Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-06 / 55. szám
1991. március 6., szerda NÉPÚJSÁG Az előadás legszebb jelenetében apa és fia (Jancsik Ferenc és Magyar Tivadar) Fotó: Gál Edit Hz operabáz fantomja mint belső hang Amikor a csillár leszakad... Korszakok jönnek, korszakok mennek; divathullámok és színpadi sztárok váltják egymást a sok kötetes kultúrtörténetben, ám az emberek olyan sokat — úgy tűnik — nem változtak az évszázadok során. Az ember érzelmei, szenvedélyei, gyengéi, korlátái a régiek, ha tetszik, örökérvényűek. Caston Leroux romantikus meséje — horrorja, sci-fije —, a párizsi Opera legendája. ,a világ nyolcadik csodájának" nevezett fantasztikus építmény pincelabirintusáról felröppent rémtörténetek éppoly népszerűek voltak a századfordulón, mint korábban, vagy mint amennyire vevő volt a közönség a húszas évek hollywoodi fantomváltozatára, a háborús épekben készült amerikai filmre —, vagy a mai előadásra itt Békéscsabán, a Jókai Színházban. A rejtély, a borzalom, a misztikum kell; hiába van vele tele az egész életünk, ez a háborús, apokaliptikus világ, erre vagyunk az irodalomban, a színpadon, a művészetekben, de még a televízió képernyője előtt is. Mert ilyen furcsa, érthetetlen, gyarló az ember, így működik a logikánk, hajiunk arra, hogy a könnyebb ellenállást válasszuk. Több mint hatszoros túljelentkezés Marad-e a tanítóképzés? Oxford nyomában? Két-három évre becsülöm a változások végleges kifutását — mondja dr. Köteles Lajos választott főigazgató Fotó: Fazekas Fereno Felelőtlen lenne kategorikus műfajmeghatározásra vállalkozni, az Olvasmány-, vagy a filmélmény által diktált „előítéletekkel” beülni a nézőtérre, számion kérni bármit, amit színházi est nem nyújthat, s igazságtalan elhamarkodottan ítélni a társulat teljesítményéről, a kétségtelenül nagy fáról, amelybe fejszéjüket vágták. Nem Webber-musical, nem horrorfilm, ez nem a párizsi Notre-Dame, hanem az operaház fantomja: alapvetően prózai mű, rémdráma, néhány zenei betéttel, operarészlettel a Carmenból, a Faustból. És nagyon sok, túl sok, az esztétikai élményt már zavaró színpadi átrendezéssel. folytonos díszlet- és hangulatváltással, amelynek árnyékában az egész produkció zaklatottá válik, szétesik, vészit fényéből. Tasnádi Márton alkalmazta színpadra és rendezte Az opera ház fantomját. A színház a színházban motívum, a kulisszák mögötti világ hálás témának bizonyul örök idő óta, ebből a szempontból sem változtunk sokat. Szintén ismerősnek tűnhet — és persze nemcsak Tháilia birodalmában! —, hogy az intézmény élére kinevezett új vezető általában saját embereit hozza helyzetbe, netán saját nejének privilégiumokat juttat a társulatban. (Tévedés ne essék, ezúttal Gaston Leroux fantomjáról beszélünk, nem másról!) S az sem hat kimondottan az újdonság erejével, ha a mindenkori pártfogó — itt de Chénier gróf (Dégi János) — „felfedezettjeit” futtatja, netán beleszól a művészi irányításba. Mindez eléggé sajnálatos, de valószínűleg jellemző, hacsak... Hacsak nem működik valamiféle egészséges kontroll, igazságos mérce, értékmegőrző szelep, hacsak nem szólal meg időben az a bizonyos belső hang ... Az előadás első felében ebben a nemes szerepben lép elénk az operaház fantomja, Erik (Magyar Tivadar). Bár azt híreszteli, hogy „a komor falakhoz tartozik, ő maga lenne a sötétség, minden megnyilvánulása — még az emberölés is! — az igazságosság és a művészet tisztelete jegyében történik. Felfedezi és tanítja Christinet, a tehetséges parasztlányt (Si- vók Irén), harcod! érte és a tehetségtelen Carlotta, a direktor (Kulcsár Lajos) neje (Holl Zsuzsa) elten. A kölcsönös rokon szén v, majd mélyebb vonzalom életveszélybe sodorja mindkettőjüket, és az események szálai egyre bonyolultabbak, már-már követhetetlenek. A fantom