Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-27 / 72. szám

1991. március 27., szerda o EHEZSZeI' Béla Ottó Keddre virradóra, türelemmel viselt, gyógyíthatatlan be. tegség következtében elhunyt Béla Ottó újságíró. Ötvennyolc évet élt. Hamvasztás után] búcsúztatásáról később történik intézkedés. Szép tavaszi reggelre éb­redtünk, és mégis, milyen szörnyű nap ez a mai. Sze­retném nem hinni, nem tu­domásul venni a hírt, de nem tehetem. Két hete, amikor li­dérces álom közepette bú­csúznom kellett tőled, még megnyugodva keltem fel. Persze, hogy nem igaz, hogy is lenne, hisz’ nemrégen ar­ról beszéltünk, jöhetne már a jobb idő, rengeteg a do­log a kertben. És ott feküdt a szerkesztői asztalon a cik­ked is, a két cukorgyárról írtál. Hittem, tényleg hittem, hogy újra • beszállhatsz a Trabcsidba, és irány a me­gye! Mert megírni való min­dig mindenütt akadt. Pedig már akkor is tudtam, mint egy éve, amikor először hal­lottam alattomos betegséged­ről, hogy egyszer, nem is olyan sokára, mégis eljön ez a borzalmas reggel. Amikor visszavonhatatlan lesz a hír. Meghalt Béla Ottó kollégánk és barátunk. A minap azt üzented, jobb, ha egyelőre nem megyünk látogatóba, inkább majd, ha meggyógyulsz. Nem akartad a szánalmat visszalátni. Most már örökre itt a dilemma, vajon jól tettük-e? Most már sohasem mondhatom el, amit persze úgyis tudsz, mert érez­ned kellett sokunkkal együtt; közös beszélgetések, barát­ság, őszinte mosoly, jókedv nélkül nincs igazi munka. Ha valamiben a legkülönb vol­tál köztünk, akkor a sokszor lohadó kedvünk felvidításá- ban egészen biztosan. Ami, tudjuk, nagy kincs. Nagy kin­cset kaptunk hát Tőled va­lamennyien, mert nem tudok róla, hogy valaha valakivel is rosszban lettél volna. Emlékszel? Mindjárt hu­szonkét éve, hogy a szerkesz­tőségbe kerültünk. Véletlenül egy helyről. Ahogy szokták mondani, az élet sűrűjéből jöttél közénk, egy 1963-ban megnyert novellapályázat ad­ta a lökést — talán megpró­bálkozol komolyabban is az írással. Jól választottál, hi­szen két évtized gazdag ter­mése a fényes bizonyíték: egyetemi diploma nélkül is születik igazi riporter. Rólad aztán igazán nem mondhatja senki, hogy valahonnan „ide­ültettek”. Pár éve, ezeken a hasábokon Iván Laci bácsit, egyik közös • tanítómesterün­ket búcsúztattuk. Képtelen­ség felfogni, hogy most újra gyászkeretet illeszt a nyom­dász a fekete sorok köré, és fölül a Te neved szedi ki harminchat pontosból. Ha látnád, tudom, nem állnád meg, hogy ne szólj: „aztán, nekem nehogy elírjatok va­lamit. Mindig csak hallgatok odakint miattatok ...” Per­sze, félig viccnek szántad volna, még ha tudjuk is; mi­lyen fránya nehéz a lapké­szítés, milyen könnyű százak, ezrek hitelét elveszíteni. Te igazán tudtad, mert állan­dóan úton voltál, tisztában voltál vele, mit jelent újság­írónak, híres riporternek len­ni. Naponta hoztad a híre­ket, s néhány éve ugyan nyugdíjas lettél, de mindezt alig vettük észre ... Ugyan­annyit írtál, mint azelőtt, ha nem többet. Mindhiába biztattuk egy­mást, fölösleges a rohanás, különben is rengeteg munka vár a kerti ház körül. Egy­szer, egy parányi közös sza­badidőben, lehívtál a víz­portra, mutattad a gyönyö­rű tavirózsákat. Meg a friss gyepet, a gyümölcsöst. Mondd, most mi lesz ve­lük? Hát nem megbeszéltük, hogy együtt metsszük meg a fákat? És a fekete, fotós táská­val? Tényleg nem telefo­nálsz többé ___ hogy „meg k éne írni...?” Nagyon sokan szerettek és tiszteltek, és