Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-02 / 52. szám
1991. március 2., szombat o Körös táj BELPOLITIKAI ES KULTURÁLIS MELLÉKLET Mikor perelhet az interjúalany? Készül az új sajtótörvény Az írott és elektronikus sajtó egyre nagyobb hatalommá válik Magyarországon, így szinte természetes, hogy sokasodnak a vele kapcsolatos konfliktusok is. Rágalmazási perekről, tulajdonlási problémákról, az újságírói etika elleni vétségekről hallani mind gyakrabban. Talán ezeknek az ügyeknek a kezelését is egyértelműbbé teszi majd a hamarosan a parlament elé kerülő, a sajtóról szóló törvényjavaslat. Molnár Zoltántól, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettesétől érdeklődtünk a készülő jogszabályról. Ez nem Amerika... — Miért vált szükségessé, hogy új törvény szülessen a sajtóról? — A hatályos sajtótörvényünk 1986-ra datálódik, szellemiségében elavult, főleg, ha figyelembe vesszük az elmúlt években az alapvető emberi jogok kiterjesztése érdekében tett erőfeszítéseket. Nyilván szerepet játszanak az elmúlt időszak komoly politikai változásai is. A sajtótörvény megalkotásának ellenzői azt az ideálisnak tűnő szabályozási formát javasolják, ami Amerikában van, ahol az alkotmány mondja ki, hogy a sajótszabadság nem korlátozható. Ezen túl ott semmiféle külön törvény nem rendelkezik erről a területről. Amerikában azonban a miénktől teljesen eltérő jogrendszer működik. Gyakran előfordul ugyanis, hogy egy emberi szabadságjog a gyakorlása során összeütközésbe kerül más szabadságjogokkal. Ilyenkor a jogalkotónak az a feladata, hogy meghatározza, melyik szabadságjog élvezhet elsőbbséget. Tehát egyúttal kénytelen korlátozni egy másik szabadságjogot. Fontosnak tartom leszögezni, hogy a sajtótörvény tervezetében található tiltások soha nem öncélúak, hanem e tiltásokkal szemben mindig olyan más emberi szabadságjog elsőbbsége áll, ami szintén szerepel az alkotmányban. — Mondana erre néhány konkrét példát? — Ha például nyilatkozatot adok egy újságírónak, akkor kérésemre köteles azt bemutatni a megjelenés előtt, és hozzájárulásom nélkül nem közölheti. Természetesen ezt a szabályt is többen vitatják. Szintén személyhez fűződő jogokat érint ■ az, hogy a törvény szabályozza, miképpen tudósíthat a sajtó bírósági tárgyalásokról. Az, hogy én egy polgári peres eljárásban fél vagyok, az nem jelenti azt, hogy a sajtóban a beleegyezésem nélkül megjelenhet a nevem. Szintén alkotmányos jog és a sajtószabadság kapcsolatát érinti az ártatlanság védelméhez való jog. Nem mindegy, hogy valakiről azt írják, hogy gyanúsított, vagy azt, hogy vádlott, mert a -kettő között igen nagy büntetőjogi különbség van. Névtelen informátorok Ugyancsak a személyhez fűződő jogok védelmét szolgálja az az újfajta intézménye a tervezetnek, ami lehetővé teszi, hogy a sajtó útján e jogaiban megsértett személy 1 millió forintig terjedő kárpótlást követelhessen az adott sajtóterméktől, amit a sértett javára ítélne meg a bíróság. Ez csírájában felfedezhető már az 1990-es módosításban is, de ott közérdekű célra kellett a megítélt kárpótlást fordítani. — Egyelőre olyan szabályokat említett, amelyek a sajtó mozgásterét korlátozzák. Van azonban egy nagyon fontos társadalmi érdek, mégpedig, hogy minél több információhoz minél könnyebben juthassanak hozzá az újságírók, és ezáltal természetesen a közvélemény. — Az információhoz jutás első állomása, hogy minél több információhordozó legyen jelen egy országban. Éppen ezért a törvény pusztán egy regisztra- tív, bejelentési aktushoz köti az időszaki lapok alapítását. Egyetlen megkötés létezik csupán, a monopolellenes szabályok alkalmazása. Szintén az információhoz jutás szabadság gát szolgálják azok a