Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-12 / 60. szám

1991. március 12., kedd NÉPÚJSÁG Hogy is van ez? Attól félek, megint fizetni kell. Nekem. Neked. Neki. Egyszóval mindenkinek. Hogy mire alapozom ezt? Hát a Pavlov mondta. Hogy ki ez a Pavlov? Ja-, nuárban pénzügyminiszter, februárban miniszterelnök. Nem nálunk. Tőlünk vala­mivel keletebbre „emlege­tik” vagy 200 millióan a rubelátváltással kapcsolat­ban. Pavlov ez év januári pénz­reformját, amikor az ötven­es százrubeleseket kivonták a forgalomból, egyes ottani közgazdászok intézményesí­tett rablásnak minősítették. Az ő dolguk. Legalábbis ed­dig az volt. Mert úgy lát­szik, belekeveredtünk. Ebbe is Ugyanis a pavlovi „pénz­reform” (az istenért, nehogy le-Kupa-ntsuk) abszolút csődje miatt új bűnösök ke­restetnek (a recept ősrégi). Ügy február 10-e körül Pav­lov nyilatkozott a Trud cí­mű lapnak, összeesküvés van. Hogy kik? Természete­sen a Nyugat szovjetellenes része. És mit csináltak? Cse­kély 140 milliárd rubelt sí- boltak ki és áramoltatnak vissza a szovjet gazdaságba, hiperinflációt idézve elő. No de hogy jövünk mi a képbe? Valentyin Pavlov szerint az ügyletben Magyar- ország is vélhetően „banki közreműködő” volt. Pedig Kohl kancellár még tavaly októberben figyelmeztetett bennünket, hogy a medvét nagyon veszélyes ingerelni. Hát akkor achtung és vnyi- mányie! Mert ezt már nem ússzuk meg. • Semmiképp. Ugyanis úgy néz ki, hogy tényleg belekeveredtünk. A rubelügybe. Mert a rubel valóban jött. Még 1990 ja­nuárjában kezdődött és kö­rülbelül augusztus közepéig tartott. Három kitelepülni készülő szovjet állampolgár ez idő alatt több tízmillió rubelt cserélt forintra. Ma­gyar bankokban. Utána (idézem) ... a rubelekért ka­pott forintokkal siettek to­vább a feketepiacra, ahol márkává, dollárrá tették a banktól kapott pénzeket”. Tehát tudtunk róluk. Sőt, fi­Keresem... ... azt a feltételezhetően fiatal lányt, aki „március 15/’ címmel két és fél oldalnyi, kézzel írt levelet a nevemre, a szerkesztőségbe küldött. Az ünnepi köszöntőnek is beillő, tartalmas gondolato­kat felsorakoztató írása többünk érdeklődését felkeltette. Szeretnénk a szerzőt megismerni. Sajnos, se a borítékon, se a levélben nem találtunk aláírást, csupán „egy fiatal, aki a szebb jövőt még meg szeretné élni!” mondattal zárta levelét. Ügy gondoljuk, az effajta visszahúzódó ma­gatartás és szerénység méltatlan ahhoz, aki ilyen törté­nelmi visszatekintés megírására képes. Szándékunkban áll az írás megjelentetése, de szeretnénk a szerző teljes nevével együtt lapunkban közzétenni. Kérem az ismeretlen toliforgatót — ha bízott bennem annyira, hogy a nevemre küldte az írást —, személyesen keressen fel a szerkesztőségben. Papp János gyeitüík őket. Majd nyolc hó­napig egyfolytában. Még annyit (idézet következik.) „... valószínűnek tűnik to­vábbá, hogy mások is fog­lalkozhattak hasonló ügyek­kel”. így aztán majdcsak ki- kerökedik az a 140 milliárd. Még majd igaza lesz Valjus- kának. Hivatalosan csak annyit, hogy dr. Nyíri Sán­dor, a legfőbb ügyész he­lyettese elmondta, a szovjet hatóságok ez ügyben semmi­féle segítséget, felvilágosí­tást nem kértek tőlünk, no­ha a jogsegély egyezmény alapján megtehették volna. Hogy mi közöm az egész­hez ?