Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-27-28 / 98. szám
SPORT 1991. április 27-28., szombat-vasárnap Színesen - röviden Feltétel Miguel Ribeiros, a kiváló argentin játékvezető nyugalomba vonult. Az újságírók.szép cikkel akarták búcsúztatni, egyikük feltette a nem túlságosan tapintatos kérdést: — Szívesen kerülne-e a mennyországba? — Egy feltétellel — szólt a válasz. — Ha ott nem kellene argentin csapatok mérkőzéseit vezetnem. Mert egyébként — inkább a pokol. Népszerűség Az US Cagliari fényes ívű karrier után ma már ismét csak középcsapatnak számít Olaszországban. Népszerűsége azonban töretlen. Erre utal, hogy a járda szélén kéregető koldus a következő cédulát tűzte az adományok gyűjtésére kitett kalapja mellé: „Felét nekem, felét az US Cagliarinak. Becsületes elosztás garantálva.” Kínos Peruban sem fenékig tejfel a szurkoló sorsa. A labdarúgó-feleségéé meg még kevésbé. Egy limai asszony a főváros egyik lapjának hasábjain öntötte ki a szívét. Arról panaszkodott, hogy valahányszor a válogatott kikap, férje, tehetetlen dühében mindig iszonyatosan elnáspá- golja. — Ahány gólt kap a kapusunk, annyi pofont kapok én — úja levelében. — Csak annyit tehetek, hogy a mérkőzés előtt letérdelek és hosszan imádkozom a győzelemért. Pedig én semmiről sem tehetek. Nem értek a futballhoz, a lesállásról azt sem tudom eszik-e vagy isszák. De hiába minden: ahány gól, annyi pofon. Ma már inkább azért imádkozom, hogy tartson magának szeretőt a férjem. így legalább az a bestia kapná a pofonokat. Ez is egyfajta elégtétel... (somos) Tavaly az együttes az OB II- ben ezüstérmes volt, nem sok hiányzott ahhoz, hogy kiharcolja az osztályozót, azaz a feljebb- jutás jogát. Változások a csapatban — Idén sem szeretnénk alább adni — mondja Szilágyi József, a csapat egyik legidősebb játékosa. — Igaz, némiképp gyengültünk, hiszen a tavalyi játékos edző, a gyulai Czirok Sándor más elfoglaltsága miatt nem jár már közénk. Azonban a csapat idősebb, rutinosabb vízilabdázói közül a tavalyi mag most is rendszeresen heti 4-5 edzést látogat. így a kapus Sallai, a két meghatározó játékos Szlávik és Szilvásy. Az utánpótlás korúak edzője, de a felnőtt csapat játékosa Blahut Béla, valamint Balázs és Jámbor is. Mint megtudtuk, négy tehetséges utánpótlás korú fiatalra számítanak a felnőtt csapatban, így a rendkívül jó adottságú, 3. osztályos középiskolás diákra, a Kemény Gáboros Lukácsira, valamint Csicselyre, Mátéra és Dávid L- ra. logatottban is helyet követelhetnek maguknak. Két héttel ezelőtt vette át a békéscsabai csapat szakmai irányítását — folytatja Szilágyi József. — Úgy tűnik, hosszútávon megoldódhat a helyi gárda edzőkérdése. A tavalyi bajnokság befejezése óta ugyancsak csend volt az együttes háza táján, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy elfogyott a pénzük. Csupán any- nyira futotta, hogy az edzéseket megoldják egyik napról a másikra, valamint ez év januárjában egy jugoszláv II. osztályú együttest fogadjanak. Sokat jelentett a zentaiakkal eltöltött kéthetes közös edzőtábor, amelynek során szinte naponta megvívtak egymással. — Sajnos az utánpótlásra is kihat a pénztelenségünk. A korábbi ötven helyett ma alig több, mint egy tucat tizenévessel foglalkozik Blahut Béla edző, aki egyébként a felnőtt csapat játékosa is. Szerencsére az idei bajnokságra és a hazai mérkőzésekre kaptunk némi támogatást. Összesen 150 ezer forinttal segíti a gárdát a Thermál Invest Rt. és a városi önkormányzat. A nagyobbik hányadot az előbbi támogató adja. De ez is csupán arra elég, hogy lejátsszuk a 12 bajnoki mérkőzést és a rájátszást. Az uszodai belépőt már régóta saját zsebből vásároljuk, tulajdonképpen ez a tagdíjunk. Eddig fél évre 1200 forint volt az Árpád fürdőbe szóló belépő, nagy kérdés, hogy május 1-jétől mit fizetnek ezért a békéscsabai vízilabdázók? Cél a dobogó — Szeretnénk a dobogón végezni az idei bajnokságban is — folytatja Szilágyi József. — Ez reális a tavalyi helyezésünk alapján, no meg azért is, hiszen a csapat gerince továbbra is adott. Sokat jelent Szlávik és Szilvásy összeszokottsága, az idősek rutinja és a fiatal reménységek