aki közel áll másokhoz, az sohgsem hal meg. Jó, tudom, számodra ez már nem lehet vigasztaló. De egyszer majd talán még beszélgethetünk erről hosz- szabban is ..., ígérem. Most csak annyit üzenhetek, hogy nem fogunk elfelejteni. F. I. Debrecen várja a pápát A református egyház nyi­tott szívvel várja imádságra II. János Pál pápát, a deb­receni Nagytemplomba —er­ről Kocsis Elemér, a Tiszán­túli Református Egyházkerü­let püspöke levélben ériesí- tette a város önkormányzati testületét. A püspök egyúttal cáfolta azokat a korábban sajtóban megjelent megbé­lyegző híreszteléseket, misze­rint a református presbité­rium nem szívesen látná a katolikus egyházfőt a kálvi­nista Róma jelképében a N agy templomban. R népi ülnökök megbízatása meghnsszabbitva Göncz Árpád köztársasági elnök az igazságügy-minisz­ter előterjesztésére — az igazságszolgáltatás folyama­tosságának biztosítása érde­kében — a helyi (városi, ke­rületi), a Fővárosi Bíróság, a megyei és a munkaügyi bí­róságok, valamint a katonai bíróságok népi ülnökei meg­választásának határidejét áp­rilis 21-éig meghosszabbítot­ta. Hazamennek a határőrök... A februárban bevonult ha­tárőr újoncállomány 50 szá­zaléka március 30-tól április 1-jén 24 óráig, a többiek pe­dig április 5-én 14 órától 7- én 24 óráig kapnak eltávo­zást — tájékoztatta az MTI-t kedden a Határőrség Orszá­gos Parancsnoksága. Az ün­nepek alatt elsősorban a nős, családos, szociális gondokkal küzdő, valamint a legfegyel- mezettebb és kiváló kikép­zési eredményt elért határ­őrök mehetnek haza. Az „öregebb” határőrök a szol­gálati feladatok függvényé­ben, a parancsnokok elbírá­lása alapján részesülhetnek kedvezményben. „R helyzet foglyai, a foglyok helyzet^" címmel Gaál Béla újság­író-fotóriporter kecske­méti börtönben készült fotóiból nyílt kiállítás az elmúlt héten, Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központban. A tárlat március 28-ig látható. flz elnök csak néha mondja: Csendet! Rendet! Amikor Szabad György, az Országgyűlés elnöke kedden beül a brit parlament alsó­házába, megnézni, hogyan válaszol John Major miniszterelnök a hozzá intézett kép­viselői kérdésekre, látványos színjátékban lesz része. A brit parlament abban hasonlít a ma­gyarhoz, hogy folyó — a Temze — partján emelték, stílusa neogótikus és, csakúgy, mint a budapesti, nagyobb, sőt, jóval na­gyobb birodalom ügyeit intézte közvetlenül építése után, mint most. Amiben különbö­zik: megnyitása óta nem kellett kicserélni világhírű jelképét, a Big Ben óráját, nem úgy, mint a magyar parlament kupolájának csúcsdíszét. És: ami a magyar parlamentben itán még most is meglepő, zavaró újdonság, az a londoni parlamentben régi jó szokás — a képviselők, kormánypárt és ellenzék, szinte lélegzetvétel nélkül gúnyolják és pocskondiázzák egymást, hadonásznak, fel­ugrálnak és egymás, valamint a miniszterek szavába vágva kiabálnak. Az általános haj- cihőt csak néha szakítja meg a parókás ház- elnök, „csendet, rendet” kiáltása. A hagyo­mány szerint nem igazi vitapartner az a miniszterelnök, aki nem tűri, hogy akár programadó beszédébe is belekotyogjanak és nem ad időt a közbeszólónak. A ház méltóságát másféle hagyomány sza­vatolja: az, hogy a képviselők nem közvet­lenül szólítják meg egymást, vagy a minisz­tereket, hanem látszólag a házelnökön ke­resztül, harmadik személyben. A jelenet persze akkor igazán látványos, ha mind a 650 képviselő ott ül a két, egy­mással szemben ielátószerűen