_ Hát csak annyi, hogy ha az a „több tízmillió”, ne­tán „több tízmilliárd” rubel itt döglik a mi bankjaink­ban és a szovjet bankok nem váltják vissza, nem vá­sárolhatjuk le, egyáltalán semmire sem tudjuk fel­használni, akkor ... igenis, akkor van hozzá közöm. Mert akkor az ebből adódó veszteséget valakinek visel­nie kell. Hacsak a déli had­seregcsoport el nem fogadja a követelést rubelben. Sárközi Gyula, Békéscsaba Előzékeny hivatal Ogy gondoljuk, a tágabb kör­nyezet tudomására kell hozni a Nagyszénás! Polgármesteri Hi­vatal előzékeny magatartását; mivelhogy gyermekünk névadó­ünnepségét megrendezték. Oros­házán lakunk, és városunkban megszűnt ez a szolgáltatás. Nagyszénáson szivesen láttak bennünket, és nagyon bensősé­ges, családias keretek között ün­nepeltük kisebbik gyermekünk névadását. Köszönjük az ott dol­gozóknak, hogy szorosan vett kötelességeik teljesítése mellett még képesek arra, hogy önzet­lenül szerezzenek örömet em­bertársaiknak. Horváth Tibor, Pesics Zoltán családja, Orosháza Megjegyzés A szlovákiai Udvardtél a Békés megyei Szarvasig című cikkhez Tisztelt Lelkesnél Olvasom panaszait szenvedéseiről, de nem tudom, mi célból teszi? Hogy hogyan bántak Önök­kel Szlovákiában, és miért bántak úgy, ahogyan bántak, nem tudom. Hogy maradt magukban, akiket kitelepítet­tek, tüske, azt, mint ember, meg is értem. Azt azonban sehogyan sem tudom megér­teni, hogy ezért miért kell azokat bántani, akik erről semmit sem tehetnek? A „potyeszoló” itteni szlováko­kat. Remélem, nem is sejti, hogy ez a „potyeszolás” mi­lyen sebeket tép fel az it­teni szlovákokban? ön azo­kat bántja, akiknek ősei ugyan nem a vereckei szoro­son jöttek e hazába, de ma­gukévá tették a Szózat azon intelmeit; „itt élned, halnod kell!”. Azokat, akik, bár csá­bító ajánlatokat kaptak, ha áttelepülnek, mégis itt ma­radtak. Azokat, akik tud­ták, ha itt maradnak, mi vár rájuk, mégis itt maradtak. Itt maradtak azért, mert ra­gaszkodtak szülőföldjükhöz. ahhoz a földhöz (annak el­lenére, hogy már sejteni le­hetett, megfosztják attól), amelyet őseik tettek termő­vé. Azokat, akiknek, bár semmi szégyellni való )uk nincs, hogy szlovákoknak születtek, de mindig szem előtt tartották, hogy elsősor­ban magyar állampolgárok, s ez ellen soha nem lázadtak, s becsületesen teljesítették minden állampolgári köteles­ségüket, minden megaláztatá­suk ellenére. Annak ellené­re, hogy a „dicső” Horthy- rendszerben csak „büdös tót parasztok” voltak. Ha vala­kinek, úgy éppen Önöknek illene tudni, mit jelent ki­sebbségben élni? Mert ahogy Udvardon csak magyarok, úgy Csabán és Szarvason is többségben (a háború előtt) szlovákok éltek. Különösen tanyákon magyar szót nem is lehetett hallani. Mégis, mikor a „tót” paraszt bejött a városba hivatalos ügyeit intézni, adót fizetni, baját anyanyelven kívánta előadni a horthysta tisztviselők minduntalan rászóltak: „mit potyeszol itt, magyar kenye­ret eszik, beszéljen magya­rul”. Csak bízom abban, hogy ön nem bántó szándékkal használta a „potyeszolás” szót. Mert, ha valakinek, úgy nekünk, akik valaha éltünk és élünk kisebbségben, min­den erőnkkel harcolni kell az ellen a megkülönböztetés ellen, hogy ki minek szüle­tett. Mert születhet valaki magyarnak, szlováknak, ro­mánnak, szerbnek, zsidónak, arabnak, cigánynak, ennek érdekében, vagy ez ellen sen­ki semmit nem tehet. Ellen­ben azért, hogy mivé válik, abban van bűne, vagy érde­me. Ezért kell minden becsü­letes embernek minden ere­jével harcolni, hogy végre a XX. század végére elérjük, ne az határozzon, hogy va­laki milyen nemzetiségű, milyen vallású, milyen párt- tagságú, hanem, hogy milyen Ember/ Medovarszky János, Békéscsaba „A fellebbezéstől elállók' .19 Botyánszki György, az MSZDP Békés megyei vá­lasztásán a választással kap­csolatos fellebbezését nem mint szociáldemokrata tag, hanem mint a békéscsabai szervezet elnöke, és az MSZDP—MSZDKSZ országos elnökségi tagja tette. Egyben közli a megye