Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-20-21 / 92. szám
1991. április 20-21., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM REKES MEGYEI HÍRLAP A Leonardo-mítosz Madonnát festett Mátyás királynak Sorok, sorsok, vásznak Anna és Rozó Isteni és csodálatos elme volt, s mivel remekül értett a geometriához, nemcsak szoborműveket alkotott, hanem sok építési tervet is fölvázolt, alaprajzot s egyéb épületterveket. Ifjú fővel elsőként fejtette ki, hogy gátak közé kellene szorítani az Amo folyó Pisa és Firenze közötti szakaszát; vízierővel működő malmokat, kallózókat és gépeket tervezett, s mivel a festészetet választotta hivatásának, nagyon sokat gyakorolta a természet után való ábrázolást — írja híres életrajzában Vasari Leonardóról. És mintha ez az ötszáz éves életrajz folytatódna most a Széchenyi Könyvtárban, az Aktualitás és mítosz című kiállítás is egységben tárgyalja a festő, a szobrász, a grafikus meg a mérnök, az anatómus, a geológus, a botanikus, a feltaláló, a filozófus, a repülést és az optikai jelenségeket kutató Leonardo életművét. Az Olasz Kultúrintézet és az Országos Széchenyi Könyvtár a magyarországi olasz kulturális napok alkalmából igazi attraktív tárlatot állított össze, amelyen felvonultatja a reneszánsz legnagyobb alakjának alkotásait. Ére- deti Leonardo festményeket, leheletfinom rajzokat, tanulmányokat, metszeteket, másolatokat, olasz, magyar és angol gyűjteményekből. Láthatunk mérnöki rajzokat, építészeti terveket és rekonstruált modelleket, anatómiai tanulmányokat, betűterveket, térképeket, a művész első önéletrajzát, korabeli kéziratokat. A kiállítást összeállító Alessandro Vezzosi professzor, a firenzei Museo Ideale igazgatója feltárta és dokumentálta Leonardo da Vinci életművének magyar vonatkozásait is. Nemcsak azáltal, hogy részletesen elemezte Leonardónak a magyarországi gyűjteményekben lévő alkotásait, hanem bemutatja azokat a dokumentumokat is, amelyek bizonyítják: az itáliai reneszánsz festőfejedelme, ha nem is járt Magyarországon, ismerte, számon tartotta országunkat. Bemutatják azokat a térképeket, amelyeken Leonardo lerajzolta Magyarországot, a Kárpátok vonulatát, a Duna folyását. Megtudhatjuk e kiállításon, hogy barátai és tanítványai révén Leonardo kapcsolatban állt Mátyás udvarával, s hogy egy Madonna képet is festett a királynak. Feltárta a kutatás, hogy Leonardo motívumai jelennek meg egy farkashidai palota kerámia padozatán. Leonardóról már a kortársak is ámulattal beszéltek, írtak. Azóta is megszámlálhatatlanul sok könyv, tanulmány foglalkozik rejtélyes életével és kimeríthetetlenül gazdag munkásságával. E kiállításra is megjelentettek egy igényes és az újabb kutatások eredményeit reprezentáló katalógust. (Kádár) Emelő gépezet óriás ágyúk szállítására Kéztanulmányok (ezüstvesszőrajz) A háború groteszk helyzeteket tud teremteni. Opika a negyvenes években azért nem lett előadóművész, mert az oroszok fegyvernek nézték a cselló tokját, és szőröstül- bőröstül-gordonkástul összetörték az egészet. S mert tulajdonosának az akkori inflációs időkben csupán ceruzára futotta, így sorsa is eldöntetett. Költőnö lett belőle. Hogy másokat meg miféle fordulat vezérelt a vászon elé vagy ki tudja, honnan hová; biztos, hogy életük sok esetben a véletleneken múlott. A költő ül a papír előtt, és az álmait jeleníti meg. A festő a vásznakon élete naplóját örökíti. A pékmester kenyeret süt, vállalatot alapít, a taxis nyomdát működtet, hirdetések özönét röpíti szerteszét, a butikos megnyitja