folyamatos fejlődése. Czirok Sándor viszont hiányzoni fog, és félő, hogy Román sem tud minden mérkőzésünkön a csapat rendelkezésére állni, ugyanis utolsó éves az egyetemen, Szegeden. Bizony a kiesők miatt elképzelhető, hogy egy-egy találkozóra nehezen áll össze a gárda. A békéscsabai vízilabdacsapat a hét végén — szombaton —- Miskolcon mutatkozik be az idei bajnokságban, majd rá egy hétre, hazai környezetben a békéscsabai Árpád fürdőben fogadja a MAFC Schönherz SC-t. A bajnokság első köre — helyenként hét végi kettős mérkőzéssel — május közepéig tart; majd a visszavágókat június 9- ig kell lejátszani. Végül a rájátszásban az Első és Második csoport azonos helyezettjei döntik el a végeleges helyezések sorsát. Ez utóbbit június 22—23-án rendezik. Jávor Péter Mester a Kárpátaljáról — Csaknem egy esztendővel ezelőtt települt át Kárpátaljáról, Ungvárról Behun Lajos, aki hosszú éveken át a szovjet vízi- labdázáson „nevelkedett”. Játszott az Ukrán bajnokságban, majd ott edzősködött, elsősorban az utánpótlással foglalkozott. A szovjet és ukrán bajnokság első és második vonalában ma is több tanítványa küzd hétről hétre, s több ifjúsági válogatott került ki a keze alól, akik előbb utóbb a szovjet felnőtt váA tavalyi OB II-es bajnokságban szoros csatát hozott a CSMSK elleni négyszer 7 perc. Az akkori ezüstérmes békéscsabai csapat szeretné idén is megőrizni dobogós helyezését. Felvételünkön fehér sapkában Blahut Béla igyekszik bevenni a fővárosiak kapuját Kovács Erzsébet Megkezdik pontvadászatukat a békéscsabai pólósok is Új idény, új edzővel A harmadik vonalban, vagyis a vízilabda OB II-ben is csoportjába, vagyis páratlan az együttesek száma), majd az megkezdődött a pontvadászat. Két héttel ezelőtt játszották le elmúlt hétvégi, B VSCII. elleni találkozójukat elhalasztották, „ . , ................... ugyanis a békéscsabai Árpád fürdőben eppene napokban saaz első kört, ám a békéscsabai vízilabdasok rögtön pihenő- torbontás zajlik. Április utolsó hét végéjén azonban ők is nappal kezdtek (hét csapat nyert besorolást az OB II. Első vízbe szállnak bajnoki pontvadászat keretében. A sport mindenre megtanít f Aki eddig mindig talpra állt István beteg. Ismét a cukor döntötte ágynak, s a békéscsabai kórház belgyógyászati osztályára került. Ki az az István? S ez miért ügy? No, azért, mert ez az ember, az ötvenhat éves Machalek István, a Békés Megyei Népújság sportrovatának egykori vezetője, a Népsport korabeli tudósítója sokszor került a padlóra. És mégis mindig talpra állt. Tizenhét esztendővel ezelőtt (huszonéves korában összeszedett cukorbaj következményeként) 1976-ban az egyik, majd négy esztendővel később a másik szemevilágát is elveszítette. Megvakult. Ám ahelyett, hogy feladta volna élethivatását, az írást, jobbnál jobb publikációkat tett közzé a Népújságban, s a Nemzeti Sport elődjében, a Népsportban. A hetvenes évek elején megkezdett sporttörténeti kutatómunkáját tovább folytatta, s ennek alapján először megírta a Békéscsabai Előre Sportegyesület 75 éves krónikáját, majd a „Békés kék egén” megyei repülő-, ejtőernyős és modellezős sport históriáját. E tragikus betegség utáni első jelentősebb publikációi közül a Népsport 1983. december 27-ei száma közölte a „100 esztendeje született Kvasz András, a magyar aviatika egyik úttörője” című írását. Kollégánk, Lakat T. Károly írta hozzá a következő bevezetőt: „Másfél évtizede immár, hogy a szerzőt a munka, s nem utolsó sorban az érzelem milliónyi szállal köti szerkesztőségünkhöz. Békés megyei tudósítónkként jószerivel nap nap után küldte híreit, beszámolóit, cikkeit viharsarki területéről, ahol egyszerűen nem volt számára felderíthetetlen ügy, kibogozhatatlan csomó. Villámcsapásként, kivédhetetlen átokként tört rá a betegség. Éltető eleme, a világ elsötétült előtte. Az újságírói ösztön azonban így világtalanul is hajtja mind előbbre és előbbre. Továbbra is láttatni akarja azt, ami előtte már láthatatlan. Dolgozik elképzelhető és elképzelhetetlen áttételek segítségével. írja könyvét Békéscsaba testnevelésének és sportjának történetéről. Ebből közlünk részleteket...” Nos, ma már tudjuk, nem