szociáldemok­ratáival: „Mivel a párt prog­ramjával teljes mértékben egyetértek, ennek megvalósí­tása és a nyugodt munka ér­dekében a fellebbezéstől el­állók.” Szeghalom Város önkormányzata és az áfész HASZNOSÍTÁSRA ajAnlja bérlet vagy adásvétel útján a SZEGHALMI ÚJTELEPEN LEVŐ HTO­KIMÉRÖTELEPÉT. Jelentkezési határidő: 1991. március 31-ig a Polgármesteri Hivatalban. üzenet Olvasóink, levélíróink tü­relmét kérjük, ugyanis anyagtorlódás miatt nem tudtunk minden írásnak helyt adni eddig rovatunk­ban. A közeljövőben sorra kerülnek ezek a levelek is, illetve — annak tartalmá­tól függően — levélben vá­laszolunk. Itt jegyezzük meg, hogy a közeljövőtől rovatunk bővítését tervezzük, s nem­csak heti egy alkalommal közlünk olvasói leveleket, hanem gyakrabban. lesz játszótér? A címben foglalt kérdéssel keresett meg bennünket la­punk egyik olvasója. Mint elmondta, régen ígérik, hogy Bé­késcsabán, a belvárosi általános iskola mellett egy mai kor­nak megfelelő játszóteret építenek. Mikor lesz az ígéretből valóság? — kérdezte. A helyi polgármesteri hivatal ideigle­nes műszaki szervezeténél megtudtuk, hogy a játszótér an­nak a közparknak a része lesz, melyet a Haán Lajos utca és a Lepény Pál utca közti területre álmodtak meg mindazok, akik részt vettek a tervezést megelőző társadalmi vitában. Az elképzelés az, hogy e játszótér mellett lesz pihenőpark, kiépített dühöngő, díszburkolattal ellátott sétány, valamint kártyaasztalok, melyek mellett kellemesen tölthetik szabad­idejüket idősek, s fiatalok egyaránt. Mindez természetesen elsősorban pénz kérdése, illetve a játszótér esetében hely kérdése is ... Ott, ahol majdan gyerekek játszanak, jelenleg az Állami Építőipari Vállalat felvonulási épületei helyezked­nek el. Ha a belvárosi 'iskola és a Bartók Béla út közé ter­vezett lakóépületek elkészülnek — a munkálatok még körül­belül két esztendeig tartanak —, lebontják a felvonulási épületeket, s kezdődhet a játszótér építése. „így még nem velem!” Kőrözsi István békési olva­sónk nemrég személyesen ke­reste fel szerkesztőségünket, hogy elmondja panaszát. Sza­vaihoz — úgy hisszük, nem kell kommentárt fűzni. „Amikor a fiam megkap­ta a lakását, bementem az áramszolgáltató vállalathoz ott Békésen, hogy megbe­széljem a teendőket. Sok embert ismertem ott, szól­tam ehhez is, ahhoz is hi­vatalos ügyemet intézve. Amikor már mindennel meg­voltam és még egyszer pon­tosítani akartam, hogy és mint lesz, rám szólt az ügy­félfogadó irodában dolgozó alacsonyabb, barna hölgy, imigyen: »Maga itt ne nyá- lazzon ennyit!«. Nem akar­tam hinni a fülemnek, öt­venhárom éves ember va­gyok, de így még nem be­széltek velem. Mindez feb­ruár 28-án, délután fél négy óra körül történt.” „A nők joga dönteni 99 Miért vagyok felháborod­va? Hát azért, mert mosta­nában annyit foglalkoznak az abortusztörvény szigorításá­val, a Parlamentben és. más­hol is. Főleg férfiak. Hát persze, nekik könnyű, ők még nem szenvedtek meg egyetlen gyermek megszüle­téséért sem, úgy tehát nem tudják, mi az. Különben is a nők egyéni joga eldönteni, hány gyereket akarnak. Rá­kényszeríteni senkit nem szabad, pláne most nem, amikor olyan világba csöp­pennének, ahol a szülő nem tudja biztosítani a jövőt. Hát ilyen világba szüljenek gye­reket? Ahol egyre több a munkanélküli, egyre nagyobb az elszegényedés? Inkább olyan sürgős megoldásokra váró problémákkal foglalkoz­zon a tisztelt kormány és a tisztelt képviselő urak ott a Parlamentben, amik igazán rájuk tartoznak. Különben sem vagyok elragadtatva sem a kormánytól, sem a képvi­selőktől. Igaz, én nem is sza­vaztam egyikre sem. Nem éreztem bizalmat irántuk. Kivéve egy-két frakcióveze­tőt. Beínsctródt MIhályné, Mezőberény Ufó? Az „Ufó vagy hullócsillag; Sokan kémlelték az eget” cí­mű cikkhez kapcsolódnék. Vasárnap (február 3-án) este, körülbelül fél 7 óra táj­ban Békéscsabán, a Lencse- sí út 32. szám előtt lejre vártunk hárman. Ismerősöm hívta fel a figyelmemet a je­lenségre, amit a következő­képpen tudok leírni: körül­belül egy autólámpa nagysá­gú gömb úszott, avagy „kö­zeledett”, maga után szikrá­zó fénycsóvát húzva, másfél, kétméteres hosszúságban. Vízszintes irányú mozgását a Lencsési úti tej bolttól az étterem előtti újságosbódéig láttuk, és itt nyomtalanul eltűnt, mint egy szappanbu­borék — volt, nincs. Magas­sága: a tízemeletes torony­házaktól felfelé számítva, kö­rülbelül két méter. Az esetet eddig nem jelez­tem (nem tudom, a két tár­sam tett-e ilyen jelzést va­lahová), de e két hír arra késztet, hogy leírjam ezt. Gőcze Pétcrné, Békéscsaba Figyelem, áramszünet! Értesítjük a T. lakosságot, hogy 1991. március 13-án 8—14 óráig áramszünetet tartunk: Békéscsaba, Ibolya u„ Radnóti u„ Viola u., Majakovszkij u„ Gorkij u„ Tavasz u. és Zsigmond u. középső részén. Hálózati berendezéseinket az áramszünet ideje alatt is feszültség alatt állónak kell tekinteni, azok megközelítése, érintése életveszélyes és TILOS! A Kisosz Békés megyei szervezete 1991. március végi kezdéssel leendő éa már működd magánkereskedők részére szakképesítést nyújtó BOLTVEZETŐI TANFOLYAMOT INDÍT. Tanfolyam díja: 10 M0 Ft. Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Micsurin u. 4/1. sz. Telefon: (66) 22-325, (66) 25-997. REDŐNY, RELUXA, ZSALUGÄTER, HARMONIK AAJTŐ, kedvező Áron. Vidékre is és közületeknek is. Telefon: (66) 22-607. Expressz? Szeretnék a rovat hasáb­jain „köszönetét mondani” a postahivatalnak, amelyik ügyemben oly nagy gondos­sággal járt el. Cukorbetegségem súlyossá válása miatt beszállítottak a mentők az orosházi kórház­ba. Mivel gyermekeim távol élnek — Hajdúszoboszlón, Budapesten —, a személyes látogatásra nemigen van mód, így a felemelt díjú, és eddig kitűnően bevált pos­tai csomagküldést vették igénybe. Leányom február 4-én, D 203 283 ragszámon expressz- díjjal csomagot adott fel, amelyben élelmiszer volt. A csomag a ragasztott szelvény szerint február 5-én meg is érkezett, csak éppen sem az expresszpostás, sem a kór­házi postás nem kézbesítet­te. csak február 6-án 11 óra­kor. Korábban, ha csomagot kaptam, egyik nap feladták, másnap reggel 7 órakor 20 forintért a expresszpostás ki­hozta. Gondolom — mivel a csomag zsákos csomagként érkezett —. a posta nem for­dított annak tárolására na­gyobb gondot, így, amikor 6- án délben a csomagot ki­bontottam. állott, töppedt szaga volt, amiből csak egy falat kolbászt ettem meg, sajnos, a többit — a nővér tanúsíthatja — a szemétbe kellett dobni, amit betegsé­gem miatt is nagyon fájla­lok. mert a súlyos cukorbe­tegség pótlást kíván, s leá­nyom sem mindig tud a mai árak mellett ilyen drága cso­magot küldeni. Csak az a kérésem, aki miatt élelmem a szemétbe került, érezzen annyi lelki- ismeretfurdalást. hogy meg­veszi a húst, a kolbászt, el­készíti. és címemre a postán leadj at csak könyörgöm, ne­hogy a postán, expresszként adja fel címemre! Borsai Vitályosné Orosháza Német nyelvű külker lebonyolítót keresünk felvételre Jelentkezni lehet a 26-966-os telefonon, Garaí Miklósnál. Kárpitozott bútort VÁSÁROLJON CSEPREGI KÁRPITOSTÓL. Díjtalan házhoz szállítás. Fizetési kedvezmény. Szentes, Mécs B. n. 2. n. Szombaton, Csabai plne.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents