Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-12 / 60. szám

IENíHMM 1991. március 12., kedd o Szopóry Imre győri kisiparos műhelyében egy — talán még Kelet-Európábán is ritkaság- számba menő — számítógép-vezérlésű, gravírozó automata gépet helyezett üzembe. A gép különböző feliratok plasztikus, igényes elkészítésére alkalmas. A 4 millió forintos hitelből megvásárolt berendezés jelentős mértékben segíthet a magyar gépipari termékek esztétiku­mának javításában MTI-fotó A veszprémi példa elrettentő Elég szomorú, hogy egyre többen be­szélnek már nálunk szemrebbenés nélkül a kultúra és azon belül a színház válsá­gáról, a művészet kiszolgáltatottságáról, létbizonytalanságáról. Rendszeresen napi­renden szerepel a kérdés, hogy holnaptól Iki adjon pénzt a megyék egyetlen színhá­zának fenntartására, s ebben az összefüg­gésben komolyan felvetődhet Thália temp­lomának bezárása. Ami nem egyszerűen (mondjuk) harminc művész munkahelye (bár ez sem, utolsó szempont), hanem a város (például Békéscsaba) megdöbbentő­en kevés kulturális műhelyének, meghatá­rozó intézményének — ama „fix pontjá­nak” — egyike, amelyből1 olyan kevés van! — *■: Mi maradna még nekünk itt, Békéscsa­bán, ha becsuknák holnap a színházat, holnapután a főiskolát, majd a megyei könyvtárat? Bele sem merek gondolni, annyira lesújtó a kép, amivel szembe kel­lene néznünk vészesen kevés „fix pon­tunk” elvesztésével. Mert mitől város egy város? Az elegáns Fiume, a szépülő vá­rosközpont és az impozáns színházépület egyedül kevés! Mindenesetre megnyugta­tó, hogy a megyei önkormányzatnak kell a színháza, és a jövőben is biztosítottnak látja zavartalan működését. Csak éppen nem jó, ha a színházi berkekben és a köztudatban szárnyra kapott álhírek pont a békéscsabai színházról szólnak. (Tudom, az egriről is elterjedt hasonló pletyka, de ez nem vigasz.) Vajon törvényszerű, hogy a szinte már megszokott színházi válságot ilyenkor, ta­vasz elején újabb válsághullámok teté­zik? Miért tér vissza évről évre, menet­rendszerűen a vidéki színházak életében a félelem? A félelem attól, hogy a fennma­radásért vívott gazdasági küzdelem nem fojtja-e-meg a tartalmat, a művészetet. A félelem attól, hogy a fentről jövő döntés — korábban a megyei tanácsé, most az önkormányzati testületé — színházbarát, művészetszerető, szakértő döntés-e, való­ban a társulat és főleg a közönség érde­keit szolgálja-e. A félelmek, a kérdések a Jókai Szín­házzal kapcsolatban különösen indokoltak, ■mivel az igazgató és a főrendező megbí­zása egyaránt lejár, újabb pályázatot nem írtak ki a vezető posztokra, ráadásul a küszöbön áll a szerződtetés! időszak, ami­kor amúgy is felbolydulnak a társulatok. Meghosszabbítják a mandátumukat? Sze­rencsés a jelenlegi állapot konzerválása minden tekintetben? Ki szerződtet és ki állítja össze a következő évad műsorter­vét? A veszprémi példa azt sugallja, hogy a színház és az önkormányzat, a művészet és a hatalom konfliktusa örök, csak éppen a szereplők cserélődnek, no meg a szö­vegek módosulnak némiképp az idők, a divatok változásaival De sugallja azt is, hogy a nagy demokratizálódás közepette olyan sokat bizony nem jutottunk előre a szakértelem, a tudás, a tehetség elis­merése felé vezető úton, vagyis ma éppen úgy előfordulhat, hogy hatalmi szó dönt a szakmai helyett, ahogyan tegnap. Hogy a színháznak semmi köze a demokráciá­hoz, ott tehetség kell? Emlékszem, ezt egy nagyon jól ismert színházi szakember, vezető mondta már régebben, nem a veszprémi esettel kapcsolatban. Támogatás nélkül — legyen az állami, vagy helyi, önkormányzati — nem megy (ezt már nagyon régen tudjuk), hacsak nem privatizálják a színházainkat is... Nem megy viszont az sem, ha az anyagi segítséggel együtt érkezik a beleszólás a szakmai belügyekbe, döntésekbe, a mű­vészi munkába. Tapasztalatunk bőven van arról hová vezetett minden ilyen kísér­let az elmúlt években, évtizedekben. Mi­ért vezetne jóra ma, vagy a jövőben? Niedzielsky Katalin Március 15-i megemlékezések megyénkben lFolytatás az 1. oldalról) ugyanebben az időpontban tartanak koszorúzást Petőfi szobránál. A városi ünnep­ség 10 órakor kezdődik. Az Egészségház falán levő Pető- fi-emléktáblánái Banner Zol­tán előadóművész, valamint az 1. számú általános iskola tanulóinak műsorát hallgat­hatják a város lakói. 11-kor ünnepi istentisztelet lesz az Evangélikus Üjtemplomban, majd a templomkertben levő kopjafánál koszorúznak. gyomaendrOd Ünnepi misével kezdődik a program 15-én 9 órakor End- rődön. Az önkormányzat tes­tületé koszorúz, majd a gim­názium tanulói adnak mű­sort. Gyomán 11 órakor a városház előtti főtéren tar­tanak megemlékezést, s em­léktáblát avatnak abból az alkalomból, hogy 1949 júliu­sában a településen járt Pe­tőfi Sándor. Dr. Szilágyi Fe­renc gyomaendrődi szárma­zású nyelvész, író avatja Honti Antal rézdomborítását. Nem marad el a hagyomá­nyos koszorúzás sem a temp­lomkertben, a ’48-as emlék­műnél. BÉKÉS A 15-i ünnepség 10 órakor kezdődik a városháza épü­lete előtti téren. Ünnepi be­szédet Kökéndy József pol­gármester tart, majd a ze­neiskola, a gimnázium és a művelődési központ együtte­sei adnak műsort. SARKAD Több éves hagyomány, hogy a Kossuth-kertben tar­tanak március 15-i ünnepi megemlékezést. A kezdés időpontja ezúttal 10 óra lesz. A Himnusz, a szavalat és az általános iskolák kórusának műsora után Tóth Imre pol­gármester tart beszédet. MEZÖKOVÁCSHÁZA Városi Ki mit tud?-ot ren­deznek 15-én, fél 10-től a polgármesteri hivatal nagy­termében a tanulóifjúság ré­szére. SZEGHALOM A Petőfi-szobomál koszo­rúzás; ünnepség lesz március 14-én, 14 órai kezdettel. Ezt követően, megnyílik a Sárréti Helytörténeti közgyűjtemény Kossuth-téri kiállítótermében áz 1848—49-es szabadságharc emlékére rendezett kiállítás. A művelődési és ifjúsági köz­pont színháztermében 18 óra-' kor kezdődik az 1-es számú és a Sebes György általános iskolák közös ünnepi műso­ra. Másnap 10 órákor ünnepi istentiszteletre kerül sor a református templomban. A Kossuth-téren 10.30-kor kez­dődik a koszorúzási ünnep­ség. Az ifjúsági házban 15 órától játszóházat rendeznek. b. v.—g. k. Békéscsaba a megyei jogú városok között A városi önkormányzatok képviselő-testületeinek ké­résére az Országgyűlés 82/ 1990. számú határozata 1990. december 1-jei hatállyal 20 várost nyilvánított megyei jogú várossá, köztük Békés­csabát. Békéscsaba viszonylag nagy területen fekvő, jelen­tős külterülettel rendelkező város; alapterülete (227 négyzetkilométer) 12 száza­lékkal nagyobb, lakónépessé­ge (az 1990. január 1-jei népszámlálás adatai szerint 67 621 fő) viszont alig több mint kétharmada a megyei jogú városok átlagának, így népsűrűsége annak mindösz- sze 60 százaléka; 1990. janu­ár 1-jei lakónépessége 1,4 százalékkal kevesebb, mint 10 évvel korábban, s ezzel a változással a 16. helyet foglalja el. Alapvető feladat tehát a város vonzóbbá téte­le népességmegtartó képes­ségének növelése. Az ipar jelentős szerepet tölt be a lakosság foglalkoz­tatásában; a lakónépességre vetített ipari létszám meg­haladja, a bruttó állóeszköz­érték viszont elmarad a me­gyei jogú városok átlagától (a rangsorban az előbbi alapján a 8., az utóbbi sze­rint a 14. helyen áll). E két mutató szerinti eltérő sor­rend az élőmunka-igénye- sebb, ugyanakkor kisebb esz­közigényű könnyűipar átla­gosnál nagyobb súlyával ma­gyarázható. Az iparszerke­zet módosításával, verseny- képes termékek gyártását biztosító további ipari mun­kahelyek létesítésével, a munkanélküliség itt is ta­pasztalható növekedését mérsékelni lehetne. Békéscsaba bolti kiskeres­kedelmi ellátottsága jobb, mint a megyei jogú városok átlaga, a lakosságra vetített alapterület alapján a vi­szonylag előkelő 6. helyet foglalja el. Ezt mutatja az összes, s ezen bel ü 1 az ipar- cikkiforgalom 1989. évi egy lakosra jutó értéke is, amely jóval felette van a megyei jogú városok átlagának. Eb­ben szerepet játszik a von­záskörzetébe tartozó lakos­ság vásárlása, valamint a jelentős kishatármenti — főként román — forgalom is. A vendéglátó-ipari egy­ségek 1989. évi 1000 lakosra vetített alapterülete alapján azonban a város elmaradott­sága nagy, s ugyanez vonat­kozik a kereskedelmi szál­láshelyekre is. Békéscsaba ugyan nem rendelkezik kü­lönösebb idegenforgalmi vonzerővel, de igazgatási és ellátási szerepköre, valamint Gyula — mint jelentős ide­genforgalommal rendelkező város — közelsége indo­kolttá teszi a szálláshelyek bővítését, a meglevők kor­szerűsítését. A volt Csaba Szálló felújítása és 1990. év végi átadása — Fiume né­ven — ugyan valamelyest enyhíti a lemaradást. (A 79 férőhelyes Fiume Szállóhoz étterem, bajor söröző, bár és olasz fagylaltozó tartozik. A mintegy harmadrészt svéd érdékeltséggel felépült szál­loda árai azonban csak a nyugati vendégek számára megfizethetőek.) Az infrastruktúrán belül kiemelkedő szerepe van a lakásellátottságnak. A város a 100 lakásra jutó lakosok száma alapján igen jó pozí­ciót, a 2-3. helyet foglalja el a megyei jogú városok kö­zött. E mutató azonban nem fejezi ki a lakások minősé­gét, ugyanis még igen sok a korszerűtlen, komfort nél­küli, vályog falazatú lakás. A mennyiségi lakáshiány, il­letve az irreálisan magas la­kásárak továbbra is komoly ^ feszültségforrást jelentenek. Számottevő lemaradás mu­tatkozik az úthálózat, a zárt közcsatorna-hálózat, vala­mint a köztisztaság terüle­tén. Békéscsaba belterületi úthálózata korszerűtlen, csak alig valamivel több, mint a jele szilárd burkolatú; e té­ren a 18. helyen áll. A köz- művesítettségi színvonal szempontjából alapvető mu­tató az egy kilométer köz­üzemi vízhálózatra jutó köz­csatorna-hálózat hossza (1989-ben 417 méter), amely a megyei jogú városok átla­gárnak 66 százaléka, s csu­pán 3 megyei jogú városban alacsonyabb. A közműolló nagyobb mértékű nyílásának megszüntetése, a közcsator­na-hálódat eddigieknél gyor­sabb ütemű építése tehát az egyik legfontosabb feladat. Az egy lakosra jutó rendsze­resen tisztított közterület alapján Békéscsaba a 13., a rendszeres szemétgyűjtésbe bevont lakások aránya alap­ján a 19. helyet foglalja el, így e téren is bőven van tennivaló. Nagy problémát jelent az egészséges (arzén­mentes) ivóvíz biztosítása, amelynek megoldása folya­matban van, s központi pénzeszközökkel is támogat­ják. Ugyancsak nagy feladatot • 2372 lakos, egy orvos • Jó a lakás­ellátottság • R szemét­gyűjtésben is a 19. helyen jelent az egészségügyi ellá­tás javítása. Különösen a körzeti orvosokkal való ellá­tottság kedvezőtlen: egy ál- ' talános és gyermekkörzeti orvosra 1989-ben 2372 lakos jutott, a megyei jogú