Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-02 / 52. szám
1991. március 2., szombat IRODALOM—MŰVÉSZET ■kÖRÖSTÁJ Az Ernst-gyűjtemény önarcképei Hagyomány és újítás támogatója Jelentős szerepet vállalt abban is, hogy ismeretlen festőket, szobrászokat kiállításokkal vezessen be a művészeti életbe. Lázár Béla közreműködésével több mint 300 kiállítást rendezett 1937-ben bekövetkezett haláláig. E tárlatokkal és aukciókkal meghatározó szerepet játszottak a kor művészeti életében, a közönség képzőművészeti kultúrájának kialakításában. Emlékkiállítással tisztelegtek Csontváry, Rippl-Rónai és Der- kovits zsenijének. Bemutatták Munkácsy, Székely Bertalan, Mészöly Géza, Paál László képeit. Az általa szervezett kiállításon ismerte meg a közönség Szinyei Merse Pál, Fereczy Károly, Iványi Grünwald Béla, a nagybányaiak, a MIENK művészcsoport mukásságát. Kiállításain, gyűjteményében csak a minőséget méltányolta. Halála után hat és fél ezer műtárgyat hagyott hátra. Gyűjteményét — még életében — 1912 és ’32 között az Emst Múzeumban őrizték, majd a művek egy része letétként a Szépművészeti és a Nemzeti Múzeumot gazdagította. Emst Lajos gyűjteménye a magyar művészarcképekből, önarcképekből, karikatúrákból a 17. századtól az 1930-as éve1912-ben nyitotta meg a közönség számára magángyűjteményét a máig nevét viselő múzeumban Emst Lajos, aki műgyűjtőként és kiállításszervezőként beírta nevét a magyar művelődéstörténetbe. Emst Lajos egy személyben volt a hagyományok és az új törekvések támogatója. Azt a szerepet töltötte be a képzőművészetben, mint a Nyugat folyóirat az irodalomban — vélekedik egy mai mélta- tója. Rá is emlékezik a Budapest Galéria legújabb kiállítása, amely az Önarcképek Emst Lajos gyűjtéséből címet viseli, és 120 művészarcképet mutat be a 19. és 20. századi festőktől. Emst Lajos mindenekelőtt a magyar történeti, művelődéstörténeti és képzőművészeti értékek iránt érdeklődött. A jó szemű, biztos ízlésű gyűjtő mindenféle magyar vonatkozású emlékre „vevő” volt, de különösen magyar történelmi festményekben és művészarcképekben volt gazdag a gyűjteménye. Saját maga számára csak magyar vonatkozású anyagot vásárolt, miközben múzeumában szívesen állította ki a barbizoni festők, Manet, Renoir, Degas, Cezanne, Rodin műveit. És neki köszönhető, hogy számos maMunkácsy Mihály: Ifjúkori önarckép gángyűjtő ekkor, az ő káillítá- értékű alkotásokból. Akkor még sairól és az ő rábeszélésére vásá- viszonylag olcsón hozzá leherolt a ma már felbecsülhetetlen tett jutni ilyen képekhez! (MANHATTAN FELETT AZ ÉG) Egy szép féli napon, éjjel tizenkettő előtt egy perccel a New York-i Hatos Sugárút sarkán bámészkodtunk: rádiómagnót vásárolt egy fekete bőrű fiú. Éjfélkor, a zöldségesnél. És nem szakadt le Manhattan felett az égNyolcvankettőben történt, amikor huszonöt év sóvárgása után eljutottam Amerikába. Már ma is, hálistennek, magyaráznom kell, hogy a két magyar utazó miért nézi leesett állal, boldog révületben a jelenetet. Egyetemesnek tudott tilalmakat, a létünket meghatározó tabukat tör meg ugyanis egy csapásra. Magyarországon hamincegynéhány éve még csak az sem fordulhatott elő, hogy valahol, valaki zöldséget áruljon éjszaka. Fagylaltot sem, virágot sem. S nem fordulhatott elő, hogy zöldségesnél, a leghivatalosabb nyitvatartási időben akár, bármi mást, mint zöldséget áruljon. Gyümölcs, zöldség. . (A SZÓ ÉS A FEGYVER) Lépten-nyomon az elmúlt negyven évvel küszködünk, és ebből még sokáig nem fogunk tudni kikecmeregni. A ma és a holnap miatt. A szavak, például, a mindennap használatos szavak. Az első göcsörtös bunkó óta minden eszköznek, amelyet az ember valaha feltalált, kétféle természete van.'Lehet szerszám, mely az életet építi- gazdagítja, és fegyver, mely gyilkol. Hogy a kettőből melyik, az a mögötte álló emberen múlik. Eszköz az anyanyelv is. A lélek szabadságának szerszáma — s egyben a totális rendszerek, hazug világok gyilkos fegyvere. Csak meg kell rontani. Csak odáig züllesz- teni, hogy lényeges dolgok ne azt jelentsék, amit az egészséges nyelvérzékű ember élő nyelvében jelentenek. Az elmúlt negyven év legfontosabb jelszava nem úgy szólt, hogy világ proletárjai, nem is úgy, hogy aki velük meg aki ellenük, hanem hogy „Cipőt a cipőboltból”. Magánvélemény, oka van. A jelszó kabarétréfák tárgya lett. Nos, nem ott a helye: nem ártalmatlan butaság. Áradt a fülünkbe-szemünkbe évtizedeken át. Ne legyintsünk: hülyék ezek, alkalmatlanok. Az még nem magyarázza, hogy miért épp ezt öntötték neonba, hangszalagra, ólomba. Hiszen a lehetséges bárgyúságok száma végtelen. (LA-LA!) Kemény, könyörtelen üzenet rejlett a jelszóban: egy helyre mehetsz cipőt vásárolni és eladni, és azt a helyet én szabom meg. Vagy ruhát, vagy élelmet, vagy rádiót. Hogy mikor, tíztől ötig, hattól hatig, majd azt még eldöntőm, la-la, ahogy az elvtársi kedvem tartja. Hogy mely tárgyat vehetsz meg mely más tárggyal egy helyen. Egy számít: mindennek megvan a helye-módja-ideje. Amit szabad — és egyben kötelező. A jelszó tartalma a hatalmak megfogalmazatlan félelme volt. Az életet kilencszázötvenegyre-kettőre kegyetlenséggel és leleménynyel agyonregulázták, barna skatulyákba szorították. Rettegtek, hogy megint egyszer elszabdul, és akkor már nem sikerül visszagyömöszölni. Az álreklám a legőszintébb vallomása volt a garnizonnal, gázzal és baktériummal rendelkező erőknek, amelynek árnyékában itt az életünket leéltük. A bizonytalanságuk tudat alatt fogant jajkiáltása köszöntött ránk minden utcasarokról. (ITTHON A VERESÉGBEN) Tegyük fel, hogy szerencséd van. Úgy döntöttél a forradalom után, tizenhét évesen, hogy itthon élsz, a szülőföldeden, a vereségben, mely megszabja még az unokájának az életét is. Kialakítottad a viszonyodat a megszállóval és a honi helytartókkal — semmiféle viszony. Élsz a megtorlás utáni országos engedéllyel és magánember vagy. Már szakmát és megélhetést is úgy keresel, hogy a lehető legkevesebbet találkozz a hivatallal. Tegyük fel, hogy berendezted lakhatóra a hétköznapjaidat. Megtaláltad a dolgodat, valamit tehetsz, egymagádban is, azért, hogy saját kultúránkat karban tartsd. Mert egy nemzet kultúrája különös jószág, egészében mégis megmaradt, nem azért, mintha átsiklott volna rajta a figyelmük. Nem, csak nem olyan egyszerű szétrobbantani-szétrohasztani. Nos, ha mindezt megoldottad, akkor is, többnyire még a legbensőbb vágyaidban sem gondolsz arra, hogy éjfélkor a Széna téren magnókazettát vegyél a zöldségesnél. Éjszaka? Még zöldséget sem. Hát azt nem lehet. Nem is kérdezed, miért. Talán létfontosságú volna pedig, hogy eszedbe jusson a kérdés. De hát — itt? Minthogyha valamely államvallássá emelt sátánhit Belzebúbját sértené egy halom zöldpaprika a sötétben, mondjuk mindjárt itt kint, a budapesti Nagykörúton. (A DOLGOK EGYENLETE) A Bűnös Nyugat fertőzött meg csak, kit előbb, kit utóbb, a kérdéssel is. Később, a magyar puha diktatúrában fokozatosan elszabadult egynémely apróság, lassan- lassan kicsúsztak a szálak a kezükből. Nem véletlen, hogy épp nálunk: mi fizettük a legnagyobb árat. (És a lengyelek, az ő történelmükön is látszik.) Lassacskán, szigorúan a rendszerben maradva, nyilvánosan is elhangzott egy-egy félénk kérdés: nem lehetséges, hogy szociológia, lélektan, genetika, kibernetika mégis létezik, s nem csak úgy egyszerűen burzsoá áltudományok. Nos, pontosan le lehet mérni ezeknek az eretnek nézeteknek a kinyomtatásával egyenes arányban tűntek el az ikszel az ikszboltból szerkezetű jelszavak. (AMI VAN ÉS AMI NINCS) Van az emberi természet; melyből következik, hogy az egyén akkor fog a társaság hasznára működni, ha az önmagának is hasznos. Ebből persze szörnyűségek is fakadnak, ama természet fonákja miatt. Ez ellen azonban már megvannak a jól-rosszul működő egyensúlyi tényezők, fékek, jogok, adók és alkuk. Közhely. Mert hát színe is van az emberi természetnek: nem tűrhetjük, emberek, hogy más emberek kimaradjanak a közös jóból. Szociális munka, önkéntes ápolónők, világ Orvosai, szeretetszolgálat és békehadtest. S vannak, hogyne, ésszerű korlátozások. Nem olyan könnyű megtalálni, hogy melyek azok, de miként a működő országok példázzák: nem is lehetetlen. Erre valók az ügyes-bajos dolgaink elintézésére alkalmazott miniszterek. S talán a szükséges és a fölösleges tilalmak közötti különbségtétel a kormányzás szakmája. (Nem mondom, hogy művészete vagy tudománya, e két szót fenntartanám Bartóknak, a C-vitamin és a DNS molekula felfedezőinek, meg a kibernetika feltalálóinak.('Amellett nem sokat lehet felhozni, hogy ha a hangfelvevő szerkezetet a magad munkabéréért a zöldségesnél éjfélkor vásárlód, az valaki másnak a szabadságát korlátozná, vagy a kárára válna'. A természetes emberi cselekedeteket a hatalom vagy akadályozza, vagy nem. A ma és a holnap miatt: ügyelj. Amikor a természetes dolgokat tiltják. Amikor fölöslegesen. A kísérő szövegre, ideológiára ne figyelj: ott hátsó gondolatok működnek, ember és nemzet kárára. Magnó, zöldséges, New York-i Hatos Sugárút. A létező világ közepén, hat héttel azután, hogy otthonról útnak indultunk, már nem lehet ép ésszel felfogni a tilalmat. A szervezet immunrendszere működésbe lépett. Életem társa rám bocsájtja aranycsillámos zöldszürke tekintetét. „Miért is nem szabad ezt otthon?” S ez a pillanat a régi meggyőződésemről szól: olyan, hogy kapitalizmus, olyan nincsen. A dolgoknak azt az állapotát bélyegezte meg így a propagandaminisztérium — pardon, az Goebbels doktor, nálunk agit-prop bizottságnak hívják —, amely kívül esett a hatalmán. Melyben az emberi természet is benne van a dolgok egyenletében, a színe és a visszája. S amelyben a munkád ellenértékéért vagy a,rulettnyeremé- nyedért zöldpaprikát és kazettás magnórádiót vásárolsz, amikor és ahol eszedbe jut. Lengyel Péter: A színe és a visszája Gulácsy Lajos: Önarckép kig terjedt,- és mintegy 800 darabból állt. A kollekció egy részét az a Dr. Virág Péter vásárolta meg, aki a mostani kiállításra kölcsönözte a kisméretű, ám annál jelentősebb képeket. Ritka alkalom ennyi művészportrétegyütt látni, és ritka alkalom egy híres magángyűjtemény legjavát egy kiállítás keretében megismerhetni. Kár lenne elmulasztani a március 5-éig kínálkozó alkalmat. (kádár) Sárándi József: Mikor jön' a barátunk? Nem csal előérzetem Váratlan érkezik megint Feszült leszek hirtelen — zsákmányterhes háló 1vízből szakadóban Ki a halász? Ki a hal? Ki kivel mit akar? Amit értek jobb nem érteni A dolog foghatatlan (Mondhatnám szellemi) A vendég asztalomhoz ül Figyel rezzenetlen Szóval hallgat Kérdez kérdezettén Fejben ballal ír ,,Gyűjtögető életmódot folytat”' s közben mintha adakozna a Politika hálószobatitkaival traktál Például hordó-ügy ben Jobbaúkellene értenie őket a politizáló magyar értelmiségnek Halál — illetve béketáborok után ugyanis a beteg SZU s az egyesült Németország ütköző terében a nálunk újraéledő nemzeti jelképek jelszavak múltat idéznek s számukra fenyegetően hangzanak Marcsi öt hónapos terhes — szakítja félbe magát hajdankor legjobb barátunk M, boldog mosollyal „nyugtáz” Egy gyerek sok mindenre válasz lehet—mondja sejtelmesen reám pillantva Edit bérmakeresztnevíi feleségem Ez a verekedés is úgy kezdődött hogy a T. Ház(am)ban visszaütöttek... Itthon vagyok—vélem s türtőztetem magam
