, fájdalmat vált ki. Ezen az úton izomgörcsök, feszülések alakulnak ki, s már mozgástól függetlenül is fenntartják a fájdalmat. , Ez a fájdalom sokkal több embert érinthet, mint régen. Megváltozott az életünk, olyan munkákra kényszerülünk, amit régebben mesteremberrel végeztettünk el. Sokat barkácsolunk, magunk próbáljuk lakásunkat festeni, tapétázni, kertet művelünk, autót mosunk, szerelünk. Az ügyesebbje asztalos-lakatos-kőműves munkára is vállalkozik, vagy építésnél kalákában segédkezik. Csupa olyan alkalom, ami „nem szokta a cigány a szántást” alapon, a megszokott napi tevékenységétől merőben eltérő mozgásokkal, terhelésekkel jár. De a rendszeresen mesterségüket végzők sem kivételek e betegség alól. Munkában is hasznos a jó beosztás, a fokozatos szoktatás. Ha mégis fájni kezd a könyökünk, akkor ne várjunk sokáig, „majd csak elmúlik” jelszóval, hanem mielőbb forduljunk orvoshoz. Dr. Marties Anna család - otthon------------------------------------------------------íl&|jÉKÉ$ MEGYEI HÍRLAP Autóso knak Tetűk és nagymenők Nap mint nap tanúi vagyunk autósok üldözőversenyeinek. Gépkocsik cikáznak a gyalogosok között, s gyalogosok rohan- gásznak gépkocsik között. Kerüljük most a vélemény- nyilvánítást arról, hogy ki és miért éppen ezt a lehetőséget ragadja meg egyéniségének, másságának látványos bizony- gatására. Beszéljünk arról a legfőbb mozgató rugóról, ami ezek mögött áll: az időről, illetve az időnyereségről. Ugyanis majd minden tülekedő arra hivatkozik, hogy siet, hogy késésben van, hogy nem ér rá, hogy neki drága az ideje. Nézzük meg, hogy hol, mely körülmények között milyen nyereségeket lehet így elkönyvelni. Előzni mindenáron! Sok-sok évvel ezelőtt (még autópálya sem volt) külföldi példa nyomán kísérletet végeztek. Budapestről két autót indítottak a Balatonra. Az egyiknek a szabályokat betartva kellett megtennie az utat. A másik—a balesetek elkerülésének kötelezettsége mellett — valamennyi szabályt, így természetesen az előírt sebességkorlátozásokat is figyelmen kívül hagyhatta. A tapasztalat megegyezett a külföldiekkel: a két kocsi között, ilyen szakaszon minimális, mindösz- sze tízperces eltérés mutatkozott. Az egyik vezető viszont (a lassúbb) kipihenten és félig fogyasztott tankkal ért céljához. A másik, sok-sok autóstársának bosszúságot okozva, számos veszélyes kockázatot vállalva, durva előzések és sebességtúllépések árán, holtfáradtan és üres tankkal ért ugyanoda. Tíz perccel korábban. Ugyanilyen tapasztalatokat ki-ki maga is szerezhetett. Hányszor érünk utol vasúti átjáróban egy korábban melegebb éghajlatra kívánt, bennünket bosszantó, kockázatos előzés során fékezésre, lehúzódásra kényszerítő esztelen útitársat? Persze az sem árt, ha néha mi is hátranézünk. Ilyenkor keserű csalódások is érhetnek, például az, hogy a nagy fáradtság árán megelőzött jármű a következő konvojnál utolér, vagy valamelyik Stop-táblánál ott van a nyakunkon. Fel kell tennünk a kérdést: vajon érdemes volt-e mindenáron eléje kerülnünk? Tudni kell, hogy ezek a tülekedések igen nagy összpontosítást igényelnek, s bizony sok energiát szednek ki belőlünk. Egy közlekedési Szakember, találóan az akkumulátorhoz hasonlította az autóst. Azzal a különbséggel, hogy az ember minden reggel bizonyos feltöltöttsé- gi állapottal indul, de napközben az energiát anélkül fogyasztja, hogy pótolná azt. Ha túl nagy a fogyasztás, az akku idő előtt kimerülhet. Akkor pedig nagy baj van! Ha mindenki alkalmazkodna Az előbb elmondottak másképp érvényesek a helyi forgalomban. Az „akkumulátor” ott még hamarabb kimerül, tehát méginkább csínján kell bánni az igénybevételével. Rövid távokon valóban lehet időt nyerni. Két óra utazási időhöz képest azonban tíz perc alig valami. Tíz perc utazási időhöz képest három perc nyereség aránylag sok. Főleg, ha gyalogosként ezen múlhat egy vasúti csatlakozás vagy egy buszjárat elérése. Az autósnak is jól jöhetne ez az időnyereség — ha a tülekedé- si taktikát csak egyedül alkalmazná. Amennyiben azonban többen is ezt teszik, akkor a de- zertálási-kooperálási stratégiával állunk szemben. Ha ugyanis mindenki kooperál, tehát alkalmazkodik: az utak áteresztő képessége jóval nagyobb, mintha egyes izgágák, azaz dezertálok egyéni előnyszerzés érdekében a többséget