Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-20-21 / 92. szám
MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1991. április 20-21., szombat-vasárnap Kettős kötődés Szerzetesrendek Magyarországon VII. Nem a törvényen múlik Ladislav Ballek Békéscsabán Kovács Erszébet Békéscsaba vendége volt az elmúlt héten Ladislav Ballek szlovák író, szerzői estjét a Magyarországi Szlovákok Szövetsége és a Békés Megyei Könyvtár szervezte. A találkozó helyszínéül nem véletlenül választották a Phaedra filmszínház kamaratermét, hiszen Bal lek Posta délen című novellásköte- téből szlovák nyelvű film készült, ezt vetítették le a szépszámú közönségnek. Az írót Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész mutatta be. A baráti hangulatú rendezvényen részt vett Rudolf Chmel’, Csehszlovákia budapesti nagykövete, Jakab Róbertné, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke, Ladislav Szerdahelyi, az Irodalmi Alap igazgatója és Karol Wlachovsky, a Csehszlovák Kulturális Központ igazgatója. A filmbemutató és az író-olvasó találkozó megrendezését a kulturális központ javasolta. A film és az irodalmi mű címében szereplő Dél Dél-Szlová- kiát jelenti, a határmenti magyarság és szlovákság együttélésével foglalkozik a film, és természetesen ez a novellák témája is. A kétnyelvű beszélgetésen a csabai szlovákság szinte minden korosztálya képviseltette magát, és számos kérdés vetődött fel a kettős kötődéssel kapcsolatban. Az író vendéget megkérdezték arról, hogyan látja a mai magyarországi szlovákság életét. Azzal, hogy valaki magyar, szlovák, tót vagy zsidó, még semmit sem mondtunk el az emberről — vélekedett Ballek. — Ha viszont azt mondjuk, hogy dolgos, becsületes, tisztességes vagy csavargó, az már minősítés. Nem törvény kérdése, hogy két vagy több nép hogyan él együtt. Ezt a problémát a törvény nem tudja megoldani, csak a kölcsönös rokon- szenv, a segítségnyújtás, a tolerancia. „A kettős kötődésű emberek ugyanabba a templomba járnak és ugyanaz a temetőjük is” — mondta többek között Ladislav Ballek békéscsabai szerzői estjén. N. K. Gyulai adatok A varsói archívumtól a lichtensteini hercegekig A történelmi kutatás lényeges eleme az összes létező forrás felkutatása és elemzése. E folyamat különösen fontos Békés megye esetében, ahol a régi korokra vonatkozó írott történelmi források elenyésztek. Az 1683-ban megindult utolsó nagy török roham Európa ellen Bécs alatt kudarcba fulladt, majd 1686-ban a szövetségesek nem kis magyar segítséggel felszabadították Budát. A háború egyik további állomása Gyula várának ostroma volt. Igaz, a vár nem jelentett az ostromlók számára nagy akadályt. A gyulai bástyák igen rossz állapotban voltak, főképp egy lőporraktár korábbi robbanása következtében. Természetesen a felszabadító háború ezen állomása is érdeklődésre tarthatott számot, mivel egy-egy vár visszafoglalása újabb lépést jelentett a török hatalom megtörése útján. Ezen érdeklődés még csak fokozódott Lengyelországban, amely tényleges résztvevője volt a törökellenes szövetségnek. A Varsói Archívum Glowne Akt Dawnyek birtokában vannak a Százuka alkancellárhoz befutott jelentések. Ezek között található egy 1693. november 1- jén kelt jelentés, amely beszámol a Gyula környékben folyó hadieseményekről, amelyek a vár ostromát megelőzték, illetve előkészítették. A kilátástalan védelem arra késztette a helyőrség parancsnokait, hogy 1694 decemberében tárgyalásokba kezdjenek, majd 1695. január 12-én átadták a várat a szegedi vár élén álló tábornoknak. Igen érdekes mű Jacobus Pieters Antwerpenben 1684-ben megjelent műve, amely 108 város, illetve vár képét is tartalmazza. Ma a könyv már nagy ritkaságnak §zámít, s tudomásunk szerint egyik példánya Brüsszelben, másik pedig Stockholmban található. Állítólag egy példány a Lichtensteini hercegek birtokában (Vaduz) is van. A metszet még a török uralom idején készült, amit jelez a kép egyik sarkában található török is. A szerző valószínűleg nem ismerhette közvetlenül Gyulát, mivel a vár belső területén túlméretezte az épületeket. Mindenesetre helyesen állapítja meg a vár és a külváros kettősségét, és a Fehér-Körös folyását. A háttérbe meghúzódó dombok azonban már csak dísznek tekinthetők. A felszabadító háborúk időszaka számos forrásanyagot rejt még magában a különböző európai levéltárakban. Glück Jenő Kolduló és betegápoló barátok A ferencesek Ki ne ismerné a barna barátcsuhás, kámzsás, tonzúrás, sarut viselő ferencrendi szerzetes jellegzetes alakját legalább valamilyen ábrázolásról? Mintha egyenesen a középkorból lépne elénk... A ferencesek rendjét Assisi Szent Ferenc alapította. 