Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-27-28 / 98. szám

SPORT 1991. április 27-28., szombat-vasárnap Színesen - röviden Feltétel Miguel Ribeiros, a kiváló ar­gentin játékvezető nyugalomba vonult. Az újságírók.szép cikkel akarták búcsúztatni, egyikük feltette a nem túlságosan tapin­tatos kérdést: — Szívesen kerülne-e a mennyországba? — Egy feltétellel — szólt a válasz. — Ha ott nem kellene argentin csapatok mérkőzéseit vezetnem. Mert egyébként — inkább a pokol. Népszerűség Az US Cagliari fényes ívű karrier után ma már ismét csak középcsapatnak számít Ola­szországban. Népszerűsége azonban töretlen. Erre utal, hogy a járda szélén kéregető koldus a következő cédulát tűzte az ado­mányok gyűjtésére kitett kalap­ja mellé: „Felét nekem, felét az US Cagliarinak. Becsületes elosz­tás garantálva.” Kínos Peruban sem fenékig tejfel a szurkoló sorsa. A labdarúgó-fe­leségéé meg még kevésbé. Egy limai asszony a főváros egyik lapjának hasábjain öntötte ki a szívét. Arról panaszkodott, hogy valahányszor a válogatott kikap, férje, tehetetlen dühében mindig iszonyatosan elnáspá- golja. — Ahány gólt kap a kapu­sunk, annyi pofont kapok én — úja levelében. — Csak annyit tehetek, hogy a mérkőzés előtt letérdelek és hosszan imádko­zom a győzelemért. Pedig én semmiről sem tehetek. Nem ér­tek a futballhoz, a lesállásról azt sem tudom eszik-e vagy isszák. De hiába minden: ahány gól, annyi pofon. Ma már inkább azért imádkozom, hogy tartson magának szeretőt a férjem. így legalább az a bestia kapná a po­fonokat. Ez is egyfajta elégtétel... (somos) Tavaly az együttes az OB II- ben ezüstérmes volt, nem sok hiányzott ahhoz, hogy kiharcol­ja az osztályozót, azaz a feljebb- jutás jogát. Változások a csapatban — Idén sem szeretnénk alább adni — mondja Szilágyi József, a csapat egyik legidősebb játé­kosa. — Igaz, némiképp gyen­gültünk, hiszen a tavalyi játékos edző, a gyulai Czirok Sándor más elfoglaltsága miatt nem jár már közénk. Azonban a csapat idősebb, rutinosabb vízilabdázói közül a tavalyi mag most is rendszere­sen heti 4-5 edzést látogat. így a kapus Sallai, a két meghatározó játékos Szlávik és Szilvásy. Az utánpótlás korúak edzője, de a felnőtt csapat játékosa Blahut Béla, valamint Balázs és Jámbor is. Mint megtudtuk, négy tehetséges utánpótlás korú fiatalra számítanak a felnőtt csa­patban, így a rendkívül jó adott­ságú, 3. osztályos középiskolás diákra, a Kemény Gáboros Lu­kácsira, valamint Csicselyre, Mátéra és Dávid L- ra. logatottban is helyet követelhet­nek maguknak. Két héttel ez­előtt vette át a békéscsabai csa­pat szakmai irányítását — foly­tatja Szilágyi József. — Úgy tűnik, hosszútávon megoldód­hat a helyi gárda edzőkérdése. A tavalyi bajnokság befejezé­se óta ugyancsak csend volt az együttes háza táján, ami nagy­részt annak köszönhető, hogy elfogyott a pénzük. Csupán any- nyira futotta, hogy az edzéseket megoldják egyik napról a má­sikra, valamint ez év januárjá­ban egy jugoszláv II. osztályú együttest fogadjanak. Sokat je­lentett a zentaiakkal eltöltött kéthetes közös edzőtábor, amelynek során szinte naponta megvívtak egymással. — Sajnos az utánpótlásra is kihat a pénztelenségünk. A ko­rábbi ötven helyett ma alig több, mint egy tucat tizenévessel fog­lalkozik Blahut Béla edző, aki egyébként a felnőtt csapat játé­kosa is. Szerencsére az idei baj­nokságra és a hazai mérkőzé­sekre kaptunk némi támogatást. Összesen 150 ezer forinttal segí­ti a gárdát a Thermál Invest Rt. és a városi önkormányzat. A nagyobbik hányadot az előbbi támogató adja. De ez is csupán arra elég, hogy lejátsszuk a 12 bajnoki mérkőzést és a ráját­szást. Az uszodai belépőt már régóta saját zsebből vásároljuk, tulajdonképpen ez a tagdíjunk. Eddig fél évre 1200 forint volt az Árpád fürdőbe szóló belépő, nagy kérdés, hogy május 1-jétől mit fizetnek ezért a békéscsabai vízilabdázók? Cél a dobogó — Szeretnénk a dobogón vé­gezni az idei bajnokságban is — folytatja Szilágyi József. — Ez reális a tavalyi helyezésünk alapján, no meg azért is, hiszen a csapat gerince továbbra is adott. Sokat jelent Szlávik és Szilvásy összeszokottsága, az idősek ru­tinja és a fiatal reménységek fo­lyamatos fejlődése. Czirok Sán­dor viszont hiányzoni fog, és félő, hogy Román sem tud min­den mérkőzésünkön a csapat rendelkezésére állni, ugyanis utolsó éves az egyetemen, Sze­geden. Bizony a kiesők miatt elképzelhető, hogy egy-egy ta­lálkozóra nehezen áll össze a gárda. A békéscsabai vízilabdacsa­pat a hét végén — szombaton —- Miskolcon mutatkozik be az idei bajnokságban, majd rá egy hétre, hazai környezetben a bé­késcsabai Árpád fürdőben fo­gadja a MAFC Schönherz SC-t. A bajnokság első köre — he­lyenként hét végi kettős mérkő­zéssel — május közepéig tart; majd a visszavágókat június 9- ig kell lejátszani. Végül a ráját­szásban az Első és Második cso­port azonos helyezettjei döntik el a végeleges helyezések sor­sát. Ez utóbbit június 22—23-án rendezik. Jávor Péter Mester a Kárpátaljáról — Csaknem egy esztendővel ezelőtt települt át Kárpátaljáról, Ungvárról Behun Lajos, aki hosszú éveken át a szovjet vízi- labdázáson „nevelkedett”. Ját­szott az Ukrán bajnokságban, majd ott edzősködött, elsősor­ban az utánpótlással foglalko­zott. A szovjet és ukrán bajnok­ság első és második vonalában ma is több tanítványa küzd hét­ről hétre, s több ifjúsági váloga­tott került ki a keze alól, akik előbb utóbb a szovjet felnőtt vá­A tavalyi OB II-es bajnokságban szoros csatát hozott a CSMSK elleni négyszer 7 perc. Az akkori ezüstérmes békéscsabai csapat szeretné idén is megőrizni dobogós helyezését. Felvételünkön fehér sapkában Blahut Béla igyekszik bevenni a fővárosiak kapuját Kovács Erzsébet Megkezdik pontvadászatukat a békéscsabai pólósok is Új idény, új edzővel A harmadik vonalban, vagyis a vízilabda OB II-ben is csoportjába, vagyis páratlan az együttesek száma), majd az megkezdődött a pontvadászat. Két héttel ezelőtt játszották le elmúlt hétvégi, B VSCII. elleni találkozójukat elhalasztották, „ . , ................... ugyanis a békéscsabai Árpád fürdőben eppene napokban sa­az első kört, ám a békéscsabai vízilabdasok rögtön pihenő- torbontás zajlik. Április utolsó hét végéjén azonban ők is nappal kezdtek (hét csapat nyert besorolást az OB II. Első vízbe szállnak bajnoki pontvadászat keretében. A sport mindenre megtanít f Aki eddig mindig talpra állt István beteg. Ismét a cukor döntötte ágynak, s a békéscsabai kórház belgyógyászati osztályára került. Ki az az István? S ez miért ügy? No, azért, mert ez az ember, az ötvenhat éves Machalek István, a Békés Megyei Népújság sportrovatának egykori vezetője, a Nép­sport korabeli tudósítója sokszor került a padlóra. És mégis mindig talpra állt. Tizenhét esztendővel ezelőtt (huszonéves korában összeszedett cukorbaj következményeként) 1976-ban az egyik, majd négy esz­tendővel később a másik szemevilágát is elveszítette. Megvakult. Ám ahelyett, hogy feladta volna élethivatását, az írást, jobbnál jobb publikációkat tett közzé a Népújságban, s a Nemzeti Sport elődjében, a Népsportban. A hetvenes évek elején megkezdett sporttörténeti kutatómunkáját tovább folytatta, s ennek alapján elő­ször megírta a Békéscsabai Előre Sportegyesület 75 éves krónikáját, majd a „Békés kék egén” megyei repülő-, ejtőernyős és modellezős sport históriáját. E tragikus betegség utáni első jelentősebb publikációi közül a Népsport 1983. december 27-ei száma közölte a „100 esztendeje született Kvasz András, a magyar aviatika egyik úttörője” című írását. Kollégánk, Lakat T. Károly írta hozzá a következő bevezetőt: „Másfél évtizede immár, hogy a szerzőt a munka, s nem utolsó sorban az érzelem milliónyi szállal köti szerkesztőségünkhöz. Békés megyei tudósítónkként jószerivel nap nap után küldte híreit, beszá­molóit, cikkeit viharsarki területéről, ahol egyszerűen nem volt számára felderíthetetlen ügy, kibogozhatatlan csomó. Villámcsa­pásként, kivédhetetlen átokként tört rá a betegség. Éltető eleme, a világ elsötétült előtte. Az újságírói ösztön azonban így világtalanul is hajtja mind előbbre és előbbre. Továbbra is láttatni akarja azt, ami előtte már láthatatlan. Dolgozik elképzelhető és elképzelhetet­len áttételek segítségével. írja könyvét Békéscsaba testnevelésének és sportjának történetéről. Ebből közlünk részleteket...” Nos, ma már tudjuk, nem a város, hanem