rendelkezések, amelyek az újságíró jogaira vonatkoznak, így például az újságírónak ezentúl joga van informátorának nevét titokban tartani, illetőleg ha az informátor ezt kéri, akkor köteles is ezt megtenni. Egy következő passzus — ugyan más törvényre utalva — kijelenti, hogy az újságíró jogosult hozzájutni a közérdekű adatokhoz. Az adatok körét, valamint a hozzájutás módját a közkeletű nevén adatvédelmi törvény rendezi majd. Ugyancsak az újságírók mozgásterét növeli az a szabály, mely szerint jogosultak megbízójuk olyan utasításait megtagadni, amelyek az újságírói hivatás etikai szabályait sértő műsor vagy cikk elkészítésére irányulnak. Az említett etikai kódexet az újságírók szakmai szervezetei állítják össze. A Springert is érinti — Mit tartalmaznak a monopóliumellenes szabályok? — Alapvető érdek egy országban, hogy biztosított legyen a vélemények, az információ- áramlás sokfélesége. Ezt meggátolhatnák a sajtó területén kialakult monopóliumok, egyes tőkés csoportok túlhatalma. A tervezet szerint akinek egy országos napilap van a tulajdonában, az e mellett csak meghatározott számú regionális terjesztésű lapot birtokolhat. Több változatot terjesztünk elő, melyekben egy országos lap mellett egy, kettő, illetve három regionális lap szerepel. A törvény részletesen rendelkezik az újságokban résztulajdoni hányaddal rendelkezők korlátáiról is. — Hogyan viszonyul majd a törvény a mára kialakult helyzethez, hiszen van olyan tőkés csoport, amely jóval több megyei lapot mondhat magáénak, mint ahogy az az Önök tervezetében szerepel? — Ha a törvényt elfogadják, az ütközni fog a jelenlegi helyzettel. Azokra az esetekre, amelyek a hatálybalépéskor nem felelnek meg a törvény szabályainak, egyéves türelmi időt ad. Ez idő alatt kell olyan helyzetet létrehozni, ami megfelel a monopóliumellenes szabályozásnak. Szándékosan nem a megye, hanem a régió szót használtuk, ugyanis vannak olyan lapok, amelyeket egy-egy megyénél szélesebb körben terjesztenek. A javasolt régiókat konkrétan meg is nevezi a törvény. — Vontakozik a törvény a rádióra és a televízióra is, hiszen az állami monopóliumok ezen a téren megtörni látszanak, több vállalkozás jelent már meg ezen a területen. Kinek lehet televíziója? —-A törvényjavaslat egyik fejezetében azok a javaslatok találhatók, amelyek csak az írott sajtóra vonatkoznak, nevezetesen a lapalapítás szabályozására. A többi fejezet, amely az újságírók munkájáról szól, a tájékoztatás egészére vonatkozik, beleértve az írott és az elektronikus sajtót. Utóbbiról külön törvény rendelkezik majd, mert ez egy egészen más terület, ahol figyelembe kell venni olyan sajátosságokat, mint például a frekvenciakészlet korlátozottsága, vagy a különböző műszaki előírások megtartása. A fejlett nyugati országokban mindenütt létezik külön rádió- és televíziótörvény. Egy ilyen törvény részletesen rendezi az engedélyezési szabályokat, hiszen ez engedélyköteles tevékenység. A frekvencia állami tulajdon és csak korlátozottan áll rendelkezésre, meg kell hát határozni az elosztás módját. Ugyanebben a törvényben kell szólni a közszolgálati és a kereskedelmi jellegű műsorszolgáltatásról. Itt szabályozzák majd a Magyar Televízió és a Magyar Rádió jogállását, mert jelen pillanatban ez is teljesen rendezetlen. Az előkészítő munkák már folynak, feltehetően az első félévben ez a törvény is a parlament elé kerül. L. László János Tovább tart az osztrák gazdasági csoda A sógoroknak nincs okuk panaszra — legalábbis ami a gazdaságot illeti. Tavaly 4,5 százalékos volt a gazdasági növekedés, és 1991-re is igen kedvezőek a kilátások: Ausztriát csupán Japán előzi meg a ranglistán. Ausztriában napjainkban gyorsabban fejlődik a