Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-06-07 / 80. szám
1991. április 6-7., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM Kántor Zsolt versei: Bíbor és márvány (ármány) Békési muzsikusok a Halászbástyán A fesztivál végre felölelte az egész országot (A költészet napjára) A sötétség szétbillent. S a szorongás örömmel töltött el, A belső szétbomlás mintha a szabadság kezdetét jelentette volna, egy holdudvart, amiben lehetségesek emelkedett monológok, itt még valami történhet, gondoltam... s ez már olyan támasz volt, olyan biztos jele a bizakodás meghonosításának, hogy rögtön szópárok jutottak eszembe: távoliét és kaland, készenlét és kímélet, tapintat-mustár, lüktetéskabin. Tudtam, most egy hosszabb mondat elronthatja a kudarcot. És most bent akartam tartani magamban a szorongásomat. Semmivel sem hígítani. Hadd mélyüljön el. Nem szabad megosztani senkivel. S egyszerre csak éreztem az egész kontinens mocskát a lelkemben, a képmutatást és kétségbeesést, undort és lenézést, mindent, ami émellyel töltheti el az embert. A rokonszenv, ami még megbújt a szivem mélyén (magam iránt) konzerv dobozba húzódott, de hagyott magának egy kis levegőt, hogy beférkőzhessen a hiúság a gőg, az illúziók. S máris akadt kibúvó a rosszkedvemnek és gyorsan belebújtam egy újabb maszkba. Veszekedés-léggömb, betegqgy, öltöny és női szájjáspis, agancs, tánc, mészkő, soroltam kedvenc totem-szóállatkáim neveit de hiába... a megváltás elmaradt. A tűnődés műve Asszonymaszk a szigor, áttetsző álarc, a ,,széjjelhullásig" űz, majd megbúvói elevenen, rabja leszel, mint titokzatos démonoknak, akik holdtöltekor jönnek mítosz-szobádba látogatóba. S megáll ágyad előtt az AMAZon, fölsegít, hogy meg ne szédülj a „megbabonázott" derű pirkadat-ébredésétől, s elvezet egy tátongó űri barlangSZÁJ bejáratához, ahol egy maszkulin siva vár, medúza-ujjaival egy lángba borult HEGe- dűn játszik és hirtelen vértől csöpögő vonójával feléd int: Jöjj! Nyelj a méregből, grál lovag, igyál a hegedűből mámort. S te tudod, ez az utolsó alkalom, hogy belekóstolj az éjbe, ami a mély élvezetek tava, de meghátrálsz és sírva rohansz a cseppkövek közé, ahol észbontó aktok között kell eljárnod a „hitetlenek” táncát, s nem érintheted többé a vágyak szigonyát. Alvó, okkersárga sugár Ne hagyj többé EGYEDÜL, istenem. Ne hagyd, hogy csak egy percre is ÜRES LEGYEK. Megtanítottad velem, az élet sok magánytömb egybeolvadása. MAG ANY-vágányokon közlekednek életek. A magányt lélegzi be, aki BESZÉL. S akkor szól hitelesen, ha mindig önmagához beszél. Önmagát vigasztalja, aki vétkezik. Önmagába nyúl kegyelemért, aki vétkes. A kétely övezi a nyugodtakat egyívásúvá. S csak azok nyernek ÜDVÖSSÉGET, akik higgadtak tudnak maradni a „mocsok” mélyén is. Semmi látszat nem fér el a kétség „cizellált" tüskedobozában. A magány tanít a,,kritikára”. És a fájdalom. Csak egyedüllétben tudod megalkotni önnön „tartományaid”. Köszönöm istenem, hogy bemártottál a magányba, amikor kevély voltam. Megismertem a zuhanás ízét, mintha márványba nyaltam volna, „mattra” imádott bálványba. S akkor érzem magam hiábavalónak e világrengetegben, ha körüldonganak a dilettánsok. Ha sokan vannak körülöttem, eltévedek önmagámban. Istenem, ne hagyj többé egyedül de tégy teljesen „el”; a magányba. A tan kos almát eszik Vannak a versek és a tankok. A vers elől mindig ki lehet térni, de a tank elöl nem mindig. A vers szinte semmibe se kerül, de a tank sokba kerül. Mivel rettenetesen sok a rossz vers a megjelenők között, az olvasó néha gondolhatja: Mit akar ez a szerző? — és aztán hogy: Mit akar az a szerző, aki még bizonygatja is ennek a szó-művészetnek a fontosságát. A kiöregedett és földarabolt tankokat olvasztó kohók nem működnek akkora hatékonysággal, mint amilyen hatékonysággal a rossz verseket feledésbe hullajtja az idő rostája. Persze nem csak a vers és a tank létezik. Ha valakinek a felesége rendbe tesz egy kis kertecskét, vagy ha egy öregecske néni virágoskertet létesít a panelsivatagban, ha néhány fiatalember fölhúzza egy háznak a falait, az ugyanúgy alkotás, mint egy vers, de semmiképpen se úgy, mint egy tank. Az emberiség egy dicséretes és elrettentő vonalvezetést művel egyfolytában. > A tank megtervezéséhez és elkészítéséhez is kell ész! És még sok pénz is, rengeteg feltétel is. Ki lehetne alakítani egy-egy természetes országot, és egy-egy tankországot, csahogy a tankország tankja tönkre tudja tenni a kertországocskák pázsitjait, virágoskertjeit, szép házait. Nem ilyen egyszerű persze ez a dolog! A tankban ülő katonákat is anya szülte, ők is esznek gyümölcsöt, vannak emlékeik a virágokról. Jóllehet, hogy nem is szeretnek olyan nagyon a tankban ülni. A költők — akár jók, akár gyengék — szeretnek verset írni, az öregecske nénikék kertet ápolni, és így tovább! Eleve is mondhattam volna almát és virágot a vers helyett. Takács Imre Ha külföldi turista lennék és szomjaznám a kultúrát, a Budapesti Tavaszi Fesztivál műsorkínálatát elolvasva a bőség zavarával küszködtem volna. A március 14—31-éig tartó rendezvénysorozatban a prospektusok olyan színes skáláját adták országszerte a szellemi javaknak, hogy isten bizony kedvem kerekedett volna felcsapni hátizsákos hollandnak vagy japán kíváncsiskodónak, hogy a fővárosi színházi és koncertcsemegék után Sopron, Kecskemét, Debrecen képtárait megjárva, valahol Gödöllőn vagy Szentendrén kössek ki. Már hogyha bírta volna a pénztárcám... Meg a lábam. Mert ez volt a legfantasztikusabb ebben az egész fesztiválban. Hogy végre felölelte az egész országot. Klenjászky Tamás igazgató és derék hada az Interart Fesztiválcenter szervezőgárdája alaposan kitalálta ezt. A kirakatban több olyan település bemutatkozhatott, melynek megméretésre alkalmas produkciója volt. Az Ifjú Zenebarátok hazai szervezete (a továbbiakban Jeu- nesses) jó segítőként kapcsolódott ehhez az ötlethez és juttatta szóhoz a budapesti múzeumok kiállításain országos hálózatának zenekarait. Ugyan nem hátizsákos hollandként, de mint hazai érdeklődő, magam is jelen lehettem néhány ilyen koncerten. A Zenetörténeti Múzeumban, Budán a Concentus Consort régizene játéka volt igazán odaillő és hangulatos, a Magyar Nemzetibe egyszer a bajai, másA táncosok még itthoni próbán kor a hevesi, majd a veszprémi kamarazenekarok játéka csalogatta a vendégeket. Kiskőrös, Pacsa, Nyíregyháza együttesei a Néprajzi és a Történeti Múzeumban mutatták be az ország más-más tájegységeinek zenei arculatát. Az én szívem mégis a megyénkbeliekhez húzott. A Békési Művelődési Központ tilinkózenekara egy vasárnap délután kapott szereplési lehetőséget a fesztiválon, és társként maguk mellé fogadták a bélmegyeri és fáspusztai furu- lyás kisdiákokat is. A műsoruk szórólapját délelőtt a Halászbástyán épp olyan örömmel osztogatták, mit ahogy a helyszínen, a Néprajzi Múzeumban várták színes dalcsokrukkal az érkezőket. Japán, német, angol és magyar vendégek nem fukarkodtak a tapssal, de még az adományokkal sem, a forintok mellé márka és dollár sorakozott á Jeunesses perselyében. Külhoni vendégeink számára magától értetődőnek tűnt, hogy a kultúrát — bárhol a világon — támogatni kell. Még énekelt is a közönség a talpalávalóra: Kalocsai lányok, Isten veletek...; ha a szöveg nem is, de a dallam pillantok alatt a fülükbe rejtőzött. Pattogott a bőgő húrja, a legszebb magyar népdalokat furulyázták, muzsikálták a gyerekek. A Bolgár Kulturális Központ képviselője—maga is népdalénekes — alig akarta elengedni őket. Beszélgetésükben egy cserekapcsolat lehetősége körvonalazódott. Békés, Fáspuszta, Bélmegyer jelen volt a fesztiválon. És nem is akárhogyan. F.P. Zs. Magyar rajzfilmes San Franciscóban Cakó Ferenc és a homokanimáció Jelenet az Ad rém című filmből Cakó Ferenc sorozatai — Sebaj Tóbiás, Zénó — legalább annyira népszerűek a tévénéző gyerekek és a felnőttek, mint egyedi filmjei a szakma, a kritikusok körében. Ab ovo 1988- ban Cannes-ban megszerezte a legjobb animációs alkotásért járó elismerést. Legújabb, Ad rém (A száj) című rajzfilmes produkciója pedig most, 1991 - ben San Franciscóban a több mint harminc ország versenymunkáiból megrendezett nemzetközi filmfesztiválon az animációs kategória fődíját nyerte. A rendezővel az Ad rém előzményeiről, a technika, az anyag- használat és a tematika kölcsönhatásáról beszélgettünk. — Ami az animációnak ezt a fajtáját számomra leginkább megkülönbözteti a többitől, például a rajzanimációtól, az elsősorban a rögtönzés — mondja. — Természetesen ezekhez a produkciókhoz is készül forgatókönyv, ám a munka java mégis menet közben, a helyszínen, a látványtól inspirálva válik véglegessé. De hát jó esetben épp ez a kísérletezés a film legfőbb, sajátja. A tervezés stádiumában azon tűnődtem a legtöbbet, hogy egy ilyen „történetnek” milyen lehet a képi világa. Az anyag: a homok megválasztása félig- meddig már a választ is tartalmazta. — Az Ad rém véres abszurditásait, szürreális horrorlátomásait a mindennapok politikai aktualitásaiként a tévé képernyője előtt vagy újságolvasás közben naponta átélhetjük. A sokkolóan dinamikus képi történések vezérfonala ugyanis egyetlen naprakésznek is nevezhető gondolat; a zsarnokság feltámadása és bukása. Ezek a komor tónusok, hangulatok már a korábbi produkciót is jellemezték. — Pedig annak idején, az Ab ovo tervezésekor kifejezetten humoros homok-animációs forgatókönyvben gondolkodtam. A tervet ebben a formában aztán annak rendje és módja szerint el is fogadták. Amikor azonban elkezdtem vele dolgozni, kiderült: a több millió éves élet nyomait még ma is jól láthatóan tartalmazó anyag alkalmatlan a humorizálásra. Sajátos kultúrtörténeti, fdozóftai dimenziói szinte provokálták, hogy éljek velük. Énnek a hatásnak köszönheti születését az Ab ovo, majd az Ad rém. — Míg azonban az előző kis animációs mozi „cselekményét” szigorú dramaturgia köti, tartja kordában, addig az Ad rém sokkal improvizatívabbnak hat. — Ha ezt a tecnikát összehasonlítom a rajzanimációval, szembetűnő különbség, hogy abban miden fázist lerajzolnak először pauszra, cellre, majd kihúzzák, mozgáspróbát csinálnak. Végül annyi kézen, munkafázison, utómunkán megy át az egész mozdulatsor, amennyi már szükségképpen visszafog eredeti lendületéből. Az én munkám esetében ilyesmiről nincs szó, sőt... Nem is egyszer előfordult már, hogy belekezdtem egy jelenetbe, esetleg több száz kockán is túljutottam, amikor kiderült: nem oda lyukadtam ki, ahova elképzeltem, és kezdhettem elölről az egészet. Alkotói szempontból mindenképpen ez jelenti a nagyobb kihívást. — Milyen munkára készül a közeljövőben! — Egyelőre még csak terv, hogy az egymással rokon Ad astrát, az Ab o vöt és az Ad remet, mint trilógiát — a címek elhagyásával — egy körülbelül tizenötperces animációs produkcióvá dolgozom fel. (így utólag fedeztem fel, hogy még a figurák is hasonlóak, noha ebben a formában való felhasználásuk annak idején meg sem fordult a fejemben.) Fesztiválokra természetesen nem lesz nevezhető, hisz részletei learatták már a maguk babérjait, ám reméljük, a 2-5 perces rövidfilmeknél kicsit több eséllyel juthat el a nézőkhöz a mozikba. Károlyi Júlia Sikerkönyvek Hogy mi a titka William Golding népszerűségének? Egy ilyen rövid ismertetőben aligha lehetne elemezni, feltárni, bizonyítani. Cáfolni, elvitatni meg egyszerűen értelmetlen lenne, hiszen amióta magyarul is megjelentek könyvei — A legyek ura, Az utódok, Ripacs Martin, A torony, Beavatás —, a Nobel-díjas angol író folyamatosan listavezető. Lebilincselő műveiben van valami közös, és annak nyilván köze lehet Golding varázserejéhez, illetve népszerűségéhez, hírnevéhez. Végletes vagy inkább végzetes szituációkban mindig ösztön és értelem, akarat és véletlen, a jó és a rossz küzdelme jelenik meg. A szereplők gondolat- és érzelemvilágának mélyreható, lényegi ábrázolása a mítosszal rokon, mert „a dolgok gyökeréből sarjad, abban az ősi értelemben, hogy a mítosz kulcs a létezéshez, az élet teljes jelentéséhez, a tapasztalat összességéhez”. Igazán nagy mű a Látható sötétség, látlelet korunkról, „kisenciklopédia”. Hősei és konfliktusaik egyszerre maiak és egyetemesek. A világegyetem pusztulásra ítéltsége nem hagyja nyugodni a'kamasz Sophy t, erősen foglalkoztatja a véletlen szerepe. A szeretetet hajszoló Matty életfilozófiájával kapcsolatos kérdéseikre a Bibliától, majd szellemlényektől vár választ. A cselekmény szálai végül egy terrorista akcióban csúcsosodnak ki, így fordulhat elő, hogy még a krimi-olvasat sem teljesen idegen Golding regényétől. N.K.