a sportegyesület króni­kája született meg Machalek István tollából. Azt azonban csak kevesen tudják, hogyan, miből merített erőt a talpraálláshoz, ahhoz, hogy ebben a helyzetben is a sport ügyét szolgálja. Önéletrajzi írásában — amelyből valaha még érdekes könyv is lehetne — maga vall erről. Sport iránti érdeklődését a családtól örökölte, hiszen a szülei, ha amatőr módon is, de sportoltak; édesap­ja, nagybátyja focizott, volt a családban sportrepülő... Az újságírás, pontosabban a sportújságírás iránt is a család motiválta. Édesapja fiatalon kifutója volt a helybeli újságnak, sokat mesélt az újságcsiná- lásról. A betűvetés szépségét, örömét, a híres rokon, Kvasz András plántálta belé, na és nem utolsó sorban az, hogy a Népsportból tanult meg olvasni — szokta volt mondani tréfálkozva. Tizenegy éves volt, amikor az egyik dolgozatírás alkalmával interjút készített az akkori idők két híres városi labdarúgójával. Csillagos ötöst kapott a dolgozatára, noha kiderült, hogy képzeletbe­li beszélgetésről van szó. Tizenhét évesen játékvezetői és gyakorló edzői vizsgát tett elő­ször labdarúgásból, majd kézilabdából és röplabdából is. Érettségi után kinevezték a megyei kézilabda szövetség főtitkárává. Ennek a testületnek ’89-ig volt tagja, közben két alkalommal, egyenként hat­hat esztendős cikluson át elnöki tisztséget is betöltött. Éveken át vezetett I. osztályú kézilabda-mérkőzéseket, másfél évtizeden át ült a kispadon, mint edző, az NB I-et is megjárt női kézilabdacsapat­nál. Aktív sportolói pályafutását labdarúgóként kezdte, ám középis­kolában kosárlabdázott, röplabdázott és természetesen kézilabdá­zott is. Az, hogy a focival kezdte, azzal magyarázható: kisiskolás korában az édesanyjától kapott ajándékba egy igazi, bőrből készült labdát... Azért, hogy a gyárban edzősködhessen, kitanulta a kötő szakmát, s ilyen szakmunkásként is dolgozott. Ám, hogy a sportról is többet tudjon, elvégezte a TF Sportvezetői Szakát. Volt főtitkár a szövet­ségben, adminisztrátor a Békés Megyei Testnevelési és Sporthiva­talnál. Mérkőzést vezetett, edzősködött, s közben „külsőzött” a Népújságnál, egyben „slapajkodott” Hámori Jánosnál, az MTI és a Népsport helyi tudósítójánál. Á hatvanas évek elején gyakornok, rövidesen munkatárs a me­gyei újságnál, s végül pedig rábízták a sportrovat megszervezését, vezetését. A szakmai berkekben köztudott: a Békés Megyei Népújság sportrovata egyike volt a legjobbaknak a megyei lapok között. S miként Lakat T. Károly is utalt rá: Machalek István a Népsport legjobb, legmegbízhatóbb tudósítójává küzdötte fel magát. Á sikeres pályafutását szeme világának elveszítése törte ketté: 1980-ban 1. kategóriás rokkanttá nyilvánították. Ekkor kezdődött a nyugdíjas sportvezető új élete. Elvégezte a vakok rehabilitációs tanfolyamát, közben baráti se­gítséggel készült az új, szokatlan életre, a munkára. A jóbarátok, az egykori sporttársak, sport és állami vezetők mellett először a Rózsa Ferenc Gimnázium, majd a Közgazdasági Szakközépiskola diákjai segítettek. Részben hordták naponta az édesanyja által főzött diabe­tikus ételt, részben pedig felolvasással, kartotékozással járultak hozzá az 1974-ben megkezdett sporttörténeti kutatómunka folytatá­sához. A ’80-as évek közepéig mintegy másfél ezer gépelt oldal terjedelmű írásos dokumentáció, 500 fotót tartalmazó archívum szolgált alapul a két sporttörténeti könyv megírásához. Machalek István számára külön örömül szolgált, hogy eddig 12 testnevelő tanár és edzőjelölt meríthetett gondolatokat, juthatott anyaghoz szakdolgozatának megírásához a „Machalek-archívum- ból”. A betegség persze mindig ostromolta. Gyakran rakoncátlanko- dott a cukor, s talán ebből adódóan a szív is. Kétszer szenvedett el infarktust. Mindkétszer talpra állt. Reméljük most is így történik. Búcsúzáskor mondja: „Hemingway írta valahol, hogy a sport arra tanít, hogy becsületes küzdelemben győzzünk, vagy emelt fővel veszítsünk. A sport tehát mindenre megtanít... Engem is megtanított, s hálás vagyok ezért...” A NEMZETI SPORT MACHALEK ISTVÁNT JAVASOLTA A FAIR PLAY DÍJRA. Megjelent a Nemzeti Sportban, 1991. áprilisában.

Next

/
Thumbnails
Contents