Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-29-30 / 151. szám

1991. június 29-30., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM PRÉS MEGYEI HÍRLAP Szorító Bartók Béla Zeneművészeti Alapítvány A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola diákzenekarát Farkas Pál vezényli Nem szeretnék unalmas me­netekben veszíteni (de még nyerni sem, mert az unalomra semmiképpen sincs mentség!), nem szeretnék tehát sokáig egy irányba csápolni, ugyanarra a pontra irányozni az ütéseket, hiszen van ebben a szorítóban éppen elég ellenséges felület; mégis, ezúttal a múltheti „mene­tem” témáját folytatom, csak ta­lán szerényebben, alázatosab­ban, hogy a kinyújtott kezet ne tolják el ol vasatlanul az olvasók; meg aztán Önök éppolyan jól tudják, mint én: a gyengébb én vagyok, jobban illik hát hozzám a szelídség. A zenéért, mindennapi ze­nénkért esedezem, barátaim, amelynek — mármint a zenei fejadag mennyiségének és mi­nőségének — tekintetében egy­aránt még nem is olyan rég, s többször is e század folyamán a világ első nemzetei között volt a helyünk. Kétségtelen, a zene nagyon drága mulatság — amíg meg­születik (a muzsikus emberek képzése, a hangszerek, a kották, terem, világítás, technika stb.); de az is kétségtelen, hogy nincs nemesebb s hatékonyabb bor a zenénél, ha lelkünk, tudatunk, hangulatunk, élettónusunk ka­nócát magasabb lángra kívánjuk lobbantani. A zene az az egyet­len mámor, amelyből tisztább, élesebb látással ébredünk. Nagy, egyre nagyobb szüksé­günk lesz erre a mámorra a szá­zadvég éveiben. Sajnos, azt hiszem, egyelőre nagyon kevesen vagyunk, akik­nek annyira kell a zene, hogy ezt elhiszik nekem. Ámbár hallgat­tam már hangversenyt telt ház­zal a színház termében csakúgy, mint a templomokban, s nem­csak Kobayasi vezényletével, hanem olyankor is, amikor a vi­lágot járt és világdíjakkal megté­rő békéscsabai leánykórus, vagy a csak megyénket, de azt becsü­lettel járó szimfonikus kamara- zenekar lépett dobogóra. Bará­taim, akikkel együtt hallgattam őket, gondoljátok meg: az élő zene hallgatásának ezek a ki­vételes, szép alkalmai megszűn­nek, ha legalább részben nem vállaljuk át ezeknek, s az újabb együtteseknek (hiszen azóta valódi zenekarként hangzó diák­zenekara is van a zenei szakkö­zépiskolának), s a bennük, álta­luk megszólaló tanár- és diák­muzsikusok, az új Békés megyei zenei tehetségek pallérozásá­nak, palléroztatásának a felada­tát! Ezért azoknak, akiknek eset­leg nem kerül kezükbe, felolva­som körlevelünket: „A Békéscsabai Bartók Bé­la Zeneművészeti Szakközépis­kola (5600 Békéscsaba, Szabad­ság tér 4. Tel.: 66/21-222) létre hozta a BARTÓK BÉLA ZE­NEMŰVÉSZETI ALAPÍT­VÁNYT. Az alapítvány célja: az iskola szakmai munkájának segítése, a zenei tehetségek felkutatása, anyagi támogatása, a leánykar és a diákzenekar működésének és versenyeken való részvételé­nek biztosítása, és mindezzel Békéscsaba város és Békés me­gye zenekultúrájának a fellendí­tése. Az alapítvány induló vagyo­na: 20 000 (húszezer) forint. A Bartók Béla Zeneművészeti Alapítványhoz csatlakozók pénzbeli adományainak össze­gét az alaptőkében kívánjuk el­helyezni. Amíg az alapítvány vagyona az 500 000 (ötszázezer) forintot el nem éri, csak a kama­tokat kívánjuk felhasználni. A vagyon kezelését az alapító okiratban rögzített módon a ku­ratórium végzi, amelyet a Békés Megyei Bíróság Pk. 20.438/ 1991/3. szám alatti végzésével jóváhagyott és bírósági nyilván­tartásba vett. Várjuk minden olyan intéz­mény, vállalat és vállalkozás, valamint magánszemély támo­gatását, amelyek és akik magu­kénak érzik e térség zenei tehet­ségei érvényesülésének és zenei önellátásának a gondját és fele­lősségét. Adakozzon Ön is, mert lehet, hogy éppen az Ön gyerme­ke vagy unokája képezheti ma­gát s utazhat a mi