Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-20-21 / 92. szám

1991. április 20-21., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM REKES MEGYEI HÍRLAP A Leonardo-mítosz Madonnát festett Mátyás királynak Sorok, sorsok, vásznak Anna és Rozó Isteni és csodálatos elme volt, s mivel remekül értett a geometriához, nemcsak szoborműveket alkotott, hanem sok építési tervet is fölvázolt, alaprajzot s egyéb épületterveket. Ifjú fővel első­ként fejtette ki, hogy gátak közé kellene szorítani az Amo folyó Pisa és Firenze közötti szakaszát; vízierővel működő malmokat, kallózókat és gépe­ket tervezett, s mivel a festészetet választotta hivatásának, nagyon sokat gyakorolta a természet után való ábrázolást — írja híres életrajzában Vasari Leonardóról. És mintha ez az ötszáz éves életrajz folytatódna most a Széchenyi Könyvtárban, az Aktualitás és mítosz című kiállítás is egységben tárgyalja a festő, a szobrász, a grafikus meg a mérnök, az anatómus, a geológus, a botanikus, a feltaláló, a fi­lozófus, a repülést és az optikai jelenségeket kuta­tó Leonardo életművét. Az Olasz Kultúrintézet és az Országos Széchenyi Könyvtár a magyarorszá­gi olasz kulturális napok alkalmából igazi attrak­tív tárlatot állított össze, amelyen felvonultatja a reneszánsz legnagyobb alakjának alkotásait. Ére- deti Leonardo festményeket, leheletfinom rajzo­kat, tanulmányokat, metszeteket, másolatokat, olasz, magyar és angol gyűjteményekből. Látha­tunk mérnöki rajzokat, építészeti terveket és re­konstruált modelleket, anatómiai tanulmányokat, betűterveket, térképeket, a művész első önéletraj­zát, korabeli kéziratokat. A kiállítást összeállító Alessandro Vezzosi professzor, a firenzei Museo Ideale igazgatója feltárta és dokumentálta Leonardo da Vinci élet­művének magyar vonatkozásait is. Nemcsak azál­tal, hogy részletesen elemezte Leonardónak a ma­gyarországi gyűjteményekben lévő alkotásait, ha­nem bemutatja azokat a dokumentumokat is, ame­lyek bizonyítják: az itáliai reneszánsz festőfeje­delme, ha nem is járt Magyarországon, ismerte, számon tartotta országunkat. Bemutatják azokat a térképeket, amelyeken Leonardo lerajzolta Ma­gyarországot, a Kárpátok vonulatát, a Duna folyá­sát. Megtudhatjuk e kiállításon, hogy barátai és ta­nítványai révén Leonardo kapcsolatban állt Má­tyás udvarával, s hogy egy Madonna képet is fes­tett a királynak. Feltárta a kutatás, hogy Leonardo motívumai jelennek meg egy farkashidai palota kerámia padozatán. Leonardóról már a kortársak is ámulattal be­széltek, írtak. Azóta is megszámlálhatatlanul sok könyv, tanulmány foglalkozik rejtélyes életével és kimeríthetetlenül gazdag munkásságával. E kiállításra is megjelentettek egy igényes és az újabb kutatások eredményeit reprezentáló kataló­gust. (Kádár) Emelő gépezet óriás ágyúk szállítására Kéztanulmányok (ezüstvesszőrajz) A háború groteszk helyzeteket tud teremteni. Opika a negyvenes években azért nem lett előadóművész, mert az oroszok fegyvernek nézték a cselló tokját, és szőröstül- bőröstül-gordonkástul összetörték az egészet. S mert tulaj­donosának az akkori inflációs időkben csupán ceruzára futotta, így sorsa is eldöntetett. Költőnö lett belőle. Hogy másokat meg miféle fordulat vezérelt a vászon elé vagy ki tudja, honnan hová; biztos, hogy életük sok esetben a véletleneken múlott. A költő ül a papír előtt, és az álmait jeleníti meg. A festő a vásznakon élete naplóját örökíti. A pékmester kenyeret süt, vállalatot alapít, a taxis nyomdát működtet, hirdetések özönét röpíti szerteszét, a butikos megnyitja ötödik üzletét. Valahol, valamilyen formában minden ember érték, talán művész is, még akkor is, ha sohasem derül ez ki igazán. Opika és Rozó jó barátok. Tisztes nevük hangzása talá­lóan sugározza egész lényüket: az őszinteséget, a szerénysé­get, kapott kincseik vállalását, az egymással ellentétesnek látszó, ám a másikkal mégis jól harmonizáló, két asszonyi karaktert. Művészek ők. A természet gyermekének, az embernek szerelmesei. Egy költő és egy festő. Közös köny­vük belépett nemrég az életünkbe, és naponta újracsodál- kozásra késztet bennünket. Opika, művésznevén Bede Anna és Rozó, hivatalos ne­vén Koszta Rozália a békési könyvtár költészetnapi vendé­gei voltak. Az ő gondolataikkal idézzük meg a találkozást. Rozó; — ,,B ozó tbó1 csillag parázs­lik”—a könyv husznöt éves barátságunk szülötte. Inspi­rátora és terve­zője Kállai Jú­lia. Anna: — Decemberben jelent meg a Tevan Kiadó gondozásá­ban, a Békési Költségvetési Üzem kivitele­zésével. Azóta levelek százai érkeznek hoz­zánk gratuláló sorokkal. Verssorok: „Két festőnő­vel sétáltam tegnap. Raj­zolták kanya­rulatait az útnak... Én meg csak az időt láttam, ...a hátunk mögött elporlott évezredek lenyoma­tát.” Vásznak: Hegy tövében, Ha­rangvirágok, Ház Ajtósfalván, Magányos házikó. Anna: — Az indíttatásunk közös gyökerekre nyúlik vissza. A természet szeretete, a falusi világ utáni vágyakozás, a leve­gő, napfény, a gyümölcsök, az emberi tekintetek éltető melege mindkettőnknek útravalót adott. Rozó: — Nekem Gyula és környéke, Annának a Tápió-vi- dék jelentette a forrást. És az az ősök iránti szeretet és tisztelet, melyre a szüléink tanítottak ben­nünket. Nélkülük semmik sem lennénk. Vásznak: Emlékezés, Déd­anyám lányaival. Bajuszos férfi, Ketten. Verssorok: „Hallod apóka, ...tüzet kell rakni, főzni lágy ét­ket, levetni kendőt, gondot és vétket, kérni halkabb holnapot.” Anna: — A szőlőhegyen, Kispándon — ahol gyermekko­romban laktunk — nem volt ka­tolikus templom. A püspök a nagyszobánkat szentelte fel, sokszor a pap helyett a nagyma­ma tartotta a falubélieknek az istentiszteletet. Esténként a tor­nácon zsoltárokat énekeltünk, odafönn csillagok ragyogtak. Rozó: — Akkortájt több időnk jutott mindenre. Újvári­ban nőttem fel. Számomra a fa­lusi élet volt a paradicsom. Meg­figyelhettem az emberek arcát, járását, ruhájuk suhogását, egész életüket. Verssorok: „Korlát, áttörhe- tetlen tart mindenkit keretben. Valahol vár egy végcél, mely még ma érthetetlen.” Vásznak: Leányportré, Menyasszony, Leány csészével, Útközben (Pihenő asszony). Anna: — A haláltól nem fé­lek, jó a lekiismeretem. Amit tudtam, úgy érzem, elvégeztem. Szeretem a munkámat, legyen az önálló vers vagy műfordítás. Mindig is érde­kelt a finn-ugor népek költésze­te, legnagyobb élő képviselő­jük, Juvan Sesz- talov jó barátom. Húsz év alatt a csuvas, kirgiz, lapp és mordvin népek eposzait ültettem át ma­gyarra, közben bejártam Szibé­riát, Kínát, Mon­góliát. Ami a legfontosabb: nem kellett soha­sem hazudnom! Rozó: — A főiskolán az em­ber mindent megtanul. Aztán kezdődik a harc. A festékekkel, a vászonnal, ön­magunkkal. Sze­lektálunk, és las­san letisztul minden. Az ember rájön a síkok-foltok-vonalak ízére. Örülök, hogy csinálhat­tam valamit. Az érdeklődést sze­retném megtartani, ami az élet­hez köt! Verssorok: „Teát iszom, fel­hőn ülök. A lótuszon harmat volt éltem.” Anna: — Versre ma alig van igény, pedig az írók, költők ké­szítik elő a társadalmat a válto­zásokra... Rozó: — Könyvünkkel nem akartuk felforgatni a világot. Megfogalmaztuk emlékeinket, hol a vers, hol a kép született előbb. Valami megnyugvást szerettünk volna adni ebben a zajos világban. Reményt. „Ifjú lovas holdfényben”: „Hiszen te érted amit mondok, eleget voltunk nyomorultak — felejtsük a sok rossz bolondot, a tunya múltat. A ködből kibomlik a város, a bozótból csillag pa­rázslik, robogunk egy dalos-vi­rágos feltámadásig...” Bíró László versei: Művészek a festő szerint az egyensúly lényege a színek harmóniája, a zenész csak húzta, mert fő a folytonosság, a költő eldobta tollát és kutatni kezdett gondolatkamrájában hátha talál még egy romlatlan emléket a múlt véres roncsai közt Magánykép Annyira magányos vagyok mint egy zárójel melyben nincsen semmi annyira gondterhelt vagyok hogy zárójelbe kéne tenni. Óhaj Fémcsőrével megkopogtatja sorsom az elridegült élet nyolc mázsa infláció helyett öt deka optimizmust kérek. Emlékvers '■ megvillan emléked könnyedzik a szó s a nedves múltból kihajt egy verscsomó Sikerkönyvek Mától a mozikban FILOFAX avagy a Sor> Könyve Ha fi'fvtrd. elvesztél. A Különleges állatok. Rekor­dok az állatvilágból olyan könyv, amelyet felnőtt és gyermek egy­aránt nagy élvezettel forgathat, amelyet igazi öröm kézbe venni. A világ legfurcsább és legcsodá­latosabb emlőseinek, madarai­nak, halainak és rovarainak gyűj­teménye ez a mű; minden fejeze­tét kiváló kutatók, tudósok, a témák neves specialistái írták. Bemutatják a vadvilág több mint 200 nagyon különös teremtmé­nyét, azok jellemzőit, magatartá­sát, elterjedési területét, élőhe­lyét, szaporodási módját. A szárnyak nélkül repülő óriás mókusról, a kizárólag eukalip­tuszlevelet fogyasztó koaláról, a szájában erős idegmérget terme­lő és ettől halálos harapású cik- kányról, az emlősvilág Casano­vájáról, azaz a Tamariszkusz egérről — bavallom — most ol­vastam először. Ugyancsak új­donság volt számomra, amit a rozsomákról, az erdők fenevad­járól, a magát éjszakára a tengeri moszatok hajtásaival lekötöző vidráról, a világ tetején élő hó­párducról vagy amit a 40 tagú háremet tartó medvefókáról eb­ből a könyvből megtudtam. S fantasztikus a Föld leghatalma­sabb állatairól, a több mint 33 méter hosszú és 190 tonnás kék­bálnáról meg az okos, kedves delfinekről szóló fejezet. Az állatok­ról készült minden fény­kép mester­munka, csodá­latos. A Nép­szava Kiadó Vállalat Ság- vári Nyomdája nagyon szép könyvvel aján­dékozta meg az álatvilágot kedvelő olva­sókat. S mint minden szép, értékes darab, ez a könyv is elég drága, de tartalmát és küllemét te­kintve kivéte­lesen nem kell sajnálnunk rá a pénzt. A féktelenül életvidám csir­kefogó jól megérdemelt (ámde enyhe) börtönbüntetésének utol­só napjait töltve egy telefonos játékban két jegyet nyer kedvenc csapata SORSDÖNTŐ mérkő­zésére. Mivel a fogdából nincs kimenő, fondorlatos módon megszervezi oda- és visszaszö- kését. Aki mer, az nyer! — időt és életet, ha mindjárt a másét is. Nem csellel és nem erővel, ha­nem a vakszerencse segítségé­vel. A többi már csak találé­konyság kérdése... Hősünk mindjárt szökése leg­elején talál egy FILOFAX-ot, mely egy komoly reklámmana- ger teljes személyi iratállomá­nyát (hitelkártyákkal nyomaté­kosított személyazonosságát) tartalmazza, valamint egy hétvé­gi luxuspalota és egy álomautó kulcsait. Az élelmes fickó habo­zás nélkül belebújik az ismeret­len figura bőrébe, beköltözik annak lakásába és — elég furcsa stílusban — „felvállalja” mun­káját. A japán üzleti partnert eleinte meglepi a reklámügynök lezser rámenőssége, s a börtön­koszt minőségét illető alapos tá­jékozottsága. De minden jó, ha jó a vége... ____! ___________ K ÜLÖNLEGES Állatok N. K.

Next

/
Thumbnails
Contents