Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-13 / 37. szám

1991. február 13., szerda jzmiuKfriti Aki már soka! megélt és véleménye van Miért ezen a szikes talajon nőnek virágok? Kitűnő muzsika, szug- gesztív erejű dzsessz szól a színpadról. Kik ezek a zené­szek? Az elektronikus fel­irat szerint a Jazz Mine-t halljuk. Csabaiak, hisz helyi művészek adták a sportcsar­nokban az elmúlt évben a karácsonyi koncertet. Deák­kor miért nem hallani őket többet? Viége az improvizatív számnak, a zenészek levo­nulnak a színpadról. — Köles István — mutat­kozik be a rangidős muzsi­kus. — Fantomzenekar a miénk és erről tudnék mit mesélni... Beszélgetőpartnerem 1962- ben állt először közönség elé. Kész könnyűzenei törté­nelemmel szolgál a „békés­csabai vonulatról”. — Minket, gyerekeket ak­koriban rendkívül biztatott egy zenekar — mondja Kö­les István. — A Balassiban játszottak Dénes Misiék, na­gyon színvonalas cool-jazzt. Ezeken a vasárnapi ötórai teákon kaptam meghatározó zenei élményemet, a dzsessz szeretetét. Mi ment akkor a rádióban? A pancsoló kis­lány, meg az ó, ó csokolá­dé... És nem a rook and roll. A zenét és a jarnpec stílust megállították a határon. Dé­nes Misiék örökzöld dzsessz- melódiái azonban zöld utat kaptak a tánciskolában, aho­gyan akkoriban nevezték a fiatalok, a „tánc- és illem­helyen”. Persze, hogy a pél­dakép a kitűnő zenekar volt. Meg is alakult hamarosan a barátokból verbuválódott ti­ni együttes. A KISZ akkori városi első titkára támogat­ta őket: fellépésekről gon­doskodott és egyenruháról. A fiúk acélszürke nadrágot és lila zoknit kaptak. A ze­ne amolyan mindenféle volt, de eredménynek könyvelhet­ték el, hogy nem játszottak hamisan és jó hangulatot teremtettek. A VEF-rádión keresztül megérkezett a beatkorszak. Megalakult az Árnyékok ne­vezetű zenekar — egy srác­nak gitárja volt! (Dénes Mi­si Pestre, a Pannóniába ment, onnan nyugatra ve­lük.) Zenésztársai új együt­test alapítottak, a ma is lé­tező Szigmát. Nagy zenei élet bontakozott ki a hatva­nas évek közepén Békéscsa­bán: jöttek dzsesszmuzsiku­sok Szegedről, szombaton játszott a Balassiban az Ár­nyékok (eredeti angol szá­mokat koppintottak), s va­sárnap a Szigima. A két vá­ros közötti zenészbarátság azonban soha nem emelke­dett hivatalos rangra. A beat zenei forradalmá­nak mindent elsöprő hangu­lata volt, de botrányok is kísérték: a KISZ-vezetőkép­zősök egy alkalommal extá­zisbán a földön fetrengtek, a Balassiban pedig a fergete­ges lábdobogásoktól körbe­repedt iaz erikély. Vége sza­kadt a patronálásoknak. — Békés megyében elle­nezték-e a hatvanas évek­ben a fiatalok zenei mozgal­mát? — Szó sincs róla, nagyon is felkarolták! Különböző fesztiválokat, versenyeké rendeztek. Rengeteg zenekar alakult, majd minden falu­ban. A zsűrizésre viszont jellemző volt, hogy a bírá­lók között sosem akadt egy zenész sem. Párt-, KISZ-vo­nalról választották ki őket. A zsűri csak azt figyelte, ki milyen szimpatikus, meny­nyire kulturált... A gyere­keket ez messze nem érde­kelte, tudták a saját sor­rendjüket, hogy hová men­nek el és hová nem. Hollós Ilona után Mick Jaggert vá­lasztották. A váltás robba­násszerű, tudatos és ezért szép volt... Országos megmérettetésre az új csapat, a Hét-fő (he­ten voltak az együttes tag­jai) vállalkozott. 1968-tól 73- ig a Melósban játszottak. Salgótarjánban, az országos amatőr könnyűzenei verse­nyen ezüst diplomát kaptak a „konzisofcból” álló Apostol együttes mögött, a kecske­méti döntőt (Pál István basszusgitár, Szamosi Vik­tor dob, Kovács János gitár, Csák Géza zongora, Illyés Miklós trombita, Köles Ist­ván szaxofon, Nagy Károly ének) megnyerték. A kato­naság miatt oszlottak fel. Három év szünet után, amit beszélgetőpartnerem a gyu­lai Dübögőben zenélt végig, megalakult a Hat Szív. Göttler Vilmos (jelenlegi lo- vasbajnökunk), Szamosi Vik­tor, Illyés Miklós, Nagy Ká­roly, Köles István, Turcsek László, majd helyette Sza- niszló János rendre nyerte a hazai fesztiválokat: 1976- ban Győrben a debreceni Color, Panta Rhei, a Kis- rákfogó előtt. Rádiófelvéte­lek készültek velük, nemzet­közi fesztiválokra hívták őket. — Ezek után szerettünk volna zenénknek Békéscsa­bán erkölcsi támogatást nyerni — folytatja Köles István a történetet. — Pél-. Csilla ajándékai (Folytatás az 1. oldalról) ken is, s nemes szándékukat századokon átörökítve, utó­daik ma változatlanul a szeretet jegyében tevékeny­kednek világszerte. ® Csilla keveset beszélt ma­gáról. Csak annyit árult el, hogy igen sokat dolgozik. Ha hazatér Hamburghoz közeli kastélyukba, akkor is csö­rögnek a telefonok, dolgoz­nak a számítógépek, mert nem könnyű fejben tartani azt a rengeteg jajt, bajt, ami gyógyírra vár. Aztán elin­dul, hogy összegyűjtse jó emberek adományait, és oda juttassa, ahol leginkább vár­ják. Hogy bírja mindezt? Azt mondja, az Ür segíti minden lépését, ö adott ne­ki munkabírást, megértő férjet, gyermekeket. „... be­kopogott az Ür szívem ajta­ján, azzal a feladattal, mely­re azt mondom, hogy a hi­vatásom. Azt mondom, hogy erre teremtett engem az Is­ten. Azt mondom, hogy erre készített fel addigi életem­mel. Megismertette velem a menekült, a kirekesztett, a szegény, a rokkant-beteg stá­tusát, hogy tudjam, mi van annak a lelkében, s mennyi­re rászorul az együttérzésből fakadó aktív segítségre az, aki ilyen helyzetben él. ...Be­szélek magyarul, németül, angolul, spanyolul, olaszul, franciául. Kutatóként meg­tanultam a precizitást. Sok emberrel dolgoztam a mar­ketingszakmában. Jó kap­csolatteremtő képességem, emberismeretem kicsit innen is ered. Szóval felkészített engem a mi Urunk Jézus, gondosan" — vallja A sze­retet önkéntesei című könyv­ben. (Szerzője Dobos Mari­anne.) ® De hogyan került ez a magyar származású, Német­országban élő arisztokrata hölgy Békéscsabára? Erről Wagner Sándor tud a leg­többet mondani, akit a bé­késcsabai családsegítő mun­katársaként, a nagycsaládo­sok ügyeinek intézőiéként, az utóbbi időben pedig a Csilla nehezen tudná fej­ben tartani, ki ad, és ki kér segítséget; munkájához nél­külözhetetlenek a számító­gépek, a telefon Magyar Máltai Szeretetszol­gálat Békés megyei csoport­ja vezetőjeként tartanak szá­mon. — A fővárosi katolikus szeretetszolgálat révén ke­rültünk kapcsolatba 1989- ben. Akkor a nagycsaládo­soknak kértünk segítséget, s Csilla azt mondta: amint van raktár, jön a kamion. Így is történt. A tanácstól megkaptuk a volt mentőál­lomás egy részét, s itt tud­tuk elhelyezni a szállítmá­nyokat. Még abban az év­ben több kamionnyi egész­ségügyi felszerelés, ruha, bú­tor, élelmiszer érkezett... A bárónő egyébként kétszer járt a megyében, mindany- nyiszor listát gyűjtött arról, mire van szükség. A telefo­nok, a telefaxok folyamato­san jönnek-mennek az első találkozásunk óta. Nemrég voltunk Csilláék höllingho- feni kastélyában, ahol igazi, mozgalmas élet folyik. Pedig a bárónő nagyon beteg ... ® A máltai lovagok talán maguk sem gondolták annak A höilinghofeni Boeselager-kastély, ahonnan a szeretet szá­lai szertefutnak Fotó: Kováas Erzsébet Archív felvétel 1981-ből: nemzetközi dzsesszhétvége volt Békéscsabán. Képünkön a Hu- lin-együttes, balról jobbra: dr. Hulin István zongora, Deseő Csaba hegedű, Mentes Ádám basszusgitár, Kelemen István dob, Köles István szaxofon, Fábián Tamás konga. Három ilyen hétvége volt a városban, a negyedikre már nem tartottak igényt. Akkor... dául, hogy részt vehessünk kulturális megmozduláso­kon, hogy egyáltalán kezd­jen valamit profi muzsiku­saival a város. De az akko­ri művelődési osztályvezető azt mondta: ez az én ma­gánügyem. Ma sem értem, miért az ... Ügy voltunk ve­le, akkor elmegyünk min­denfelé. Minden létező dzsesszhétvégén felléptünk országszerte. Bár szerettek bennünket, a Hat Szív fel­oszlott, mert mindig elked­vetlenített bennünket, hogy nem volt igazán hová haza­menni. Szaniszló János el­ment Amerikába és nélküle már nem folytattuk. Ekkor dr. Hulin István — Etiópiá­ból tért haza egy hadikór­ház éléről — hívott játsza­ni. Ebből az időből van egy hanglemez is, a tízéves deb­receni nemzetközi dzsessz- fesztiválról készített össze­állítást 1980-ban a rádió. Az A oldal első száma, a Szom­bat 13 az én szerzeményem. Hibás-e a város, amely nem tud mit kezdeni kitűnő muzsikusaival? Ha egyes idején, hogy olyan mozga­lom alapítói, melyre minden korban^ s a .legfejlettebb ci­vilizációkban is szükség lesz. Egy-ikét évvel ezelőtt senki sem hitte volna, hogy Magyarországon is sorra szü­letnék a szeretetszolgálat he­lyi szervezetei. A budapesti után másodikként a csabai­ak alakították meg a cso­portot, mely február 9-én, szombaton kapta meg — hat másik szervezettel együtt — a jelképes zászlót. Ez feljo­gosít például emblémavise­lésre, egyenruhák viselésé­re, máltai jelű gépkocsi használatára. Persze, nemez a lényeg! A szolgálat négy megyei tagja és a munkáju­kat segítő 30-40 önkéntes, irodát működtet majd —eh­hez kérik most a csabai ön- kormányzat segítségét — ahol panaszokkal, kérések­kel bárki fölkeresheti őket. Munkájukhoz a szerteága­zó kapcsolatrendszer nélkü­lözhetetlen. Csilla segítségé­vel Svájcban új patrónusra leltek, aki már el is küldte az első kamiont kórházi ágyakkal megrakva. Min­denhol jól jön a segítség, bár előfordul, hogy még egy „köszönöm”-re sem futja. Pedig jólesne néha ... A múlt szombatot talán Freifrau von Boeselager bá­rónő is élete pirosbetűs nap. jai közé sorolja. Ugyanis há­rom és fél évi kemény mun­ka után a budapesti Szent Család plébánián ezen a na­pon iktatták be a lovagrend­be. A nagyasszonyi cím ez esetben olyan forma, amely rég megtelt tartalommal. Hisz Csilla már nemegyszer bizonyította, hogy a tetteit vezérlő gondolat — „Az éle­tünk nem a miénk. Istentől kaptuk, hogy odaajándékoz­zuk az embereknek" — ná­la sokkal több, mint tetsze­tős szólam. Gubucz Katalin művészeti ágakat, irányza­tokat helyez a többi elé, igen. S úgy tűnik, a könnyű­zene, a dzsessz kínálta ze­nei alternatíva itt — bizo­nyos magasságokból — nem ügy. — Ki merem jelenteni, Bé­késcsaba könnyűzenei nagy­hatalom — mondja Köles István. — A város fejlődé­sének folyamatában mutat­hat fel olyan együtteseket, mint amilyen Dénes Misi zenekara volt, a Szigma, a Hat Szív és a mostani Szi­lánkok, amely ugyancsak nyert országos amatőr ver­senyt. Magyarország-szerte ismerik a La Fontaine-t és akkor még nem is szóltam a gyulai — sajnos, megszűnt — Névtelen Nulláról. Nem tudom, miért van az, hogy ezen a szikes talajon nőnek ki a virágok? Békéscsaba büszke lehetne zenekaraira: ezt az élvonalat megjárva megítélhetem. A karácsonyi sportcsarnokbeli koncert olyan nívós volt, amire el lett volna szabad jönni. Csak hát az emberekbe bele van sulykolódva az elkeseredés, nem hiszik, hogy egy kultu­rális megmozdulás billenti ki őke*, tehát nem is kíván­csiak rá. Ezzel önmagunkat ítéljük vidékivé,.. — Fantomzenekar marad a Jazz Mine? — Ahhoz, hogy egy együt­tes fennmaradjon, fellépé­sekre van szüksége, amiket valákinek meg kell szervez­ni. A zenész dolga az, hogy zenéljen. Nem hiszem, hogy ez a muzsika ne kellene — az év végén az ifjúsági ház­ban, a blues kocsmában adott koncertünket az év hangversenyének kiáltották ki. Kulturális értékeink me­nedzselésében időszerű len­ne a szemléletváltás. Külön­ben ..., de inkább optimis­ta leszek. Tavaly összesen két fellé­pése volt a Jazz Mine-nek. És ez nem magánügy akkor, mikor az élő zene helyett a gépzene, az egykor már ná­lunk is polgárjogot nyert dzsessz, értéket felmutató rock, pop helyett a lakodal­mas kupié tombol. Szőke Margit Olcsóbban a DOMUSBAN! Engedményes román étkezőgarnitúra-vásár a Domus Áruházban a mai naptól, amíg a készlet tart: FLORINA ‘ 10% VERNETIK 10% CÍMÜNK: 100. ISZ. DOMUS ÁRUHÁZ, BÉKÉSCSABA, LAZAR U. 2. SZ. Dili buli a Trófeában 1991. február 15-én fii órától farsangi diszkó, sok-sok meglepetéssel. DJ.: HEVESI TAMÄS. Sztárvendég: Szikora Róbert Felvilágosítás a 21-622-es és a 21-974-es telefonszámokon. JÓ SZÓRAKOZÁST!

Next

/
Thumbnails
Contents