váro­sok közül a második leg­több. A 10 000 lakosra jutó működő általános osztályi kórházi ágyak száma igen alacsony; e szempontból Bé­késcsaba szintén a 19. he­lyet foglalja el. A kórházi ápolás átlagos tartama is itt a legrövidebb. A gyermek intéz menyi el­látottság egymással ellenté­tes képet mutat. Amíg 1989- ben a 100 bölcsődei férő­helyre jutó gyermekek szá­ma Békéscsabán volt a leg­alacsonyabb, addig az óvo­dáknál ugyanez a mutató a 3. legnagyobb. A bölcsődei férőhelyek kapacitása tehát nincs kihasználva, mig az óvodák az átlagosnál zsúfol­tabbak. Az általános és középisko­lai osztálytermi ellátottság viszonylag kedvező; 1989- ben egy osztályteremre " 27 általános iskolai és 32 közép­iskolai tanuló jutott, a me­gyei jogú városok átlagánál 9, illetve 8 százalékkal keve­sebb. A városnak mindössze egy felsőfokú oktatási intéz­ménye van, a tanítóképző főiskola. A helyi felsőfokú képzettségű szakemberhi­ányt felmérve, a jövőben meg kellene teremteni egy újabb intézmény telepítésé­nek lehetőségét, hiszen egy- egy ilyen intézmény léte, te­vékenységének kisugárzó ha­tása fontos tényezője és mozgatója lehet egy város szellemi életének, fejlődésé­nek. A közművelődési ellátott­ságot jelző néhány mutató alapján Békéscsaba megkö­zelítően a közepes helyet foglalja el a megyei jogú városok rangsorában. A la­kosságra vetített színházi látogatások száma (956) jó­val meghaladja a megyei jo­gú városok átlagát (ez azt jelenti, hogy hozzávetőleg egyszer mindenki volt szín­házban a városlakók közül), a mozilátogatásoké pedig (5559) csak alig marad el attól. Az 1000 lakosra jutó könyvtári egységek száma is csaknem átlagosnak mond­ható. Rövid elemzésünkben csak mennyiségi oldalról próbál­tuk bemutatni Békéscsaba ellátottságának színvonalát a megyei jogú városokhoz ké­pest. Ezek minőségi háttere nehezen, vagy egyáltalán nem számszerűsíthető, illet­ve sokrétűbb vizsgálatot igényel. Az egyre szűkülő beruházási pénzeszközök az említett feladatok rangsoro­lását igénylik, amely az újonnan alakult helyi önkor­mányzatot igen komoly dön­tések elé állítja. István Tiborné tájékoztatási osztályvezető, KSH Békés Megyei Igazgatósága A Keller-vonósnégyestöl a Szakcsi Lakatos-trióig Nem vagyunk fesztiválvá­ros — fesztiválmegye sem —, mégis, a Budapesti Ta­vaszi Fesztivál keretében két komolyzenei rendezvényt tartanak a közeljövőben Bé­késcsabán és Szarvason. A Nemzeti Filharmónia Békés Megyei Kirendeltségének ve­zetője, dr. Ambrus Zoltánné olyan eseményekről számol­hat be tehát, melyekre ed­dig nem volt példa. — Korábban nem kapcso­lódhattunk a Budapesti Ta­vaszi Fesztivál eseményei­hez, de az idén olyan támo­gatókat sikerült találnunk, akik lehetővé tették, hogy két ismétlő koncertnek itt is helyet adhassunk. Szarva­son, a bérletes hangverseny­sorozat keretében a Kel- ler-vonósnégyes lép fel március 20-án, szerdán. Mű­sorukon közreműködik Mo­hácsi/ Károly zongoramű­vész. Három nap múlva, március 23-án, szombaton Békéscsabán, a Bartók Te­remben lesz ismétlő koncert. Az amerikai Huntingdon trió lép fel. — Ennyit a tavaszi feszti­válról, de ha jól tudom, egyéb meglepetéseket is tar­togatnak márciusra. — Valóban. A középisko­lásoknak és szakmunkásta­nulóknak például március 12-én, kedden dzsesszhang­versenyt rendezünk a békés­csabai ifjúsági házban. Fél 12 ég 15 órától Szakcsi La­katos Béla trióját hallhatják a fiatalok. S hogy teljes le­gyen a kép: Békésen Doni­zetti Don Pasquaie című operáját ismerheti meg a közönség. N. A.

Next

/
Thumbnails
Contents