Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-06 / 55. szám
NÉPÚJSÁG fl MÜSZI menedzsere az év menedzsere Öt évvel ezelőtt egy tévéhirdetésben jelent meg először a titokzatos csettintő ember a nagy fekete kalapban, s hónapokig találgattuk, vajon mit jelent az, hogy MÜSZI. Azóta szakmai és nem szakmai körökben is ismertté tette magát a Mezőgazdasági Üzemszervezési, Számítástechnikai és Informatikai Rt. A televízió Menedzser Magazin című műsora dr. Tóth Tibort, a MÜSZI elnök-vezérigazgatóját az év menedzserének választotta. — Mit gondol, miért esett önre a választás? — Azt hiszem, ez elsősorban a cég jó eredményeinek tulajdonítható. A részvény- társaság 1990-es mutatói igen látványosak: árbevételünk 20, nyereségünk 30, exportunk pedig 400 százalékkal múlta felül az előző évit. — Hogyan jutott ön el a MÜSZI vezérigazgatói székéig? — 1966-ban végeztem az Agrártudományi Egyetemen, ahonnan a kerecsenéi tsz-be kerültem ágazatvezetőnek. 1974-től a MÉM-ben az iparszerű termelési rendszerekkel foglalkoztam, majd az államtitkári titkárságán kötöttem ki. Közben elvégeztem a Közgazdaság-tudományi Egyetemet és a Tanárképző Főiskolát. 1982-ben választás .útján kerültem a MÜSZI igazgatói posztjára. — Milyen ön szerint a jó menedzser? — A jó menedzser úgy foglalkoztatja csapatát, hogy megteremti a pénzkeresés feltételeit. Ezenkívül kötélidegei vannak, beosztottjait nem legyőzi, hanem meggyőzi. — Mivel tölti a legszívesebben a szabadidejét? — Mostanában minden szabad percemet leköti az angol nyelv tanulása. 1989- es részvénytársasággá alakulásunk óta nyolc ország cégei részvényeseink, szükségem van tehát az angol nyelv tárgyalási szintű tudására. Németből és oroszból már van középfokú nyelvvizsgám. Nagyon élvezem egyébként, hogy újra tanulhatok. Ha több időm van, vasárnaponként a barátokkal együtt rúgom a labdát Budafokon a hegyoldalban, ahol lakom. Feleségem szintén agrármérnök és a lányomat sem sikerült letéríteni erről a pályáról; másodéves hallgató az agráregyetemen. Hobbim a főzés is, főként halat szeretek készíteni. — A szolgáltató szféra ma sikerágazatnak számít a pangó ipar és mezőgazdaság mellett. Mit kínál a MÜSZI ügyfeleinek? — Cégünk fő profilja a számítástechnika, melyet komplex módon alkalmazunk. Először felmérjük megbízónk informatikai rendszerét, majd javaslatot teszünk annak átalakítására, s ehhez gépet adunk el vagy lízingelünk és biztosítjuk hozzá a szoftvert is. Gondoskodunk a gépek és a szoftver folyamatos karbantartásáról, valamint a szakemberek betanításáról és továbbképzéséről. A MÜSZI kezelésében van az ország mezőgazdasági és élelmiszer- ipari információs adatbankja. A legkorszerűbb IBM- számítóközponttal működő rendszerből bárki lehívhatja a neki szükséges adatokat. Rendelkezünk az elmúlt 15 év vállalati, területi és idősoros adataival mindenféle bontásiban. Tavaly az ÖMÉK-en mutattuk be a Mezőhír nevű kereskedelmi információs rendszerünket. Lényege, hogy minden üzemnek van egy számítógépié, melyen egy kártya segítségével megtudja kérdezni az áraikat, megtudhatja hol lehet alkatrészt kapni, fel tudja ajánlani saját termékeit, s akinek ilyen gépe van, azzal rögtön szerződést is köthet. Még tesztelés alatt van a vállalkozók részére kifejlesztett rendszerünk, a gazdaszámtartás, melyet a napi költségek nyilvántartására lehet használni — Kik a. MÜSZI részvényesei? — 260 termelőszövetkezet, 8 bank, 3 kutatóintézet, 2 önkormányzat, 6 érdekképviseleti szerv és 1414 magánszemély. A külföldi részesedés 37 százalék, nyolc ország részvényesei közül a német és az osztrák a meghatározó. Vagyonúnkat 1990- ben 50 százalékkal növeltük, ami ebben a gazdasági környezetben, azt hiszem, nem kis teljesítmény. A MÜSZI profitja a múlt évben 80 millió forint volt és leány- vállalataink ugyancsak mintegy 80 milliónyi nyereséget hoztak. Bevételeinknek mintegy 20 százalékát külpiacokon realizáljuk. A MÜSZI-részvényeket tavaly bevezettük a tőzsdére. Részvényeseinknek a Budapesti Tőzsdén jegyzettek közül az egyik legnagyobb osztalékot fogják fizetni. — Kérem, áruljon el valamit a MÜSZI sikerének titkából? — Ez egy kicsi és rugalmas szervezet, az átlagosan 35 éves korú dolgozók együttműködési . készsége igen jó. Vannak teamek és munkakörök, de mindenki azt csinálja, amire az adott pillanatban éppen szükség van. Igen jó az érdekeltségi rendszerünk, azonnal fizetünk annak, aki megérdemli. A 230 alkalmazottból legalább 60-an keresnek nálam jobban, pedig én sem panaszkodhatok. A müszisek hasonlítanák a japánokra: büszkék a saját cégükre. Hámori Zita 1991. március 6., szerda Nőnapi vásár az Univerzál Áruház I. emeletén, a Golden Kft. üzletében. Nagy árengedménnyel vásárolhat 18 karátos arannyal futtatott divatékszereket! Szép és elegáns ajándék nőnapra! Csak március 8-ig! Vajon ki veszi meg Kristóf József bikaborjait? Öt forintot egy liter tejért? .....éhezni kezdenek a tehenek, a ztán meg mi” Bárcsak tévednék! De meggyőződésem, hogy a „tejzűr” újabb fázisához érkeztünk. Pillanatokon belül „várhatjuk” a legsúlyosabb emberi tragédiákról hírt adó riportokat, cikkeket. Ha minden így megy tovább, akkor néhány hétnél nem kell tovább „várnunk”. Megsokasodtak a szerkesztőségünkben azok az olvasói levelek, észrevételek,' amelyek a háztáji tejtermelők tarthatatlan helyzetéről szólnak. A levélírók, telefonálók már-már csak a csodában reménykedhetnek, illetve abban, hogy a nyilvánosság hatására mégiscsak születik valami megoldás a kilátástalan helyzetben levők megsegítésére. Kristóf József Orosházáról írta; tavaly áprilisban vettek föl újrakezdési hitelt az orosházi Kereskedelmi és Hitelbanktól, nem keveset. 400 ezer forintot. Az első törlesztő részlet március végéig esedékes, 50 ezer forintról van szó. Fölvették a pénzt abban a hiszemben, hogy ha a bank szarvasmarhatartásra, tejtermelésre hitelez, akkor az ország számít a beruházásból származó javakra. Nem igy történt Fizetésképtelenek, mert senki sem veszi meg a szaporulatot, a három darab négyhónapos bikaborjút, a három anyakocát, vagy a süldőket, malacokat. Ráadásul a tejfelvásárlás sem zökkenőmentes, a magyarban hegy esi Zalka Tej gyopárosi tejüzeme januárban 11 ezer 200 forinttal maradt adósa a gazdának, az összeget maid májusban fizetik ki. A februári tejbevétel felére ugyanez a sors vár. Kristófék valamikor júniusban látják pénzük másik részét. Mit tehetünk? — tette föd a kérdést ottjártunkkor a család, majd így folytatták: mi lesz velünk, ha nem kapunk fizetési halasztást a banktól ? Becsülettel dolgozunk hajnaltól késő estig és ez az eredménye ... Körösújfaliuból tucatnyian írták alá a levelet, amely szinte ugyanerről szólt. Közülük heten különösen nehéz helyzetben vannak, mert tavaly év közepén vásároltak fejősteheneket, négyen újrakezdési hitelből. Herczeg Gyula lakásán kisebb falugyűlés volt, amikor beszélgettünk. A házigazda a következőkkel kezdte: — Előtte libáztunk, de befuccsoltunk. Tavaly