Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-13 / 137. szám

1991. június 13., csütörtök KÖRKÉP «fe MEGYEI HM Az elnök mandátuma lejárt Közgyűlés három éve volt utoljára Tavasszal falugyűlést rendez­tek Körösújfalun. Az egyik részt­vevő azt tette szóvá, hogy a helyi termelőszövetkezetben évek óta nem tartottak közgyűlést. A ren­dezvényen a szövetkezet elnöke. Kolozsvári Károly is részt vett. Válasza az volt, hogy április vé­géig megtartják a szövetkezet közgyűlését. — Elnök úr! Ha jól tudom, máig is hiába várja a tagság, hogy ígéretének megfelelően megtart­sák ezt a közgyűlést. —V alóban, de azóta oly an vál­tozások jöttek közbe, melyek is­meretében úgy gondoltuk, talán egy későbbi időpont szerencsé­sebb lenne. — Milyen változásokra gon­dol? — A vagyonnevesítés körüli bizonytalansági tényezőkre, arra, hogy a kárpótlási törvény még nem lépett életbe s az új szövetke­zeti törvény is csak tervezet for­májában áll a rendelkezésünkre. — De él a régi, mely szerint évente kellene közgyűlést tarta- niok. Mikor volt utoljára ilyen rendezvény Körösújalun? —1988. július 27-én. — Ráadásul hatályban van az a jogszabály is, mely szerint az elnöki mandátum öt évre szól. Az öné... — ...novemberben lejárt, de meggyőződésem, hogy nem len­ne célszerű most új tisztségvise­lőket választani, hiszen ezt hama­rosan újra meg kellene ismétel­nünk. — Mikor lesz közgyűlés a Rá­kóczi Termelőszövetkezetben? — A törvénytervezetek birto­kában már megkezdtük a felké­szülést. Várhatóan július elején napvilágot lát a szövetkezeti tör­vény, melynek alapján július 12- éig összehívhatjuk a tagságot. — Manapság nem lenne cso­da, ha a törvény addig mégsem születne meg... — Akkor is megtartjuk a köz­gyűlést. *** E beszélgetést követően felke­restük a Mezőgazdasági Terme­lők és Szövetkezők Érdekvédel­mi Szövetségének titkárát, Györfi Károlyt, s megkérdeztük, mit szól a körösújfalui eseményekhez? — Felelősséget nem vállalha­tunk a tagság helyett. Ameddig nekik megfelel ez a helyzet... Mindenesetre többször kerestük a kapcsolatot a szövetkezet veze­tőivel, javaslatokat tettünk ennek az állapotnak a felszámolására. Véleményem szerint jó lenne, ha az átmenetet már egy tisztében megerősített, legitim vezetés irá­nyítaná, amelyben bízik a tagság. Nagy Agnes Horoszkóp Június 13. IKREK (V. 21—VI. 21.). Váratlan szeren­cse éri. Több alkalom nyűik arra, hogy sze­mélye előtérbe kerüljön, nép­szerűsége növekszik. Kifino­mult ízlése van, szereti a szép berendezést otthonában. Kelle­mes, szép estére számíthat. Ezen a napon született 1968-ban Mraeskó Mi­hály, az első osztályú Bé­késcsabai Előre FC lab­darúgója RÁK (VI. 22—VII. 22. ). Mindig a saját feje után megy, s nem hagyja sem le, sem rá­beszélni magát arról, amit elha­tározott. Most sem kell megal­kudnia, ha biztos az igazában, de ma okosabban teszi, ha csend­ben meghúzza magát. OROSZLÁN (VII. 23—VIII. 23.). Kissé feledékeny mostaná­ban. Ha ezt beismeri és kész az okozott kellemetlensé­gért akár bocsánatot is kérni, az saját magának is megnyugvást hozhat. Amit elmulasztott, de még pótolható, haladéktalanul tegye meg! SZŰZ (VIII. 24—IX. 23. ). Ma megerősöd­nek a kockázati ténye­zők. legyen óvatos! Több az esély a veszteségre. Pénzügyei intézését lehetőleg halassza el! MÉRLEG (IX. 24— X. 23.). A Mérleg ked­vessége, figyelmessé­ge elismerést vált ki társaságában. Akad azonban olyan, aki még ezzel is visszaél. Szolgálatkészségét félreértik, így nem tud érdemeinek megfe­lelő bánásmódot kivívni munka­helyén. SKORPIÓ (X. 24— XI. 22.). Súlyos teher a Skorpiónak gyermeke jövője. Aki éveken át elhanyagolta családját, most érzi annak káros következmé­nyét. Még nincs késő helyrehoz­ni a hibákat, vegye át a kezde­ményezést! NYILAS (XI. 23— XII. 21.). A Nyilas fér­fi kedves udvarló és jó partner. Szereti az éle­tet, a kalandokat. Ma engedni fog egy régi kísértésnek, de óva­tos legyen, mert ezzel elveszít­heti — imádott — függetlensé­gét, szabadságát! BAK (XII. 22—1. 20.). Nemhiába 13-di- ka van, kialakul a konfliktushelyzet, de változásokra is van kilátás. Kör­nyezetével szemben kritikus, sőt bosszús. Zord hangulatával ne riassza el, aki szerelemmel közeledik Önhöz. VÍZÖNTŐ (1.21—II. 20.). Ma lezárhatja ér- \3LjgaJ zelmi konfliktusait, nagyvonalúságára számítanak. Ne csüggedjen, hi­szen arra semmi oka nincs. Az evésben és ivásban tartson mér­téket. Estéjét boldog kettesben töltheti. HALAK (II. 21—III. (rplíiáa) 20.). Ezen a zűrzava- ros napján hibákat kö­vethet el, ha nem vi­gyáz. Önfegyelemre van szük­sége, jó lenne, ha nem hozna el­hamarkodott döntéseket, mert megbánná elhatározását. Szere­lemben csillaga fordulatot mu­tat, mely ajándék az Ön számá­KOS (III. 21—IV. 20.). A munka leköti -. \yn j minden szabadidejét, de mindenképp figyel­jen családjára is, akik> igénylik az Ön jelenlétét. Velük harmó­niára, megbecsülésre számíthat. Váratlan utazás van kilátásban. BIKA (IV. 21—V. jommp) 20.). Kellemetlen, bi- \ ) zonytalan hangulat keríti hatalmába. Ez a 13-a nem a legszerencsésebb napja. Figyelmesen végezze munkáját, nehogy baleset érje. Viselkedjen higgadtan és pró­bálja eloszlatni aggodalmát. Suttogások, sikolyok Forró pillanatok a ) ftdßl Tfl'&DEOZÓ fOOTA üí SZÖ(/£<S6£C “Nyár van, nyár Akkor könnyű az élet...” (Néger blues) Rekkenő hőség volt aznap. Csak egy kisgatyát vettem ma­gamra, mikor — anyám kérésére — leszaladtam a sarki közértbe, egy kiló kenyérért. Útközben megláttam legjobb barátomat, amint épp a házuk ablakát mázol- gatta. —No, mizujs?—léptem hozzá némi időtöltő fecsegés reményé­ben, de ő rögvest nekem szegezte a kérdést: —Jössz a Balcsira? —Hát persze!—vágtam rá.— Mikor? — Mindjárt —felelte —, csak befejezem ezt a sarkot. Magyar ember betartja a sza­vát, ezek után én se mondhattam nemet. Hát így történt, hogy trikó, mindenfajta élelem és szülő­anyámtól vett érzékeny búcsú nél­kül vágtam neki — harmadma- gammal—a nagy magyar tenger­nek... Két hét múltán barnára sülve, egy szép, piros cipóval állítottam haza. Mert amit én egyszer meg­ígérek... Egész délelőtt vigasztalanul esett az eső. Mind a négyen ott kuksoltunk a sátorban és azon tör­tük a fejünket, hogyan töltsük el a napot. Áztán eldöntöttük, hogy ha már itt vagyunk a román tenger­parton, átruccanunk Bulgáriába. Elindultunk hát, s csodák csodája, hamarosan kisütött a nap. A ked­vünk is felderült; akkor még nem gondoltuk, miféle tortúra vár ránk. Az még hagyján, hogy a hatá­ron ízekre szedték öreg nyugati kocsinkat. Amint szomjúságtól elgyötörtén megérkeztünk Vár­nába, egyszer csak halljuk ám, hogy furcsa hangokat ad az autó. Megálltunk hát és szemrevételez­tük. Nem volt nehéz megállapíta­ni, hogy kilyukadt a kipufogónk. De mit tehettünk, haladtunk to­vább. Hamarosan észrevettük, hogy követnek. Hát igen, a rend­őrség volt, s akárhogyan könyö­rögtünk, a rend marcona őrei bi­zony kemény levákra büntettek. Kissé letört a kedvünk. Volt is rá okunk, mert a következő sarkon nagy zajjal leszakadt a kipufo­gócső. Ótt nem hagyhattuk, így hát a két ülés közé tettük a csövet, s kidugtuk a tetőablakon. A járókelők megfordultak a zörgő-csattogó, csővel „díszí­tett” alkotmány után. Már majd­nem eltikkadtunk a szomjúságtól, mikor végre megláttunk egy ét­termet. Fogalmunk sem volt, mit rendelünk, de aztán megtudtuk. Valamiféle szörnyű itókát szol­gált fel a morcos pincér — méreg­drágán. Kábultan szédelegtünk kocsinkhoz, ahol büntetőcédula várt, ugyanis rossz helyen parkol­tunk. Órákig kerestük a helyet, ahol befizethettük büntetésünket, hisz anélkül nem engedtek át a határon. Éjszaka, holtfáradtan érkez­tünk meg a kempingbe, s megfo­gadtuk: többet az életben nem megyünk Bulgáriába! * * * Tizenkilenc éves voltam és ha hiszed, ha nem — szűz. Nem eb­ben a jelben születtem — gondol­hatod. Jó páran le akartak fektet­ni, de én büszke voltam mindig, a fene egye meg. A büszkeségem mellett féltem is. Felszedek vala­mit, abba meg belehalnék. Ciki lenne a bőr és nemigondozóba járkálni. Melyik fiú érné meg ezt a szégyent? Mígnem... Csehszlovákiába utaztunk nyaralni srácok, lányok vegye­sen. A Csorba-tónál gyönyörű szállodában kaptunk helyet. Megérkeztünk, lepakoltunk, és hogy kipihenjem az út fáradal­mait, a szállóban lévő szaunába siettem. Beléptem a 100 fokos melegbe és majdnem elájultam. Nem a melegtől, hanem a látványtól: egy deltás, fekete hajú, kék szemű, filmszínész kül­sejű srác nézett rám úgy, hogy elállt a lélegzetem. Mint a mesé­ben: meglátni és megszeretni! Na, mit mondjak? Az ágyam ugyan érintetlen maradt, ellentét­ben velem. *** Sosem felejtem el, pedig húsz évvel ezelőtt történt. A nászu- tunkra a román tengerpartra vo­nattal, hátizsákkal indultunk. Fia­talok voltunk és fáradhatatlanok. Az út iszonytatóan hosszú volt. A fülkék zsúfoltak, és a kolbász­szagtól a cujka „illatáig” minden­féle levegőt szívhattunk, csak hegyi nem jutott... Alighogy fe­lállítottuk a sátrat a kempingben, ifjú férjem a földre döntött. Es­zembe jutott anyám tanácsa: fiam, a szeretkezésben nincs he­lye gátlásnak! Ha kell sikongj, nyögj, sóhajts, ahogy jön. Ja, míg el nem felejtem, a kemping zsúfo­lásig megtelt, előttünk, mö­göttünk, mellettünk mindenütt sátrak. A férjem csókolt, ölelt, simogatott, nekem eszembe jutott anyám, meg az, hogy most sikon­gatni, sóhajtozni kellene... Nem mertem. Az jutott eszembe, ha si­kongatnék, még valaki a segítsé­gemre sietne... Pedig akkor ott, igazán nem volt szükség segít­ségre... G.K. — B.V. Olvasóink írják Ez az igazság...! A Békés Megyei Hírlap május 18-án és 23-án Nagy Ágnes tollából személyemet érintő információkat közölt—egyoldalúan—, engem meg nem kérdezve. Ha már akkor nem mondhattam el álláspontomat, most utólag teszem meg, híven az igazsághoz. Az elmúlt év végén olyan hírek terjedtek el Szeghalmon, hogy a múzeum működtetését a meglévő súlyos gazdasági viszonyok miatt le kell építeni, vagy esetleg bizonytalan időre szüneteltetni. Ezt a hírt a polgármesteri berkekből és magától a gyűjteményvezetőtől is hallot­tam. Ez késztetett arra, hogy tegyünk és tegyek lépéseket az intézmény elkerülendő bezárása ellen. Más ügyben is, de a fenti okokból is, beszélgetést kértünk a baráti kör egyik vezetőjétől, a polgármestertől. A megbeszélt időben szó esett a múzeum önállósításáról és a fenntartás