Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-06-07 / 80. szám
1991. április 6-7., szombat-vasárnap 0 MŰVÉSZETEK-TÁRSADALOM Szerzetesrendek Magyarországon V. A jezsuiták újra visszatértek A jezsuiták volt Pius gimnáziuma és temploma Pécsett (a szerző felvétele) A Jézustársaságot — másként jezsuitákat — a baszk származású Inigo de Loyola (Loyo- lai Szent Ignác), volt katonatiszt alapította 1534-ben. A rendet először 1540-ben hagyta jóvá III. Pál pápa, s III. Gyula 1550- ben ismét megerősítette. Alaptörvényük szerint a jezsuiták nemcsak saját üdvösségükön és tökéletesedésükön, hanem a hit védelmén és terjesztésén, valamint a lelkeknek a keresztény hitéletben való előbbre vitelén fáradoznak. A rend tagjai a szokásos három szerzetesi fogadalmon kívül (szegénység, tisztaság, engedelmesség) negyedik fogadalmat is tesznek: még külön engedelmességet fogadnak a pápának, hogy parancsára bármely küldetésbe elmennek. A rend hivatalos neve: Societas Jesu(S. J.) Ez az a szerzet, amelynél az ünnepélyes fogadalomtételt a leghosszabb várakozási idő előzi meg: 2 év noviciátus, 2 év humanisztikus tanulmány, 3 év filozófia, 3 év nevelősködés valamilyen jezsuita kollégiumban, 4 év hittudományi főiskola, 1-2 évnyi úgynevezett harmadik próbaév. Ezt még általában követi valamilyen tanári képesítés megszerése. A Jézustársaság tehát a szó teljes, bár nem kizárólagos értelmében tanítórend. A rend magyarországi megtelepítésére Oláh Miklós esztergomi érsek és Bornemissza Pál erdélyi püspök tett először kísérletet. Nagyszombati kollégiumukat 1561-ben nyitották meg, ám ez a háborús viszonyok miatt hamarosan feloszlott. Ugyanez a sors érte az erdélyi jezsuitákat is. 1579-ben Báthory István újratelepítette Erdélybe a jezsuitákat, s rájuk bízta a kolzsvári egyetemet (1581). Ezt Székely Mózes katonái rombolták le 1603-ban. Magyarországon Draskovoch György bíboros Znióváralján és Vágsellyén létesít jezsuita rendházat, amelyeket Bocskai hajdúi dúlnak föl. A nagyszombati kollégiumot For- gách Ferenc bíboros nyitotta meg újra, amelyet Pázmány Péter 1635-ben egyetemmé fejlesztett. A rend a török hódoltság és az állandó hadjáratok ellenére szépen fejlődött. A török kiűzése után rendházaik száma 36, a 18. század végére — pontosabban a rend 1773. évi feloszlatásakor — ez a szám 52-re emelkedett. Közülük 42-ben középiskolai, hétben főiskolai oktatás folyt, a rendtagok száma meghaladta az ezret. A Jézustársaság erejének forrása a rend zseniálisan megalkotott szervezetében, a rendtagok I tudományos és aszkétikus képzésében s hivatásuk iránti teljes ] odaadásában keresendő. Nagysikerű tevékenységük j ellenségeket is szerzett a rend- j nek a katolikusok között is. A j hamis vádak és rágalmak egész < özönét zúdították a jezsuitákra, j Különösen a 18. század felvilá- | gosult hitetlensége indított he- | vés harcot a rend ellen, amely- j ben az egyház fő támaszát látta, j Az intrikákba a Bourbon-királyi ! udvarok is belekapcsolódtak, i Franciaországban például az 1 üldözés szikráját az lobbantotta ; lángra, hogy a jezsuiták nem vál- j lalták el Pompadour asszony, s XV. Lajos kegyeltjének lelki- j atyai tisztét. A hölgy erre kiesz- | közölte a királynál a jezsuiták j kitiltását az országból. A francia j példát a többi — portugál, spa- j nyol, nápolyi — udvar is követ- j te, majd követelték a pápától az J egész rend feloszlatását. XIV. j Kelemen pápa hosszú ellenállás j és halogatás után engedett. | 1773-ban eltörölte a Jézustársa- j ságot, amelyet azután* VII. Pius | állított vissza régi szervezetébe és jogaiba 1814-ben. Magyarországra 1853-ban | tértek vissza, mégpedig régi helyükre, Nagyszombatba, a hely- ] ség azonban a trianoni békepa- ! rancs végrehajtásakor elveszett. I Az 1909-ben önállóvá vált magyar jezsuita rendtartománynak a következő helyeken voltak házai: Budapesten kettő, Kalocsán gimnáziummal és konvik- tussal, Pécsett gimnáziummal és konviktussal, Szegeden, Nagy- kapomakon, Mezőkövesden, Kaposvárott, Hódmezővásárhelyt és Kispesten. 