leleplezi önmagát, megmutatja igazi arcát, feltárja szerelme előtt különös birodalmát, de akkorra már világos, hogy onnan nincs kiút. Nagyon is hús-vér ember ő, aki torz arca miatt nem élhet a föld feletti társadalomban, s akinek egyedül a zene lehet a menedéke. Bravúros az operaház ailatti labirintus és a kent díszlete, akárcsak a második felvonás jelmezei, kellékei (a fejetlen csecsemő, a bölcső, a balerina anyát idéző fejetlen bábu), díszlet, és jelmeztervező Csik György m. v. Olyan előadás, amelyben még a nézőtéri csillár is leszakad, de szépen „visszaugrik”, tehát senkinek sem esik baja. A hálás témára és a Itatásos színpadképekre, a markáns látványra építő előadás összességében nem tudott sem különösebben magával ragadni, sem azt a reflexet nem tudta kiváltani, amikor azt mondjuk: de jó, hogy nekem éhhez semmi közöm nincs! Az előadásnak volt viszont egyetlen olyan jelenete, amely feledtette szinte minden gyengéjét, hiányosságát; az a rész, amikor a súlyos beteg, haldokló fantom (Magyar Tivadar) és apja (Jancsik Ferenc) beszélget egymással, mint férfi a férfival. Igazi színházi pillanatok, amikor egyszerűen megszűnik az ember körül minden más. Magyar Tivadar és és Jancsik Ferenc játékának köszönhető, hogy innen kezdve (görög) sorstragédia- ként hangzik a szó, a pisztolylövés, ami addig csak gyenge mese vagy közepes krimi lehetett volna. Ezzel a jelenettel hirtelen több szintet emelkedik az előadás, s valószínűleg itt keresendő tí tapsvihar legfőbb oka is. Nledzielsky Katalin (Folytatás az 1. oldalról) — A benyújtott pályázatából úgy tűnik, gyökeres változtatásokra készül... — Valóban. A XIX. századból itt maradt intézménytípusból XXI. századit szeretnék létrehozni. Persze ahogy mondtam, ehhez számítok a kollégáim segítségére, ötleteire. Azt hiszem, nincs okunk elkeseredésre, hiszen 17 ambiciózus fiatal oktató dolgozik jelenleg is a főiskolán. — Lehetséges, hogy ennek a XXI. századi intézménynek esetleg nem is a tanítóképzés lesz a fő profilja? — Hogy ekkora iskolát csak tanítóképzésre használjunk, az luxus. Erre egyébként a többi pályázó is utalt. Meggyőződésem, ha olyan kis helyeket is beszámítunk, mint Geszt vagy Ecsegfalva, évente legalább 60-90 tanítóra lenne szüksége a megyének. (Hozzátéve persze, hogy az iskolák a megüresedett helyeket nem helyettesítésekkel vagy nyugdíjas nevelők alkalmazásával pótolják.) Ugyanakkor azt mondom, ennél magasabb létszámban nem szabad általános tanítókat képezni, mert ezzel csakis a munkanélküliek számát gya- rapítanánk. Speciális képesítéssel rendelkező tanárokra (nyelvszakos, gyógypedagógus és így tovább) viszont korlátlan igények vannak. Az egyik elmozdulásunk épp ezért ez .irányba történik majd. — Az épület azonban még ennél is nagyobb, vétek lenne kihasználatlanul hagyni. Ez a bizonyos XXI. századi intézmény nem más, mint egy nyugat-európai típusú regionális felsőoktatási központ, ahol különböző szintű felsőoktatási formák élnének együtt. A tanító- és tanárképzés mellett például — persze ez csak a távoli jövő — el tudnám képzelni, hogy lennének joghallgatóink, akik két évet tanulnának nálunk, s ha tanulmányaik alapján megfelelnek, átmennek a jogi egyetemre, ha nem, akkor még egy évet rátanulnának és jegyzői oklevéllel végeznének. Ugyanígy fantáziát látnék egy felsőfokú, de még nem főiskolai színtű falusi turizmust szervező szakemberképzésben is. De folyna itt felsőfokú nyelvi képzés, vállalkozók számára 6peciálÍ6 üzleti nyelvoktatás. — A felsorolásoknál feltételes módot használt. A pályázatában ennél konkrétabb elképzeléseket vázolt... — Meggyőződésem, hogy most a megyének elsősorban felsőfokú végzettséggel rendelkező közgazdászokra van szüksége. Ezért a közeljövő egyik legfontosabb feladatának a közgazdasági képzés elindítását tartom. De ehhez hasonló jelentőséget tulajdonítok a felsőfokú számítás- technikai, informatikai, vagy közösségszervező képzésnek is. Tárgyalunk a Magyar Újságírók Országos Szövetségével újságírói szak megteremtéséről. Ami pedig már egészen konkrét, az a színész szak elindítása az új tanévtől. — Az átalakuláshoz, gondolom, idő kell, hiszen ki kell építeni a megfelelő oktatói gárdát, tankönyveket, jegyzeteket kell beszerezni. Mi az elképzelése, hány év múlva történik meg ez a gyökeres átalakulás? — Két-három évre becsülöm a változások végleges kifutását. Bizonyos dolgokkal ugyanis nem szabad várnunk. Ha a szakemberekre most van szükség, akkor nem célszerű évekig rágódni a képzésük elindításán. — Gondolja, hogy ehhez ilyen időarányban a fedezetet is biztosítani tudja a minisztérium? — Kétcsatornás finanszírozásra gondolok. Vagyis nem várjuk az összes fedezetet felülről. Bizonyos 'képzésformák önköltségesek lesznek, azaz vállalkozunk. Az Oktatási, vállalkozás ma a legnagyobb business. Ezért úgy számolom, a működésünkhöz szükséges pénz egynegyedét mi magunk is meg tudjuk termelni. S ezzel mindenki jól jár. Sok magánvállalkozó szintén felismerte, hogy az oktatás mekkora üzlet, és mindenféle kókler tanfolyamokkal próbálkozik. Ezzel szemben mi garantálni tudjuk a hozzáértést. Jól jár az állam is, hiszen terhet veszünk le a válláról. — Jelenleg több erdélyi és kárpátaljai tanul a főiskolán. A továbbiakban is? — Igen, de nem ebben a formában. Szerencsésebb, ha mi már az adott országban kiképzett pedagógusok speciális továbbképzésére vállalkozunk. Ha az ide kerülők például számítástechnikát, vallásoktatást vagy valami olyasmit hallgatnak,- ami ott hiányzik a képzésből. A távolabbi cél pedig az lenne, bogy főiskolánkon létrehozzunk egy oktatási centrumot a 'keleti szomszédainkban élő magyarajkunk számára is. És még egy nagyon fontos dolog: mi mindenféle képzésre csak olyan hosszú ideig vállalkozunk, amennyit a piac visszaigazol, azaz ameddig arra a területre valóban szükség van. A mostani, több mint „hatszoros túljelentkezés is bizonyítja, máris roppant nagy az érdeklődés a gyökeres változásokra készülő iskolánk iránt. Persze, nem lennék korrekt, ha elhallgatnám, hogy ehhez a nyitáshoz szükség volt az előző öt év megalapozására, ami elsősorban elődömnek, Földest Bélának köszönhető. I Katona lAzsef Bieentenáriumi Emlékbizottság felhívása Göncz Árpád köztársasági elnök, Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter és Merász József, Kecskemét város polgármesterének aláírásával tette közzé felhívását a Katona József Bieentenáriumi Emlékbizottság a Bánk bán költőjének 200. születésnapja méltó megünneplésére. * Mint a felhívásban megfogalmazták: Katona József születési évfordulóját nem felsőfokú jelzőket sorakoztató szónoklatokkal kell megünnepelni, hanem műveinek jobb megismerésére sarkallva, erre mind több lehetőséget teremtve. A bicentenárium évében azért fordultak felhívással a hazai közvéleményhez, a határainkon kívül élőkhöz, az irodalomszeretőkhöz, a színházművészetért aggódókhoz, anyanyelvűnk művelőihez, hogy valamennyien kísérjék figyelemmel a Ka- tona-bicentenárium rendezvényeit, kiadványait és erkölcsileg, s anyagilag segítsenek a méltó me gem lé kezés b en. Magyar Mária Újsághirdetéseit Békéscsabán is felvesszük! Asjgéplap-ot naponta közel 200 ezren olvassák Jász-Nanvkun-Szolnok megyében és a környékén. Örömmel állunk rendelkezésükre! Hirdessenek nálunk isi Békéscsabai üzletkötőnk: Barna Jánosai Felvevőhely: Békéscsaba, Szabó Pál tér 9. IV.em. 11. Hétfőtől péntekig: 7.30-11.30-ig Felvilágosítás a 66128-070-es telefonon; a 66/22- 843-as telefaxon és a 83-780-as telexen. Tarifáink kedvezőek, külön megegyezés alapján kedvezményezettek! ^ Várjuk megtisztelő megrendeléseiket! __________^