folyton lassításra kényszerítik. Az egyik dezertáló (a tülekedő, a szabályoknak fity- tyet hányó) a közelben lassítja a másik hasonló viselkedésű társa közlekedését is, az pedig az övét. Emiatt a jobb autóval rendelkező, bizonyos felsőbbren- dűségi érzésekkel megáldott nagymenő nemcsak a lenézett, gyámoltalanoknak, nyusziknak tartott többségen áll bosszút, hanem saját „kaszt-társain” is. Azok pedig őrajta. Hasonló felfogású, ismeretlen, soha nem látott társa teszi meg neki ugyanazt a szívességet, amivel ő kínálja a többséget. Vajha belátnák, hogy együttműködve mennyivel gyorsabban és nyugodtabban jutnának ők is — és mi is, a többség — célhoz! A dezertálás — a közlekedésben — mindenkinek kárt okoz. Itt ugyanis csak vélt ellenségek vannak. Irk Ferenc Díjazott diákok írásai A messzelátó Egy hétfő reggel történt, amikor mindenki a házi feladatot másolta, hogy egyik osztálytársam csörtetve beesett az ajtón. Alig kapott levegőt, olyan futva érkezett az iskolába. Mindenki izgatottan, türelmetlenül faggatta az osztályban. — Mondd már, mi történt? Anti, miután kifújta magát, elkezdett mesélni. — Képzeljétek el, vasárnap este, amikor a barátaimtól elbúcsúztam és indultam hazafelé, megbotlottam egy messzelátó- ban. Igaz, van nekem már otthon messzelátóm, de ilyen kisméretű, kissé kopottas szerkentyűm még nincs. így zsebre raktam és vittem magammal. Ahogy hazaértem, otthon nem találtam senkit, üres volt a ház. Átmentem a szomszédba megkérdezni, nem tudják-e, hova mentek a szüleim. — Antikám, nagyon kerestek téged, mielőtt elmentek vendégségbe, s mivel nem találtak, nélküled távoztak — mondta a szomszéd néni. Csöppet sem bántam, hisz nem nagyon szeretek vendégségbe menni. Bementem a szobámba, bekapcsoltam a tévét, és leültem nézni. Akkor eszembe jutott az új messzelátóm. Elővettem és azon keresztül néztem a reklámot. Éppen a baromfifelvágottakat reklámozták, és nekem egyből eszembe jutott, hogy milyen éhes vagyok, hiszen még nem is vacsoráztam. Abban a pillanatban, amint erre gondoltam, ott termett egy nagy tál felvágott az asztalon, sült hús körítéssel. — Szervusz, Anti! Ajánlom neked vacsorára a felvágottakat, libasülttel együtt — szólalt meg mellettem egy tetőtől talpig szakácsruhában lévő férfi. Először nyelni se tudtam, majd így feleltem. —Jó estét kívánok, főszakács mester! Nagyon örülök a szerencsének, meg persze ennek a sok finom falatnak. De megvallom őszintén, nem sokat értek a történtekből. — Egyél nyugodtan! Én addig elmesélem neked, hogy kerültem ide, s akkor megértesz mindent. Figyelj kisfiú! Az a messzelátó, amit még most is a kezedben szorongatsz, csodákra képes. Ha belenézel, életre kel minden, amit a tévében látsz. így került ide velem együtt ez a rengeteg finomság — és csak mesélt tovább a szakács, csak mesélt, mesélt. Észre se vette, hogy közben én elaludtam. Reggel anyukám keltett és így szólt hozzám: ! — Igaz, hogy nem értél haza mikor a vendégségbe indultunk, mégis megdicsérlek, amiért lefekvés előtt kikapcsoltad a tévét, megvacsoráztál és elmosogattál. Én izgatottan pattantam ki az ágyból és csodáltam a nagy rendet az egész lakásban. Kutatva kerestem a messzelátót, amit sajnos nem találtam sehol. Félek, hogy nem is lesz meg. Krizsán Anikó 8. o. Békéscsaba, 3. Sz. Általános Iskola Military, a tinik divatja! Feltehetően csak a rendszeres mozilátogatók tudják, hogy a békéscsabai Phaedra Filmszínházban május 1-je óta nemcsak a mozijegyek eladók. Szombaton és vasárnap az esti előadások között és alatt divatos ruhákat, kiegészítőket vásárolhat az erre járó, ugyanis tinibolt nyílt a földszinti előcsarnokban. Mint Békésiné Boldizsár Ella, a mozi igazgatója elmondta, itt nemcsak az áru, de az árak is a fiatalokhoz méretezettek. S lám csak, mire volt jó az Öbölháború!? A képeinken látható manökenek a közel-keleti hadszíntérről begyűrűzött, egyre nagyobb teret hódító terepszínű, katonai jellegű együtteseket próbálták fel a tinibolt kínálatából. A fotók önmagukért beszélnek. Divat a vászon terepszínből, kekiből és barnából. A fazonok pedig szinte a végtelenségig variálhatók. Egyet azonban ne feledjünk! A military csak megfelelő övékkel és lábbelivel érvényesül. Ajánljuk az edzőcipőt, a nyári csizmát vagy a bakancsszerű viseletét. Ma-ria Fotó: Gál Edit
