Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-22 / 93. szám

SARKAD ÉS KÖRNYÉKE ~ 1991. április 22., hétfő 0 Dr. Rúzsa I. György: Hány tehén kell az istállóba? Méhkerék területén van há­rom meddő kőolajkút, ami ter­málvíz-hasznosításra alkalmas. Bizony jól jönne a község fóliá­zóinak, ha valamilyen úton- módon a tulajdonos kőolajválla­lattól használatba vehetnék őket. Dr. Rúzsa György polgár- mester maga is igyekezett meg­mozgatni ez ügyben minden le­hetőt. A közelmúltban többek között egy kutatómérnökkel tár­gyalt. A hivatalos megbeszélé­sen túlesve, a vendég kíváncsian érdeklődni kezdett: — Idejövet láttam egy táblát, amelyen az állt, hogy dr. Rúzsa György alporgármester fogadó­órája... Mondja, maga egy sze­mélyben polgármester és alpol­gármester is? — Nem könnyű feladat, belá­tom — válaszolta Rúzsa György —, de mit tegyek, ha így hozta a sors!? — Ne mondja! — csodálko­zott tovább az idegen —, és két fizetést kap egyszerre? — Hát ha két munkát végzek, az érte járót is csak felveszem... A vendég nemtetszően hüm- mögött: — Már meg ne haragudjék, de ez összeférhetetlenség, és kö­telességem m... szóvátenni vala­Magam is kíváncsian vártam a történet végét, amint Rúzsa György al-főpolgármester kis anekdotájában idáig ért. Pedig egyszerű a megoldás. Az alpol­gármestert is ugyanúgy hívják, mint a polgármestert: dr. Rúzsa György. Az azonos név és a ku­tatómérnök kérdése pedig játék­ra csábította a polgármestert. — Láttam aztán, milyen ko­molyan veszi a dolgot a mérnök úr, no gondoltam, ennek fele se tréfa, meg kell mondanom az igazat! — nevetett végül. A kedélyes kis történet után arról beszélgettünk, hogyan ka­nyarodott vissza életútja Debre­cenből Méhkerékre. — Hosszú időn keresztül Méhkerék téesz-elnöke voltam — mondta —, csak hát túl korán próbáltam meg önállóságra töre­kedni. Azt hangoztattam ugyan­is, hogy a méhkerékiek jobban tudják, hány tehén kell az istálló­ba, mint a megyei pártbizottság vagy tanács. A megyeiek aztán bebizonyították, mégis csak ők tudják jobban, és hamarosan „eltanácsoltak” a téesztől. Idő­Mit vétett Ady? Egy héttel ezelőtt Sarkadon kétnapos országos konferenciát tartottak azok az intézmények és kutató pedagógusok, akik komplex (integrált) művésze­ti, esztétikai programot dol­goztak ki, és azt általános vagy középiskolákban tanítják is. A sarkadi Ady Endre Kí­sérleti Középiskola művésze­ti munkaközölssége által kez­deményezett és rendezett ta­lálkozó iránt nagy volt az érdeklődés, hisz hihetetlen mennyiségű kísérlet, tapasztalat és anyag található ma az ország­ban. A találkozó célja éppen ezért a személyes kapcsolatte­remtés és a programok ismerte­tése volt. Sajnos, a szóban forgó mun­kafolyamatok és programok csak szűk szakmai berkekben ismertek, a szülőkhöz, a gyere­kekhez vagy az érdeklődő taná­rokhoz nagyon ritkán jutnak el. Ebből kiindulva az Emberneve­lés című folyóirat a találkozóról önálló kötetet készül megjelen­tetni. Szimbólum jellegű, hogy épp a konferencia napjának éjjelén valaki(k) ledöntötté(k) az iskola előtt álló Ady-szobrot. Nacsa János írása nyomán Közhírré tétetik! — Az idén 100 éves Sarkadi Önkéntes Tűzoltóegyesület tagjai már a május elsején tartandó jubileumi rendezvényükre készülőd­nek. Ami biztos, hogy lesz tűzoltófelvonulás, térzene, ünnepi köz­gyűlés, tűzoltási bemutató, valamint tűzoltóbál. * * * — Megjelent a Kemény Gábor Iskolaszövetség Sarkadon szer-, kesztett Embernevelés című folyóiratának legújabb lapszáma. A tartalomból: Nagy Gyula: Békéscsabai modellkísérlet az enyhén értelmi fogyatékosok általános iskolájában, — Gáspár László: Meg nem válogatott naplórészletek. Jé Jf Jf — Ma 17 órától a Sarkadi Városi Televízióban a település közbiz­tonságáról készített riportfilmet nézhetik meg az érdeklődők. Az egész nap sugárzott képújság szerkesztői felhívják a lakosság