Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-23 / 46. szám

1991. február 23., szombat

o

BELPOLITIKAI ES KULTURÁLIS MELLÉKLET

„Stílusváltásra van szükség a kormányzati politikában”

Beszélgetés Horn Gyulával, az MSZP elnökével

A Magyar Szocialista Párt helyi szervezeteinek meghívására két napot töltött Békés megyében Horn Gyula, az MSZP és a parlament külügyi bizottságának elnöke. Mint arról tegnap hírt adtunk, Orosházán fórum keretében találkozott a választókkal, pénteken Békéscsabán sajtótájékoztatón válaszolt az újságírók kérdéseire. Lapunk két munkatársának Kiss A. Jánosnak és Papp Jánosnak interjút adott a politikus.

— A Varsói Szerződés katonai szervezete április elsején felbomlik. Merre halad ezután az európai biztonságpolitika, mi lesz a NATO sorsa?

— Reményeink szerint néhány hónap múlva a Varsói Szerződés politikai szervezete is felbomlik. Megszűnik, hiszen már eddig is agonizált és tulajdonképpen mindazok a változások, amelyek Kelet-Európábán végbementek, szükségtelenné teszik. Változatlanul az az álláspontunk, hogy az európai biztonságpolitikát egy összeurópai biztonsági és védelmi rendszerre kell alapozni, amelyben a legtöbb állam partner, beleértve Nyugat-Európán kívül Csehszlovákiát, Lengyelországot, Bulgáriát és Romániát is. Ezt be kell ágyazni a Helsinki folyamatba.

Ami a NATO sorsát illeti, nem hiszek abban, hogy rövid időn belül felbomlana. Szó sincs erről, viszont korszerűsítéséről igen. Egyfelől ez azt jelenti, hogy építsen ki egy szoros kapcsolatot Kelet-Európával, korábbi, elzárkózó magatartását szüntesse meg. Nem véletlen, hogy a magyar parlament is döntött a NATO-beli megfigyelő tagságáról. Másfelől pedig a politikai jellege erősödjön. Egy új biztonsági rendszer garantálhatja Magyarország biztonságát.

—Mi a véleménye a kormány külpolitikájáról? Hogyan értékeli az Öböl-háborúhoz kapcsolódó magyar tevékenységet?

— A kormány alapvetően folytatja azt a nyitást, amely korábban elkezdődött Nyugat felé. Ugyanakkor nincs átgondolt koncepciója és még kevésbé van aktivitása a szomszédok irányában. Ez jelenti a legnagyobb gondot, sőt szinte kivétel nélkül valamennyi szomszéddal fennálló kapcsolatainkban súlyosbodó zavarok keletkeztek.

—A magyar kisebbség menynyire sínyli meg ezt a fajta külpolitikát?

— A romániai magyarok is felhívták a figyelmünket, hogy kiegyensúlyozottabb politikát folytassunk irányukban. Ok nagyon óvnak mindentől, ami a román belügyekbe való felesleges beavatkozást illeti. Ez nem azt jelenti, hogy a magyarság érdekében ne álljunk ki, de ezt nagyon körültekintően kérik kezelni. A fegyverszállítási botrány szintén komoly zavarokat okoz a jugoszláv—magyar kapcsolatokban.

Az Öböl-háborúhoz kapcsolódó magyar tevékenységről a jövő héten dönt a parlament. Valószínű, feloldják a december 18-ai parlamenti határozat zártságát. Ez teszi majd egyértelművé, hogy milyen a viszonyunk az Öböl-válsághoz. Addig, amíg

nem dönt a parlament, ez államtitoknak számít, tehát erről nem nyilatkozhatom.

— Komolynak tartja-e a szovjet—iraki tárgyalásokat?

— Nem, a szovjet javaslatot nem tartom reálisnak, olyannak, amely célravezető lenne. A javaslatok, megítélésem szerint annak jegyében fogantak, hogy a Szovjetunió közvetlenül nem vesz részt a háborúban, viszont veszélyeztetve érzi a saját pozícióit a Közel-Keleten. Másrészt ez egyfajta gesztus az arabok felé, ami megnyerésüket célozza. Olyan kitételeket fogalmaztak meg, amelyekre semmi garancia nincs, hogy a másik fél betartja. Nem tudom elképzelni, hogy egy szovjet—iraki tárgyalás eredményeként lényeges változás következne be Szad- dam Husszein politikájában.

— Miben különbözik a mai belpolitikai helyzet a májusitól?

— Szerintem lényegesen rosszabb, mint az akkori belpolitikai helyzet volt. Két okból. Az egyik: objektíve romlott minden területen, főként gazdasági és szociális téren. A másik pedig, hogy érzékelhetően romlott a lakosság közérzete, hangulata. Elégedetlenek nemcsak a kormány, hanem a parlament tevékenységével — legalábbis én így érzékelem. Stílusváltásra van szükség a kormányzati politikában. Nemcsak azt nehezményezem, hogy az ország helyzete rosszabbodott, mert ha a Né- meth-kormány maradt volna, akkor is bekövetkezik. Sajnos ez a kormány rontott az ország helyzetén. Még az obejktív nehézségeken túlmenően is az egész politikájával rontott.

— Erezhető-e más pártok közeledése az MSZP-hez?

— Nem mi kezdeményeztük a kisgazdákkal való tárgyalást, most sürgetik, hogy viszonozzuk. Főként nemzetközi kérdésekben állapodtunk meg. De a kisgazdapárton túl a másik két ellenzéki párttal is rendszeres a kapcsolat a parlamentben és a parlamenti bizottságokban egyaránt. Sok olyan ügy van, amelyben nagyon közeli, hasonló vagy azonos az álláspontunk. És ez mindennapi munkakapcsolatot tételez fel. Kifejezetten rendszeres a kontaktus és azt hiszem, elmúlt az az időszak, amikor gyakorlatilag mind az öt parlamenti párt arra fecsérelte az energiáját, hogy a szocialista pártot pocskondiázza. Országosan is úgy tapasztalom, egyre jobb együttműködés alakul ki.

—- Felveszik-e az MSZP-t a Szocialista Internacionáléha? És ha igen: mikor?

—Csak a Szocialista Intema- cionálén múlik, mert mi újabb üzenetet intéztünk hozzájuk. Sajnos az a helyzet, hogy ez a

Fotó: Gál Edit

szervezet gyakorlatilag semmiféle aktivitást nem fejt ki Közép- Európában. Ellentétben a keresztényszocialista, illetve a kereszténydemokrata szervezetekkel, nem tudnak mit kezdeni Közép-Kelet-Európával. Erről panaszkodnak a cseh, a szlovák vagy a lengyel szociáldemokrata, szocialista pártok is. Tulajdonképpen csak a Petrasovits Anna-féle párt — de az is azért, mert a szociáldemokrata emigráció vállalta értük a jogfolytonosságot — az, amelyik tagja a Szocialista Intemacionálénak. Több pártot nem vettek fel, de még nem is aktivizálódik senki. A felvétel fontos lenne pedig az MSZP-nek, mert megerősítené őt és végképp kizárná a legitimitásról folytatott vitákat. Teszünk az ügyben lépéseket, de nem rajtunk múlik.

—Az SZDSZ—MSZP tárgyalásokon—a kárpótlás ügyén túl — miről beszélgettek? Igaz-e, hogy a két párt budapesti szervezeteinek megbeszélésén elhangzott: ha felveszik az

MSZP-t a Szocialista Interna- cionáléba. akkor megszűnnek az SZDSZfenntartásai?

