Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-13 / 137. szám
Fellélegeztünk MEGYEI KÖRKÉP --------------------------------------------------a: 1 991. június 13.. csütörtök Kis hírünk a nagyvilágban — PaPro ’91 fl Kner Düsseldorfban Terítéken az egyházi ingatlanok „Ez valóban Magyarországon készült, és tényleg vannak ilyen gépeik Önöknek?” — nézegette hitetlenkedve a szemre tetszetős. és kitűnő minőségű csomagolóanyagot a tekintélyes német üzletember. S nem ő volt az egyetlen, aki rácsodálkozott. és ugyanakkor elismeréssel illette a békéscsabai Kner Nyomda áruit a PaPro '91. elnevezésű nemzetközi kiállításon, Düsseldorfban. Itt méretik meg háromévente ez a szakma, a rangos nyomdák és csomagolóanyag-gyártó cégek állítják itt ki termékeiket. A világ minden tájáról érkeztek résztvevők az idén június első hetében megrendezett bemutatóra is: Európából meghatározóan a pé- met nyelvterületről jelentkeztek. A békéscsabai Kner Nyomda most először nevezett be és szerepelt e rangos szakmai fórumon. A Hungexpo grafikusai tervezték-ren- dezték az önálló Kner-stan- dot. ahol három szakember képviselte a céget: Fischer Edit marketingosztály-vezető. Péter István főmérnök és Megyik András kereskeÍKNER delmi osztályvezető. A csomagolóeszközök, amelyeket bemutattak, valamennyiünk számára ismerősök: kartondobozok. címkék, tekercses kombinált anyagok, például csokoládés, cigarettás, gyógyszeres. illatszeres dobozok, a Hélia D. a Minna, azAn- daxin doboza, a Tokaji aszú, a Schweppes üdítők címkéje, a Vegeta tasakja, vagy egyes öntapadó tapéták. — Kiállított termékeinken keresztül lényegében a teljes technológiánk bemutatkozott, a hozzáértő látogató lemérhette, mire vagyunk képesek — mondta Fischer Edit. akit a düsseldorfi út után kérdeztünk a tapasztalatokról, és természetesen arról, lesz-e üzlet, mutatkozott-e komoly érdeklődés a Kner ezen termékei iránt. — Főképpen a Magyarországon gyártott li- cenctermékek csomagolóit, például a Nestlé csokoládé, a Memphis. Camel. Milde Sorte cigaretta, a Schweppes, amelyek a nyugati fogyasztó számára is ismerősek, hiszen az is minősíti a gyártót. hogy milyen munkákat kap. — Kicsit félve utaztunk erre a kiállításra — folytatta a marketingosztály-vezető —. de várakozáson felüli érdeklődést tapasztalhattunk. No meg azt is, hogy menynyire keveset tudnak rólunk, magyarokról. Valósággal rácsodálkoztak az áruinkra. Visszatérve az üzletre: voltak. akik konkrét árajánlatot kértek, többen később, itthon keresnek fel bennünket, és nagyon sok tisztelgő látogatást kaptunk. Ugyanakkor azt most lemérni még nem lehet, hogy egy ilyen bemutatkozásnak mennyi lesz a konkrét haszna: ez majd csak az itthoni utómunkálatok után derül ki. A joggal remélhető gazdasági eredmény mellett azzal a haszonnal is járt ez a szereplés, hogy a nemzetközi szakma megismerhette a Kner ez irányú tevékenységét. termékeit — s ez szintén üzleti sikert hozhat. T. I. (Folytatás az 4 oldalról) sztrájk bármi okból történő meghirdetését, meddig kell tűrnöm, hogy a kormány visszaél a türelmemmel? Van-e, kell-e olyan fórum, ahová igazságtételért fordulhatok a törvényes, de mégiscsak tisztességtelen eljárások miatt? Bűn-e, ha sarkamra állok, meglátva, meghallva mindazt, amit a kormány dölyfösen hirdetett szakértelme nem sanyarú emberi sorsnak, hanem programját — így vagy úgy — befolyásoló tényezőnek tekint? Ha erre válaszolni akartunk, akkor rá kellett döbbennünk: elveszettnek hitt félelmeink mindmáig itt ólálkodnak körülöttünk. Fellélegeztünk. Nem kellett próbára tennünk az új hatalmasságok türelmét. Nem kellett pőrén ítélőszékük elé állnunk: vállalni a megbélyegzést mások múltbéli bűnei miatt, a kirúgatást, a kiutálást... S ne adj Isten, a megbízhatatlanság elkárhoztatott szégyenfoltját. Fellélegezhettünk, tisztelt kormány, tisztelt szakszervezet és tisztelt önmagunk: megúsztuk ezt is, elkerültük a lehetséges még nagyobb bajt. a tehetetlenségből fakadó szégyenérzetet, a nyílt összeütközést. S már csak azt kellene tudnunk, hogy vajon ki tanúit az esetből, és ki nem ... K. A. J. (Folytatás az 1. oldalról) arról, hogy a testület délelőtt megvizsgálta: az SZDSZ és a Fidesz indítványa sze-. riniti 32, (illetve 3 törvényhelyen szükség van-e kétharmados szavazattöbbségre.' A bizottság ülésén szótöbbséggel valamennyi erre irányuló javaslatot elutasítottak. (Számos képviselői indítványt ezután visszavontak.) A határozathozatal végén az Országgyűlés 173 igen szavazattal, 77 nem ellenében, egy tartózkodás mellett elfogadta a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvényt, amely kihirdetése napján lép hatályba. Horn pyula: Szinte azonos az álláspontunk A reggel azzal kezdődött a Parlamentben, hogy Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkár — miután barátian egymásra mosolyogtak, s kezet fogtak —, odatelepedett Horn Gyula mellé. — Valóban ilyen szívélyes a kapcsolatuk? — kérdeztük Horn Gyulától. — Hogyne, kifejezetten jó. Annak ellenére, hogy más politikai platformon állunk, rendkívül konstruktívan együttműködünk. Amiben megállapodunk egymással, maximálisan teljesítjük. Meg kell mondanom, hogy a külpolitikai kérdések döntő többségében szinte azonos az álláspontunk. — Miről beszélgettek ma? — Arról, hogy a szerda délutáni váratlan ülés miatt délelőttre hozzuk előre a külügyi bizottság ülését. Meg kell hallgatnunk három nagykövetjelöltet. De ennél még fontosabb, hogy meg kell vitatnunk a Romániához fűződő viszonyt, azt, hogy mit kell tennünk a magyar—román kapcsolatokban. — Titok, hogy melyik nagyköveti posztokról lesz szó? — Nem, de hirtelenjében nem emlékszem. — Csak nem a washingtoniról is? — Nem, nem. A washingtoni nagykövet személyére még nem is kaptunk javaslatot. K. A. J. Föld, föld, föld! Ha nem tetszik, vigye máshová? Olvasóinknak bizonyára feltűnt a Békés Megyei Hírlap ötödik oldalán folytatólagosan közreadott „A települések tulajdonában, illetve kezelésében lévő közcélra hasznosított földbirtokok területe 1935-ben” című kimutatás. A sorozat most befejeződött. A megye hatvan településének közhasznú birtokairól adott számot lapunk, összesen 54 276 hektár, 535 593 aranykorona értékű földről, amelyet száz év alatt gyarapítóit a lakosság a maga hasznára. E vagyonát 1945 után elvesztette. Amikor a Magyar Demokrata Fórum és a Kereszténydemokrata Néppárt meghirdette programjában, hogy „Vissza kell állítani a települések köztulajdonát, közbirtokait... A falvaknak vissza kell kapniuk az eredetileg tulajdonukat képzett községi, illetve közbirtokos- sági földeket, erdőket”, mindenki örült. Újra lesz saját földje a városnak, a községnek, amellyel gazdálkodhat. amelynek jövedelmét a település fejlesztésére fordíthatja. A Békés Megyei Népújság 1990. február 9-i számában a Magvjy Demokrata Fórum Békés megyei képviselőjelöltjei. köztük a képviselővé megválasztott Csurka István, Deme Zoltán, Rem- port Katalin, Szokolay Zoltán és Varga Zoltán meghirdették: „Minden településnek visszaadjuk hajdani közbirtokait, biztosítjuk gazdálkodási és vállalkozási szabadságát." Most eljött az ideje az ígéret beváltásának. Az Országgyűlés előtt van az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyonról szóló törvényjavaslat. Ezért fontos. hogy minden város és község lakossága tudjon arról. mennyi földje volt a városnak, a községnek. Itt az ideje, hogy mindegyik képviselő adatokkal bizonyítsa az Országgyűlés előtt, hogy mennyi földet kell átadni választókerületében az önkormányzatok tulajdonába. A Békés Megyei Hírlap ehhez kívánt segítséget nyújtani azzal, hogy közreadta a települések „hajdani” birtokairól szóló adatokat. Reméljük, nem hiába ! (Folytatás az 1. oldalról) éves, óvodás korú gyermekeinket nem alkarjuk vallásos nevelésben részesíteni — mondta kedden este