figyelmét, hogy szeptemberig bárki térítésmentesen adhat fel hirde­téseket. A város „födje” Késik az új földtörvény, s ez­zel együtt az önkormányzatok földtulajdonának rendezése is. Tóth Imre polgármester különö­sen ez utóbbit sérelmezte a nem­régen megtartott kisgazda fóru­mon. — Ha visszakaphatnánk azt a bizonyos város „fődjét” — mondta —, a település javára gazdálkodhatnánk belőle, ami természetesen a közterheinket is csökkenthetné... Becslések szerint ez a terület olyan 1300—1400 hektár, ame­lyen jelen pillanatban a Le­nini!) termelőszövetkezet gazdálkodik. Puskás Lajost, a téesz általános elnökhelyettesét arról kérdeztük, miért nem lehet pontosan tudni, mekkora ez a terület, s felkészült-e a termelő- szövetkezet arra, hogy a város „fődjét” valamikor vissza kell adniuk. íme a válasz: — A 60-as években még köz­ismert volt, hogy az egyes té- eszeken belül mennyi az állami, azaz tanácsi föld. Mindezt a há­rom termelőszövetkezet egye­sülésétől (1975) már nem lehet pontosan követni, hiszen bizo­nyos területek beépültek, más­hol közművesítettek és így to­vább. Ahogy megszületik a tör­vény, természetesen közös meg­egyezéssel átadjuk az önkor­mányzatot illető földeket. Ez Sarkad szántóinak körülbelül 10 százalékát jelenti. Állati felhívás! Ha valaki figyelmesen ol­vasgatja mai sarkadi olda­lunkat, négyfajta állat nevé­vel találkozhat rajta. Aki megtalál ja ezeket, és április 26-áig egy levelezőlapon — szerkesztőségünk címére (Békéscsaba, Munkácsy u. 4.) — postára adja, sorsolá­son vehet részt. A szerencsés kihúzott megkapja a felso­rolt állatok egyikét, öt magát pedig bemutatjuk a lap ha­sábjain. A levelezőlapra írják rá: Állati felhívás! Búzás bácsi és a keresztúri asszonyok Para-bol(h)a Csendes délelőtt az idősek klubjában Fotó: Fábián István Kevés embernek van olyan jó dolga a világon, mint Búzás Já­nos bácsinak. A sarkadkeresztú- ri idősek napközi otthonában vidám asszonykoszorú aranyoz­za be mindennapjait. O az egye­düli férfi a házban! Igyekszik is befelé minden délelőtt, s ha ké­sik, mindenki tudja, beteg fele­ségét ápolja. Igazi tavaszi napsütésben toppantunk az otthonba a múlt­kor, s már majdnem elbúcsúz­tunk, amikor megjött János bácsi. „Itt vagyok már no, csak nehogy kiadják a munkakönyve­met!” — csillant hamiskásan a szeme, s máris felajánlotta, most is segít a gondozónőknek az ebédhordásban. Mert dolgos élete volt János bácsinak, s bi­zony mindig igyekezett ponto­san, szorgalmasan végezni fela­datát, nehogy... Az asszonyok pedig szépen, sorban ülve hímezték a térítőkét, párnahuzatokat, kötényeket. Kalocsai minta—mondták —, s egy pillanatra sem állt meg a kezük; rendíthetetlenül szapo­rodtak a sűrű, tömött öltések. És közben szó szót, történet törté­netet követett. Kiss Andrásné, Eszter néni ’41-ben Németor­szágban dolgozott 6 hónapig. Krumplit szedtek, hordták a rozst kupacokba, s minden este korán lehúzták a redőnyt — há­ború volt. Mostanára azonban megszépült ez az emlék is. Az asszonyok vidámak vol­tak, mosolyogtak, pedig mind­annyian özvegyek már. Életüket bearanyozzák az unokák. Mari­ka néni vezet a listán, 12 gyer­mekével és 12 unokájával. Kó­nya Ferencné, Tériké néni külön is említette hat unokájából Ma- riannt, a szerkesztőségi gépíró­lányt, lelkére kötve a vendég­nek, adja át jókívánságait. Valki Róza néni sírva búcsúzkodott: „Nagyon szere­tünk itt lenni, olyan jólesik a gondoskodás, a törődés!" A köszönet, a hála a gondozónők­nek, Rácz Antalnénak, Tokai Lajosnénak és kolléganőiknek szólt. L.E. Sarkadon, a legutóbbi képviselő-testületi ülésen Tóth Imre polgármester arany(os) mondásait jegyezgettem. Amikor a szennyvíz „sű­rűbb alkotórészeiről” folyik a szó: — Az iszap elhelyezésétől egy picikét iszonyodom. Még mindig a szennyvíz­kérdésnél: — A bizottság szedje cso­korba a feltételeket, és kínálja meg vele