kora nyáron három tehenet vettünk és sertések bérhizlalását vállaltuk. Januárig ment minden rendben, de akkor kiderült, hogy a Hajdú Megyei Telipari Vállalat Gyulai Tej- porgyára a helyi Rákóczi Tsz-szel Olyan szerződést kötött, amely szerint a tsz-től 1991-ben csak a tavalyi évben leadott tej 85 százalékát hajlandóak átvenni rendes áron, a többiért öt forintot fizetnek1 literenként. Így a már említett hét körösújfalui vállalkozó család február —március—április—májusban csak öt forintért adhat el tejet a tejcsarnoknak. öt forint egy liter tejert, három-négy hónapon keresztül! Hogy mennyire kevés, alátámasztják Herczeg Gyu- láné szavai: — Naponta 600 forint a ráfizetésünk és még három heti takarmányunk van. A gyerekünk most küldött pénzt Pestről, hogy az adót ki tudjuk fizetni. Nincs tovább Három hét múlva éhezni kezdenek a tehenek, azitán meg mi. Szilágyi Péter 300 ezer forint hitelt kapott, és a pénznek becsületes gazdája volt. öt forintos tejár mellett miből fizetné vissza az első részletet? Bódt Sándorné arról beszélt, hogy a faluban összesen huszonhármán hordják a tejét, közülük heten öt forintért. „A takarmány, a tehéntartás nekünk olcsóbb, mint a többieknek? Hiszen, ha tudjuk, hogy nem kell a tej, akkor nem vágunk bele, de a bankban erre senki sem figyelmeztetett bennünket!” Szilágyi Jánosné szerződött disznóit lassan négy hónapja nem veszik át. ..Csúszópénzem nincs, ezért ntm tudok boldogulni. Láttam, amikor mások az átvevő zsebébe dugdosták a zöldhasűt, nekik nincs ilyen gondjuk. Hárman élünk a 4 ezer 400 forintos nyugdíjamból. Az adót a nyakunkba küldte az új kormány. Ha kifizetjük, akkor nem eszünk.” A helyi tsz elnökének. Kolozsvári Károlynak föltettük a kérdést: „Nem lenne igazságosabb, ha mind a huszonhárom tejtermelő család február—március—április és májusban is egyenlő mértékben viselné a terheket? Akkor nem ítéltetne éhhalálra hét család!” A tsz-elnök válaszában elmondta. hogy a régi tejtermelőktől megkérdezték: hozzájárulnak-e. hogy a 15 százalékos csökkenésen túl további átvételi csökkenést szenvedjenek. (A már említett hót család javára.) Egyetlen beleegyező válasz sem volt. Az elnök szerint azonban valamelyest javít a helyzeten, hogy több régi termelő eladta a tehenét, már február—márciusban lehetőség lesiz rendes áron (is) tejet átvenni a tavaly belépőktől. Persze a családok kilátástalan helyzetén néhány liter mit sem változtat ... Kutyik Mátyás, a szeghalmi székhelyű Sárréti Tej Közös Vállalat igazgatója sem kecsegtethet senkit Ígéretekkel, noha a hozzájuk tartozó negyvenhárom Békés megyei településen a múlt hét elejéig semmilyen mennyiségi tejátvételi korlátozást nem vezettek be. Többletet átvenni az ismert okok miatt nem tudnak. Höjler Pál, a Hajdú Megyei Tejipari Vállalat Gyulai Tejporgyárának igazgatója a saját gondjaikkal érzékelteti a lehetőségeiket: — Épp az előbb fejeztük be a vezetői tanácskozást, ahol eldöntöttük, hogy ki lesz az az öt ember, akinek felmondunk, öt dolgozónkat pedig korkedvezményes nyugdíjba küldtünk. Ezenkívül megszüntetjük a nyugdíjasok foglalkoztatását A vállalatunk, illetve a tejporgyár nem tehet mást, minthogy közvetíti a termelőknek — és magának — a kormányzati döntések végeredményét. Valahol itt tartunk most. Ha napokon, heteken belül nem történik semmilyen változás, akkor megjósolható, hogy tej fog folyni a falvakban, sorra követik egymást a bevezetőben említett tragédiák. Bárcsak tévednék! \ Lovász Sándor