Gerendáson Ivanics János azon a kibővített szülői értekezleten, amelyen részt vett Gajdács János polgármester, Szigeti István katolikus plébános, Móricz• Györgyné vezető óvónő, a képviselőtestület néhány tagja és több óvodás gyermek szülője. A megbeszélésnek egyetlen napirendje volt; megvitatni, hogy az a 17 szülő, aki nem akarja gyermékét hitoktatásban részesíteni, de igényelné az óvodai elhelyezést, milyen megoldásra számíthat. Mielőtt a vitáról beszámolnánk, lássuk előbb az előzményeket! Gerendáson az óvoda épülete (csak egy van) leromlott állapotú, életveszélyes. Ezért az önkormányzat — pénze nem lévén — más helyiség után nézett, mivel az óvodai elhelyezést fontosnak tartották. Megoldásul kínálkozott a régi iskola épülete, amely 1950-ig az egyház tulajdonában volt, s ekkor került államosításra, majd 1976 óta a község kezelésében áll. A képviselő-* testület 1991. február 18-án (12. számú rendeletében) az ingatlant átruházta (visszaadta) az egyháznak azzal a feltétellel, hogy az köteles felújítani. Dnnek fejében (a ráfordítás megközelítőleg 3 és fél millió forint) egyházi katolikus óvodát létesíthet, betartva az illetékes minisztérium nevelési határozatait. A megállapodás feltételeit együttműködési szerződésben rögzítették. Ennek két lényeges eleme van. Az egyik: az önkormányzat az épületet térítésmentesen átadja és az óvodai fenntartásához szükséges normatív állami és ön- kormányzati támogatást az egyház rendelkezésére bocsátja (ez gyermekenként 30 ezer forint). A másik: a szerződés 11. pontja, amely garantálja, hogy az óvodások „világnézeti hovatartozástól függetlenül önkéntes részvételen alapuló”, vallási jellegű nevelésben részesülnek. A vita ebből indult ki. A szülői értekezletet a katolikus pap imádsággal indította. A 17 szülő petícióban fordult a polgármesterhez, hogy a megkérdezésük nélkül egyházi kezelésbe adott óvodában tegyék lehetővé gyermekeik világi nevelését és ne erőltessék rájuk a hitoktatást. A szülők tudomása szerint a megállapodás 11. pontja, amely hol önkéntességről, hol fakultatív oktatásról beszél, máshol fakultatív és ökumenikus nevelésről szól, éppen ezt garantálná. Meg kell említenünk, hogy legalább háromféle szerződés forog közkézen Gerendáson. Már a szülők sem tudják, melyik az igazi. A plébános szerint a gyerekek, a szülők szerint ők választhatnak önkéntesen. Gajdács János polgármester úgy véli, ha az önkormányzat olyan óvodát örököl, mint a mostani, akkor hálásak lehetnek az egyháznak. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a régi, elavult óvodát nem adták el, hanem munkahelyet teremtettek benne. Egyetértett azonban azzal, hogy aki nem igényli az egyházi nevelést, arra ne kényszerítsék rá. Móricz Györgyné vezető óvónő szerint, ha az egyház óvodát épít, akkor joga van ahhoz, hogy ott egyházi nevelést folytasson. Akinek ez nem felel meg, keressen rnási megoldást, vigye máshová a gyerekét — érvelt egv másik óvónő. Szigeti István plébános fontosnak tartotta a felek közötti megegyezést, de ő semmiből nem engedett. Helyette a szülőket próbálta meggyőzni a hit erejéről, a vallásos nevelés fontosságáról. Amikor látta, hogy a szülők ennek ellenére sem hajlandók hitoktatásban részesíteni csemetéiket, azt javasolta: keressék fel a megyéspüspököt, és kérjék meg, járuljon hozzá ahhoz, hogy egy óvodai csoport mentesítve legyen a vallási szertartások alól. A szülők ezt elutasították, mondván, nem az ő dolguk. A szülő alkotmányos jogaihoz, az egyház pénzén keresztül a hitoktatáshoz ragaszkodik, az önkormányzat egyelőre tanácstalanul áll az általa ókozott konfliktussal szemben. Papp János Megnyílt hétfőn Békéscsabán, az északi ipartelepen a Kunság Füszért Diszkont Áruháza. Az ezer négyzetméter alap- területű boltban háromezer cikkből válogathatnak a vevők. A forgalomban nemcsak a nagy üzletek beszerzőire számítanak, hanem a kiskereskedőkre