Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-09 / 58. szám
1991. március 9., szombat laNdUkfitH Hepiend nincs? Szerzetesrendek Magyarországon I. B(v)érre menü harc a múzeumi szervezetnél Lassan lecsillapulnak a kedélyek a Békés Megyei Múzeumi Igazgatóság házatáján. Az érintettek napirendre tértek az ügy felett, a bérre — vérre? — menő vita elcsitult. Hogy minek mégis visszaidézni az eseményeket? Tanulságul. Inflációs időket élünk. Itt is, ott is napirendre kerül a bérrendezés. És a döntés előtt bizony illik meghallgatni a munkahelyek érdekvédelmi szervezeteinek képviselőit. A Köz- művelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezete így fogalmaz: „Az intézményi bérfejlesztési elosztási tervek kialakításánál és meghatározásánál a szervezeti egyetértési jogot a taggyűlés (bizalmi testületi ülés, bizalmi csoportülés) gyakorolja.” E mellett olyan differenciálást javasoltak, mely az adott intézményt meghatározó profilú szakembereknek kedvez elsősorban, figyelembe véve az intézménynél ledolgozott idejüket is. E rövid bevezető után lássuk, mi történt a megyei múzeumi igazgatóságon? Dr. Szénászky Júlia, a KKDSZ megyei ügyvivője így emlékezik : Manyi jogon — Ahhoz, hogy ezt a húsz százalékos béremelést a KKDSZ ajánlásai szerint adják meg, tájékozódnunk kellett arról, ki mennyit keres, ki hány éve van itt, kinek milyen végzettsége van. Mindezt számba véve, a bi- zaimikkal s a titkárral egyeztetve kidolgoztunk egy — a nyugdíjak emeléséhez hasonló — bérfejlesztési módszert. Ennek lényege, hogy a legmagasabb és a legalacsonyabb keresetűek bérét kicsit közelebb hozzuk egymáshoz. Szükség volt erre, hiszen az 51 dolgozó közül (akik nem nyugdíjasok) 37-nek tízezer forint alatt volt a keresete. Ugyanakkor mások, az évek óta jellemző gyakorlat miatt — a menetrendszerű, százalékos, nem differenciált emelésekre gondolok — messze elhúztak a többségtől. Nos, az olló szárait szerettük volna közelebb hozni. — Feltételesen fogalmazott. Nem sikerült érvényesíteni a bizalmiak elképzeléseit? — Az első nekirugaszkodás után tovább kellett pontosítani az anyagot, ám az elveken nem változtattunk továbbra sem. Az eredmény: a 120 dolgozóból, mert nyugdíjasokkal együtt ennyien vagyunk, négyen jártak volna rosszabbul, ha elfogadják ajánlásunkat. További öt embernek mindegy lett volna, hogy így, vagy a szokásos húsz százalékkal számolnak. A többiek mind magasabb fizetést kaptak volna, ha tárgyalási alapnak elfogadják, amit az asztalra teszünk. De nem fogadták el. összehívtak egy értekezletet, melyen ki tudja, milyen meggondolásból a bizalmik mellett részt vettek a vezetők, az osztály- vezetők, a vidéki múzeumok vezetői... Elmondtam, mit szeretnénk, mások is véleményt mondtak, aztán a gazdasági vezető azt a listát tette elénk, melyen alanyi jogon húsz százalékos a béremelés. Közölte, hogy a mi adataink nem stimmelnek, és a listát egyébként is délig le kell adni a lakénak, különben nincs béremelés ... Szóval, amit addig csináltunk, macska-egér játék volt, a régi módszer, hogy kész tények elé állítják a társaságot, ezúttal is bevált. Leszavaztak... Pontatlan lista A szakszervezeti titkár is a szakszervezeti bizottság javaslata ellen szavazott. Hogy ez hogyan történhetett? Megkérdeztük tőle, Kovács Gábortól. — Már akkor nem értettem egyet a testület állás- foglalásával, amikor az elkészült. De úgy voltam vele, ha a többiek így tartják jónak, hát legyen, aláírom. — Mi volt a gondja a javasolt rendszerrel? — Hiányoltam, hogy az egyes dolgozók jó vagy rossz munkája nem érzékelhető javaslatunkban, s bíztam benne, hogy lesz lehetőségünk emberről emberre haladva, ezt is megfontolni. Sajnos, erre már nem volt idő, így maradt a húsz százalék mindenkinek. — És hol itt a munka szerinti differenciálás? — Ha akartuk a márciusi fizetésemelést, el kellett fogadjuk a gazdasági vezető által készített listát, mivel a mienk nem volt pontos... Hátrányes helyzetben Hogy miként fogadták a számukra — akárhogy is nézzük — hátrányosabb döntést a dolgozók? A gyulai megbízott múzeumigazgató, Németh Csaba szerint belenyugvással, pedig még a 20 százalékot sem kapták meg. „Jobban elő kellett volna készíteni ezt a dolgot. Ráadásul nagyon kicen- tizfék az időt.” Sonkoly János Szarvasról utazott arra a bizonyos értekezletre. „Mivel