bizonytalanságairól is. Vázoltam az átmeneti időszakra vonatkozó elképzeléseimet, de a polgármesternek az volt a véleménye, hogy később térjünk vissza e témára. Amikor azonban dr. Szabó Ferenc, a megyei múzeumi szervezet igazgatója megküldte a hivatalnak a szeg­halmi gyűjtemény átvételének feltételeit tartalmazó levelét, ismét felke­restem a polgármestert, amikor is ő a tárgyalás helyett megbízott, hogy írásban adjam be — az illetékes bizottság elnökének címezve — elképzeléseimet. Mivel eközben az illetékesek ígéretet tettek a múzeum önállósításá­ra, így beadványomat ennek megfelelően fogalmaztam meg. Mert ezzel a ténnyel együtt jár az igazgatói poszt pályázat útján való betöltése az eddigi megbízás helyett. Nos, ez az írás kézen-közön foroghatott, mert a május 16-ai hizottsági ülésen olyan felszólalások hangzottak el, többek között a jelenlegi gyűjteményvezető szájából is, hogy valaki vagy vala­kik nem tartották be a hivatali titkot, s visszaéltek vele. Ráadásul engem meg sem hívtak erre az ülésre, míg utódom felolvasást tarthatott és rágalmazó kijelentéseket tehetett. Az ezt követő képviselő-testületi ülésre felkészülve jelentem meg, de a polgármester elutasított, mondván, hogy majd a júniusi bizottsági ülésen szólhatok. A napokban Horváth Sándor bizottsági elnöktől értesítést kaptam, hogy az előző ülésen lezárták tervezetem további tárgyalását, így vegyem tudomásul annak tárgytalanságát. Befejezésül kijelentem, hogy a sárréti múzeum szervezését 28 évvel ezelőtt kezdtem meg és azt 1989-ig vezettem. Nekem, mint alapítónak és a baráti kör titkárának annyi jogom kell hogy legyen, hogy az országo­san is elismert intézmény további sorsáért aggódhassak, a hibák kijavítását javasolhassam, és ha kiírják az igazgatói állásra a pályáza­tot, arra én is jelentkezhessem! Nekem ugyanis nem mindegy, hogy az az energia, azok az erőfeszítések, melyeket beleöltem ennek az intézmény­nek a létrehozására, működtetésére, most kárba vesszenek. Miklya Jenő Mint a levél végén írtakból is kiderül, az említett cikkek két rendezvény történéseit kísérték figyelemmel. Hogy az első eseményre Miklya Jenő nem kapott meghívást, s hogy a másodikon nem kapott szót, úgy hiszem, nem a krónikás hibája. Mindkét írásban a tárgyilagos­ság kedvéért tartózkodtam, s tartózkodom most is a személyes véle­ménynyilvánítástól. De ha már a tényéknél tartunk, tudtommal igazga­tói állásra pályázatot nem írtak ki. Ha igen, úgy kérem, annak meghir­detői javítsanak ki... Nagy Ágnes r *\ Körös Volán A KÖRÖS VOLÁN PÁL YÁZA TOT HIRDET a vállalat áru- és személyszállítási, szállítmányozási, rakodási, idegen- forgalmi, kereskedelmi tevékenysé­gét irányító, jó tárgyalóképességgel, kapcsolatteremtő és kezdeményező készséggel rendelkező forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyettesi munkakör betöltésére. A beosztás betöltésénekfeltételei: — állami felsőfokú iskolai végzettség, — legalább 5 éves szakmai és vezetői gyakorlat, — erkölcsi bizonyítvány. A pályázat benyújtásának határideje a megjelenést követő 1 hét, helye: Körös Volán munkaügyi és személyzeti osztály, Békéscsaba, Szarvasi út 103. Az állás 1991. július 15-étől betölthető. A pályázati feltételekről felvilágosítást Eged Istvánná munkaügyi és személyzeti osztály- vezető ad a 27-366/166-os telefonon. V.....................................................J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents