Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-23 / 46. szám
TALLÓZÓ 1991. február 23., szombat . © Mészöly Miklós 70 éves Kormányzati gondok, „Nem szeretek magamról beszélni” — Nyakába szakadt a nyilvánosság kÖRÖSTÁJ Áremelés után vonaton?- És azt ismeri, hogy két ember egyáltalán sehova sem utazik a (Baráth; Kisalföld) Egészségünk Kincs, ami nincs? (Beszélgetés Mészöly Miklóssal — a szerk.) — Asztalán a 70. születésnapjával kapcsolatos tárgyi emlékeket látok. A szülőváros, Szekszárd díszpolgárrá avató oklevele egy közel ezeroldalas kézirat mellett fekszik, melybe a magyar irodalom színe-java publikált, fedelén a díszes felirat: Mészöly Miklós 70. születésnapjára. Mint mondja, ez a legkedvesebb ajándéka. Ezen kívül számtalan meghívó hever itt, a csehszlovák nagykövetségre, a Goethe Intézetbe és felsorolni is sok, hová még. Ön, aki általában magányosan, visz- szavonultan él, hogy érzi magát most, amikor a nyakába szakadt a nyilvánosság? — Természetesen nagyon örülök neki, hiszen ki nem örül annak, ha észreveszik, köszöntik. Ugyanakkor ez nekem egy kicsit tényleg furcsa. Vannak emberek, akiknek mindenük a szereplés, akkor érzik jól magukat, ha mikrofont dugnak az orruk alá. Én egész életemben csizmatalp alatt éltem — mint a legtöbb nemzedéktársam —, nem szoktam hozzá az efféle nyilvánossághoz, valahogy nem szeretek magamról beszélni. Azt hiszem, ez kortünet, amiről eddig hallgattunk. Ez természetes jelenség. Remélem, hogy már a közeljövőben helyretesszük ezeket a dolgokat, kibeszéljük magunkból a múlt miatti fájdalmainkat, és akkor majd mindenről annyi szó lesz, amennyit megérdemel. — Évtizedekig a „pálya szélén” alkotott. Pontosan tíz éve, 1981-ben mondta egy interjúban, hogy hirtelen, önmaga előtt is rejtélyesen öreg, befutott író lett. Hogyan történt ez a gyors váltás? — Istenem, öreg író... Ha becsülettel vesszük a dolgokat, már húszévesen is azon vagyunk — pusztán mert hivatásbeli penzumként kénytelene- dünk rá —, hogy a szokásosnál rendhagyóbb érzékenységgel, könyörtelen kíváncsisággal és szeretettel vessük bele magunkat a világ és a lélek gazdagságába, örvényes ellentmondásaiba. Nélkülözhetetlen keresztre- feszítés, teremtő Golgota. Enél- kül laza gimnasztikázásról lehet csak szó, ami ugyancsak nagyon fontos és el nem mulasztható, de ha írói „versenypályára” lépünk, már más edzésnek és szabályoknak vagyunk az önkéntesei. Még azt is merném mondani, hogy a személyességnek még feszítettebb kötelességével leszünk kénytelenek még szívósabban személyesek maradni. Csak így remélhetem, hogy nemcsak a magam sebeit, reményeit, démonait és hitét osztom meg, hanem másokat is hozzásegítek, hogy a belső tükörbe belenézzenek. Az író öreg. Ez a dolga. Az író nem lehet öreg, ez a fene fátum a dologban. Évekig valamilyen csodaszer kefírgombából készített folyadékkal gyógyítgattam a háborús nyavalyáimat — hogy is ne, mikor a javallat úgy szólt, hogy a Kaukázusban élnek legtovább az emberek... Csak aztán eluntam az apácafolyadékot, és megmaradtam a magam házipatikájánál. Igyekeztem kíváncsi maradni minden iránt és minden körülmények között. Ez még pénzbe se került. Azt hiszem, a megőrzött kíváncsiságnak nemcsak biológiája van, de teológiája is. Talán az átlátszó és meghódításra sarkalló égbolt a megfelelő metafora itt. Csoda napfényben. Meztelen titok. Mi lehet ennél konzerválóbb remény? Ha a kíváncsiság nem alszik ki, az életet nem veszély fenyegeti, helyette folyamatosan ajándékkal lep meg. Nemcsak a személyes élet, hanem a História egésze is a titok előszobájában van otthon és ott éli meg a különböző évszakokat. Az író is egy ilyen előszobában irkálgatja teli a maga papirosait... (Hajdú László; A Világ) tervek ... — Mindezek során a kormányzat tanulta a kormányzást s ezenközben kormányzott... (Aki a kérdésekre válaszol: dr. Kajdi József, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára— a szerk.) — A felső vezetésbe nagyon tisztességes szakemberek kerültek — de elsősorban nem