elhelyezkedő, zöld bőrborítású padsorban. Kormánypárt és ellenzék egymással szemközt foglal helyet, mint két ellenséges szurkolótábor a mécs­esén. Középre, egy ütött-kopott pulpitushoz járulnak szólásra a miniszterek, illetve az ellenzék vezetői, kissé oldalt pedig egy skót juhász bóbiskol — egy munkáspárti képvi­selő vakvezető kutyája. Ám, az elvileg folyamatosan ülésező brit alsóház évente átlagosan 170 ülésnapján leg­többször csak egy-két tucat képviselő unat­kozik a teremben. A többség legföljebb sza­vazni jön be, ha van szavazás — ez több­nyire a késő éjszakai órákig húzódik. Sok mindenről szavaznak, a kormánypolitikáról, törvényekről, de hagyomány szerint tekin­tettel vannak a szokásjogra, melyet a bíró­sági gyakorlat alakít, habár a törvény ma- gasabbrendű, mint a szokásjog. A képvise­lők ilyetén munkájában a hagyomány és a törvények szelleme az iránytű, hiszen Nagy- Britanniának nincs egységes Írott alkotmá­nya. A brit parlament két háza közül e szá­zadban már mindvégig a választott alsóházé volt a döntő szó. A felsőházban az örökle­tes, illetve életre szóló főnemességet kapott urak ülnek: ez a Lordok Háza. A felsőház elnöke is parókát visel, ráadásul gyapi(Izsá­kon ül. Végső döntést polgári peres ügyek­ben hozhatnak a lordok, mert ők az utolsó fellebbviteli fórum. 1190-en vannak a főurak, de az üléseken 320-nál többen még nem­igen vettek részt. A legszebbet azonban nem láthatja Sza­bad György: ez a királynő trónbeszéde, amely mindig novemberben van. Mészáros György Gyula: Mttviharok? Kiszorítási kísérletek? Lapunk tegnapi számában, a gyulai önkormányzati képviselő-testület üléséről szóló tudósításunkban ígéretet tettün k arra, hogy ma visszatérünk a március 11-i zárt testületi ülésen elhangzottakra. Dr. Pocsay Gábor polgármester — Mi történt két hete a gyulai ön- kormányzati testület zárt ülésén címmel — az alábbi nyilatkozatot juttatta el szerkesztősé­günkbe. „1991. márc. 11-én a gyu­lai önkormányzati testület zárt ülést tartott. Bár ennek anyagából egyesek, így pél­dául Kádár Péter ország- gyűlési képviselő kiszivárog­tatta a neki tetsző részlete­ket, én, a megtámadott fél csak most tudok beszámolni a nyilvánosság előtt a tör­téntekről. A testület ugyanis most már feloldotta a közlé­si tilalmat. A zárt ülés kezdetén dr. Kö6tner István' ügyvéd egy géppel írt állásfoglalást ol­vasott fel, és adott át ne­kem. Ennek szövege azt tar­talmazta, hogy a képviselő­társaik bizalmatlanok velem szemben, mivel megítélésük szerint pártérdekek befolyá­solták egyes döntéseimet, a tisztségviselők véleményét figyelmen kívül hagytam, a munkamegosztás elől elzár­kóztam (a pontos szöveg megjelent a Népújságban Kádár Péter közlése kap­csán). Az ívet 16-an írták alá, hárman pedig a lap alján jelezték aláírásukkal, hogy a zárt ülésen lefolytatott meg­beszélés után alakítják ki álláspontjukat. A felolvasott vádakat meghallgattam és azt válaszoltam, hogy szemé­lyi döntéseimet nem »párt- politikai« megfontolások irá­nyították. Igyekeztem lelki- ismeretesen eljárni, a dön­tések előtt sokak tanácsát kikértem. (A képviselők mel­lett olyan szakemberekét is, akiknek véleményét én az adott területen mértékadó­nak tekintettem). Hat eset­ből csak egyszer tértem el lényegesen a bizottság véle­ményétől, akkor, amikor a kulturális bizottság által ja­vasolt két alkalmas jelölt közül a második helyen ajánlott Gedeon Józsefet ne­veztem ki a kulturális osz­tály vezetőjévé. Gedeon gya­korló tanár, őmellette szólt dinamikus szervező egyéni­sége, a gyulai kulturális életben végzett munkája, az Értelmiségi Klub, a Film­klub, a Dzsesszklub szerve­zése, az Erkel Társaság ügyében kifejtett tevékeny­sége. A polgármester-helyette. sekkel a feladatokat eddig is igyekeztem megosztani, a részletes hatásköri felosztást pedig most dolgozzuk ki. Döntéseim előtt képviselő- társaimat rendszeresen meg­hallgattam. '■ A zárt ülésen felhozott ja­vító szándékú indítványok­kal egyetértettem. Megvaló­sításukhoz természetesen az egész testület és a hivatal együttes akarata és munkája lesz szükséges. A zárt ülés során a későbbiekben az aláíró 'képviselők közül töb­ben (Danes László, SZDSZ; dr. Köstner István, SZDSZ- lista; dr. Mátrai Mihály, Tar Ferenc, Brejska Károly és dr. Erdei Zoltán, FKgP, dr. Albel Andor, MSZP) kifej­tették, hogy nem a lemon­dásomat kívánják, hanem különböző javításokat a munkámban, , a. testület és a hivatal működésében.) A feladatok tervszerűbb meg­osztását, a gyorsabb infor­mációátadást, a hivatalos anyagok jobb előkészítését.) Ezenkívül még további há­rom aláíró biztosított bizal­máról. Az ülés után több képvi­selőtársam elmondta, hogy tulajdonképpen megtévesz­tették őket, javító szándéku­kat kihasználták. Napok múlva a kisgazdapárti kép­viselők egységesen határol­ták el magukat a személyem elleni támadástól. Ezek után talán érthető, miért nyilatkoztam másnap az újságíró kérdésére (»Még­is, mit tenne, ha a testület megvonná a bizalmat ön­től?«) így: »...a testület nagy részének bizalmát bí­rom«. Ha nem bírnám a bi­zalmukat, akkor a lemon­dásra szólítottak volna fel, de nem ezt tették, hanem a hibákra hívták fel a figyel­memet. Városom országgyű­lési képviselőjének, az SZDSZ-es Kádár Péternek beavatkozása az önkormány­zat ügyeibe, s e beavatkozás nyilvánosság előtt elkövetett módja Gyula lakosságának felvilágosítása ürügyén (mi­szerint nem mondtam iga­zat, azaz hazudtam), meg­döbbentett. A sértést a leg­határozottabban visszautasí­tom. Remélem, hogy erre csak tájékozatlansága miatt kerülhetett sor. Mindazonál­tal bízom benne, hogy a kép­viselő úr elgondolkozik ezen az ízetlen eljáráson. Kérdés most már, hogy miért is volt valójában Gyu­lán ez az égzengés? Az egyik ok a javító, szándék: a kép­viselőtársak nagy része szí­vén viseli a város sorsát, sokkal jobban akar dolgozni, bosszankodik az üresjárato­kon, pártszempontok felvető­désének halvány gyanúja esetén is felkapja a fejét (ez igen helyes!). Másrészt, vi­szont az ügy mögött bizo­nyos (részben külső) politi­kai manipulációk is sejthe­tők. Személyi, illetve csoport gazdasági érdekek, politikai cselszövés tornyozták a vi­har hullámait. Bizonyos, hogy eddig döntéseimmel erős egyéni érdekéket is sér­tettem. S azon a bizonyos éjféli órán, majd az »ügy« tálalása során a tőlem leg­távolabb álló eszközökkel és módszerekkel megpróbáltak megtörni és elbizonytalaní­taná A számítás nem vált be. A továbbiakban is csak Gyula város érdekeit fogom szem előtt tartani, s bízom abban, hogy a képviselő-tes­tülettel együtt el is érjük a magunk elé kitűzött célt. Bí­zom abban is, hogy a város vezetése során óhatatlanul jelentkező konfliktusok és véleménykülönbségek a vá­ros jövőjét leginkább szol­gáló érdekegyeztetéssel fog­nak megoldódni, s nem fog­nak sűrűn ismétlődni a mű­viharok, a kiszorítási kísér­letek.” Dr. Pocsay Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents