Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-13 / 37. szám
IZHiWKriW í 1991. február 13., szerda [Bizonytalan jelen — Ismeretlen jövő Kistermelő, aki az agrárkamarát választotta Felföldi Imre: Tiszta tulajdonviszonyokat, az a legfontosabb Fotó: Fazekas Ferenc A kistermelők, a magángazdák érdekképviselete az elmúlt évtizedekben valahol összemosódott a szövetkezeti mozgalommal. A valós háztáji érdekek lassan háttérbe szorultak, hiszen a nagyüzemek egyre romló jövedelemviszonyai miatt a kistermelés támogatási szemléletét felváltotta a mindenekfeletti nyereségszerzés lehetősége. S most, az agrárgazdaság szerkezetváltása idején az egyéni gazdálkodók szinte teljesen egyedül maradtak mindennapos gondjaikkal. — A nehézségek, az eladási gondok ellenére a magántermelők továbbra is gazdálkodni szeretnének. Főleg azok. akik számára a mezőgazdaság egyfajta életformát jelent. Ezért is jó, hogy az Agrárkamara megszervezte kistermelői tagozatát — mondja Földi Imre kötegyá- ni nyugdíjas tsz-elnök, aki több társával belépett a kamara kistermelői tagozatába. Majd hozzáfűzi: talán ez lehet az o szalmaszál, amelybe belekapaszkodva érdekeinket meg tudjuk jeleníteni a kormány felé. Segítség — Védelem A Kötegyán—Üjszalonta környékén élő termelők egy része abban bízik, hogy a kamarai érdekvédelem a jövőben megerősödhet, s olyan segítséget nyújthat számukra. amelynek köszönhetően például könnyebben eligazodnak a piaci viszonyok között. Remélik, hogy a gazdálkodók számára ez a szervezet olyan közvetítő erő lesz a kormány felé, amely megakadályozhatja a mezőgazdasággal foglalkozók ellehetetlenülését. Ügy vélik, mindemellett a kistermelők a piaci információtól az adótanácsadásig bezárólag számtalan más segítséget is kaphatnak. Felföldi Imre és társai szerint a magántermelői kör hamarosan megerősödik, hiszen a falun élő lakosság jelentős hányadában él a gazdálkodási vágy. ragaszkodik földjéhez, s nem kevesen vannak olyan családok is, akik a saját maguk urai szeretnének lenni. Ű{ szövetkezés— Esélyegyenlőség A kötegyáni gazdák már egy egészen más jövőképről álmodoznak. Sejtik azt is, hogy a piacgazdaságban a magyar falu lakosságának, a mezőgazdaságból élőknek egészen másképpen kell gondolkodni, tervezni, termelni. — A mai szövetkezetekben sajnos megrendült a falu bizalma. Bármennyire is szeretnénk ezeket az érzelmeket megváltoztatni, nem sikerülhet. A szövetkezés kell, mert így minden gazdálkodó könnyebben boldogul, kevesebb a kockázata. De valami egészen más formát szeretnénk, eltérően a mai termelőszövetkezetektől. Főleg az utóbbi években váltott ki a tagokból nagy vtsz- szatetszést az az ellenőrizhetetlen belső földbérleti rendszer, amelynek következtében a tagság egy szűk rétege hatalmas jövedelmekre tesz szert szinte kockázat nélkül, mig a tulajdonosok többsége a létminimumhoz elengedhetetlen pénzét sem tudja megszerezni — magyarázza Felföldi Imre. Új törvények — Békés falvak S valóban, van jócskán példa arra, miként lehet egy hét alatt vállalkozni például búzatermelésre, bérelni földet akkor, amikor a kombájn már beállt aratni a legjobb termést ígérő táblába. Hogyan lehet papíron, felelősség és kockázat nélkül hetek- alatt súlyos forintokat zsebre tenni. S talán ezért is fontos, hogy mielőbb legyen föld és szövetkezeti törvény, s minden talpalatnyi földnek, minden eszköznek gazdája. Mert akkor, ha a közös Jtu- lajdon névreszólóan leosztódik, megszűnik a lehetősége is annak, hogy egyesek kockázat nélkül, mások kockázattal sem tudnak vállalkozni. Talán a szektorsemlegesség egyik elengedhetetlen feltétele a tulajdonleosztás. — Csak mielőbb lenne föld és új szövetkezeti törvény. Ez ma a falun élő lakosság számára a legfontosabb. Ha majd a tiszta tulajdonviszonyok és az átalakulást segítő törvények megszületnek, akkor rendeződhet békésen, zökkenő- mentesen a mezőgazdaság, egyáltalán a magyar falu sorsa — magyarázza nem kevés élettapasztalattal a háta mögött Felföldi Imre azt, hogy mennyire sarkalatos kérdés a vidék jövője. Természetesen mindehhez elfogadható jövedelemviszonyok, megfizethető hitelkamatlábak kellenek, s egy olyan agrárértelmiségi kör húzóereje a falvakban, amely nélkülözhetetlen az elinduláshoz, egyáltalán a felvirágoztatáshoz. Az idő rohan. A Parlament nyolc hónapos törvényalkotó munkája során a parasztságot érintő kérdések közül most elsőként rendezi a kárpótlást. Ez azonban még csak töredék részét jelenti a piacosodás gazdasági törvénykereteinek. A várhatóan elhúzódó vita, a pro és kontra érveik nem tudni még, milyen eredményt hoznak. Egv azonban tény, hogy a várakozás, az időhúzás nem szolgálja sem a népgazdaság, sem az agrárágazat, sem a vidék érdekelt. Rákóczi Gabriella Blokk a padlón A minap a csabai nagy hűsboltban épp rámkerült a sor a pénztárnál, mikor az előbb végzett hölgy jön vissza, hogy valamit nem ért, talán nem jó a visszaadás. Tisztáznák a dolgot, ki mire emlékszik, de hát ő is másra, meg a pénztáros is másra. Végül eszükbe jut a blokk, amit nem találnak, majd megkerül a pénztárhely padlóján, ahol nem egyedül árválkodott. Am aztán sem derül fény az igazságra, mert csak mindketten mondják a magukét. Én másképp jártam. Bár szintén többnek találtam as összeget, szintén nem volt cédulám, hogy egyeztessek, s szintén visszatértem a pénztárhoz. Ott a következő történt. Még el sem akarták hinni, hogy a most, szerdán 21 forintért számolt poharas zsírt hétfőn 18-ért vettem és ennek az árleszállításnak a papírosa is kint volt ugyanezen árral, mintegy hirdetésként az ablakban. Pedig így volt, méghozzá jó öreg betűkkel, számokkal, csak ügy látszik, szerdára már megbánták és hozzácsaptak 3 forintot. Persze ezt már nem adták írásba, sőt, kivették & kirakatból az előző papírt. S ezzel a rend, mármint az üzleti. helyre is állt. Ámen, mondhatnánk, hiszen a boltban a kereskedőnek van igaza, mint a papnak a templomban. De az mégis kérdés, miért, mitől lett ugyanabban az árengedményes ciklusban hétfőtől szerdára a fél kilós zsír 3 forinttal drágább. A kérdések kérdése azonban a pénztári blokk, amit már annyiszor említettem: hegy ha van, miért, nincs? Miért nem kerül bele minden egyes vásárló kosarába? Azért, mert az a rendeltetése, hogy mint számla a vevőhöz jusson? Ugyanis az én reklamálásomra is elkezdődött a pénztárblokk keresgélése, s már nem is volt meglepetés, hogy az Is a padlóra került. Éppúgy mint a fogyasztói érdekvédelem. Öböl és alumínium Egyes szovjet Inyersanyagfaj- ták exportjának csökkentése igen komoly hatással lehet a világpiacra — véli a bécsi Világgazdaság Kutatóintézet. A Die Presse-ben megjelent elemzés szerint az esetleges munka- beszüntetések és műszaki jellegű okok miatt visszaeső szovjet export jelentősen növelné elsősorban a r«z» a nikkel, a titán és az alumínium világpiaci árát. Az intézet véleménye szerint hosszú távon várható az alumínium árának az emelkedése, akkor is, ha a szovjet alapanyagexport nem esnék vissza. Ennek magyarázata, hogy a jelenlegi európai alumíniumöntő kapacitás az igen nagy energiaigényesség miatt az utóbbi időszakban folyamatosan csökken, miközben a közel-keleti alumíniumgyártó üzemek az öbölbeli válság miatt gyakorlatilag leálltak. Mindezen okok miatt a bécsi intézet úgy véli, hogy várhatóan három éven belül hiány lesz ebből az igen fontos fémből, a fejlemény pedig az aluminium árának emelkedését vonja majd maga után. Első magán telefontársaság hazánkban Február első napjaiban kezdi meg működését Magyarország első magán telefontársasága Nagykovácsiban. A falubeliek kezdeményezésére saját erőből több távközléssel foglalkozó cég részvételével egy év alatt készült cl a rendszer. Képűnkön: övári Tibor technikus egy kapcsolótáblát szerei MTI-fotó: Asztalos Zoltán Cukorgyártási idény után Békésben Nem csökkent a termelési kedv • Sarkad: rövidebb kampány, kisebb létszámmal • Mezőhegyes: lehet, hogy önállóan folytatják? Már év közben lehetett számítani arra, hogy az aszályos időjárás miatt gyengébb lesz a termésátlag cukorrépából is. A várakozás beigazolódott, de ezt szerencsére kiegyenlítette a kedvező béltartalom. A megyénkben lévő két — a sarkadi és a mezőhegyes! — cukorgyárban is befejeződött a gyártás. Az eredményekről érdeklődtünk, és arról, hogy mi várható a cukorellátásban? „ Sarkadon Seres István igazgató szerint a szeptember 6.—december 21. közötti kampány alatt kis híján 330 ezer tonna répát dolgoztak fel, és ebből 44 és fél ezer tonna cukrot nyertek ki. A termelés zavartalan volt, az ütemezésnek megfelelően a naponta feldolgozott 3 ezer 80 tonnából 410 tonna cukrot raktároztak el. Még ennél is kedvezőbbnek tartja az igazgató, hogy a répatermelők is elégedettek a jő közepes terméssel. Továbbra sem csökkent a termelési kedv, és bár még nem fejeződött be a szerződéskötés, az idei évre megállapítható, hogy a gazdák a jól fizető növények közé sorolják továbbra is a répát. Várhatóan nem lesz gond az idei répatermeléssel. Megtudtuk azt is. hogy a gyár január 15-étől 12,7 százalékkal emelte a cukor termelői árát. Nem veszik jó néven a termelők, de a feldolgozók sem, hogy jelenleg a termelői és fogyasztói ár között mintegy 10 forint az eltérés, ezt soknak tartják. a sarkadiak tervezik, hogy megpróbálkoznak szerény mértékű áruválaszték- bővítéssel. Meglepetés volt viszont hallani, hogy hazánk némi cukorimportra szorul az új cukor piacra kerüléséig. Mindent egybevéve, a sarkadi cukorgyártási kampány rövidebb volt a vártnál. de eredményesebb, holott az előző évhez képest 150 dolgozóval látták el a munkát. * * * Mezőhegyesen a kampány a sarkadinál is rövidebb volt, hiszen szeptember 15- től december 21-ig tartott. Igaz, kevesebb répát vettek át és dolgoztak fel. A szezon 87 napja alatt a gazdasághoz tartozó mintegy 25 cukorrépa-termelő üzem 8 ezer hektáron termelt répát, s a gyár közel 300 ezer tonnát vett át. Ez azt is jelenti, hogy az átlagtermelés 371 mázsa volt, ami 24 százalékkal maradt alatta az egy évvel korábbinak. Feldolgoztak 245 ezer tonna répát, amelynek az átvételi diges- siója 16,7 százalék volt. ami jónak értékelhető. A feldolgozott répából közel 30 ezer tonna cukrot nyertek ki. Köztudott a mezőhegyesi- ekről, hogy az átvett répa egy részét a szomszédos Jugoszláviába szállítják bér- feldolgozásra. A két jugoszláv cukorgyárba ezúttal 68 ezer 500 tonna répát szállítottak. Javában zajlanak az ez évi termeltetési szerződéskötések és amint azt Bihari László igazgatótól megtudtuk, a termelők körében olyannyira jó a termelési kedv, hogy új partnerek is jelentkeztek és kötöttek szerződést. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a mezőhegyesiek 35 százalékkal emelték az idén a répa átvételi árát, és nyilván ennek is betudható, hogy a környékbeli gazdaságok mintegy 10 százalékkal növelték a répatermő-terü- letek nagyságát. A megtermelt cukor vélhetően elég lesz az újig. de az egyre növekvő igény miatt az is elképzelhető, hogy az idén némi cukorimportra szorulunk. Szervezeti megújulás előtt áll a mezőhegyesl gyár, lehet, hogy megpróbálkoznak az önállósággal. Kép, szöveg: Béla Ottó Kora ősszel még hatalmas garmadában állott a répa a sarkadi tárolótéren
