Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-27 / 72. szám

o NÉPÚJSÁG 1991. március 27„ szerda* SZERKESSZEN VELÜNK! Mikor indái a 6.30-kor induló busz? Egy kis vidámság Minden reggel igénybe vesszük a Körös Volán Bé­késcsabáról Gyulára induló fél hetes járatát- Ez a járat minden másnap, amikor Sze- begyinszki András autóbusz- vezető teljesít szolgálatot, a fél hetes indulás helyett 6.30- kor érkezik meg. Ezután an­nak ellenére, hogy késésben van. csak az eláő ajtót nyit­ja ki. Így a bérletesek is itt szállnak fel — holott-ők van­nak a legtöbben —. ezzel is késlelteti az indulást. To­vábbá: miután mindenki fel­szállt, eszébe jut, hogy le kellene vinni a menetlevele­ket Miután visszajön, rá­gyújt holott mögötte van ki­ragasztva a dohányzást tiltó jelzés! Ekkor már igencsak a kiírttól tíz perccel Később indulunk. Ezután sem úgy megy. mint aki késését De szeretné hozni. Persze, mi azt nem is kívánjuk, hogy az utasok életét veszélyeztes­se, csak azt hogy legalább 6.25-kor álljon be. és a ki­írtak szerint időben indul­junk eL Ezáltal a diákok az iskolából, a dolgozók a mun­kahelyükről késnek. A mi­nap történt hogy szokásához híven, késve indult el. a Köjálnál volt egy leszálló, akinek a hátsó ajtót nyitotta ki- Az egyetlen felszálló utas, akinek bérlete van, termé­szetesen itt szállt fet Az idő már igencsak háromnegyed hét felé járt. Szébegyinsáki űr képes volt leszállni és hátramenni, hogy megfenye­gesse a felszállót: ha még egyszer ott próbál felszállni, megbünteti. Nem tudjuk, mi óidtól, de már hetek óta nem i ár az a buszvezető, aki őt váltja, pe­dig 5 már 6.25-kor beállít, és időben elindult. Képes volt megtenni 20 perc alatt azt a 13 ton távolságot. A követ­kezében a Körös Volán gyulai kirendeltségéhez szó­lunk. Miután a Volán hibá­jából késve érkezünk, elvár­nánk, hogy ezt igazolják, ők e kérésünket méltatlan han­gon elutasítják, mondván, aki nem hiszi el, telefonáljon be. Eddig mindössze egy íz­ben sikerült kiharcolnunk az igazolást, ami. nem tudjuk, miért, olyan megerőltető, amikor az csupán egy for­manyomtatvány. Pár szónál és egy bélyegzőnél több nem szerepel rajta- Befejezésül csak annyit, hogy amíg az árak a csillagokig emelked­nek. a szolgáltatások ezzel párhuzamosan egyre lejjebb süllyednek. (33 aláírás) Tisztelt Olvasóink! A megszokott formában ma jelenik meg utoljára a Szerkesszen velünk! rovat. Ez természetesen nem je­lent) azt, hogy ezután olvasói panaszokkal nem foglalko­zunk, hogy olyasói leveleket, véleményeket nem teszünk közzé, sőt! Továbbra is vár­juk soraikat, amelyeket la­punkban az eddiginél jóval gyakrabban — a beérkező levelétől függően akár na­ponta — tesszük közzé. Gádoroson, az idősek klub­jában nemrég farsangot ren­deztek- Lázas készülődés, sürgés-forgás előzte meg az ünnepet. Először népdalcsok­rokat hallhattunk három nó- takedvelő klubtagtól, majd kezdetét vette a móka és a kacagás. Először belépett az „ifjú pár”. A menyasszonyon fehér fátyol, fején koszorú, kezében virágcsokor. A vő­legényen öltöny, bokrétás kalap. Mosollyal arcukon vo­nultak a házassági tanács­adóba. ahol ..Brinkmann professzor” és „főnövére” tartott kiselőadást a „háza­sulandóknak”. Ezután a rög­tönzött anyakönywezető előtt kimondták a boldogító igent. Volt vőfény. koszorús­pár. házassági tanúk. Ame­rikából jött nagybácsi (aki néni volt) és nagynéni mini­szoknyában (aki bácsi), sza­kácstánc. Ezen a délutánon- olyan sziporkázóan szelle­mes és kacagtató műsort lát­hattak az idős emberek jó­voltából. amely mindenféle előre betanult szöveget és sémát nélkülözött. Talán a humor lehet az, ami most ebben a nehéz gazdasági helyzetben megőrizheti az idős emberek életkedvét Gádoroson a napközi otthon tagjaira igaznak bizonyul­hat az idézet amely klub­juk falán olvasható', „Az öregség ne az élet vége. ha­nem koronája legyen!” Kristóf Tibor. Gádoros Nyílt levél „A kölcsönt vissza Is kell fizetni” című cikk írójához (A* írás, amelyre levélírónk as alábbiakban reagál, március 19-én jelent meg rovatunkban.) Visszhang A Népújság március 12-es számában olvastam Medo- varszky János levelét. Tu­dom, hogy ez is egy véle­mény. amit én vegyes érzel­mekkel fogadok. Sok gondo­latot vet fel, általánosságo­kat is. de nekem nem szim­patikusak indítékai, és az sem. ahogyan oktat- Isme­rem az általa kifogásolt cik­ket. és jóL ismerem Lelkes Lajosnét is, akinek sorait szánta. Élete nyitott könyv, nemes embersége, bátor és becsületes küzdelme család­jáért mindenki előtt példa­értékű lehet. Bármilyen mostoha is volt hozzá a sors. szívében soha nem kapott helyet a harag. Azzal, hogy visszapillant viszontagságos életére, nem bánt senkit: ezek tényék és legfeljebb ta­nulságul szolgálhatnak. Óriási különbség van azok között, akik maradtak, „bár csábító ajánlatokat kaptak”, míg másokat elüldöztek szü­lőföldjükről, .és nem kérdez­ték meg őket, hol akarnak él­Levél Zsíros Géza úrnak Miért éppen neki? Ő igazán jól itud mindent. A kér­désem pedig: van-e a kisgazdapártnak tudomása arról, hogy hol van a visszafiatalító épület, avagy hol lesz megépítve? Ma mindenkinek követelése van ebben az országban. Mindenkitől vettek eí valamit. A kisgazdák­nak könnyű a helyzetük. Pontosan tudják követelni sa­ját érdekeiket: a földet. Nekem ilyen nem volt, ezért én most tönkretett fia­talságomat követelem vissza. Én vállalom — mondjuk 25 éves koromat is, lemondok a '47-es viszonyokról. Sót, nem ragaszkodom a tehermentességhez sem. Mivel nem tudom azt — a mai fejemmel — mit keltene csinálnom, ■hogy úgy itegyeic, mintha most „’47*’ lenne, és innen in­duljak. Arra már nem is merek gondolni, hogyan kellene „visszaprivatizálni” egyeseknek elveszett férjüket és el­veszett örömeiket? Avagy, veséjüket levert férfiaknak, elúszott tehetségük helyett hogyan kellene (re)privati- záliíi egy 20 évest? Ez a nagyok dolga, fin maradok a sajátomnál. Hisz’ az előbbiek hogyan érhetnének fel mondjuk az elvett 10 kh-al? És ha már kérdezgetek: hogyan és hol igényeljem én is a földemet? Bár jelez­tem, hogy nekem nincs (koromnál fogva). De ha a fej­lődéstörténetet vizsgálom (a mondás igen régi: minden mozog), akkor nekem is lehetne. Mert ugyebár az én apám épp akkor lendült felfelé az agrárszektorban, ’58—’59-ben, vett három hóid földet. Én úgy gondolom, hogy talán mára már 50 holdja lenne, ■mert jó gazda lett volna. És aki most ugyanennyit „örö­köl” apjától ma, lehet, most ő írná e levelet, hogy neki nincs semmije (birtokot él lehet herdálni, hozzá nem érteni stb.) Úgy látszik, az evolúció megállni látszik va­lahol. Szerintem 1947 egy jó befektetés volt. A viszonyok prolongálva lettek 1991-re. De hát mindig van kivétel: ugyanis én is akkor születtem. Én öregedtem 44 évet, a tulajdonviszonyok nem (hála a kommunistáknak). Ti­tokban azért mégis örülök; hál’ Istennek, a szüleimnek nem kell engem reprivatizálni, én maradtam a régi! Ha van valami válasz, azt 44 év múlva kérem, mikor is mai énemet fogom visszakérni. Kiss János, Mezöberény ni. Nem volt bűnük, csak az. hogy magyarnak születtek. Nem szükségszerű a nem­zetiségi érzékenykedés. Nem is biztos, hogy helyes az ilyen hangulatkeltés, de ha már itt tartunk, szeretnék én is néhány megjegyzést tenni. Valóban senki nem tehet ró­la, minek született. Ady is elmondta: előbb EMBER, az­tán magyar! Ez ma is vonat­kozik mindenkire, minden nemzet fiaira. Nincs is ezzel nálunk semmi probléma, csak ha csinálunk belőle- Lassan mindenkinek az ér­zékenységére ügyelni kell — és ez nem is baj —. de a magvarok is lehetnek olyan érzékenyek talán, mint má­sok. Örömmel vettük, hogy 1991. február 9-én Szarvasra látogattak magas beosztású szlovák személyiségek. Mik- losko elnök úr és Meciar mi­niszterelnök úr látogatása örvendetes tény. és a népe­ink közötti jobb megértés­hez, barátsághoz vezető út jelentős állomása lehet. Ilyen jelentős szlovák személyisé­gek még soha nem látogat­tak Szarvasra. Az azért ki­csit meglepő volt. hogy a lá­togatás napján a rádió Déli Krónika műsorában Cseh Éva Szarvast így minősítet­te: ..Szarvas igazi szlovák te- leoülés.” Egykor valóban az volt' 1722-ben a város újra­telepítésekor. de ma már a legutóbbi népszámláláskor a lakosságnak csak mintegy 5#,n-a vallotta magát szlovák­nak. Tény. hogv a családne­vek őrzik az egykor szlovák települést. Senkit nem zavar, én ma­gam Dedig helyeslem, hogy a szlovákoknak van modern iskoláiuk. kollégiumuk (az elmúlt évben adták át új épületszámvát), hogy őrzik anyanyelvűket, hogv Szarva­son pávakör gondozza kultu­rális hagyományaikat, ami egyetemes kultúránk része. Még azt is tudomásul ve­szem. hoev ■!, helvségnévtáb- la kétnvelvű. és jelzi, hogy itt élnek szlovákok -is! Az a véleményem, hogy szét kell nézni kicsit határainkon túl is. és ami hazánkban nem ügy. abból nem kell mester­ségesen ügyet csinálni. Molnár László, Szarvas Tisztelt Asszonyom vagy Uram! Nem tudom, szerencsésnek vagy jómódú­nak tudhatja-e magát, amiért egész életéi­ben nem szorult kölcsönre. A környezetem­ben élő 60 éves ismerőseimtől megkérdez­tem, életük során vettek-e Jel kölcsönt la­kásvásárlásra, gázbevezetésre, tatarozásra, tévévásárlásra stb. A megkérdezettek közül mindenki azt válaszolta: igen. On azt Írja, hogy 10-12 éven keresztül gyűjtöttek Önök, 60 évesek egy kis öreg házra. Tisztelettel kérdezem, a mai világban, a mai lakásárak mellett is össze tudna spórolni annyi pénzt, hogy tudjon venni egy lakást kölcsön nél­kül? Ismeri ön a mai lakásárakat? Tudja, mennyibe kerül egy kis öreg ház? A Kádár- korszakban — már ne tessék haragudni —, nem a 20, 30 évesek gazdagodhatták meg. És a legjobb tudomásom szerint a mai 60 évesek is vehettek fel lakáskölcsönt, sőt, té­vét, mosógépet is vásárolhattak részletre. Persze, ha volt pénzük, készpénzért is meg­vehettek. Ma is van olyan ember, aki a 6 millió forintos házat zsebből ki tudja fizetni és még nagyon spórolnia sem kell. Jók az értesülései, valóban ötszörösére emelkedtek a bérek. (És az árak?) Negyvenéves va­gyok. 1970-ben kezdtem dolgozni. Kezdő fi­zetésem 1300 forint volt. Ma, 1991-ben net­tó keresetem 7500 forint. Ezt az ötszörösére emelkedett magas bért 21 év alatt értem el. Igaz, nem vagyok diplomás, hanem 21 ív óta egy munkahelyen dolgozó gépiró. De sajnos, „pazarlóan” éltünk, mert én és a férjem keresetéből 2 gyermek felnevelése mellett nem tudtam összespórolni lakásra annyit, hogy ne kelljen kölcsönt felvennem. (Pedig a gyermekeim nem jártak egyetem­re, ami igen sokba került volna.) A kölcsönt sajnos, felvettem. Vesztemre. Nem voltam elég előrelátó. Nem gondoltam, hogy a kormány a lakásszerződésben rögzí­tett kölcsön kamatát egyoldalúan módosít­hatja, felemelheti. Nem az Antall-kormányt szidom, hanem ahogy ön ajánlja a cikké­ben, saját magamat. Sőt, a fejem a falba verem, hogy miért is nem láttam én ezt elő­re? ön nyugodtan alszik, én nem! A meg­emelt kölcsöntartozásom miatt sem, de fő­ként azért, hogy a fiatalok, a gyerekeink hogyan vásárolnak úgy, mint ön, kölcsön nélkül lakást. Nem luocuslakást, hanem egy egyszerű kis lakást. És rettegek. Rettegek, de nem a végrehajtótól, hanem attól, hogy mi lesz holnap. Meddig lesz még munkánk, nem leszünk-e holnap munkanélküliek? Ag­gódom a fiamért, aki most katona, hogy le­szerelése után