a város, hanem a sportegyesület krónikája született meg Machalek István tollából. Azt azonban csak kevesen tudják, hogyan, miből merített erőt a talpraálláshoz, ahhoz, hogy ebben a helyzetben is a sport ügyét szolgálja. Önéletrajzi írásában — amelyből valaha még érdekes könyv is lehetne — maga vall erről. Sport iránti érdeklődését a családtól örökölte, hiszen a szülei, ha amatőr módon is, de sportoltak; édesapja, nagybátyja focizott, volt a családban sportrepülő... Az újságírás, pontosabban a sportújságírás iránt is a család motiválta. Édesapja fiatalon kifutója volt a helybeli újságnak, sokat mesélt az újságcsiná- lásról. A betűvetés szépségét, örömét, a híres rokon, Kvasz András plántálta belé, na és nem utolsó sorban az, hogy a Népsportból tanult meg olvasni — szokta volt mondani tréfálkozva. Tizenegy éves volt, amikor az egyik dolgozatírás alkalmával interjút készített az akkori idők két híres városi labdarúgójával. Csillagos ötöst kapott a dolgozatára, noha kiderült, hogy képzeletbeli beszélgetésről van szó. Tizenhét évesen játékvezetői és gyakorló edzői vizsgát tett először labdarúgásból, majd kézilabdából és röplabdából is. Érettségi után kinevezték a megyei kézilabda szövetség főtitkárává. Ennek a testületnek ’89-ig volt tagja, közben két alkalommal, egyenként hathat esztendős cikluson át elnöki tisztséget is betöltött. Éveken át vezetett I. osztályú kézilabda-mérkőzéseket, másfél évtizeden át ült a kispadon, mint edző, az NB I-et is megjárt női kézilabdacsapatnál. Aktív sportolói pályafutását labdarúgóként kezdte, ám középiskolában kosárlabdázott, röplabdázott és természetesen kézilabdázott is. Az, hogy a focival kezdte, azzal magyarázható: kisiskolás korában az édesanyjától kapott ajándékba egy igazi, bőrből készült labdát... Azért, hogy a gyárban edzősködhessen, kitanulta a kötő szakmát, s ilyen szakmunkásként is dolgozott. Ám, hogy a sportról is többet tudjon, elvégezte a TF Sportvezetői Szakát. Volt főtitkár a szövetségben, adminisztrátor a Békés Megyei Testnevelési és Sporthivatalnál. Mérkőzést vezetett, edzősködött, s közben „külsőzött” a Népújságnál, egyben „slapajkodott” Hámori Jánosnál, az MTI és a Népsport helyi tudósítójánál. Á hatvanas évek elején gyakornok, rövidesen munkatárs a megyei újságnál, s végül pedig rábízták a sportrovat megszervezését, vezetését. A szakmai berkekben köztudott: a Békés Megyei Népújság sportrovata egyike volt a legjobbaknak a megyei lapok között. S miként Lakat T. Károly is utalt rá: Machalek István a Népsport legjobb, legmegbízhatóbb tudósítójává küzdötte fel magát. Á sikeres pályafutását szeme világának elveszítése törte ketté: 1980-ban 1. kategóriás rokkanttá nyilvánították. Ekkor kezdődött a nyugdíjas sportvezető új élete. Elvégezte a vakok rehabilitációs tanfolyamát, közben baráti segítséggel készült az új, szokatlan életre, a munkára. A jóbarátok, az egykori sporttársak, sport és állami vezetők mellett először a Rózsa Ferenc Gimnázium, majd a Közgazdasági Szakközépiskola diákjai segítettek. Részben hordták naponta az édesanyja által főzött diabetikus ételt, részben pedig felolvasással, kartotékozással járultak hozzá az 1974-ben megkezdett sporttörténeti kutatómunka folytatásához. A ’80-as évek közepéig mintegy másfél ezer gépelt oldal terjedelmű írásos dokumentáció, 500 fotót tartalmazó archívum szolgált alapul a két sporttörténeti könyv megírásához. Machalek István számára külön örömül szolgált, hogy eddig 12 testnevelő tanár és edzőjelölt meríthetett gondolatokat, juthatott anyaghoz szakdolgozatának megírásához a „Machalek-archívum- ból”. A betegség persze mindig ostromolta. Gyakran rakoncátlanko- dott a cukor, s talán ebből adódóan a szív is. Kétszer szenvedett el infarktust. Mindkétszer talpra állt. Reméljük most is így történik. Búcsúzáskor mondja: „Hemingway írta valahol, hogy a sport arra tanít, hogy becsületes küzdelemben győzzünk, vagy emelt fővel veszítsünk. A sport tehát mindenre megtanít... Engem is megtanított, s hálás vagyok ezért...” A NEMZETI SPORT MACHALEK ISTVÁNT JAVASOLTA A FAIR PLAY DÍJRA. Megjelent a Nemzeti Sportban, 1991. áprilisában.