— Megbeszéléseinken nem a kárpótlás volt a fő téma, hanem az elszámoltatással kapcsolatos törvénytervezet, amelyről meg kell mondanom, hogy megint csak puccsszerűen terjesztette be a kormány a parlament elé. Semmi nem indokolja, mert 0,5 százalékát nem teszi ki az, amely a valamikori MSZMP- vel kapcsolatban bizonylatokkal nem támasztható alá. Itt egy köztes megoldást kellett volna és kell is találni. Azt meg végképp elfogadhatatlannak tartom, hogy egy kormánykoalíció párttörvénybe ütközően korlátozza egy parlamenti párt tevékenységét. Az SZDSZ ehhez nagyon konstruktívan áll hozzá. Kis Jánoséknak át is adtuk a dokumentumokat. Az SZDSZ megvizsgálja és elemzi az elszámolásokat. Természetesen ezen túl megvitattuk a belpolitikai helyzet és a külpolitika időszerű kérdéseit.

— Az SZDSZ bejelentette: kész átvenni a kormányzást. Hogyan értékeli ezt a lépést?

— Mi erre a bejelentésre nem ösztönöztük őket. A magam részéről nem tartom szerencsés lépésnek. Nem terjesztettek be még egy hiteles programot sem,

s máris bejelentették a kormányzási szándékot. Véleményem szerint ennek olyan hatása lesz — a keddi parlamenti vitában már érződött is—, hogy kiéleződik a hatalmi harc a parlament két legnagyobb pártja között. Márpedig ennek a nemzetnek nem arra van szüksége, hogy a hatalmi harc kiéleződjön. Elsietett dolognak tartom, arról nem is beszélve, hogy a realitását vagy a közeli hónapokban történő megvalósítását szinte kilátástalannak tartom. Ehhez nem elég három ellenzéki párt egyetértése. Mi a garancia arra, hogy akár a Fidesz vagy a szocialista párt megtámogatná? Ehhez szükség lenne a koalíciós pártoknak a felbomlására is vagy legalábbis egy részük támogatására.

— Mitől lesz szociáldemokrata a szocialista párt?

—Ez költői kérdés. Meg tudja-e mondani valaki, mi a különbség egy szocialista és egy szociáldemokrata párt között? Csak a nemzeti sajátosság, semmi más. Az alappillérekben, sőt szinte minden területen teljesen megegyezik a német szociáldemokrata vagy a svéd szociáldemokrata párt programjával. Nem értettem, miért jött létre a párton belül egy szociáldemokratának nevezett társulás. Ezt keményen kritizáltam, mert olyan nincs egy párton belül, hogy az egyik szociáldemokrata, a másik szociáldemokratább, a harmadik meg a legszociáldemokratább. Enyhén szólva komolytalannak tartom. Vannak ugyan platformok a párton belül, és ez jó dolog. De ilyen elkülönülés nem szerencsés. A társulás tagjai végiggondolhatnák, mennyire segíti ez a pártot vagy pedig mennyire gyengíti. Ha arra szövetkeznek, hogy erősítsük tovább a szociáldemokrata értékeket, konkrét politikai állásfogalásokat, ezzel teljesen egyet tudok érteni. De nem ezt fogalmazták meg és így már zavarokat okozhatnak.

— Az MSZP megyei tagsága úgy látja, hogy a szervezet ösz- szefogása Békés megyében súlytalanabb, mint amilyennek tennie kellene. Látogatása ösz- szefügg-e ezzel?

— Hozzám ez a jelzés nem jutott el, és bevallom, ha eljutott volna, akkor sem foglalkoznék vele. Ez a megyei szocialistákra tartozik.

Rendezzék a problémáikat. Régen elmúlt már az az idő, hogy az elnökség beavatkozna egy megye életébe. Látogatásomra azért kerüli sor, mert meghívtak és szívesen eleget tettem ennek. Nekem az a véleményem, hogy ha egy politikus ott ücsörög a parlamentben, politikával foglalkozik, csak úgy tudja feladatát hitelesen ellátni, ha ismeri az országban uralkodó hangulatot, véleményeket. Két- három héten belül szeretnék eljutni több megyébe, mert ma már egy politikus enélkül nem létezhet.

Egyetértésben?!

A kárpótlási jegy nem oldja meg a problémákat

Sokszor és sok helyen leírták már, hogy egységben az erő, továbbá azt is, amelyik országnak gazdagok a polgárai, ott az ország is gazdag és fordítva. Sajnos az említett egység, összefogás nincs meg a magyar népben és ezt Szegfű Gyula: Három nemzedék című könyévben is megírta, azt hogy a magyar népen ez a turáni átok ül. Pedig továbbjutni és ebben az országban jómódú polgárokat látni csak akkor fogunk, ha összefogunk és a magyar gazdaságot a magántulajdon elvére építjük fel, mint ahogy az a gazdag országokban is van. Minden vita helyett a látott példák a legjobbak és azon országok polgárainak a jóléte, ahol a magángazdálkodás az uralkodó forma. Az irigység, a széthúzás eredményre sosem fog vezetni.

1991. február 4-én a parlament elkezdte tárgyalni a kárpótlási törvényt (inkább írnék reprivatizációs törvényt) és mindannyian reméljük, hogy az a választási hadjáratok folyamán a pártok által ígérteknek megfelelően kerül elfogadásra.

Ebben a nem mindig tetszetős zavargásban végre örömmel tölt el az FKgP és az Agrárszövetség álláspontjának közeledése. Parasztok és azok ivadékai fogtak össze a jobb jövő érdekében. Engedjék a föld tulajdonának kérdését eldönteni azoknak, akiké a föld volt, vagy most is az. Igen elgondolkoztató a Népújság február 13-ai számában dr. Zsíros Géza képviselőhöz írt levél Gödöllőről, az Agrártudományi Egyetem hallgatóitól: „A tulajdonviszonyok... főként nem kisgazda ügy. A jövőnk, a magyar élet múlik ezen.” Örömmel olvastam továbbá a Népszabadság február 6-ai számában megjelent cikket, amelyben többek között ez áll: „Pedig a képlet roppant egyszerű és teljesen világos! Valakinek vagy tulajdona valami... vagy nem az. Továbbá: valakitől vagy tisztességes úton-módon váltották meg, sajátították ki ingó vagyontárgyainak és ingatlanainak a tulajdonjogát, vagy tisztességtelenül, törvénytelenül, erőszakkal és fondorlattal. Harmadik út nincs! ...Vagy sikerül a régi gazdasági rendszert kifordítani a sarkaiból, vagy örökre ittmarad és pang tovább, az idők végezetéig.” Értelmezésem szerint ez azt jelenti, hogy a jogtalanul elkobzott javakat (föld, ház, üzlet stb.) vissza kell adni, harmadik útnak és alkunak nincs helye, mert akkor pangásban marad az ország. Remélem, a parlamentben is ezen a véleményen lesznek az MSZP tisztelt képviselői.

A parasztságot a diktatúra rabbá tette: szétszaggatta a családi kötelékeket, tulajdonukat elvette. A demokrácia eszméje az igazságot hirdeti, sajnos ez ideig ez csalódást okozott. Az elmúlt rendszert felváltó pártok nehezen találják meg az igazságot, a kivezető utat. Ha jogállamban élünk — márpedig minden párt ezt hangsúlyozza — vissza kell adni, amit jogtalanul elvettek és ma is megvan, ez az államnak egy fillérjébe sem kerül. A meg nem lévő, de elvett javak tulajdonosait pedig kárpótolni kell. Az elmúlt 150 évben a parasztság volt a nemezetet leginkább fenntartó osztály, de ő is szenvedte a legtöbbet: háborúba vitték, besorozták lovát, kocsiját, elvitték terményét stb. A legtöbb hősi halott is a parasztság köréből volt. A föld visszaadásával jogos tulajdonosának a városi polgárság is nyerne: olcsóbban jutna élelmiszerekhez stb. Ezért nem értem, hogy a reprivatizációt a földdel nem rendelkező egyes polgárok miért nem támogatják.

Örömmel olvastam Markó István: Dédapám követe című cikket, ebben többek között ezt írja: „Nézem a csizmáját... hasonló lehetett dédapámnak, Nagyatádi Szabónak is, aki kisgazdapárti miniszter volt a ’20-as években. Az én ereimben is kisgazda vér csörgedezik... Az idő az MDF-be szólított, ’88 óta pörölök, szolgálok.” Ez azt mutatja, MDF-es képviselők is (ha nem is mindannyian, de remélem mind többen) jól látják a problémák megoldását.

A Magyar Hírlap február 1-jei számában Banai Miklós és Varga István az ELTE FIK, ill. a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem oktatói kimutatták, hogy a teljes összegű kártalanítási összeg aránya maximum 17 százalék, és a teljes körű kártalanítás után is maradna annyi állami vagyon, amelynek eladásából az államadósság megszüntethető. A jogosan kért ingatlanok (föld, ház stb.) teljes és nem degresszív visszaadása az államra semmilyen anyagi terhet nem róna. Ugyancsak Banai Miklós előadó írja a Heti Kis Újság feburár 15-ei számában a „Ki téved?” című cikkében, hogy Kupa Mihály a kárpótlási törvény vitájában 1800 milliárdra taksálja az állam vagyonát és 1990-ben a nemzeti jövedelem 2000 milliárd forint körül volt. Banai Miklós később ezt írja: „Közgazdászok számára ismert, hogy fejlett nyugat-európai Országok megtermelt nemzeti jövedelme és az azt létrehozó tőkeállomány között a következő összefüggés áll fenn: adott összegű nemzeti jövedelem előállításához 3-4-szer akkor tőkeállományt használ a szóban forgó országok gazdasága.” Mivel hazánk gazdasága közel sem olyan hatékonyan termel: „A legóvatosabb becslések szerint is a fenti szorzószám hazánk gazdasága esetén 4,5-5.” A fentiek alapján tehát hazánk tőkevagyonának értéke 9000—10 000 milliárd forint. Ez alapján a kárpótláshoz „a kormány által javasolt 70 milliárd forintos tétel... az állami tulajdonú vagyon egy százalékát sem éri el. Mindezeket remélem Kupa úr is ismeri. A kisgazdapárt sajtókonferenciáján az előbbi állításra a PM válasza olvasható a Magyar Hírlap február 20-ai számában, hivatkozva a KSH statisztikai évkönyv adataira. Ezen azonban igen sokat lehet vitatkozni, mint ahogyan a cikk is megírja, hogy az értékelés nem mindenhol valós. Továbbá az előző években megszoktuk, hogy nem mindig tárgyilagosan tájékoztatják a népet.

A kárpótlási jegy nem oldja meg a problémákat, hiszen több szakértő is kétségbe vonja annak helyességét, fedezetét és felhasználását. (Idősebbek emlékeznek még a bolettára, a hadikölcsönre stb., tudják mit jelent ez.)

Mindezek, amiket az előzőekben vázoltam azt fejezik ki, hogy az ország népe kezd bizonyos dolgokban egymásra találni, egyetérteni, és rájött arra, hogy a jogtalanul elvett javak részbeni visszaadásával a problémák nem oldódnak meg, nem szolgálják a rendszerváltást.

Végre hozzá kell fogni a gazdaság rendbehozásához (ezzel kellett volna kezdeni), hiszen jólét csak jó gazdaságból származik. A szakadék szélén állunk, ezt a parlamentnek és a kormánynak is látnia kell. Rendet kell tenni ebben a sokat szenvedett magyar hazában. Magyarország sorsa és jövője a jelenlegi törvényhozók kezében van és ez az ő felelősségük. Maczák János