várja-e a biztos munkahely, hogy becsületesen dolgozhasson. Lesz-e mi­ből gyűjtögetnie egy kis öreg házra? Botos Sándomé, Orosháza Szerkesztői üzenet L K. békéscsabai olva­sónknak üzenjük, hogy személyesen keresse fel szerkesztőségünket. Húsvétiéi aBHHKRS MEGYEI HÍRLAP y M-# KÖZÉLETI NAPILAP M Új néven, más tartalommal Kérdések Ebben az országban kik azok. akik körén beiül érvé­nyesül az esélyegyenlőség? Miért érdeke az országnak és a munkásságnak, hogy ha­zánkban gyárost*, bankárok, vagyis dúsgazdag emberek legyenek Hol vannak azok a munkástömegek. melyek szorgalmazzák ilyen emberek létének szükségességét? An­nakidején, a választási prog­ramjukban nem hirdették a pártok, hogy ők bizony a gazdagok oldalán kívánják a rendszerváltást végrehajtani- Tudja-e minden állampol­gár e hazában, hogy orszá­gunk milyen határtalanul ne­héz helyzetben van? Tisztelt követelődző uraim, önök úgy gondolják, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben az önök mérhetetlen kártérítési kö­vetelései vezetik ki az or­szágot a jelenlegi nehéz helyzetből Biztosra veszem, ha ezt átgondolták volna, ne­tán hazafias érzések tüze lo­bogna szívükben, akkor előnyben részesítették volna hazánk és népünk boldogu­lását az időszerűtlen magán­érdek helyett. Tisztelt honatyák! Ügy lát­szik, önök is szorgalmazni kívánják a kártérítési igény- nyél jelentkezők érdekeit. Remélem, hogy a súlyos mil­liárd okát majd önök és az önök által képviselt gazda­gok fogják saját zsebükből finanszírozni. Sajnos, a ki­szolgáltatott nép zsebe üres, ezt már nem tudja vállaini. Miért kommunista szólam az, hogy „azé a föld, aki megműveli”? Vagy talán az lenne a minden igazság fe­lett álló. hogy .-azé a föld, aki zsebre vágja a hasznát”? Ideje lenne már. hogv vég­re azokat az állampolgárokat védjük és tiszteljük, akik tenni akarnak hazánk jövője érdekében. Arra mi a magyarázat, hogy országunkban a 3—5 holdas földbirtok léte élet­képtelen? Az eddigi háztáji gazdaságok minden idők leg­törpébb gazdaságai voltak. Hatékonyságukhoz azt hi­szem, nem fér kétség. A földtulajdon lehetősége még aktívabbá tenné őket. Kérdezném a tisztelt parla­menttől és a kormánytól hogy miért intézik úgy az or­szág sorsát, mintha az a bi­zonyos 8-9 millió állampol­gár nem is lenne? Miért van az. hogv a honatyák a par­lamentben vitáznak és ma­rakodnak? Annyit még a legegyszerűbb állampolgár is^szrevesz, hogy nem a pó­rul járt nép kegyeiért foly­nak az ádáz viták. Sorolhatnám a kérdések özönét tovább, de ezek he­lyett inkát* országunk és népünk jövőjét és akaratát kívánom megvilágítani. Egy olyan független, szabad köz­társaságot akarunk, melyben nincs kiszolgáltatott és kol­dus ember. Olyan államot akarunk, melyben min­den állampolgár megkapja a becsületesen elvégzett mun­kája teljes ellenértékét- Le­gyen az akár szellemi vagy fizikai dolgozó. Állampolgá­ri jogon minden embernek legyen joga életét emberhez méltón élni. Meg kell szün­tetni, hogy a marakodások, az ellentétek és anarchiák or­szágává váljék hazánk. Olyan parlamentet és kor­mányt akarunk, mely képes meglátni országunk lehető­ségeit, és fel tudja mérni adottságait, és aszerint irá­nyít minden tekintetben. Ne akarjon senki elfogadtatni a néppel akarata ellenére egy olyan irányba mutató gazda­ságpolitikával együtt, járó rendszerváltást, mely ná­lunknál sokkal nagyobb és gazdagabb országok mintá­jára épül. Ez az akarat nem lehet nézőpont kérdése. Kell, hogy a történelem kerekét ne hátra, hanem előre for­gassuk, és alakítsunk ki or­szágunkban egy kizsákmá­nyolástól mentes jóléti tár­sadalmat. melyet minden ál­lampolgár elfogadhat Még akkor' is, ha Európában el­sők leszünk is ennek megva­lósításában. Tóth Imié. Körösújfatu

Next

/
Thumbnails
Contents