Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-22 / 93. szám
SARKAD ÉS KÖRNYÉKE ~ 1991. április 22., hétfő 0 Dr. Rúzsa I. György: Hány tehén kell az istállóba? Méhkerék területén van három meddő kőolajkút, ami termálvíz-hasznosításra alkalmas. Bizony jól jönne a község fóliázóinak, ha valamilyen úton- módon a tulajdonos kőolajvállalattól használatba vehetnék őket. Dr. Rúzsa György polgár- mester maga is igyekezett megmozgatni ez ügyben minden lehetőt. A közelmúltban többek között egy kutatómérnökkel tárgyalt. A hivatalos megbeszélésen túlesve, a vendég kíváncsian érdeklődni kezdett: — Idejövet láttam egy táblát, amelyen az állt, hogy dr. Rúzsa György alporgármester fogadóórája... Mondja, maga egy személyben polgármester és alpolgármester is? — Nem könnyű feladat, belátom — válaszolta Rúzsa György —, de mit tegyek, ha így hozta a sors!? — Ne mondja! — csodálkozott tovább az idegen —, és két fizetést kap egyszerre? — Hát ha két munkát végzek, az érte járót is csak felveszem... A vendég nemtetszően hüm- mögött: — Már meg ne haragudjék, de ez összeférhetetlenség, és kötelességem m... szóvátenni valaMagam is kíváncsian vártam a történet végét, amint Rúzsa György al-főpolgármester kis anekdotájában idáig ért. Pedig egyszerű a megoldás. Az alpolgármestert is ugyanúgy hívják, mint a polgármestert: dr. Rúzsa György. Az azonos név és a kutatómérnök kérdése pedig játékra csábította a polgármestert. — Láttam aztán, milyen komolyan veszi a dolgot a mérnök úr, no gondoltam, ennek fele se tréfa, meg kell mondanom az igazat! — nevetett végül. A kedélyes kis történet után arról beszélgettünk, hogyan kanyarodott vissza életútja Debrecenből Méhkerékre. — Hosszú időn keresztül Méhkerék téesz-elnöke voltam — mondta —, csak hát túl korán próbáltam meg önállóságra törekedni. Azt hangoztattam ugyanis, hogy a méhkerékiek jobban tudják, hány tehén kell az istállóba, mint a megyei pártbizottság vagy tanács. A megyeiek aztán bebizonyították, mégis csak ők tudják jobban, és hamarosan „eltanácsoltak” a téesztől. IdőMit vétett Ady? Egy héttel ezelőtt Sarkadon kétnapos országos konferenciát tartottak azok az intézmények és kutató pedagógusok, akik komplex (integrált) művészeti, esztétikai programot dolgoztak ki, és azt általános vagy középiskolákban tanítják is. A sarkadi Ady Endre Kísérleti Középiskola művészeti munkaközölssége által kezdeményezett és rendezett találkozó iránt nagy volt az érdeklődés, hisz hihetetlen mennyiségű kísérlet, tapasztalat és anyag található ma az országban. A találkozó célja éppen ezért a személyes kapcsolatteremtés és a programok ismertetése volt. Sajnos, a szóban forgó munkafolyamatok és programok csak szűk szakmai berkekben ismertek, a szülőkhöz, a gyerekekhez vagy az érdeklődő tanárokhoz nagyon ritkán jutnak el. Ebből kiindulva az Embernevelés című folyóirat a találkozóról önálló kötetet készül megjelentetni. Szimbólum jellegű, hogy épp a konferencia napjának éjjelén valaki(k) ledöntötté(k) az iskola előtt álló Ady-szobrot. Nacsa János írása nyomán Közhírré tétetik! — Az idén 100 éves Sarkadi Önkéntes Tűzoltóegyesület tagjai már a május elsején tartandó jubileumi rendezvényükre készülődnek. Ami biztos, hogy lesz tűzoltófelvonulás, térzene, ünnepi közgyűlés, tűzoltási bemutató, valamint tűzoltóbál. * * * — Megjelent a Kemény Gábor Iskolaszövetség Sarkadon szer-, kesztett Embernevelés című folyóiratának legújabb lapszáma. A tartalomból: Nagy Gyula: Békéscsabai modellkísérlet az enyhén értelmi fogyatékosok általános iskolájában, — Gáspár László: Meg nem válogatott naplórészletek. Jé Jf Jf — Ma 17 órától a Sarkadi Városi Televízióban a település közbiztonságáról készített riportfilmet nézhetik meg az érdeklődők. Az egész nap sugárzott képújság szerkesztői felhívják a lakosság figyelmét, hogy szeptemberig bárki térítésmentesen adhat fel hirdetéseket. A város „födje” Késik az új földtörvény, s ezzel együtt az önkormányzatok földtulajdonának rendezése is. Tóth Imre polgármester különösen ez utóbbit sérelmezte a nemrégen megtartott kisgazda fórumon. — Ha visszakaphatnánk azt a bizonyos város „fődjét” — mondta —, a település javára gazdálkodhatnánk belőle, ami természetesen a közterheinket is csökkenthetné... Becslések szerint ez a terület olyan 1300—1400 hektár, amelyen jelen pillanatban a Lenini!) termelőszövetkezet gazdálkodik. Puskás Lajost, a téesz általános elnökhelyettesét arról kérdeztük, miért nem lehet pontosan tudni, mekkora ez a terület, s felkészült-e a termelő- szövetkezet arra, hogy a város „fődjét” valamikor vissza kell adniuk. íme a válasz: — A 60-as években még közismert volt, hogy az egyes té- eszeken belül mennyi az állami, azaz tanácsi föld. Mindezt a három termelőszövetkezet egyesülésétől (1975) már nem lehet pontosan követni, hiszen bizonyos területek beépültek, máshol közművesítettek és így tovább. Ahogy megszületik a törvény, természetesen közös megegyezéssel átadjuk az önkormányzatot illető földeket. Ez Sarkad szántóinak körülbelül 10 százalékát jelenti. Állati felhívás! Ha valaki figyelmesen olvasgatja mai sarkadi oldalunkat, négyfajta állat nevével találkozhat rajta. Aki megtalál ja ezeket, és április 26-áig egy levelezőlapon — szerkesztőségünk címére (Békéscsaba, Munkácsy u. 4.) — postára adja, sorsoláson vehet részt. A szerencsés kihúzott megkapja a felsorolt állatok egyikét, öt magát pedig bemutatjuk a lap hasábjain. A levelezőlapra írják rá: Állati felhívás! Búzás bácsi és a keresztúri asszonyok Para-bol(h)a Csendes délelőtt az idősek klubjában Fotó: Fábián István Kevés embernek van olyan jó dolga a világon, mint Búzás János bácsinak. A sarkadkeresztú- ri idősek napközi otthonában vidám asszonykoszorú aranyozza be mindennapjait. O az egyedüli férfi a házban! Igyekszik is befelé minden délelőtt, s ha késik, mindenki tudja, beteg feleségét ápolja. Igazi tavaszi napsütésben toppantunk az otthonba a múltkor, s már majdnem elbúcsúztunk, amikor megjött János bácsi. „Itt vagyok már no, csak nehogy kiadják a munkakönyvemet!” — csillant hamiskásan a szeme, s máris felajánlotta, most is segít a gondozónőknek az ebédhordásban. Mert dolgos élete volt János bácsinak, s bizony mindig igyekezett pontosan, szorgalmasan végezni feladatát, nehogy... Az asszonyok pedig szépen, sorban ülve hímezték a térítőkét, párnahuzatokat, kötényeket. Kalocsai minta—mondták —, s egy pillanatra sem állt meg a kezük; rendíthetetlenül szaporodtak a sűrű, tömött öltések. És közben szó szót, történet történetet követett. Kiss Andrásné, Eszter néni ’41-ben Németországban dolgozott 6 hónapig. Krumplit szedtek, hordták a rozst kupacokba, s minden este korán lehúzták a redőnyt — háború volt. Mostanára azonban megszépült ez az emlék is. Az asszonyok vidámak voltak, mosolyogtak, pedig mindannyian özvegyek már. Életüket bearanyozzák az unokák. Marika néni vezet a listán, 12 gyermekével és 12 unokájával. Kónya Ferencné, Tériké néni külön is említette hat unokájából Ma- riannt, a szerkesztőségi gépírólányt, lelkére kötve a vendégnek, adja át jókívánságait. Valki Róza néni sírva búcsúzkodott: „Nagyon szeretünk itt lenni, olyan jólesik a gondoskodás, a törődés!" A köszönet, a hála a gondozónőknek, Rácz Antalnénak, Tokai Lajosnénak és kolléganőiknek szólt. L.E. Sarkadon, a legutóbbi képviselő-testületi ülésen Tóth Imre polgármester arany(os) mondásait jegyezgettem. Amikor a szennyvíz „sűrűbb alkotórészeiről” folyik a szó: — Az iszap elhelyezésétől egy picikét iszonyodom. Még mindig a szennyvízkérdésnél: — A bizottság szedje csokorba a feltételeket, és kínálja meg vele a testületet! Ügyrendi probléma alakul ki: — Bátorkodom felhívni a képviselőtársam figyelmét, hogy a kérdéseket a kérdéseknél kell feltenni, és ezen már túljutottunk. Ezúttal azonban szemet hunyok és fület hunyok. A bölcsőde ügy kapcsán: — Ennek személyi konzekvenciája a mi fejünkben is egy igen komoly szöget ütött. Fotó: Fazekas Ferenc közben elvégeztem a jogot, ismét egymásra találtunk az első feleségemmel, és Debrecenbe kerültem. Hogy négy jelölt közül a történtek után megnyertem a falusiak bizalmát, egyfajta erkölcsi elégtétel is számomra. Ezután a közeljövő tervei kerültek szóba. A két éve folyó tornaterem-építés munkálatait felgyorsítják, nemrégen piactérés parkalakításhoz kezdtek, a tíz éve hanyagolódó sportpályát felújítják, intenzív tárgyalások folynak a Méhkerék—Nagyszalonta határátkelőről és így tovább. Amint az a fentiekből látszik, feladatokból (és Rúzsa Györgyökből) nincs hiány Méhkeréken! Jön! A legközelebbi sarkadi oldalak tartalmából: Egy sarkadi polgár ciprusi kalandjai — A betörő éhes volt (Helytörténeti gyűjteményt nyitottak Sarkadon). Jó lapot kíván: Magyar Mária Ezek a karmok pelikánok! Amikor először láttam Sarkad város címerét, valaki megkérdezte tőlem: — No, kitalálod-e, milyen madarat ábrázol? S bár távolról sem vagyok a szárnyasok szakértője, a jellegzetes csőrrészből ítélve ezúttal mégis a lényegre tapintottam: — Pelikánt! — Úgy van — hagyta helyben az illető. — És miért van három lába? Valóban három nagy karmot véltem felfedezni a madár hasa alatt, de arra már nem tudtam rájönni, mi lehet az oka. Talán torzszülött? Beszélgetőtársam, aki e tekintetben tájékozottabb volt nálam, nagyot nevetett: — Az idegenek mind háromlábú pelikánnak nézik, pedig azok az anyjukra kapaszkodó kicsinyek! A helybéliek persze azt is tudják, hogy mindez elsősorban a vidék természeti hagyományait jelképezi. Az alatta levő három fekete hullámvonal pedig a Fekete-Köröst és az itt honos fekete földet. Érdekesek a színek is, amelyek a nemzeti hagyományokra emlékeztetnek. A pelikán vörös, SÁRIAD a háttere ezüst, a keret alja pedig sötétzöld. Kádár Péter: A falusi turizmus fellendíthető! Párizsnak Eiffel tornya, Gesztnek libafarmja van Valamennyien tudjuk, Békés megye nem tartozik az idegenforgalmi gyöngyszemek közé. Elképzelések persze vannak, hogyan lehetne ezen a vidéken is fellendíteni a turizmust, ám ezek közös jellemvonása, hogy valamennyi a távoli jövővel kalkulál. A közelmúltban azonban Kádár Péter országgyűlési képviselő olyan javaslatot tett a geszti polgárok asztalára, amely szerint a község már ez év őszén hírnevet szerezhetne magának Nyugat-Európában. — A vállalkozó, aki megkeresett, elsősorban holland kapcsolatokkal rendelkezik — mondta a képviselő. — Az onnan Magyarországra látogató turistacsoportok kéthetes ciklusokban váltanák egymást, és programjaik elsősorban a Tiszán innen szerveződnének. Minthogy Gyula és a centrumtól távol eső, ám gazdag természeti adottságokkal rendelkező Geszt is a választókerületembe tartozik, szeretném, ha a hollandok ide is rendszeresen és szívesen eljönnének. Kádár Péter szerint ehhez legfőképpen egy vendégszerető, a falut és a környéket jól ismerő geszti polgárra van szükség, aki a turisták számára egy feledhetetlen falusi napot tud szervezni. Ebben aztán lehet pálinkakóstolás, bogrács- gulyás készítés, libafarm látogatás és így tovább. Két héttel ezelőtt, amikor Kádár Péter Geszten járt, tisztázódott a szervezésre és az idegenforgalmi kalauzolásra vállalkozó „idegenvezető” személye is. Szerb József, az Általános Művelődési Központ igazgatója tett ígéretet, kidolgoz néhány programváltozatot az idelátogatók számára, s ha ezek bármelyike felkelti a hollandok kíváncsiságát, úgy a gesztiek állnak a megvalósítás elébe.