és a fogyasztókra is Fotó: Fazekas Ferenc „NAGYON SOKSZOR KELL FÖLDIG GÖRNYEDNI, FÖLDIG ÖREGEDNI TERHEK ALATT, ÉS NAGYON JÓL KELL ISMERNI A FÖLDET, HOGY AZ EMBER H.4TA EGYENES MARADJON.” ANCSEL ÉVA II mi utcánk Szerencséje volt Sóczó Eleknek, amikor helyet keresett a motorjainak, és éppen a Hősök útján épített egy takaros házat erre a célra. Hősök mindig voltak, róluk lehet utat elnevezni, éppen csak nem szabad megjelölni, hogy kinek la 1hősei, vagy miféle tetteket hajtottak végre. Hiszen a tegnapi héroszok dicsősége hamar elhervad, ha másfajta megvilágításból kezdik figyelni a múltat, történelmi „nagytakarítások” idején pedig éppen az utcanevek vannak legjobban szem előtt. Ezért is jó, ha virágokról nevezik el az utakat, Iha már a rideg amerikai számozás nem akar elterjedni a hazai metropolisokban. Kevésbé volt szerencsés a derék bognármester, amikor a Vörös Hadsereg útján nyitott műhelyt. Bevett szokás, hogy a falvak-városok főutcáin masíroznak la seregek, régebben azért, hogy a társzekerek el ne akadjanak a sárban, újabb időkben pedig, hogy a tankok lánctalpainak legyen hol követ törni. Egyébként is mutatós dolog végigdübörögni a főutcán, arra számítva, 'hogy a megszeppent utókor majd fellobogózott házakat, virágszirmokat szóró lányokat fest a csizmák talpai alá. Egy nyavalyát szórtak, nem virágot, inkább öreg mamókának maszkírozta magát a fehérnép. Nagyon nem bír a vérével, aki ilyenkor is kimegy \szórni, és meg is kapja a kiéhezett katonáktól mindazt, amire Vár. Történt, ahogy történt, ennek a hadseregnek a neve rendíthetetlennek tűnt, legalábbis az utcasarki táblákon. Hanem amikor ,Gyoma és Endrőd egybekelt, Sóczó uram is átfesthette a cégtáblát, mert a Vörös Hadsereg útból Lenin út lett. Gyerekkoromból emlékszem, hogy a két falu \között, félúton, a IHolt-Körös partján három kilőtt tank is éktelenkedett, bizonyságul, hogy a hadak azonos útvonalon haladtak. Talán az új város névadó gazdái kevésbé voltak militáris hajlamúak, ezért a közös főutcát a nagy bolsevikről nevezték el, mondván, ö komolyabb potentát. S ezzel a „Sóczó-műveket” alighanem ismételt címváltoztatásra késztetik, oly sok polgárral közösen, hiszen ugye <hol van már Lenin? Mindebből pedig bizonyossá válhat, hogy Sóczó Elek kettős életet él — szerszámnyeleket készít, meg motorokat gyűjt —, és nem kíván olyan sorsra jutni a szenvedélyével, mint Corini Margit, iaki Gyomára hagyta a festményeit. A rfestőnő meg is érte, hogy állandó kiállítása nyílt, ő múzeumnak nevezte, de most se múzeum, se kiállítás, csak terv, remény, ábránd. Hősünk, a Hősök útján, maga építi fel azt az emlékművet, amelyet a másik úton megdolgozott forintokból gyarapit. És itt következik valami érthetetlen dolog, csoda vagy csalafintaság, tessék eldönteni. Mióta pang a gazdaság, és a kapanyélkészítésre is rossz idők járnak, emberünknek a bognárműhelyben annyi a fölös ideje, hogy nekifogott, és a két keze munkájával újabb kiállítási csarnokot épít motorjainak. Eddig száz masinát láthatott a közönség, azokat is csak összezsúfolódva, ha elkészül az új terem, másik ötven gép is elfér majd. Ha tovább tartanak gazdaságunkban a válságtünetek — mert ugye gazdasági válságról szó se essék —, és a bognárok munkájára se lesz szükség, s főként ha Sóczó Eleknek is el nem fogynak a csodás erőtartalékai, akkor hamarosan elkészül a nagy mű. Kevés érzékem van a motorokhoz, mégis áhítattal néztem ezeket a szépen sorjázó, puccos járgányokat. Micsoda utakat jártak be, de nagyon sokféle embert vittek nyergeikben, amíg ide eljutottak. Mind külön történet, igaz mese, csak érteni kell a nyelvükön, olvasni az ismét csillogó lámpák szemhunyoritásából. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem akarok kedvet csinálni hozzájuk. Akarok! És egy elismerő kézszorítást is megérdemel a gazdájuk. Más jutalmat nem is vár, megszállott munkájáért. Andódy Tibor