a köz- igazgatásból. Tehát ennek a kormánynak valóban meg kellett tanulnia a kormányzást és a kormányzati működést. Ahogy én látom a kormányhivatal éléről — s mint a kormányülések jegyzőkönyveit vezető jegyző —, ezek az emberek elsajátították a vezetéstudományt. Megtanulták, miként kell irányítani egy minisztériumot mind szakmai, mind pedig emberi szempontból. — Mennyire gátolja a kormányzatot működésében az, hogy állandóan érzékeli az állampolgárok elégedetlenségét? — Tisztában van azzal, hogy a jelenlegi — objektív körülmények miatti — döntéseinek jó része nem okoz, nem is okozhat megnyugvást az emberekben. De ezt kénytelen fölvállalni. Megítélésem szerint az igazán nagy probléma ott következett be, hogy a társadalom a rendszerváltástól túl sokat várt — és túl gyorsan. Nem feltétlenül a társadalom tehet erről. — Miként tudna hatékonyabban ténykedni a kormány? ...Az idei évtől a maga eszközével az adórendszer is szolgálni kívánja a környezetvédelmet. Ezért azok az adóalanyok, amelyek olyan beruházást valósítanak meg, amely a maguk okozta légszennyezést csökkenti vagy megszünteti, illetve a szennyvizek tisztítását vagy a veszélyes hulladékok megsemmisítését szolgálja, a beruházási költség 20 százalékát visszatarthatják a nyereségadóból. A kedvezmény alapja a naptári évben elszámolt beruházási költség, amelyet költségvetési — A hatékonyabb működés érdekében az első lépéseket már megtette. Megszüntette a kétpólusú gazdaságpolitikai döntéselőkészítést, s ezzel együtt a Miniszterelnöki Hivatal gazdaság- politikai titkárságát is. A gazdaságpolitika egyközpontúvá tételéért, kialakításáért a pénzügy- miniszter a felelős. Rövid időn belül bebizonyította hatékonyságát a közigazgatási államtitkári értekezlet, amely végleges formába önti az előterjesztéseket a kormányülésekre. Minden minisztériumban szakmai tanácsadó testületek alakulnak egy hónapon belül. Készül a kormány új ügyrendje is. Ennek révén remélhetőleg pontosabbak lesznek az előterjesztések, s kiküszöbölhető lesz az, hogy a kormányüléseken szakértői egyeztetéssel teljen az idő. — Milyen fontos feladatok megoldását tervezik ebben az esztendőben? — A kormány szeretné azokat a törvényeket a parlament elé terjeszteni, amelyek — mint törvényalkotási feladatok — az Alkotmányból következnek. Hiszen ezek miatt hézagos a jelenlegi jogrendszerünk. Hiányzik például — fontossági sorrend nélkül — a nemzetiségi, a nemzetbiztonsági, valamint a sajtótörvény, az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény. (Vennes Aranka; Magyarország) támogatás igénybevétele esetén sem kell csökkenteni. Ugyancsak új kedvezményként 1991-től a befizetendő nyereségadó a műemlék-helyreállításra az adott naptári évben elszámolt költség 10 százalékával is csökkenthető. A kedvezmény igénybevételéhez az Országos Műemléki Felügyelőséggel kell igazoltatni, hogy a költségek a műemlék-helyreállítást szolgálták... (Pölöskei Pálné; Figyelő) A Vitalis Életvédők Egyesülete és az Országos Dohány- füstmentes Egyesület szervezésében „Az élet, az egészség megóvása hazánkban a kilencvenes években, a társadalmi szervezetek lehetőségei és feladatai az új demokráciában” címmel tudományos szakmai konferenciát rendeztek a közelmúltban. A konferencián az állami egészségügy és az egészséges életmódért küzdő egyesületek képviselői azért ültek egy asztalhoz, hogy megismerjék egymás véleményét, s megpróbáljanak közösen tenni annak érdekében, hogy Magyarországon az egészség végre valóban értékké váljon... Neves külföldi vendéget is köszönthettünk a tudományos konferencián: eljött Mitsio Kus- hi, az Alternatív Gyógyászati Világszövetség elnöke, aki immár három és fél évtizede foglalkozik az egészséges életmódra neveléssel. Kushi professzor szólt arról, hogy az utóbbi néhány évszázadban — de különösen századunkban — teljesen leromboltuk a természetes életformát. Csökkent a gabonák és más növényi eredetű élelmiszerek fogyasztása, ugyanakkor drasztikusan emelekedett a tej- és a