alapítványunk segítségével. Befizetéseket az Agrár Inno­vációs Bank Rt. békéscsabai fiókjánál vezetett 269-989ló­ól 151 számú csekkszámlára kérünk. Rázga József igazgató, s akit megtiszteltek a kuratórium elnöki megbízatásával.” Banner Zoltán A kommersz a bábszínházban is veszélyes pálya Nyitrai vendégjáték Békéscsabán A Nyitrai Bábszínház ven­dégszereplése emlékezetes ese­mény volt Békéscsabán. Az idén negyvenedik születésnapját ünneplő társulat két mesével jött városunkba, Pavol Uher—Ca­mille Saint—Saens Az állatok farsangja című zenés bábjátékát és Ctibor Turba darabját, A Nagyszemü Félelmet mutatták be. Mindkét darabot úgy válo­gatták, hogy a nyelvtudás ne le­gyen akadály, segített a zene, a mozgás, a tánc, a látvány. Az ifjúsági házban rengeteg gyer­mek láthatta az igazán profi ven­dégeket, és az őket kísérő felnőt­tek fejében bizonyára megfor­dult: milyen kár, hogy korosztá­lyukból csak kevesen ülnek a közönség soraiban, mert a nyit- raiak előadása nemcsak a gyere­keket szórakoztatta, a felnőtte­ket is megnevettette, elbűvölte. Az állatok farsangjában a festőművész ecsetvonására és a gyönyörű zenére megelevened­tek a színpadon a különböző ál­latok: a teknőcök balettja tet­szett legjobban, de nagyszerű volt az elefánt jelenete és a ken­guru is. A színpompás tengeri halak és vízbuborékok, a papa­gáj és a hattyú megjelenítése — á báb felöltöztetése és tánca — egyaránt nagyszerű volt. Az ámyjáték-jelenet a film világába tett kiruccanásként hatott. A Nagyszemű Félelem embe­rekről, emberi tulajdonságokról mesélt a bábok nyelvén. Ez a produkció, a sötét—világos, a fény—árnyék, a látható—látha­tatlan ellentétére épült, egészen titokzatos, bravúros mutatvá­nyokkal, ötletekkel (a főszerep­lő a hátán cipelte a házát, amely­ből rendszeresen kinyúlt egy kar, fejbe vágta, láthatatlan kéz ütötte vissza a pöttyös labdát, a főszereplő le akart ülni, a szék elugrott alóla, majd székkel együtt emelkedett a magasba). A két előadás, közötti szünet­ben alkalom nyílt arra, hogy né­hány szólt váltsunk Ján Hiznay- val, a Nyitrai Bábszínház igaz­gatójával. Fennállásuk óta más­fél millió néző előtt játszottak, több mint százötven darabot mutattak be, repertoárjukban szerepel a népi hagyomány, de nem vetik meg a kísérletező, modem bábművészetet sem. A társulat nem önálló intézmény, nincs állandó színházépületük, egész Szlovákiát behálózó tur­nékon lépnek fel, a több mint 80 ezer lakosú Nyitrán csak a pre­miereket tartják. Ahol próbál­nak, nem igazi színpad, nincs hozzá nézőtér sem. Büszkék arra, hogy három földrészen sze­repeltek már: Afrikában, Ázsiá­ban és Európában. Békéscsabai vendégszereplésük előtt vettek részt egy nemzetközi bábfeszti­válon Kijevben, szép sikerrel. S Hiznay úr olyan dolgokról is beszélt, amelyek magyar fül­nek ismerősnek tűntek:„Áz álla­mi támogatás természetesen nem elég, de a helyzet még nem katasztrofális. Arra ösztönző, hogy önfenntartóvá váljunk. A technikától az utazásig minden területen nagyon meg kell gon- dulnunk a kiadásokat, hogy a lehető legcélszerűbben gazdál­kodjunk. Ez a jelenlegi gazdál­kodás sajnos arra ösztönzi a színházakat, hogy inkább kom­mersz és kevesebb művészeti értéket vigyenek színpadra, és ez nem veszélytelen pálya. A színháznak ugyanis elsősorban azt a feladatot kellene teljesíte­nie, hogy művészi élményt ad­jon. Niedzielsky Katalin A festő és a (Báb)hattyúdal Fotó: Gál Edit A pápalátogatás helyszíne Debrecen, a kálvinista Róma Ki hitte volna, akár csak né­hány évvel ezelőtt is, hogy a római pápa a debreceni Nagy­templomban fog imádkozni kö­zösen a nem katolikus keresz­tényekkel? Napjainkban divatos meghatározással: ökomenikus imádságot tartanak. Bár nap­jainkban a pápai látogatások programjában mindig szerepel ökomenikus találkozó, az általá­ban