Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-22-23 / 145. szám
D 1991. június 22-23., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK-TÁRSADALOM Szorító Ki a mecénás mostanában? H ogy mekkora árat fizetett a régi, a szocialista állam a kultúra fenntartásáért és működtetéséért?—még nem tudjuk. Hogy mekkora árat fizettünk mi ezért a szubvencióért? —azt sem tudjuk (pontosan). Egy azonban biztos: soha többé, egyetlen államtól sem várhat többé a kultúra annyi pénzt, mint eddig, mint ahogy azelőtt (mondjuk 50 évvel ezelőtt) sem várhatott, s nem kap a nyugati társadalmakban ma sem. Az állam többé nem állít fel ideológiai mércét, modellt és követelményt a művelődés intézményei számára. Az intézményeknek viszont önmaguknak kell bizonyítaniuk létjogosultságukat. (A tanügy persze más, ott mindig is többet áldozott a mindenkori állam. Ámbár az oktatás színképének a meghatározásába is hangsúlyosabban beleszólnak majd a helyi csoport-közösségi érdekek.) A kultúrát, hölgyeim és uraim, igenis mi, a polgárok kell igényeljük, magunkra szabjuk, fenntartsuk, méghozzá annak arányában, hogy mennyi a jövedelmünk. Nem a műveltségünk, hanem a jövedelmünk! Az ugyanis, hölgyeim és uraim, hogy Önök egész életükben kizárólag az anyagi jólétük érdekében, csak testük és fizikai-civilizációs kényelmük, közérzetük ápolásáért fáradoznak, s a legutolsó holland ízlés szerint berendezett otthonukban egy szál könyvet sem tartanak — magánügy; de nem menti föl Önöket az állampolgári felelősség azon tételeinek a teherviselése alól, amelyek nem a közrend, közvilágítás, infrastruktúra stb., tehát nem az Önök személyes testi-fizikai-anyagi biztonságuk körébe tartoznak. Az állampolgári felelősség tekintélyesebb hányada esik latba az etnikum és az esztétikum serpenyőjében, tehát az irodalom, a tudomány, a művészetek és a közerkölcs (család, hitélet, becsület stb.) statisztikailag és szám- szerűen-mennyiségileg megfoghatatlan sugárzásának az intenzitásában. Ebből a sugárzásból vetül, rajzolódik ki Európa és a világ térképére a nemzetek körvonala, az igazi országhatárok, s nem a trianoni vagy a bécsi, vagy az akármilyen békeszerződéseken dilettáns politikus kézzel papírra körmölt országhatárvonalak mentén. Magyarország örökös világtérképét Balassi Bálint, Liszt Ferenc, Csontváry Kosztka Tivadar, Szentgyörgyi Albert, Ady Endre, Bartók Béla, Irinyi János, Semmelweis Ignác, Széchenyi István, Németh László stb. életműve megyésíti, s határai azoknak a gondolatoknak, eszméknek, találmányoknak, igazságoknak, hősiességeknek az egyetemes érvényessége mentén fekszik, amelyeket magyar szellemek feszítettek védőhálóként az emberiség köré. Ha többé nem segítjük a fiatal tehetségeket, hogy alkotó emberekké serdüljenek s bevigyék szavazatukat az emberiség Szellemi Parlamentjébe — Magyarország egyszerűen megszűnik létezni, lekopik a világatlaszról, s Önök, akik elmulasztották feladatukat, nemcsak hogy nem kapnak többé kölcsönöket a világbankoktól, hanem egyenesen visszamászhatnak a fára, makogni és me- kegni, a csipkés kombinéjukkal és a Mercedesük slusszkulcsával egyetemben. Az alapítványok, kuratóriumok, társaságok, egyesületek, klubok stb. új korszaka, 150 évvel Széchenyi után, megkezdődött. Aki valami értelmeset, szépet, nemeset kíván vagy pláne akar tenni — szövetkezik a hasonló gondolkozásával, alapszabályt szerkeszt, bejegyzik magukat a cégbíróságnál, majd jogi személyként meghirdetik a maguk programját, aztán kinyújtják a markukat, nemcsak azért, hogy pénzt kapjanak, hanem azért is, hogy belecsapjon, kézszorítást váltson velük minden polgár, aki emelkedni akar. M ert hát polgár (bocsánat, egyelőre: POLGÁR ) csak az lehet, aki kezet ad — aki nem, legfennebb jólmenő bunkó, aki féregként vegetálja végig az életét, amíg el nem sodorja alóla a földet a szellemi nincstelenséggel járó hazavesztés. Banner Zoltán Magyarország „szegin” A békéscsabai Erdélyi Kör kiadványa Főkötős gyimesi asszony (Tankó Gyula gyűjtése) Áprilisban