1948-ben elvették az iskoláikat, 1950-ben pedig feloszlatták a magyar 1 rendtartományt. 1989-ben a magyar jezsuiták l ismét megkezdték lelkipásztori tevékenységüket Budapesten, Hódmezővásárhelyt, Szegeden, | Kispesten és Kalocsán. Dr. Csonkaréti Károly A hősök a tévében Minden bizonnyal csak ideiglenesen, de véget ért ötvenper- ces kedd esti idillünk a Feketeerdőben. El kellett búcsúznunk a mindig méltóságteljes, ám igazságos Brinkmann professzortól, a bájos, mosolygós Christa doktornőtől, a szívtipró Udótól, no meg a tiszta kórházfalaktól csakúgy, mint a szelíd ligetes domboktól, a házak erkélyein lecsor- gó virágoktól. Négy estén át egy tőlünk távolibb, bár nem kevésbé egzotikus tájba mérülhetünk (el. A tévé ezekben a hetekben vált arégi struktúrából az újba. A Klinika még a régihez tartozott. Hát mi is ez a másfajta kedd esti egzotikum? Műfaja kalandfilm, a második világháború idején játszódik Ausztráliában. Az európai helyszínekről már annyi mindent láttunk, annyi mindent ismerünk. Ez itt teljesen más világ.. Más színe van az égnek és a tájnak. Van sok olyan is, amivel azonosulni tudunk. Ilyen a féltés, a tehetetlen indulat és a ten- nivágyás. A feszültségfokozó konfliktusok közül ismerős lehet az eltérő egyenruhák ellenére a béklyóba kötöttség, hogy dönteni nem lehet, mert mindig vannak valahol messze illetékesebbek és okosabbak, akik úgy vélik, helyettünk határozhatnak. Ebben a filmben az ausztrálok nem dönthetnek sorsukról. Az intézkedésekre jogosultak lakhelye Anglia. Ugye ismerős szituáció? De: szerencsére nem azért kalandfilm, hogy uanat- kozzunk. A vállalkozás nem kockázat- mentes. Neki kell indulniuk törékeny lélekvesztőjükön az óceánnak, hogy az ellenség közelébe férkőzve felrobbantsák annak állásait. Hogy gyürkőzze- nek neki? Hányféle akadállyal kell megküzdeniük? Lesz izgalom elég. Az ifjú leányok bizonyosan örülni fognak Jason Donovan, a nagyszerű, Európában is ismert, jóképű énekes szereplésének. A kitűnő ausztrál színészek magyar hangjai: Rátóti Zoltán, Végvári Tamás, Gáti Oszkár, Kautczky Armand, Józsa Imre gondoskodnak róla, hogy történetüket egészen a magunkénak érezzük, hogy a hősöket szeressük, izguljunk értük, kíváncsiak legyünk sorsukra, vagyis: ahogy kedd esténként megszoktuk, kedvükért is leüljünk a tévé elé. Józsa Ágnes Rákóczi emléke egy zsadányi juhász kéziratos füzeteiben A korábban Bihar, ma Békés megyéhez tartozó Zsadány község Kisbölcsi pusztájának egyik legérdekesebb alakja volt Juhász Tóth Sándor, aki előne vét foglalkozásáról kapta. Szorgalmas, dolgos ember volt, egyéb tulajdonságait tekintve pedig derűs, jókedvű, ha társaságba keveredett; elgondolkodó, magába merülő, ha egyedül volt. A puszta életének alapos is- merőjeként tartották számon, hisz minden elődje pusztai ember volt. Ismereteit tőlük örökölte. Tudományára — mások között — olyan neves kutatók is fölfigyeltek, mint Győrffy István és Lükő Gábor. Értékes megfigyelései a pusztáról, foglalkozásáról, dalkincse és elbeszélései gazdagítják Zsadány népéletéről való ismereteinket. E sorok írója 1964-ben találkozott