ötödik üzletét. Valahol, valamilyen formában minden ember érték, talán művész is, még akkor is, ha sohasem derül ez ki igazán. Opika és Rozó jó barátok. Tisztes nevük hangzása találóan sugározza egész lényüket: az őszinteséget, a szerénységet, kapott kincseik vállalását, az egymással ellentétesnek látszó, ám a másikkal mégis jól harmonizáló, két asszonyi karaktert. Művészek ők. A természet gyermekének, az embernek szerelmesei. Egy költő és egy festő. Közös könyvük belépett nemrég az életünkbe, és naponta újracsodál- kozásra késztet bennünket. Opika, művésznevén Bede Anna és Rozó, hivatalos nevén Koszta Rozália a békési könyvtár költészetnapi vendégei voltak. Az ő gondolataikkal idézzük meg a találkozást. Rozó; — ,,B ozó tbó1 csillag parázslik”—a könyv husznöt éves barátságunk szülötte. Inspirátora és tervezője Kállai Júlia. Anna: — Decemberben jelent meg a Tevan Kiadó gondozásában, a Békési Költségvetési Üzem kivitelezésével. Azóta levelek százai érkeznek hozzánk gratuláló sorokkal. Verssorok: „Két festőnővel sétáltam tegnap. Rajzolták kanyarulatait az útnak... Én meg csak az időt láttam, ...a hátunk mögött elporlott évezredek lenyomatát.” Vásznak: Hegy tövében, Harangvirágok, Ház Ajtósfalván, Magányos házikó. Anna: — Az indíttatásunk közös gyökerekre nyúlik vissza. A természet szeretete, a falusi világ utáni vágyakozás, a levegő, napfény, a gyümölcsök, az emberi tekintetek éltető melege mindkettőnknek útravalót adott. Rozó: — Nekem Gyula és környéke, Annának a Tápió-vi- dék jelentette a forrást. És az az ősök iránti szeretet és tisztelet, melyre a szüléink tanítottak bennünket. Nélkülük semmik sem lennénk. Vásznak: Emlékezés, Dédanyám lányaival. Bajuszos férfi, Ketten. Verssorok: „Hallod apóka, ...tüzet kell rakni, főzni lágy étket, levetni kendőt, gondot és vétket, kérni halkabb holnapot.” Anna: — A szőlőhegyen, Kispándon — ahol gyermekkoromban laktunk — nem volt katolikus templom. A püspök a nagyszobánkat szentelte fel, sokszor a pap helyett a nagymama tartotta a falubélieknek az istentiszteletet. Esténként a tornácon zsoltárokat énekeltünk, odafönn csillagok ragyogtak. Rozó: — Akkortájt több időnk jutott mindenre. Újváriban nőttem fel. Számomra a falusi élet volt a paradicsom. Megfigyelhettem az emberek arcát, járását, ruhájuk suhogását, egész életüket. Verssorok: „Korlát, áttörhe- tetlen tart mindenkit keretben. Valahol vár egy végcél, mely még ma érthetetlen.” Vásznak: Leányportré, Menyasszony, Leány csészével, Útközben (Pihenő asszony). Anna: — A haláltól nem félek, jó a lekiismeretem. Amit tudtam, úgy érzem, elvégeztem. Szeretem a munkámat, legyen az önálló vers vagy műfordítás. Mindig is érdekelt a finn-ugor népek költészete, legnagyobb élő képviselőjük, Juvan Sesz- talov jó barátom. Húsz év alatt a csuvas, kirgiz, lapp és mordvin népek eposzait ültettem át magyarra, közben bejártam Szibériát, Kínát, Mongóliát. Ami a legfontosabb: nem kellett sohasem hazudnom! Rozó: — A főiskolán az ember mindent megtanul. Aztán kezdődik a harc. A festékekkel, a vászonnal, önmagunkkal. Szelektálunk, és lassan letisztul minden. Az ember rájön a síkok-foltok-vonalak ízére. Örülök, hogy csinálhattam valamit. Az érdeklődést szeretném megtartani, ami az élethez köt! Verssorok: „Teát iszom, felhőn ülök. A lótuszon harmat volt éltem.” Anna: — Versre ma alig van igény, pedig az írók, költők készítik elő a társadalmat a változásokra... Rozó: — Könyvünkkel nem akartuk felforgatni a világot. Megfogalmaztuk emlékeinket, hol a vers, hol a kép