a testületet! Ügyrendi probléma alakul ki: — Bátorkodom felhívni a képviselőtársam figyelmét, hogy a kérdéseket a kérdések­nél kell feltenni, és ezen már túljutottunk. Ezúttal azonban szemet hunyok és fület hunyok. A bölcsőde ügy kapcsán: — Ennek személyi konzek­venciája a mi fejünkben is egy igen komoly szöget ütött. Fotó: Fazekas Ferenc közben elvégeztem a jogot, is­mét egymásra találtunk az első feleségemmel, és Debrecenbe kerültem. Hogy négy jelölt kö­zül a történtek után megnyertem a falusiak bizalmát, egyfajta er­kölcsi elégtétel is számomra. Ezután a közeljövő tervei ke­rültek szóba. A két éve folyó tornaterem-építés munkálatait felgyorsítják, nemrégen piactér­és parkalakításhoz kezdtek, a tíz éve hanyagolódó sportpályát felújítják, intenzív tárgyalások folynak a Méhkerék—Nagysza­lonta határátkelőről és így to­vább. Amint az a fentiekből látszik, feladatokból (és Rúzsa Györ­gyökből) nincs hiány Méhkeré­ken! Jön! A legközelebbi sarkadi olda­lak tartalmából: Egy sarkadi pol­gár ciprusi kalandjai — A betörő éhes volt (Helytörténeti gyűjte­ményt nyitottak Sarkadon). Jó lapot kíván: Magyar Mária Ezek a karmok pelikánok! Amikor először láttam Sar­kad város címerét, valaki meg­kérdezte tőlem: — No, kitalálod-e, milyen madarat ábrázol? S bár távolról sem vagyok a szárnyasok szakértője, a jelleg­zetes csőrrészből ítélve ezúttal mégis a lényegre tapintottam: — Pelikánt! — Úgy van — hagyta hely­ben az illető. — És miért van három lába? Valóban három nagy karmot véltem felfedezni a madár hasa alatt, de arra már nem tudtam rájönni, mi lehet az oka. Talán torzszülött? Beszélgetőtársam, aki e tekintetben tájékozottabb volt nálam, nagyot nevetett: — Az idegenek mind három­lábú pelikánnak nézik, pedig azok az anyjukra kapaszkodó kicsinyek! A helybéliek persze azt is tud­ják, hogy mindez elsősorban a vidék természeti hagyományait jelképezi. Az alatta levő három fekete hullámvonal pedig a Fe­kete-Köröst és az itt honos feke­te földet. Érdekesek a színek is, ame­lyek a nemzeti hagyományokra emlékeztetnek. A pelikán vörös, SÁRIAD a háttere ezüst, a keret alja pedig sötétzöld. Kádár Péter: A falusi turizmus fellendíthető! Párizsnak Eiffel tornya, Gesztnek libafarmja van Valamennyien tudjuk, Bé­kés megye nem tartozik az ide­genforgalmi gyöngyszemek közé. Elképzelések persze vannak, hogyan lehetne ezen a vidéken is fellendíteni a turiz­must, ám ezek közös jellemvo­nása, hogy valamennyi a távoli jövővel kalkulál. A közelmúltban azonban Kádár Péter országgyűlési képviselő olyan javaslatot tett a geszti polgárok asztalára, amely szerint a község már ez év őszén hírnevet szerezhetne magának Nyugat-Európában. — A vállalkozó, aki megke­resett, elsősorban holland kapcsolatokkal rendelkezik — mondta a képviselő. — Az onnan Magyaror­szágra látogató turistacsopor­tok kéthetes ciklusokban vál­tanák egymást, és programjaik elsősorban a Tiszán innen szerveződnének. Minthogy Gyula és a centrumtól távol eső, ám gazdag természeti adottságokkal rendelkező Geszt is a választókerületem­be tartozik, szeretném, ha a hollandok ide is rendszeresen és szívesen eljönnének. Kádár Péter szerint ehhez legfőképpen egy vendégszere­tő, a falut és a környéket jól ismerő geszti polgárra van szükség, aki a turisták számára egy feledhetetlen falusi napot tud szervezni. Ebben aztán le­het pálinkakóstolás, bogrács- gulyás készítés, libafarm láto­gatás és így tovább. Két héttel ezelőtt, amikor Kádár Péter Geszten járt, tisz­tázódott a szervezésre és az idegenforgalmi kalauzolásra vállalkozó „idegenvezető” személye is. Szerb József, az Általános Művelődési Központ igazga­tója tett ígéretet, kidolgoz né­hány programváltozatot az idelátogatók számára, s ha ezek bármelyike felkelti a hol­landok kíváncsiságát, úgy a gesztiek állnak a megvalósítás elébe.

Next

/
Thumbnails
Contents