először a hímeves pásztorral, akitől később néhány kéziratos füzetet is megszerzett. E füzetek tanúsága szerint a puszta embereiben élénk érdeklődés élt a nemzeti múlt iránt, dédelgetve becsülték a szabadságért küzdők emlékét, és — miként Juhász Tóth Sándor, áradó, meleg érzéssel nyilatkoztak meg róluk. Az egyik füzetben Hajnalo- dik címmel a régi világról: a pusztai élet szokásairól, viseletről, lakásberendezésről stb. ír. Ebben az írásban tér ki a millennium ünnepségére, mely részletben aztán elragadtatott hangon emlékezik a szabadságharcos hagyományokra: »Egy szép nagyon ki hirdeték azt az öröm ünnepet hogy a következő regei mindenki készüljön fel hogy nem szabad dolgozni mert nagy ünep lesz a magyar nemzet ezred éves ünepe mert most lesz ezer esztendeje anak hogy a magyarok it laknak mindenkinek derűs let az arcza a szemek úgy ragyogtak mint a tiszta égen a tündöklő csillagok egész éjei az öreg őszhaju emberek is ünepet éreztek szivükbe is lel- kekbe volt nagy készülődés főképen a pásztorok közt ünepéj- ből apraja nagyja vénje fiatalja a pásztorok amugyis éjei úgy aludtak mint a nyúl de azon az éjelen alig jöt álom a szemekre határoztak tervezgetek hogy és mint is csinálják mert hát az álatok csak is azután álnak le nyu- gotan ha jól laknak igy aztán a juhászok gujások csikósok kondások mind anyian a szokotnál előb már hajnalba ki is hajtotak legelni még pedig a tilalmasba is egy kicsit hogy mi hamarab el juhasanak a falu szélén legszeb héjén meg rendezet ünepéjen ot hol aztán egybe volt gyűlve ur paraszt szegény gazdag fiatalok öregek a biró és a (nótárius) jegyző igenszép beszédet mondót visza emlékeztete a magyar népet az ezred éves múltjára és az öreg negyven nyolczasok akik resztvettek az ezer nyolcz- száz negyven nyolczi és az ezer nyolczszáz negyven kilenczi szabadság harczba azok elébe álitoták a nemzetnek és rájok jutatnak mint a szabadság hőseire akinek testén még akor is szomorú nyomai látszot a testén a kard csapásoknak és az akilencz fontos ágyú gojóknak is mert a mankók és fél kéz fél láb tanú bizonyságot volt de mind azoknak az öreg negyven nyolcza- soknak még most is előtem ál az alakja meg őszül hoszu körhaja nagy hoszu hegyesre pedert bajsza mellén diszlet a nemzeti A dzsessz reneszánsza hazánkban Legfőbb bűne amerikai eredete volt Elnézést kell kémem az olvasótól, amiért a dzsesszzenéről szóló írásomat egy személyes történettel kezdem. Mint a Magyar Rádió zenei lemezeinek forgatója 1950 nyarán kis híján fegyelmit kaptam, mert az előre nem tervezett műsorszünetekben majd minden alkalommal valamelyik kedvenc dzsesszmuzsikusom lemezét tettem fel a korongra. Különösen a zseniális, vak zongorista, Art Tatum lenyűgöző játékát kedveltem. „Fiatalember, maga kozmopolita!” — hangzott el a főnöki vád első ilyen „tettem” után. „Ne népszerűsítse a szociaizmustól idegen amerikai zenét!” — érkezett a következő szemrehányás. „Ha még egyszer dzsesszzene szól műsorszünetben...” Nem folytatom. Kortársaim tanúsíthatják: az ötvenes években a dezsessz elsorvasztásra ítéltetett. Legfőbb „bűne” amerikai eredete volt. Csak a hatvanas évek közepén sikerült visszacsempészni ezt a csodálatos muzsikát az éter hullámaiba, akkor is csak megideologi- zálva: az elnyomott néger kisebbség zenéje a dzsessz. —Ez valóban így igaz—erősíti meg személyes élményem igazát Kiss Imre, a Magyar Rádió szórakoztatózenei osztályának vezetője. — Az ötvenes években, de még később is, a dzsessz előbb tiltott, majd a tűrt kategóriába tartozott. Legalábbis ami e muzsika rádió- sugárzását