nyílt meg a békési Jantyik múzeumban a csángó viseleti darabokat és szőtteseket bemutató kiállítás. Ehhez kapcsolódóan a napokban Magyar- ország szegin címmel a békéscsabai Erdélyi kör a gyimesi és moldvai csángókról kiadványt jelentetett meg. A bevezetőt Halász Péter néprajzkutató írta, akit a csángó kérdés legnagyobb magyar ismerőjének tartanak. Mindenekelőtt a szóban forgó nép történetét eleveníti fel, kezdve az Árpádházi királyokkal, akik az ország keleti határát védő székelyeknek kiváltságokat adtak. A későbbi uralkodók, fejedelmek azonban — mint írja — újra és újra megpróbálták megnyirbálni a feudális szolgáltatásokra nem kötelezett szabad székelyek előjogait, mígnem Mária Terézia uralkodása idején végleg beborult fejük felett az ég, s kiváltságaiktól megfosztanak. A székelyek természetesen tiltakoztak, de mindhiába. A tárgyalásra készülők fegyvertelen csoportját 1764. január 7-én a hatalom katonái halomra lőtték. A többiek menekülni kezdtek, Moldvába, Bukovinába vagy a Gyimes völgyébe. A szétszóródott székelyek három nagy csoportjának igencsak különbözőképpen alakult a helyzete. Halász Péter így ír erről: „A Moldvába kerültekkel bánt a legmostohábban a sors, élik a moldvai csángók nyomorúságos életét. Nincs magyarul prédikáló papjuk, nincsenek magyar iskoláik. A Bukovinába települtekre nehéz, de viszonylag békés másfél évszázad várt. Sorsuk szerencsésebb a többiekénél, hiszen 1941-ben a magyar kormány hazahozta őket. A gyimesiek pedig mindvégig a haza peremén (Magyarország szegin!) éltek, és szívós, kemény munkával tartották fenn magukat mind a mai napig-” ' Tankó Gyula gyimesi néprajzos pedagógusé a következő fejezet, aki elsősorban a csángó viseletét és szókészletet részletezi. Találunk a kiadványban gyimesi csujogatásokat, beváltásokat, táncszókat, keserves dalokat. Cs. Szabó István néprajzkutató külön címszó alatt emlékezik meg a moldvai csángókról, a „majdnem elfelejtett népről”. A kiadványt Harangozó Imre szerkesztő utószava zárja: „Reménykedjünk benne, a jóisten könnyebb sorsot ád nekik is, hogy végre hazájuk legyen otthonaikban, és ne kelljen ilyen dalokat énekelniük: Szeret vize martján / Felnőtt rozmaring szál / Nem szereti helyét / El akar bújdosni.” (A kiadványt a Jantyik múzeumban vásárolhatják meg az érdeklődők a kiállítás szeptember 30-ai nyitva tartásáig.) Magyar Mária A pápalátogatás helyszínei MOLNÁR LAJOS versei: Pécs fejlődésére hatott, hogy püspöki székhely lett ARCKERESŐ Őszentsége II. János Pál pápa magyarországi látogatása alkalmával ellátogat Pécsre, abba a városba, amelynek püspökségét még Szent István királyunk alapította 1009-ben. A város eredete az ősidők homályába vész, bár tudjuk, hogy emberemlékezet óta lakott hely volt. Római kori neve (Sopianae) kelta eredetű, ami arra vall, hogy valamikor kelták lakták. Pécs valószínűleg Claudius császár alatt (41—54) került római uralom alá. A kereszténységnek a rómaiak alatti elterjedését mindenekelőtt a híres négytornyú székesegyház melletti őskeresztény sírkamrák, a temetőkápolna, majd a legutóbbi éveknek a székesegyház előtti téren lefolytatott ásatásai és feltárásai bizonyítják. A római uralmat a népvándorlás söpörte el, de Pécsnek mindig voltak lakói. A honfoglaláskor Ete és Bojta vezérek foglalták el. Fejlődésére döntően hatott, hogy püspöki székhely lett. Pécsett ünnepelte kibékülését Salamon király és Géza herceg — később I. Géza —, s itt koronázták másodszorra királlyá Salamont. 1076- ban bencés szerzetesek telepedtek le a városban, 1157-ben felszentelték a ma is álló Mindszentek templomát, amely a székesegyház mellett Pécs legrégibb épülete. 1283-ban telepedtek le itt a domonkosok, 1301-ben pedig á ferencesek. Nagy Lajos király 1367-ben Pécsett alapította meg az ország első egyetemét, amelyet a bécsi csak két évvel előzött meg. 1393-ban említik első kórházát. A Nagy Lajos halála utáni, úgynevezett Horváti-féle lázadás során a délvidéki urak serege megostromolta Pécset, de csak a várost tudták bevenni, amit aztán alaposan feldúltak, főként a templomokat és rendházakat. A püspökvár állta az ostromot. A város rövid történetéhez tartozik, mint jeles esemény, hogy Zsigmond király 1416-ban, Mátyás király pedig 1475-ben tartott itt országgyűlést. A szépen virágzó, gazdag és gyönyörű fekvésű várost a törökök 1543-ban elfoglalták. Visz- szaszerzésére a költő Zrínyi Miklós a nevezetes téli hadjáratában tett kísérletet 1664-ben, de csak magát a várost sikerült bevennie. Pécset 1686-ban foglalta vissza Bádeni Lajos. Hamarosan — 1694-ben — letelepedtek itt a jezsuiták, s a város ismét „iskolavárossá” vált. A török iga alól felszabadított városért legtöbbet püspökei tettek. Klimó György püspök 1773- ban könyvnyomdát, a következő évben nyilvános közkönyvtárat alapított. De Pécsnek korábban is voltak kiváló püspökei. Mindjárt az első, a francia Bonipertus, aki a chartres-i apáttal levelezett; Kalán, aki 1188—1218 között a király szolgálatában még Spanyol- országba is eljutott, s aki III. Kelemen pápától kiváltságként érseki rangot kapott. Nemzetközileg is ismert volt Alsáni Bálint, aki a bíborosi kalapot is megkapta, és Zsigmond király és császár európai méretékben gondolkodó politikájának egyik legkiválóbb diplomatája volt. S végül Janus Pannonius, eredeti nevén Csez- miczei János, a magyar humanizmus legnagyobb költője, korának nemzetközileg ünnepelt poétája, az első magyar nyelvtankönyv írója. Ami Pécset mindenképpen megkülönbözteti a többi magyar várostól, az elsősorban egyedülálló székesegyháza. Bár kétségtelen, hogy mai pompás formáját és belső díszítését a múlt századi átépítésekor nyerte, alaprajzi elrendezésében, térhatásában és egész megjelenésében az egyetlen épületünk, amely egy Árpádkori — XI. századi — székesegyházunkról fogalmat adhat. Pécs egyetlen városunk, amelyben a török megszállás emlékeként teljesen berendezett mohamedán imaházat, a Jakováli Hasszán dzsámit láthatjuk a hozzá csatlakozó minarettel. És Budán kívül csak Pécsett maradt meg épen egy török temetőkápolna, türbe. Pécs ma egyetemével, számtalan középiskolájával méltán nevezhető diákvárosnak, Dél-Du- nántúl kulturális, művészeti és egyházi központjának; fekvése és épületei, városképi megjelenése révén pedig hazánk egyik legszebb városa. A pápa magyarországi látogatásának második napján, augusztus 17-én szombaton délelőtt 10 órától a Pécs-pogányi repülőtéren mutat be szentmisét, délután pedig meglátogatja a pécsi székesegyházat. Dr. Csonkaréti Károly A pécsi székesegyház hazánkban egyedülálló (a szerző felvétele) vadlúdszámyad messze repített addig veszekedtél a széllel hogy az ég tükrében megláttad eltorzult képedet kiültél a mészfehér kaszapenge-Holdra a csillagok tavában áztattad a lábad de oda is fölszivárgott a rothadás sípcsontodon furulyáit kavart örvényt bolondmalmot benned mert vadmályva szakállad te is a káosz tarajos vizébe mártottad szárnyadat most a tűznek adod már csak azt keresed ami a legközelebb: az arcodat hogy a letisztult vizeken átderengjen tekinteted ÚJJÁSZÜLETÉS élsz e köténnyi tájon fejedet falba verve harangnyelvként kongatod az órákat perceket ha szólsz szavaid hamisak vén Márkusként a föld majd kiveti tested és holdvilágnál hánytorgatják a Körös örvényei élsz hazád ez a kötény madzagját nyakadra köti úgy fog rádhajol az ég is kerek tükrében a Nap mutatja hideg hüllőarcodat éjjel meg fönt csillámlik az égi Körös halott nagyapád hattyúként úszik rajta e föld köténye virágán élsz kibújsz az egyik pillanat résén és többé nem térsz oda vissza már nincs idő csak te sétálsz a folyó partján csak fadarabot sodor az ár és holdvilágnál az öreg Márkust forgatják a habok hamis esküre emelt ujjal ma is kék lánggal égnek élsz e föld köténye virágán levetve kígyóbőr ruhádat s magadról mindent mi fölösleges majd egy szőke hajú hajnalon fölmégy a Körös gátjára imával várod a Napot tudod mindig így kelt fel s mindig ezzel az énekkel fogadták a madarak és akkor érzed megszült téged ez a hajnal