1210-ben kérte a pápától szabályzatának megerősítését. III. Ince pápa először vonakodott a jóváhagyástól, ám álmában összedőlni látta a lateráni bazilikát, amelyet egy koldusféle ember néhány társával megtámasztott és megóvott az összedőléstől. A pápa a koldusban felisA rendet két erő formálta: az alapító szelleme és az egyház rendszerező törekvése. Assisi Ferenc a szabadságot, az evangéliumi élet gondtalanságát, s a tökéletes szegénységet hirdette. Kunyhókban laktak, énekelve kóboroltak erdőn-mezőn-váro- son át. Az egyházjogi rendszerezés viszont klauzurás kőkolostorokat akart. Ez a két irányzat megosztotta a rendet, s 1517- ben a pápa függetlenítette egymástól a két különböző irányzatot: az eredeti szegénység érvényesült az ovszervánsok (megtartók), míg a másik irányzat lett úrrá a konventuálisok (minoriták) pártjában. Később az ob- szervánsok kebelében újabb szigorítást követelők léptek fel, s a Szentszék engedelmével 1619- ben ezek is külön—a kapucinus — rendbe tömörültek. A ferencesek II. Endre királyunk uralkodása idejében telepedtek le hazánkban. Első kolostoruk 1228-ban épült Esztergomban. A rend elterjedésére jellemző, hogy 1232-ben már külön magyar provinciájuk volt. A ferencrendi barátok története könyvtárakat tölthetne meg, róluk szóló ismeretanyag bősége zavarba ejtő. Akármelyik korszakához nyúlunk hazánk történetének, mindenütt találkozunk e kolduló szervezet testvéreivel. Az Omagyar Má- ria-siralomtól, amely ferences barát verse, Temesvári Pelbár- ton át, akinek történeti és hittudományi munkái négy évtized alatt 90 kiadást értek meg, Las- kai Osvátig, Kapisztrán Szent Jánosig, Tömöri Pálig, és számtalan ferencesig, akiknek talán merte Assisi Ferencet, s másnap jóváhagyta a rendi szabályzatot. Assisi Ferenc és társai tüstént megkezdték a munkát, ami az addigi, kolostorokban visszahúzódó szerzetesi életmódhoz képest meghökkentően új stílusú volt: a világban jártak-keltek, elsősorban a szegényekkel keresték a kapcsolatot, s hirdették az evangéliumot. A népszerzetesség a ferenceseknek napjainkig érvényes, sajátos jellege. Ok az igazi kolduló barátok. A rend reguláját véglegesen III. Honorius pápa erősítette meg 1223-ban. oszlatta a magyar nép nevében törvénykező állam. 1950-ben csak a kapisztrán rendtartomány kapott korlátozott működési engedélyt: Esztergomban és Szentendrén vezethetnek gimnáziumot. még a nevét sem ismerjük, pedig életüket adták a hitért, a’magyarságért hazánkba költözésüktől a XX. századközepéig, Kis Szalé- zig... Természetesen a ferencesek minden nálunk dolgozó ágát felA ferencrendiek volt pécsi temploma és kolostora (A szerző felvétele) Szent György napján a Gellért-hegyen gyülekeztek. A boszorkányhit alapja a varázsolásokkal okozható szerencsétlenségektől, károktól való félelem. Mindenütt és mindenkor megvolt az a hit, hogy bizonyos egyének a szokott emberi képességeket meghaladó, természetfeletti hatalommal rendelkeznek, s démonok támogatásával vagy titkos tudományok segítségével mindenkit meggyógyíthatnak vagy megronthatnak, károkat okozhatnak. E hit szerint a boszorkány az ördöggel szövetséget köt, magát az ördög szolgálatára kötelezi. E szövetségkötés többnyire a boszorkányok és ördögök nagygyűlésén történik, ahová a boszorkányok repülve; seprűkön, botokon, állatokon ülve érkeznek. A magyar boszorkányoknak két fő ünnepe van: Szent György napja és Luca napja. Az előbbi azért, mert a tavasz érkeztével ekkor hajtják ki először az állatokat a friss fűre, s köztudomású, hogy a boszorkányok rontó ereje sok tekintetben az állatokra irányul: főként a tejhaszon elvételére. Szent György napján a Gellérthegyen tartottak országos tanácskozást... Megyeszerte kötetnyi hiedelemmondát gyűjtöttem róluk, ezekből közlök néhányat — előzetesként. Beck Zoltán A megpatkolt boszorkány Egy özvegyasszony, kinek kovács volt a féjre, folytatta az ura mesterségét. Felfogadott két inast. A legények, bár elég jól táplálkoztak, mégis mindig soványak voltak. Egyik éjszaka az egyik legény zajra ébredt. Látta, hogy az öregasszony leakasztott egy kantárt a szegről és azt a társa nyakába vágta. A társa abban a pillanatban lóvá változott. Az öregasszony fölült rá és el vágtatott, csak hajnalban jött haza. Következő éjszaka az a fiú ébredt fel, akit az előző éjszaka lovagolt az öregasszony és látta, hogy most a társa nyakába vágta a kantárt. Harmadik éjszaka nem aludtak el, hanem várták az öregasz- szonyt. Mikor bejött, lefogták, nyakába tették a kantárt, s most ő változott lóvá. Kivezették a műhelybe és megpatkolták. Ezután kivették a nyakából a kantárt, mire visszaváltozott asszonnyá. Kezén, lábán rajta volt a patkó. Másnap belehalt a sebeibe. Orosháza A boszorkányok almája Egy fiatalasszony kiment az udvarra. Nagy forgószél támadt, fölkapta és elvitte. Mikor letette, egy kertben találta magát. Körülötte boszorkányok hada ugrált, táncolt söprűnyélen. Azt mondták a fiatalasszonynak, hogy lát ebben a kertben sok almafát, de nehogy merjen a fáról almát venni, mert azt nem szabad. Az asszony sétált a kertben, és sok szép almát látott. Mikor a kisfiára gondolt, nem bírta ki, hogy le ne vegyen egyet. Leszakított hát egy almát, és a zsebébe dugta. Amikor hazaért, oda akarta adni a kisfiának, de a legnagyobb csodálkozására egy göröngyöt talált csak a zsebében. Szöllőspuszta