illeti. Hogy ma újra reneszánszát éli, különös módon az a rádiónak is köszönhető. Nehezen, de sikerült elfogadtatni a döntésben illetékesekkel, hogy a zene — bármilyen műfajhoz tartozzon is — nem ismer országhatárokat, nem függvénye egyetlen társadalmi rendszernek sem. A zene összeköt, megszépíti, kiteljesíti életünket, a zene emberformáló erő. Ami ma már természetes, akkor nagy tettnek számított: több, mint két éven át tartó dzsessztörténeti sorozat kezdődött a rádióban. — Hosszú évek estek ki a dzsesszmuzsika megismertetéséből, élvezetéből... — idézi a daliás időket Kiss Imre. — Ezért született a gondolat: e műfaj értékeinek magyarázat nélküli bemutatása mellett ismeretterjesztő sorozatot kell indítani. Ez a dzsesszmuzsika klasz- szikusainak megismertetését tűzte ki célul, természetesen a különböző stílusok, életutak felelevenítése mellett, gazdag zenei illusztrációk kíséretében. Ezt követte a tizenöt éve indított és azóta is hetenként jelentkező Mai dzsessz című sorozatunk, melyet a Dzsesszarchívum című műsorunk tesz teljessé. A dzsessz mind jobban növekvő népszerűsége arra ösztönözte a rádió illetékeseit, hogy olyasmit is felvállaljanak, ami nem tartozott a rádiós feladatok közé. — Az idén júliusban rendezzük meg huszadik alkalommal a Debreceni Dzsessz Napok rendezvénysorozatát, a magyar dzsessz- zenei élet e rangossá vált eseményét — fordítja a szót a közeljövő terveire Kiss Imre. — A jó nevű hazai muzsikusok — Vukán György, Pege Aladár, Binder Károly, Szakcsi Lakatos Béla, Csik Gusztáv, Muck Ferenc — mellett e műfaj olyan nagyságai léptek fel, mint Anthony Braxton, Jan Garbarek, Chet Baker, Larry Corryel, Charlie Bird és még sokan mások. Prukner Pál szinü szalagon az érdem jele amejet az öreg Kosuth apánk ado- mányozot nekik el is énekelték külön ők a himnuszt Áld meg isten a magyart, jó kedvel bőségei és amikor h o s z a n hiány talanul el énekelték hogy Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar és utána fel zendült minden ajakból hogy Kosuth Lajos azt üzente hogy el fogyót a regimentje ha még egyszer azt üzeni minyájunknak .el kel meni Éljen a magyar szabadság éljen a haza! utána pedig tele torokból fel hangzót ezer meg ezer ajkakról ogy Fel fel vitézek a csatára A szent szabadság oltalmára Cseng bong az ágyú csattog a kard Ez lelkesíti fel csatára a magyart Ézek után előlépek ám a faraó füstös ivadékai is ám sorba áltak egy másmellé a prímás mellé a kontrás a brácsás a nagy bőgős a czimbalmos nameg végül a klá- nétos és a hogy a öreg negyven gyolczasok meg ható reszketős hangon el énekelték az őszes meg ható dalt az aradi tizen három vértanú tábornokokról minden szemet el futót a keserű köny minden magyar szívbe fel jajdul egy régi fájdalom még a nagy Rákóczi idejét is felidézték a felejthetetlen szomorú és gyászos emlékű kurucz világ keserű napjait és azokat a kurucz nótákat amejeket a nagy Rákóczi a toronyba keservébe hol meg bánatába el el fuj esténként a tárogatójával...« Hazánkban sokfelé megemlékezéseket tartanak a napokban II. Rákóczi Ferenc születésének 315. évfordulóján. írásunk — kis láncszemként — ebbe a tisztelgésbe kíván beilleszkedni. Megjegyzem még, hogy zsadányi gyűjtéseim során sok házban találkoztam Rákóczit vagy kurucait ábrázoló képpel — amit vásárokban, búcsúkban vettek — de sehol nem váltak meg tőle: nem adták el, nem adták emlékbe. Szeretném hinni, hogy Juhász Tóth Sándor szövegének közlésével — azon túl, hogy egyéni lelkivilágába betekinthetünk, a község népének karakteréhez is adalékot kapunk. Beck Zoltán