úgy szokott történni, hogy az adott ország püspöki kara va­lamelyik katolikus templomba hívja meg a többi keresztény egyház képviselőit. Merőben új a helyzet itt Magyarországon: ez az ökomenikus imádság a debreceni református Nagy­templomban lesz. Az alábbiakban röviden ösz- szefoglaljuk, mit is illik tudni a magyar kálvinisták legfőbb templomáról. Debrecennek volt egy szép, XIV. században épült gótikus temploma, amely a XVI. szá­zadban leégett, és régi pom­pájában többé nem állították helyre. Ennek a romos Szent András templomnak az alap­falaira és részben köveinek felhasználásával épült a 19.szá­zad elején Péchy Mihály tervei szerint a Nagytemplom és a Református Kollégium, a ma­gyar építészeti klasszicizmus két legkorábbi, monumentális alkotása. A Nagytemplom még ma is uralkodik a városképben. Építé­sének kezdetét 1803. április 12- re tehetjük. Ekkor döntött ugyanis úgy a konzisztórium, hogy a fennálló középkori fala­kat, amelyeket több tűzvész ala­posan megrongált, lebontják, és helyére újat emelnek. Péchy Mihály végleges építési tervét 1807-ben fogadták el. A Péchy- féle tervek alapgondolatainak épségben hagyásával a temp­lomhomlokzat végleges kialakí­tása, a fő- és kereszthajók bolto­zása Rabi Károly gyöngyösi épí­tőmestertől ered. Rabi Károlytól való a templom belsejének mos­tani formája is. A Péchy-féle ter­vekből megmaradt még a Nagy­templom homlokzatának a főut­ca tengelyére merőleges elhe­lyezése, az alaprajz centrális beosztása, és a homlokzat osz­loprendje. Az eredeti tervhez ké­pest a tornyokat közelebb hoz­ták egymáshoz, a homlokzat úgy nem takarja teljesen a főhajót. Ä falak 1809 őszén teljes magassá­gukban álltak, 1814-ben pedig elkészült a főhajó boltozása is. A belső berendezés lassabban haladt. A szószék tervét Kiss Sámuel rajzolta, s a pesti Vogel Sebestyén cég készítette el a magyar empire bútorművesség e remekét. A padok, az Úrasztala és az azt körülvevő bábos korlát Debrecenben készült, az utóbbi kettőnek Dohányos József volt a mestere. A nyugati torony 1818- ra, a keleti 1821-re lett készen, de az első istentiszteletet már 1819. november 24-én tartották a Nagytemplomban. Amint a két torony elkészült, kiderült, hogy a Péchy-féle ter­ven szereplő kupola — amelyet gazdasági okokból hagytak el— szerves része lett volna a temp­lomnak, ezért a tornyok közé mellvédfalat húztak, párkányza­tát a tornyokéval hozták vonal­ba, tetejére klasszicista kővázá­kat raktak. Belső berendezéséhez tarto­zik a közel két évtizeden át tartó vitát kiváltó orgona beépítése, amely Bécsben készült, és 1838- ban állították fel. A Nagytemplom berendezése a kálvinista liturgiának megfele­lően puritán. Egyedüli dísze a gazdagon aranyozott szószék, és az Ürasztalát körülvevő kor­lát. A Nagytemplom 1944 őszén gyújtóbombát kapott. Leégett a tető és a keleti torony kupolája. Teljes helyreállítása 1954-ben fejeződött be. Mint köztudott, a Nagytemp­lomban fontos esemény zajlott a szabadságharc alatt, amikor Debrecenben a Kollégiumban ülésezett a magyar országgyű­lés, és 1849. április 14-én a Habsburg-ház trónfosztásának ünnepélyes deklarálására a hon­atyák átvonultak a Nagytemp­lomba. Már nem a Nagytemplom, ha­nem a Kollégium oratóriuma volt a színhelye egy másik, je­lentős eseménynek: 1944. de­cember 21 -én ünnepélyes külső­ségek között itt ült össze az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Idén pedig, augusztus 18- án az egész keresztény és keresztyén világ Debrecen­re, a Református Nagytemp­lomra fog figyelni, ahol II. János Pál pápa együtt imádkozik majd a különböző keresztény egyhá­zak prominens személyiségei­vel. dr. Csonkaréti Károly A debreceni Nagytemplomban fontos esemény zajlott a szabadságharc idején

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents