Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-08 / 33. szám

1991. február 8., péntek

Hogy is van ez?

Miközben gazdaságunk legtöbb mutatószáma rossz éa romlik — mert a verkli a régi módon már nem, új módon még nem működik —, a konvertibilis áruforgalom mérlege viszont 1990-ben tartósan kedvezőnek bizonyult. Amikor ennek első jelei mutatkoztak, még 1989—1990 fordulóján, ez annyira meglepő volt, hogy akadt neves szakértő, aki egyszerűen valami fatális számszaki hibára gyanakodott. Más az új kormánynál bevágódni kívánók ügyeskedéseire. Ismét más úgy vélte: bizonyos fölhalmozott árutartalékok gyors kiszállításáról lehet szó, vagy éppen tartalékolt, eldugott számlák a múlt évről idénre átcsúsztatásáról. A javulás tehát rövid távú lehet csak. Nem tarthat tovább, mint pár hétig, hónapig.

De mit mondjunk most? Amikor már tudjuk, hogy a mérleg kedvező volta nem korlátozódott az év elejére? Döntő fordulat állt volna tehát be? Az a magyar gazdaság, amelyet tunyává tett a KGST közös langyosvize, hirtelen mégis fölfedezte magában az erőt, hogy tűrni képes forrót és hideget? Abból az árutömegből, amely korábban kényelmesen gördült át keleti határainkon, mégis sokat el lehetett helyezni kemény piacokon?

Egyébként oly fürge, fürkész sajtónk e kérdéseimmel meglehetősen magamra hagyott. Nem sietett utánajárni, hogy pontosan mi rejlik néhány, váratlanul kedvező gazdasági adat mögött. Jobb híján hát tanult közgazda barátaimnál próbáltam tájékozódni. Es ők először is arra figyelmeztettek, hogy bárhogyan forgassuk — nincs döntő fordulat. Hanem? Sokat számított — úgymond —, hogy a Közös Piac a magyarok és a lengyelek számára köny- nyítéseket engedélyezett. Ezekkel kapcsolatosan azután nem az a veszélyes, hogy vissza is vonhatóak, hanem az, hogy a „keleti fejlődés” nyomán jövőre kiterjednek majd újabb (volt?) KGST-államokra is. És akkor a megosztott kedvezmény már alig lesz több a semminél. Másrészt: már Kuvait annektálása, az ezt követő olajár-emelkedés előtt is várható volt, hogy a nyugati gazdaság eddig tartós konjunktúrája kifullad. Beszűkül tehát az a piac, amelynek fizetőképes kereslete fűtötte a mi konvertibilis kivitelünk átmeneti fellendülését.

Más. Miközben a forint 30 százalékosnál nagyobb inflá- lásával kell számolnunk az idén, és erős a forintmegtakarítások átáramlása, átmentése konvertibilis pénznemekbe, a belső (fekete)piacon még a nyári szezon elején számottevően, 25-30 százalékkal csökkentek a valutaárak. Olcsóbb lett a dollár, a márka, a schilling (a forgalom e három pénznemben a legnagyobb).

Ki érti ezt? Romló, vásárlóértékét vesztő forint mellett csökkenő valutaárak? Ez — látszólag legalábbis — minden logikának ellene mond. Azoknak van hát igazuk, akik szerint a forintnak — infláció ide vagy oda — nagy a becse? S a valuták hivatalos és fekete árfolyamának a közeledése tulajdonképpen egy spontán — bárha csak erősen részleges — konvertibilitás felé mutat?

Ezt határozottan nem merem állítani. Inkább azt találgatom, hogy a forint e furcsa „ereje” mögött — amely egészen késő őszig fennmaradt, és csak az 1990. évi „sajnálatos októberi események” nyomán indult ellenfolyamat — két tényező áll. Az egyik az az árualap, amely annál is inkább a vásárló rendelkezésére áll ma, mert amúgy a belső fizetőképes kereslet lemorzsolódik. Miközben sok árucikk, amelyért nemrég még százezrek Bécsbe mentek, a kávétól a mélyhűtőládákig, ma idehaza is megkapható. A másik tényező az lehet, hogy miközben az idegenforgalom átrendeződött ugyan, ám — némely várakozásokkal ellentétben — vissza nem esett, a hivatalos beváltóhelyeket a turistavaluta továbbra is elkerüli. Hiába csökkent a különbség a bankok és az utcai nepper — meg a taxis, a szállodaportás stb. — kínálata között. A felkínálkozás a fekete valutaváltásra annyira agresz- szív, hogy ennek alig állhat ellen bárki is. Ez pedig máris egyik forrása a kínálatnak, hiszen a nepper nemcsak vesz, hanem el is ad. Kínálati piacot teremt továbbá az is, hogy a magánszállások tulajdonosait is sújtja a forintban elszabadult áremelkedés. Ezért tetemes valutabevételeikből keveset tudnak megtakarítani. Folyó kiadásaikra folyó bevételeik nagy hányada szükséges, ezért ők is valutát váltanak át forintra.

Két jelenség paradox motívumait próbáltam vizsgálni. £s gazdaságunk teli hasonló ellentmondásos, a köznapi logikának ellentmondó motívummal. Soroljam-e a vállalati sorbanállást, a beszűkülő keresletre hisztérikus áremelésekkel reagálók „piaci” viselkedését, és a többit, amelyekkel kapcsolatosan mind fölmerül a kérdés: hogy is van ez? így azután én alig hiszek abban, hogy a most divatos, nyugati segítséggel rendezett menedzser-tanfolyamok és tanácsadások sokat érnek. Főként, ha nem térnek ki a fenti paradoxonokra.

Gazdasági életünknek olyan öntörvényei mutatkoznak lépten-nyomon, amelyeket magunknak kell megfejtenünk. Megfejtenünk, és vagy kihasználnunk, vagy megváltoztatnunk.

Lázár István

Farsangi bál Eleken

(Folytatás az 1. oldalról)

a magyarok, szlovákok, románok is. Bálunk zártkörűsége nem az ő kirekesztettségüket jeleníti, a meghívóval belépés inkább biztosíték arra, hogy itt ne forduljon elő veszekedés, hetykeség. Nem is volt rá példa soha... A hagyományok felelevenítésére jó alkalom a bál. A szünetekben például a pávaikor tagjai körbeállnak és sváb dalokat énekelnek. Olyanokat, amikét még nagy- szüléiktől, szüleiktől tanultak. Közel száz gyűjtött dal van a birtokunkbani S hogy élnek még nálunk a sváb szokások, a hangulatos összejövetelek, bizonyíték a böjt közepének megünneplése is, melyet évek óta húsvét és

hamvazószerda közötti hót hét közepén, tehát három és fél hét idején tartunk. Régen ez az időszak szigorúan betartott böjt volt, elképzelhető, mit jelentett egy kis egyházi engedmény... Ilyenkor tojást, kolbászt, zsírt, hagymát, tésztát hozunk, sü- tünk-főzünik és köszöntők kíséretében fogyasztjuk el.

— Említette: sokat énekelnek. Németül?

— Persze! A nyelvet nem lehet elfelejteni. Ha Eleken két sváb összekerül, szinte biztos, hogy így beszélnek.

— Mennyien vannak most?

— Ügy tudom, a hatezer

körüli lakosság 24 százaléka, de a kitelepítések előtt a falut 90 százalékban svábok lakták. sz. M.

Tizenhárom nyelven beszélnek

Békéscsaba, Bartók Béla út 56. — a bejáratot máris sokan ismerik

Új iroda — új szolgáltatás, amelyről igazán elmondható: a mindennapos igény, a piaci kereslet hívta életre. 1991. január elseje óta működik Békéscsabán az Unió Egyesülés Fordító és Tolmác&közvetítő Iroda. Gazdasági, társadalmi _ életünk átalakulása, az újfajta vállalkozások szerveződése, a nemzetközi kapcsolatok átrendeződése, sűrűsödése, a külföldi üzletkötések szaporodása egyre nagyobb igényt támaszt az idegen nyelveket beszélő, tárgyalóképes tolmácsok, fordítók iránt. De nemcsak kereskedelmi, gazdasági téren jellemző napjainkra a nyelvismeret jelentősége, hiszen a politikai nyitás következtében nő az idegenforgalom, sokan utaznak külföldre, és környező, illetve távoli országokból fogadunk itt vendégeket.

Utazunk,

kereskedünk,

tárgyalunk

— Korábban a megyében működő vállalatok nemzetközi kapcsolatait is központilag vezérelték Budapesten, erre specializálódott vállalatokon keresztül — mondja dr. Bereczki Elemér irodavezető. — Ez azzal járt, hogy a helyi vállalatok nem voltok közvetlen kapcsolatban a nemzetközi piaccal, az üzletkötések lelassultak, és a vidéki cégek (hátrányos helyzete, kiszolgáltatottsága kedvezőtlenül hatott ki a gazdálkodásukra. A hazai vállalatok nemzetközi kapcsolatainak szervezéséhez, intézéséhez szükséges szakemberek döntő többsége ugyancsak a fővárosban koncentrálódott, és csak néhány helyi vállalat rendelkezett megfelelő számú szakemberrel.

— Ha valaki jól beszél egy idegen nyelvet, még egyáltalán nem biztos, hogy fordítóként vagy tolmácsként megállná p. helyét, ha például egy gyárba vagy szövetkezetbe hívnák, ; ahol konkrét szakismeretre, szókincsre, gazdasági, kereskedelmi jártasságra (lenne szükség.

— Természetesen a kellő szakismeret és a megfelelő szintű nyelvtudás egyformán fontos tényező. A vállalati önállóság növekedésével, a nemzetközi kapcsolatok szélesedésével egyértelműen felértékelődött a nyelvtudás. S gazdasági megfontolásból nem engedheti meg magának minden vállalat, hogy saját tolmácsot, fordítót alkalmazzon. Irodánk éppen ennek az igénynek a kielégítésére vállalkozott a megyében.

— Vendégeik, megbízóik között azonban nemcsak vállalatok, magánszemélyek is vannak.

— Igen, irodánk létrehozásakor azzal is számoltunk, hogy az állampolgárok részéről egyre nagyobb igény jelentkezik az ilyen jellegű szolgáltatásokra. A mind nyitottabb személyes kapcsolatok, a növekvő idegen- forgalom a közhivatalokban, intézményekben az idegen nyelvű akták számának emelkedéséhez vezetett, és a világútlevél elterjedésével ez az igény várhatóan tovább nő. Számolnunk kell azokkal a honfitársainkkal, akik hosszabb-rövidebb időre külföldön keresik a boldogulásukat, ott vállalnak munkát

Szolgáltatnak

mellékfoglalkozásban

— iKiket foglalkoztat az

Unió Egyesülés? Tanárokat? Itt élő külföldi állampolgárokat? '

— A rendelkezésünkre álló tolmácsok, fordítók a legkülönbözőbb értelmiségi szakterületeken dolgoznak főállásban: ez kifejezetten előny, mivel a jelentkező igények is hasonlóképpen sokrétűek, szakmai jellegüket tekintve, így adott az a lehetőség, hogy ne csak megfelelő nyelvi felkészültséggel, hanem a feladat megoldásához szükséges szakmai, nyelvi ismerettel álljunk ügyfeleink rendelkezésére. Alkalmazottaink mellékfoglalkozásban, szabadidejükben vállalkoznak arra, hogy idegen nyelvi szolgáltatásokat végezzenek azok számára, akik ezt igénylik. Sokan anyanyelvként beszélik az idegen nyelvet, mások felsőfokú nyelvvizsgával rendelkeznek, vagy az jelenti a garanciát munkájukra, hogy hosszú időt töltöttek az adott nyelvterületen.

— Hány és milyen nyelven vállalnak fordítást, tolmácsolást?

— Tizenhárom nyelven összesen, a nagy világnyelveken kívül olaszul, spanyolul, portugálul, a környező országok nyelvei' közül a csehet, a szlovákot, a lengyelt, a románt, a bolgárt említhetem, érdekességként meg az arabot és a finnt.

— Bizonyos közhivatalok nem elégednek meg a szakszerű fordítással, ragaszkodnak a hitelesítő bélyegzőhöz, amit eddig csak a Budapesti \Fordító és Fordításhitelesítő Vállalat üthetett rá az okiratra. ‘

Csak Budapesten hitelesítenek

— Nagyon sajnáljuk, hogy a hitelesítés szükségessége esetén ügyfelünket egyelőre továbbra is a fővárosba kell

irányítanunk, mert még nem rendelkezünk ezzel a lehetőséggel. Hogy ezen változtathassunk, az ügyfelék költségeit és a várakozási Időt csökkenthessük, bead ványnyal fordultunk az igazságügy-miniszter úrhoz, kértük, hogy adja meg irodánknak a hitelesítés jogát. Kérelmünket támogatja a megyei önkormányzat vezetése, mint a megye gazdasági-társadalmi megújulását segítő, a lakosság érdekeit szolgáló törekvést — tájé-i koztotott dr. Bereczki Elemér.

A fiatal iroda eddig gazdasági társaságok szerződéseit fordította olaszra, len-, gyeire, külföldi üzleti ajánlatokat magyarra, de voltok telexek, bizonyítványok, magánlevelek is a. megbízások között. Mivel új és máris népszerű szolgáltatásról van szó, és a tolmácsolás, a fordítás szabadáras tevékenység, talán nem haszontalan és nem reklámízű egy kicsit a pénzről is „megemlékezni”.

Az oldalankénti díjszabást befolyásolja a szöveg nehézsége, illetve a sürgős^ ség. Legolcsóbb az idegen nyelvről magyarra fordítás (alapár 250 Ft/flekk), azután következik a magyarról idegen nyelvre, legdrágább az idegen nyelvről másik idegen nyelvre történő fordítás. Ami a tolmácsok eddigi megbízatásait illeti, volt, aki magyar üzletembert kísért Bécsbe, volt, aki itthoni vállalatnál fogadott külföldi szakembereket. Itt (fél napokban számolnak) általában 1500—1600 Ft-nál kezr dődnek az árak, amelyek nagyban függenek a konkrét feladattól, de a szinkrontolmácsolás mindenképp a felső határ.

Niedzielsky Katalin

Szerződések, bizonyítványok, okiratok, de magánlevelek is szerepelnek a „repertoárban”

Fotó: Gál Edit

Siránkozás helyett — klub

II cukorbetegek ünmaguk gyógyításáért

Két éve alakult Orosházán Diabetes Klub egy három- gyermekes fiatalasszony kezdeményezéséire. A városban már akkor közel 3000 cukorbeteget tartottak nyilván, azóta ez a szám sajnos^ egyre emelkedik. A klub tagságának létszáma viszont nem. Bacsúr Imréríé ennek ellenére optimista.

— Pályázatot írtunk a Soros Alapítványhoz, és az Egészségnevelő Intézethez. Mindkét helyről kaptunk támogatást és ebből a pénzből vásároltunk vérnyomás- és cukjorszintmérő készülékeket. Minden hónap második hétfőjén összejöveteleket szervezünk a tiszti klubban, de nem azért, hogy panasznapokat tartsunk. Sőt! Előfordul, hogy a betegségről szót sem ejtünk, egyszerűen jól érezzük magunkat a hasonló sorsú emberek között. Megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, a közös gondjainkat, örömeinket.

— Azt viszont sajnálom, hogy csak az idősebb korosztály Látogatja ezeket a találkozókat — mondja Mag- diika, aki szívesen segít bárkinek, hiszen az ő családjában is van cukorbeteg.

— Szeretnénk, ha az olyan, anyukák, apukák is megkeresnének bennünket, akiknek cukorbeteg gyermekük, hozzátartozójuk van. A betegséggel együttjá/ő nehézségeket sokkal könnyebb átvészelni segítő szándékú emberek körében.

Bacsómé hívó szava őszinte. Csodálom töretlen lelkesedését, fáradhatatlan tenni- akarását. Pedig kevés bátorítást kap (és kapott), egymaga vállai mindent; menedzseli klubját. Beszélgetésünk közben nagyon halkan jegyzi meg:

— Azért van némi sikerélményem is!

Tehát bizakodó. Reméli, hogy valahol az a rengeteg munka kamatozik majd. Már a jövőre gondöl, plakátokat íh, szórólapokat szerkeszt, gyógyszerészeket, orvosokat hív az előadásokra. De ez még mind nem elég! A Cukorbetegek Országos Szövetségének alakulása után területi szövetség létrehozását tervezi.

— A decemberi országos gyűlésnek olyan alaphangja volt, amit itt vidéken feltétlenül meg kell erősíteni a cukorbetegek körében. Mire gondolok? Aki csak sír, sajnáltat ja magát, nem használ a cukorbeteg-gondozásnak. Aki tud és akar tenni a beteg embereként, álljon közénk! Klubjaink — az orosházit is beleértve — a gyógyítómunka részesei szeretnének lenni. ,

(esete)