gazdaság, mint a közös piaci államokban. Ez a tény annál is figyelemreméltóbb, mivel a szakértők igen különböző módon ítélik meg az 1991 -es világgazdasági * fejlődést. Az Egyesült Államokban recessziótól tartanak, a skandináv országokban 0 százalékos növekedéssel számolnak. Csupán itt Közép-Európában — annak is a nyugati felén — alakult ki a német egyesítés révén egyfajta „növekedési sziget”. A nyugatnémetek mellett főleg az osztrákok profitálnak ebből. Az osztrák munkavállalók bruttó fizetése 1991-ben 6,8 százalékkal nő majd—hosszú évek óta ez a legmagasabb érték. A nettó reáljövedelem-növekedés a tavalyihoz hasonlóan alakul, vagyis átlagban 1,6 százalékkal emelkedik. Ugyancsak kedvező tendenciák rajzolódnak ki a fogyasztási szférában: közel 3 százalékos emelkedést prognosztizálnak 1991 -re, amely ugyan nem éri el a tavalyi értéket (4,3 százalékot), de az 1989-es szinttel azonos. Minden jóban van azonban valami rossz: Ausztriában is szembe kell nézni az emelkedő inflációval. 1991-ben 4,5 százalékos pénzromlás várható, szemben a tavalyi 3,3 százalékossal. Nemzetközi összehasonlításban azonban nyugati szomszédunk még az inflációt tekintve is a legstabilabb államok közé sorolható. A munkanélküliség is egy kicsit nagyobb lesz az idén, de még így is szinte elhanyagolható: a tavalyi 5,5-ről 5,7 százalékra növekszik. Ez az érték a beáramló külföldiek számát is figyelembe véve kimondottan hízelgő. A gazdasági szakértők mindezeket a biztató prognózisokat azonban két feltételhez kötötték: 1991-ben az átlagos dollár/ schilling árfolyam 10,25 lesz, és a kőolaj hordónkénti világpiaci ára nem lesz 25 dollárnál magasabb. Ha ez így alakul, akkor mindenki biztos benne, hogy 1991-ben is tovább tart majd az osztrák gazdasági csoda. Sz. B. Kínai technika Moldvában A kisinyovi Vizir műszaki-tudományos egyesülés üzemében elkészültek a japán Sony cég kínai leány-, vállalatával, a Seccel közösen kifejlesztett színes televíziók és videomagnók. Az alkatrészek hajóval érkeznek Kínából Ogyesszába, a közös vállalkozásnak alig másfél hónap alatt sikerült beindítania a termelést. A kínai és a moldvai üzletembereknek távlati elképzelései is vannak az együttműködést illetően. Részvénytársaságok és magánvállalkozók részvételével közös vállalatokat kívánnak alapítani, amelyek mikrohullámú sütőket, autó-tv-ket és parabola antennákat gyártanának. Ezek a vállalatok már ebben az évben ISO ezer színes televíziót dobnának piacra. A termékmennyiség egy- harmada a moldvai piacra kerülne. A szakemberek szerint 2-3 év alatt teljes mértékben fedezni lehet majd a köztársaság igényeit ebben a termékcsoportban. A pacsirtákhoz Március van, a pacsirta vígan fütyörész. A nap a zöld vetésekre mosolyogva néz. Szép az idő, oly jól érzem ilyenkor magam, Mintha nem is volna gonddal bélelve agyam .Hirdessétek kis pacsirták vígan a tavaszt! Nem soká q dermedt fákon rügyeket fakaszt. Még nekem is, ha dalotok zenéjét hallom Jobban terem s nem olyan bús, vigabb a dalom. Gonddal küzdő szép hazánk is kikeletet vár. Népünk a múlt hibáinak terhét unja már: Vezetőktől bölcsességet kíván, aki él! Igazságos szebb életet, Jobb sorsot remél! Jön a tavasz, itt a tavasz, bimbót bontogat— Várja a nép, vajon neki mi jót tartogat? Vezetőink ébersége dönti majd ezt el: Nemzet előtt döntéséért felelnie kell! * 1991. Hegyesi János „Az a hely, ahol születtünk...” Még kis elemista koromban tanultam egy, a hazáról szóló verset, már nem is tudom ki írta, talán Pósa Lajos, de biztosan nem merném állítani. A teljes versre sem emlékszem, csak a sok-sok fölsorolásra, amitől haza a haza, ám a kezdő két sor örökre megmaradt bennem: „Tudjátok-e mi a haza? Az a hely, ahol születtünk...” Igen, a hely, a város, a falu, a tanya, ahol nyiladozott az értelmünk, ahol kis csetlő- botló gyermekek voltunk, s szüléink gyámolításával cseperedni kezdtünk. S lassan birtokba vettük a szomszédságot, az utcát, majd egész szülőhelyünket. Egészen addig, míg annyira magunkénak éreztük, mintha a mi saját tulajdonunk volna. Azzá is lett. O a miénk — mi az övé. Együtt változott, alakult velünk szinte észrevétlenül, olyan természetesen, magától, mint ahogy a gyermek felnőtté válik. Tudatosodik, s érdekelni kezdi közben ki és mi ő? Kik voltak az elődei itt, ezen a helyen, hogyan éltek, mit tettek azért, hogy egy örökséget adjanak át nekünk. S mikor ezen gondolkodik az ember, rájön, milyen keveset is tud. Hány nemzedék nőtt föl például itt, Békéscsabán is, akik a város múltját nem, vagy alig ismerik. Hogy mennyire így van, erre akkor döbbentem rá, amikor egy felnőtt, iskolázott, művelt nő, aki a Haán Lajos téren lakik, azt kérdezte tőlem: ki volt az a Haán Lajos? Akár meg is botránkozhattam volna, mielőtt pár szóval válaszoltam neki, ha nem jutott volna eszembe valami. Mégpedig az, hogy én is csak azért tudom, mert megörököltem hét-nyolc öreg könyvet a gyulai rokonaimtól. A múlt századi Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat évkönyvei közül azokat, amelyek az alapítókhoz tartozó dédnagyapám könyvtárából még megmaradtak, s ma már több mint száz évesek. Ezekben olvastam az alelnök Haán Lajos békéscsabai evangélikus esperesről, történeti kutatásairól, s ez keltette föl érdeklődésemet iránta, s kezdtem a nagykönyvtárban Békéscsabáról szóló munkáit keresni. Szóval szemrehányni valóm nem volt, nem is lehetett. Mit is kérhetnénk számon bárkin is, bármely településről legyen szó, mikor olyan, hogy helytörténeti tantárgy, mai napig nem létezik az iskolákban. Tanulnak a gyerekek sok mindent, közte egymást átfedő dolgokat, sőt feleslegeset is, de azt, hogy szülőhelyük történtete mit rejt, kik éltek ott, kik formálták, alakították az idők folyamán, s kik tettek ebben legtöbbet, azt nem. Ezért hát sokan nem is tudják. Nem ismerik azokat, akik öregbítették városuk nevét, hírét, s hogy kik voltak azok, akik átadták egymásnak a stafétabotot. Ki volt az a Mokri Sámuel, Vilim János, vagy az országos hírű Stark, a Szeberé- nyiek, meg a későbbi időkben Südiék. És még sokan mások, akik nélkül ez a város nem volna az, ami. S ha már a város története — mely egy az érte különösen sokat munkálkodókkal és az itt élt és élő emberek összességével — nem hivatalos tantárgy az iskolában, miért nincs legalább egy, a varos történetéi összegző, bemutató, állandó kiállítás. A gyermek a legfogékonyabb ember, minden érdekli, s az őt érő benyomások maradandóak. Neki ugyan a régi dolgok, legyenek azok a város vagy saját családjának hagyományai, először olyanok, akár a mese. Mesélj még..., mesélj igaz történetet, kérték gyermekek annyiszor és annyian a történelem során. Ezek az igaz mesék a megtörtént valóságot őrzik, a messzi és, a közeli múltat, szállnak szájról szájra, s a folyamatosság folyóját képezik. Ez, mint minden folyó jön valahonnan, s megy valahová. Csakhogy megfogytak már a hagyományt átadó, mesélő öregapók, öreganyók, s ha lennének is, át nem foghatnák mindazt, amit ismerni kell, hisz az jóval több a családi emlékeknél. Az a város emléke, emlékezete. Együtt az egész. Az, ami az alapító ősöktől kezdve a későbbi ideköltözőket is csabaivá tette, s ami oly sokójuk munkájának, törekvésének eredménye lett. Közte az is, hogy a ma itt élők nem gyökértelenül tengenek- lengenek a jelenben, hanem múltjuk van, amiből kinőttek, s ami ehhez a talajhoz, ehhez a helyhez, ehhez a városhoz, ehhez a hazához kötl6ket- Vas,s Márta