hústermékek fogyasztása, az élelmiszerek kémiai manipulációja. S hogy mindennek mi lett az eredménye? Az, hogy napról napra növekszik a daganatos és más pusztító betegségek száma. Mitsio Kushi elmondotta, hogy a rák kialakulásának okai közül az első helyen a táplálkozás szerepel. Nagyon sokan halnak meg azért, mert nem tudják — s mert orvosaik sem tudják —, hogy a rák még akkor is meggyógyítható a táplálkozás megváltoztatásával, amikor már ún. „végső stádiumban” van. „Őszintén remélem — mondotta Kushi professzor —, hogy egyszer már az orvosok végre nem a tüneteket fogják kezelni, hanem az okokat fogják keresni... ”(L. J.; Új Elixir Magazin) Adó—kedvezmény A környezetvédelemért (A Heti Világgazdaság címlapja, 612. szám; D. Nagy Béla, Horváth Zoltán, Szoboszlay Péter) Naprakész önéletrajz ...Az utóbbi hetekben vagy 80 fiatal egyetemista önéletrajzát olvashattam el... A lírai önbe- mütatások közül kiragyog egy tapasztaltabb leendő kolléga önvallomása. Ő az, aki ráébresztett a műfaj eddig észrevétlen — de a személyzeti osztályvezetők által alighanem már felismert—megújulására. Nos, az 1955- ben született pályázó szükségesnek tartja megindokolni, hogy szülei a forradalom után csak azért nem távozhattak külföldre, mert ő igen beteges kisgyermek volt. Itthon maradásukkal édesapjának le kellett mondania jól induló tudományos karrierjéről, hiszen bár nem politizált, a forradalomban sem vett részt, de mint a rendszert aktívan nem támogató polgári származású orvos, alkalmatlannak találtatott a klinikai ifjúság nevelésére, és egészen egy vidéki városi kórház igazgató főorvosi szobájáig száműzték. A számkivetett igazgató főorvos mindent megtett gyermekei erkölcsi, szellemi fejlődéséért, pályázónk utazhatott, sportolhatott és templomba járhatott. Csak jóval később tudta meg, hogy igazgató-főorvos atyját a vidéki városban állandóan gyötörték pártonkívüli- sége miatt. A család mindebből annyit vett észre, hogy néha napokig nem találkoztak vele, mert késő éjszakába nyúlt a meggyőzése. (Lépjen be.) A főorvos nem tört meg, és fölényes tudása, valamint a helybéliek óvó szeretete végül elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy állásában maradhasson. Pályázónk családjának lázadásához tartozott még, hogy rendszeresen tartották a kapcsolatot a New Yorkban élő disszidens rokonukkal (ennek kockázatossága tényleg embert próbáló teher lehetett). Jelöltünket osztálytársai sokat gúnyolták azért, mert templomba járt és mert autójuk volt. Eddig az idézet az önéletrajzból, azért idézőjel nélkül, mert a konkrétumokat kispóroltam belőle. Mialatt olvasgattam, azon méláztam, micsoda igazságtalan élet az, amely leendő' pályatársammal megszenvedtette ugyanazokat az éveket, melyek felettem szinte észrevétlen úsztak el. Magam a jelöltnél csak három évvel idősebb lévén akkoriban, alighanem félhülyén kentem a számra az Opera-luxus márkájú alapozót (hullarúzs, divat 1966), jártam Illés-koncertre és „sznobkodtam” Sartre-et hordva hónom alatt. Az én tagságtalan szüléimet senki sem agitálta késő éjszakáig, hogy lépjenek be. Körülbelül 250 „szabadságharcos” rokonom levelezése háborítatlanul kavargott a földrészek és a Rózsa (akkor még Ferenc is) utca között, és bár nem vettek fel elsőre a jogra, most értem csak meg: kifigyelhették, tízévesen rögeszmés templomcsodáló voltam. Mire idejutottam, már saját szarkazmusomtól is forog a gyomrom, pont annyira, mint leendő pályatársam önéletrajzától, ugyanis rájöttem: ő győzött. Pályaalkalmas, mert hallja az új idők új dalait, és megpróbál együtt dudorászni velük. Pályaalkalmas, mert fogékony: a rendszerváltás Burdájából előkapta saját cirka 50-es méretét (jó snittet gyerekjáték körülrajzolni) — és egy óra alatt varrt... A jó riporter szituációérzékeny. Képes reagálni partnerére, környezetére. Tanítványommal nem lesz sok vesződség, radarjai a legkorszerűbbek, a magyar valóság válaszaira ösztönösen ráérzett. Már csak kérdezni kell megtanulnia. (Rangos Katalin; Népszabadság)
