Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-30-05-01 / 100. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1991. április. 30., kedd—május 1., szerda \ Sajtótájékoztató a pápalátogatásról Öt napig ránk figyel a világ „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” (Folytatás az 1. oldalról) nyel kötik meg a biztosítást. Az ilyen jellegű látogatások a biztosítótársaságokkal szerte a világon adott forga­tókönyv szerint zajlanak. Nem volt szó róla, de nyil­------f— ---------------*---------­v ánvaló: a Hungária számá­ra ez az üzlet minden eddi­ginél nagyobb erkölcsi tőke. És ha már üzletről esett szó, mellékelten közzétesz- szük azt a védjegyet, amely garancia lehet arra, hogy a látogatás idején várhatóan óriási kegytárgypiacon az értékeset kapják pénzükért a tárgyi emlékeket keresők. Keressék tehát az M-betűvel kombinált keresztet is! (fábián) EDÜ-záró Gyulán (Folytatás az 1. oldalról) laműs.ort, melyet az eredeti elképzelések szerint a sza­badtéri .színpadon mutattak be az együttesek, a szólis­ták. Az EDÜ résztvevői nagyrészt csak most ismer­hették meg a többiek pro­dukcióit, hiszen a versenyek egy időben, több helyszínen zajlottak. / Soha lelkesebb közönséget — összegezhetjük a fogad­tatást. Míg az egyes kategóriák győzteseinek közvetlenül a versenyek után adták át az okleveleket, plaketteket, a különdíjakat a gálán vehetik át az arra érdemesek. A versmondók közül Ig- nácz Mihály, a mezőberényi Petőfi Sándor Gimnázium tanulója, szólóénekben Sze­keres Adrienne, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium tanulója, szólóhangszer-ka­tegóriában Wágner Tamás, berettyóújfalui Zalka Máté Gimnázium tanulója, Vígh Róbert és Vígh Richard, a szeghalmi Péter András Gimnázium tanulói, néptánc- kategóriában a Hódmezővá­sárhely ’90 citerazenekar és az aradi néptánccsoport, könnyűzenében a gyulai Er­kel Gimnázium Aquarell együttese, egyéb kategóriá­ban a debreceni Ady Endre Gimnázium csoportja, mo­dern táncban a kalocsai Szent István Gimnázium dzsesszbalettesei, prózamon­dásban a munkácsi Nagy Márta, irodalmi színpad ka­tegóriában az aradi magyar tannyelvű líceum diákjai kaptak különdíjat. Az EDÜ programsorozata lapzártakor még, tart. A há­romnapos fesztivál esemé­nyeire, a díjazottak névso­rára lapunk május 3-ai szá­mában visszatérünk. Sz. M. Május 2-án Jön az olasz vállalkozók elnöke A Kis- és Középvállalko­zói Egyesület és az ECONO- MIX Rt. meghívására május 2- án népes delegáció élén Békés megyébe érkezik az olasz vállalkozói szövetség elnöke. A küldöttséget az el­ső napon a békéscsabai ön­kormányzati vezetőik a vá­rosiházán fogadják. Május 3- án 14 órától a küldöttség tagjai a megyeházán rende­zendő fórumon találkoznak az egyesület és a Vállalko­zók Országos Szövetsége te­rületi csopontjániaic vállalko­zóival. A találkozón részt vesznék a megyei önkor­I mányzat vezetői is. „NEM KELL VISSZANÉZNÜNK, HACSAK AZÉRT NEM, HOGY TANULJUNK A MÚLTBÉLI HIBÁKBÓL, ÉS HASZNUNK LEGYEN A DRÁGÁN SZERZETT TA­PASZTALÁSBÓL.” GEORGE WASHINGTON A DELTEXKER RT. Békéscsabai lerakatának Textil- és Ruházati Kisüzletében az alábbi árukat kínáljuk, amíg a készlet tart: Öltönyök &2Ar6rff 4 270 Ft 2 658 Ft Nadrágok 799 Ft Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 8.00-tól 17.00 óráig flz első viharsarki szegényparaszti megmozdulások centenáriumára P ontosan egy évszázada annak, hogy a termé­szet megújhodását jel­képező május elsején és az utána következő két napon öntudatos és bátor földmun­kások tömeges kiállásukkal, vérük hullatásával Oroshá­zán -és Békéscsabán beje­gyezték magukat a magyar nép történetébe, ötven nap­pal később Battonyán, 1894 áprilisában Hódmezővásár­helyen törtek ki az országos históriában hasonló fontos­sággal elismert „zendülések” a mezővárosok szegényebb csoportjainak széles körű részvételével. A megmozdu­lások robbanásszerű hirte­lensége, a kétkezi munkások és asszonyaik dacos-kemény „engedetlensége” az elret­tentésre már felkészült ál­lamhatalom csendőri, rend­őri és katonai erőinek azon­nali brutális beavatkozását váltotta ki. A hatalom kü­lönböző szintű vezetőit a megszokott és jól bevált szemlélet vezérelte egyértel­műen jogtipró intézkedéseik során: a fegyveres fellépés erőt demonstrálva ijessze meg az elégedetlenségre leg­inkább „kapható” tömeget, s ezzel együtt fojtsa meg a folyamatosságra képes szer­vezkedést. Az ürügyet és a közvetlen fegyverhasználat jogosultságát minden eset­ben a köztisztviselők, a köz­épületek, a közrend védel­me indokolta. A száz évvel ezelőtt tör­tént drámai események rész­leteinek felidézésére ezúttal nem vállaikozhatunk. A je­les évforduló alkalmából in­kább arra törekszünk, hogy az 1890 és 1906 közötti vi­harsarki „paraszt szocializ­mus” (az elnevezés Rubinek Gyula 1895-ben kiadott könyvében szerepel először következetesen) általáno­sabb értékelését adjuk. Az utóbbi idők történeti kutatá­sait summázva elsősorban azt emeljük ki, hogyan il­leszkedett a népi mozgalmak sokarcú folyamatába a föld­munkásmozgalom, merre nyúltak vissza és tovább az eszmei kapcsolatai, mit je­lentett az alföldi parasztság különböző rétegei számára az érdekvédelemben és a po­litikai műveltség alapjainak a megismerésében. Arról sem feledkezhetünk el, hogy a földmunkásmozgalmak okainak, hátterének korabe­li elemzésével az ország szá­mos képzett szakembere (az agrárközgazdászok, a kor­szerű növénytermesztés és az agrárbázisú iparágak úttörői, öntözéstervezők, demográfu­sok és mások) kezdte el a kcztudatban addig többnyire mellőzött Alföld fejlesztési lehetőségeinek kimunkálá­sát. Az 1890-ben — dátumsze­rűen kifejezve az orosházi munkáskor május 26-i meg­alakulásával — elindult vi­harsarki földmunkás-szer­vezkedés szerves előzményei a jobbágyvilág utolsó sza­kaszának széles hatású kö­zösségi érdekvédelmi meg­mozdulásaihoz, főképpen a mi megyénkben is ismeretes zsellérlázadásokhoz, együtt tes ‘kérvényezésekhez nyúl­nak vissza. A módosabb tel­kesgazdák és a, töredékföl­det használó zsellérek ese­tenként közösen fordultak szembe a földesúrral, a me­gyével, az elöljárósággal. 1848-ban a jobbágyrendszer megszüntetése már megmu­tatta a volt zsellérek számá­ra, hogy pár holdjukhoz nem tudnak továbbiakat szerezni, inkább azt is elvesztik. A föld nélküli agrárszegénység és a kisföldűek érdekeit kép­viselő Táncsics Mihálynak már 1848-tól tábora volt a mi tájunkon, s ez a tábor magáévá tette Táncsicsnak az egyenlőségeszményre épü­lő, a kor utópista szocialista gondolataiból is táplálkozó eszmevilágát. Táncsicsot Kossuth helyett is, Kossuth mellett is szerették, ennek jegyében választották 1869- ben az orosházi választóke­rület országgyűlési képvise­lőjévé. T áncsics orosházi népve­zér barátja, az 1889- ben meghalt Kertész György, továbbá a budapesti ipari munkásszervezkedések­kel szoros kapcsolatban álló, képzett szocialista apostol, Gintner István és köre je­lentette a folyamatos össze­kötő szálat 1890 és az azt követő évek tömegessé vált szervezkedései és az 1860— 1870-es évtizedek paraszti és kézműiparos olvasókörei, a helyi önkormányzat demok­ratizálását célzó törekvések, az országgyűlési választáso­kon a tömeghangulatban ki­fejezésre juttatott ellenzéki­ség között. A negyvennyolcasság ra­dikális szegényparaszti fel­fogásának a népi igazságér­zet szerint jogtalanul elvett, s a megélhetés egyetlen biz­tosabb forrását jelentő föl­dek visszaszerzéséért folyta­tott szívós küzdelem terem­tett biztos alapot. Békéscsa­bán Zsibrita János széles támogatást élvező mozgal­ma, majd magányos harca, Békésen, Vésztőn, Gyulán, Battonyán és másutt szintén a földesurak javára, a va­gyonosabb gazdák hasznára kifundált régebbi megállapo­dások felülvizsgálatának kö­vetelése táplálta a paraszt­ság kisföldű és nincstelen rétegeinek szemléletét. A magyar vidék népe úgy érez­te, hogy a „magas politika” szerepvivői, a gazdasági élet főszereplői cserbenhagyták, a kiegyezés utáni légkörben számtalanszor deklarált ál­lampolgári jogaiból a hét­köznapok gyakorlatában egyre inkább kiszorítják. Az 1880-as évékre már igen súlyossá alakult agrár­válság nyomában járó mun­kanélküliség és bérleszállí­tás szorításából kiutat kere­ső szegénység legtájékozot- tabb elemei számára a test­véri összefogásban rejlő, sorsfordító erőt csillantotta fel a hazai ipari munkásság egyre erőteljesebb szervez­kedése. A marxi alapokon 1890 decemberében megala­kult Magyarországi Szociál­demokrata Párttal és előd- szervezeteivel Orosházáról kiépített és minden hatósági megtorlás ellenére vállalt kapcsolat eszmei töltése ne­hezen szorítható be bármi­lyen sablonba. A németor­szági ipari munkásság vi­szonyaira szabott eszmevi­lágból a viharsarki agrársze­génység lényegében azt vet­te át, amit törés nélkül be tudott illeszteni addigi gon­dolkodásába, ami új elemek­kel erősítette igazságérzetétv Végső elemzésben — s a „paraszt szocializmus” szer­vezetekben megtestesült és azon kívüli célkitűzéseit és minőségét a későbbiekben is figyelembe véve — azt kell kimondanunk, hogy a polgá­ri demokratikus eszmények­hez és a belőlük kisarjadt szocialista alapelvekhez csat­lakoztak tájunk szervezett földmunkásai. Ezért hímez­ték az asszonyok a neveze­tes orosházi zászlóra a nagy francia forradalom klasszi­kus polgári jelszavait — amelyek a mi tájunkon száz évvel később sem jutottak el a megvalósulásig. A vá­rosi ipari munkásság moz­galmával fenntartott kapcso­lat leginkább a közvetlen gazdasági követelések meg­fogalmazásában, a tömeges szervezés és tudatformálás gyakorlatában, így a műve­lődés iránti igények erősíté­sében segített. Az összefogás először fogadta be a felelős politizálás nemzetközi kap­csolódású mezőnyének leg­alább a mellékvonalába kez­detben Békés—Csanád— Csongrád megyék szegény- parasztságát, majd az akko­ri országterület síkföldi ré­szének zömét. A töredékföl- desek és földmunkások sok útkereséssel teli, 1896-tól kezdve irányzatokra szaka­dozott, a radikalizálódás és a lehiggadás fázisait egy­aránt bőven felmutató moz­galma kihatott a birtokos parasztságra is. A paraszt­ság rétegeinek többségét át­fogó, önálló parasztpárt meg­szervezésével csak ilyen mozgalmi és szervezeti tö­rekvések, vajúdások után próbálkozhatott Achim L. András vagy Nagyatádi Sza­bó István, még ha jórészt eltérő alapállásból is. A z egy évszázada kirob­bant feszültségek mö­götti politikai küzdel­mek így ágyazódtak bele ki- téphetetlenül a mi vidékünk, s az egész magyar társada­lom történetébe. Szabó Ferenc Az első fészekre való Manapság majdmindegyik önkormányzat célja az első lakáshoz jutók támogatása. Hogyan tervezi a rendelke­zésére álló összeget eloszta­ni az új'ikígyósi önkormány­zat? A kérdéssel Újkígyós jegyzőjét, Bálint Istvánná dr.-t kerestük fel: — Sajnos mindössze 1 mil­lió 700 ezer forintunk van, ezért a jogosultságot nagyon be kellett határolnunk. Csak az kaphat támogatást, aki állandó lakója a település­nek, és itt is akar lakást venni, építeni. Kitétel, hogy a 'házastársak egyike sem töltötte be még a 35. élet­évét, és nincs lakástulajdo­na, résztulajdona, határozat­lan időre szóló bérleti vagy bérlőtársi jogviszonya. Fon­tos feltétel, hogy a házas­párnak rendelkeznie kell sa­ját tőkével, legyen az pénz, vagy akár építőanyag ... — Ha a megadott feltéte­leknek megfelelnek, mennyi pénzt kaphatnak? — 150 ezer forintig adható támogatás. — Kik vagy ki dönti el, hogy kinek mennyi adható? — A képviselő-testület. — Volt-e már igénybeje­lentés a támogatásra? — Kilenc házaspár kere­sett eddig meg, akik — úgy tűnik — megfelelnek a fel­tételeknek. — Ha valaki az elmúlt év­ben vásárolta, vagy építette a lakását, jelentkezhet pén­zért? — Csak az 1991. január után vásárolt, épített laká­sokra vonatkozik a rende­let. — Hol kell beadni a ké­relmet és meddig? — Az újkígyÓ6Í önkor­mányzathoz május 7-ig. b. v.

Next

/
Thumbnails
Contents