született előbb. Valami megnyugvást szerettünk volna adni ebben a zajos világban. Reményt. „Ifjú lovas holdfényben”: „Hiszen te érted amit mondok, eleget voltunk nyomorultak — felejtsük a sok rossz bolondot, a tunya múltat. A ködből kibomlik a város, a bozótból csillag parázslik, robogunk egy dalos-virágos feltámadásig...” Bíró László versei: Művészek a festő szerint az egyensúly lényege a színek harmóniája, a zenész csak húzta, mert fő a folytonosság, a költő eldobta tollát és kutatni kezdett gondolatkamrájában hátha talál még egy romlatlan emléket a múlt véres roncsai közt Magánykép Annyira magányos vagyok mint egy zárójel melyben nincsen semmi annyira gondterhelt vagyok hogy zárójelbe kéne tenni. Óhaj Fémcsőrével megkopogtatja sorsom az elridegült élet nyolc mázsa infláció helyett öt deka optimizmust kérek. Emlékvers '■ megvillan emléked könnyedzik a szó s a nedves múltból kihajt egy verscsomó Sikerkönyvek Mától a mozikban FILOFAX avagy a Sor> Könyve Ha fi'fvtrd. elvesztél. A Különleges állatok. Rekordok az állatvilágból olyan könyv, amelyet felnőtt és gyermek egyaránt nagy élvezettel forgathat, amelyet igazi öröm kézbe venni. A világ legfurcsább és legcsodálatosabb emlőseinek, madarainak, halainak és rovarainak gyűjteménye ez a mű; minden fejezetét kiváló kutatók, tudósok, a témák neves specialistái írták. Bemutatják a vadvilág több mint 200 nagyon különös teremtményét, azok jellemzőit, magatartását, elterjedési területét, élőhelyét, szaporodási módját. A szárnyak nélkül repülő óriás mókusról, a kizárólag eukaliptuszlevelet fogyasztó koaláról, a szájában erős idegmérget termelő és ettől halálos harapású cik- kányról, az emlősvilág Casanovájáról, azaz a Tamariszkusz egérről — bavallom — most olvastam először. Ugyancsak újdonság volt számomra, amit a rozsomákról, az erdők fenevadjáról, a magát éjszakára a tengeri moszatok hajtásaival lekötöző vidráról, a világ tetején élő hópárducról vagy amit a 40 tagú háremet tartó medvefókáról ebből a könyvből megtudtam. S fantasztikus a Föld leghatalmasabb állatairól, a több mint 33 méter hosszú és 190 tonnás kékbálnáról meg az okos, kedves delfinekről szóló fejezet. Az állatokról készült minden fénykép mestermunka, csodálatos. A Népszava Kiadó Vállalat Ság- vári Nyomdája nagyon szép könyvvel ajándékozta meg az álatvilágot kedvelő olvasókat. S mint minden szép, értékes darab, ez a könyv is elég drága, de tartalmát és küllemét tekintve kivételesen nem kell sajnálnunk rá a pénzt. A féktelenül életvidám csirkefogó jól megérdemelt (ámde enyhe) börtönbüntetésének utolsó napjait töltve egy telefonos játékban két jegyet nyer kedvenc csapata SORSDÖNTŐ mérkőzésére. Mivel a fogdából nincs kimenő, fondorlatos módon megszervezi oda- és visszaszö- kését. Aki mer, az nyer! — időt és életet, ha mindjárt a másét is. Nem csellel és nem erővel, hanem a vakszerencse segítségével. A többi már csak találékonyság kérdése... Hősünk mindjárt szökése legelején talál egy FILOFAX-ot, mely egy komoly reklámmana- ger teljes személyi iratállományát (hitelkártyákkal nyomatékosított személyazonosságát) tartalmazza, valamint egy hétvégi luxuspalota és egy álomautó kulcsait. Az élelmes fickó habozás nélkül belebújik az ismeretlen figura bőrébe, beköltözik annak lakásába és — elég furcsa stílusban — „felvállalja” munkáját. A japán üzleti partnert eleinte meglepi a reklámügynök lezser rámenőssége, s a börtönkoszt minőségét illető alapos tájékozottsága. De minden jó, ha jó a vége... ____! ___________ K ÜLÖNLEGES Állatok N. K.