nálunk nincs bizalmi csoport, csak a magam nevében mondhatom el a véleményem: minden előre el volt döntve, kész listát írattak velünk alá.” Nagy Ágnes (a névegybeesés véletlen — a szerit.), az orosháziak bizalmija fél óra gondolkozás! időt kért, mielőtt válaszolt: „A szakszervezet által számfejtett ősz- szeg nagyobb volt, mint amennyi rendelkezésre állt, a számokat pontosítani idő hiányában nem lehetett. Egyébként is úgy érzem, a javasolt elosztási módszer nem ösztönzi jobb munkára a dolgozókat. Hogy a húsz százalék sem? Valóban, de ha már új módszert dolgozunk ki, annak tökéletesebbnek kellene lennie a réginél.” Végül egy békési vélemény, melyet Szűcs Irén múzeumigazgató levélben közölt az értekezlet résztvevőivel. (Sem ő, sem kolléganője nem tudott részt venni a tanácskozáson.) „A szakszervezet javaslatával egyetértettünk, bár voltak fenntartásaink. Hogy vegyék figyelembe a vezetői felelősségvállalást, a munkavégzés minőségét és így tovább és így tovább. Tulajdonképpen irreálisnak tűnt az egész...” Történetünk eddig tartott. És most eszembe jutott egy régi-régi sláger, mely — emlékeznek? — így fejeződött be: „Hepiend nincs? De van” ... s lön hepiend. A fizetésemelés. Nagy Agnes Bozsó János festőművész autodidakta módon tanult meg festeni és ugyanígy kezdett — népművészeti, iparművészeti, egy ház történeti — műtárgyakat is gyűjteni. Festményeiben az Alföld természeti szépségeit, kultúráját örökíti meg. Kecskeméten, ahol él és dolgozik, az ún. Klopka-házban festményei mellett az általa gyűjtött XV—XIX. századi korszakot bemutató műkincsek állandó kiállításon láthatók. E felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt szülővárosának ajándékozta. MTI-fotó — Hámor Szabolcs Kik a szerzetesek ? Pálosok ábrázolása (előtérben a pálosok címere) Napjainkban már egyre kevesebben emlékeznek azokra az időkre, amikor csaknem minden jelentősebb városban — esetenként nagyobb községben — működtek szerzetesek által fenntartott templomok, plébániák, iskolák, kollégiumok. Kik a szerzetesek, s ■ milyen szerzetesrendek működtek az utóbbi negyven évet megelőző századokban Magyarországon? Szerzetes — női vagy férfi — az, aki valamely szerzetben fogadalmat, azaz ígéretet tett Istennek, hogy követi az evangéliumi tanácsokat. nevezetesen vállalja a szegénységet, a tisztaságot és az engedelmességet Az ünnepélyes fogadalom élethosszig volt érvényes, az egyszerű fogadalom lehetett akár bizonyos időre szóló. A három szerzetesi fogadalom tartalma a következő: , a szerzetes elveszíti vagyonát, amit pedig szerzetessége alatt munkájával szerez, az a szerzetesrendé. Vállalja külön a tízparancsolat hatodik és a kilencedik pontjának a betartását (ne paráználkodj. felebarátod feleségét ne kívánd), továbbá megígéri, hogy törvényes elöljárójának engedelmeskedik. A szerzeteseket tömörítő szerzetesrendek azok az egy- házilag jóváhagyott testületek, amelyek a szerzetesség eszményét különleges alapszabályaik szerint, céljaik szemmeltartásával törekszenek megvalósítani. E célok és szabályok szerint vannak — férfi és női —, ún. igazi rendek (ordók) és egyszerű társulatok (kongregációk). továbbá megkülönböztetünk szemlélődő, tevékeny és vegyes (tevékeny és szemlélődő) rendeket. A hazánkban működő szerzetesrendek jelentős hatással voltak Magyarország keresztény-európai arculatának kialakítására, kezdve az Árpád-kori bencés hittérítőkön. az európai fejlettebb mezőgazdaságot és kertgazdálkodást meghonosító cisz- tereken, folytatva a lelki «életre, elmélkedésre nevelő, pálosokon, a harcos katolicizmust és tudományt hirdető jezsuitákon, a műveltséget, kultúrát terjesztő premontreiken át a XX. század közepéig a leánynevelésben, betegápol ásban kitűnő női rendekig Ügyszól- ván nem volt az életnek olyan területe, ahol ne tevékenykedett volna valamilyen szerzetesrend. (Ha tanítórend volt, 1948-ig, az egyházi iskolák államosításáig vagy 1950-ig a szerzetesrendek feloszlatásáig). Ez idő után mindössze hat fiú- és két leányiskolát tarthattak meg mégpedig a bencések Pannonhalmán és Győrött, a ferencesek Esztergomban és Szentendrén, a piaristák Budapesten és Kecskeméten. míg a Miasszonyunkról nevezett Iskolanővérek (Notre Dame) Budapesten és Debrecenben. A világ minden táján elterjedt sokszáz katolikus női és férfi szerzetesrend felsorolását meg sem kíséreljük. Magyarországon 25 férfi szerzetesrend működött, de ezek közül némelyik csak II. József hírhedt feloszlató rendeletéig. A női rendek száma 43 volt. A következőkben bemutatjuk azokat a szerzetesrendeket. amelyek tevékenysége hazánkban jelentős volt. Az egyetlen magyar alapítású rend: a pálosok A romai katolikus egyház egyetlen magyar alapítású szerzete, az „Első Remete Szent Pálról’' elnevezett, közismert nevén a pálosok szerzetesrendje. A pálosokat a később boldoggá avatott Ozséb, esztergomi kanonokból lett remete alapította. 1250 körül a pilisi erdőben, . ahol hat társával lakott a forrás mellett, a Szent Kereszt tiszteletére megalapította a Rend Főmonostorát...” __ írja G yöngyösi Gergely pálos szerzetes, a rend 16. századi történetírója. Özséb Esztergomban született előkelő szülőktől, s fiatalon papi pályára lépett, majd 1246-ban lemondott a kanonokj méltóságról, s néhány remetetársával a világtól elvonul- tan élt. 1263-ban Rómába utazott, ahol Aquinói Szent Tamás segítségével szerette volna elnyerni a pápa jóváhagyását ahhoz, hogy megalapíthassa a rendet. Ezt az engedélyt azonban csak 1308-ban, Gentilis bíboros, pápai követ látogatásakor kapta meg. Ettől az évtől beszélhetünk a pálosokról, mint (kiálló szerzetesrendről, amely a püspöki joghatóság alól kivéve, külön rendi szabályok, mégpedig Szent Ágoston regulája szerint, saját rendfőnök irányítása alatt, önállóan működött, s működik napjainkig. 1319-ben Lőrinc generálissal (rendfőnök- kel) kezdődött a pálosok aranykora. 14-15. századi uralkodóink, főpapjaink és főuraink sokat áldoztak a magyar rend felvirágoztatásáért. Kolostoraik száma már 1327-ben meghaladta a félszázat. Nagy Lajos királyunk Velencétől megszerezte számukra Remete Szent Pál földi maradványait, amelyet 1381-ben helyeztek el a budaszentlő- rinci kolostorukban. 1417-től csak az lehetett a hófehér kámzsát viselő pálosok rendfőnöke, akit a Magyarországon tartott nagykáptalan választott meg. „Ha valaki élő szenteket akar látni — irta Kapísztrán Szent János a Márianosztrán lett látogatása után —, az jöjjön a márianosztrai kolostorba.” A török hódoltság kezdetén Magyarországon 170 pálos kolostorban éltek a fehér kámzsás remetebárátok. Lelkipásztorkodás, hittérítés, tanítás, az irodalom és a művészetek művelése terén a rend jelentős tényezőjévé vált hazánk életének. A nemzeti irodalom művelése különösen is jellemezte őket: pálos barát volt a bibliafordító Báthory László, a történetíró Gyöngyösi Gergely és Tatay Antal, a vértanú, Csepellényi György; később Ányos Pál, Virág Benedek, Verseghy Ferenc. A jezsuiták méllett pálosok tanítottak a híres nagyszombati egyetemen is. Még egy jeles államférfiút is adtak a nemzetnek Martinuzzi (Utyeszenits) Fráter György bíboros, esztergomi érsek személyében. A rend virágzását a török megjelenése taposta el. 1600-ban magyar földön mindössze hat kolostoruk maradt. Miután azonban a rend még a középkor folyamán fél Európában elterjedt (Németországban, Lengyelországban, Portugáliában és Spanyol- országban voltak kolostoraik), a török kiűzése után a szerzet a külföldi pálos testvérek segítségével hamarosan talpraállt. Újonnan létesített iskoláik népszerűsége és keresettsége nőttön nőtt. A pálosok a nemzet sze- retetében fokozatosan visszaszerezték azt a kiváltságos helyet, amelyet a mohácsi vész előtt élveztek. A 18. század végére á magyar pálos kolostorok száma 37-re emelkedett. S ekkor érte a rendet az újabb csapás. II. József, a kalapos király 1786-ban feloszlatta a szerzetesrendeket, a pálos harátokat is szélnek eresztette. Ugyanez a sors várt 1810-ben azokra a lengyel kolostorokra, amelyek Lengyelország felosztásakor Frigyes porosz király fennhatósága alá kerültek, ,1818-ban pedig az orosz cár szüntetett meg kilencet, 1864-ben pedig — kettő kivételével — valamennyit. Több sikertelen próbálkozás után, lengyel segítséggel 1934-ben a budapesti Gellérthegyen, a Sziklakápolnában és kolostorban, 1935-ben Pécsett, 1940-ben Pálosszentkúton, 1944-ben Soltvadkerten, majd 1945-ben a Pécs melletti Jakab-hegyen kezdtek újból közösségi életet 1950-ben, amikor a rendet a kormány feloszlatta, 40 pálos barát élt Magyarországon. 1990-ben a pálosok megkezdték a magyar rend tartomány újjászervezését Dr. Csonkaréti Király
