Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-20 / 43. szám
BH2ÜHI5J 1991. február 20., szerda n vésztői juhásznak (mégis) jól megy dolga Egy elmaradt interjú helyett (Folytatás az 1. oldalról) — Mi az, hogy pénz nélkül Imaradta'k?!... Csak tavaly 110 millió forint nyereséget termeltünk. Távozásomkor még arra kér, ne írjak semmit a juhászokról, mert aigyis fölösleges, 's megmakacsolja magát — semmiképpen sem árulja el, hol találom meg. az embereket. Elindulunk, amúgy bele a vakvilágba. A Kertmegtelep juhászai a felolvasást követően úgy néznek rámii mint békésen napozó négylábú társaik, a terelő pulik. Fogalmuk sincs arról, ki írhatta a valótlanságokat, ámbár egyikőjük megjegyzi: „Van benne egy kis hiba. Nem egymillió forintért vették a két japán autót, hanem 2 millió 700 ezerért.” A mágortelepi vasvillás ember lsem kisebb csodálkozással hallgatja látogatásom célját. De jöjjön csak be, invitál a -melegedőbe, ott van a többi juhász. Átvergődök valahogy a sártengeren, tény. leg Imelegem lesz, ahogy belépek az épületbe. Egyöntetűen, és nagyon hevesen tiltakoznak az ellen, hogy valaki a nevükben írt levelet, és elmondják, amióta Nyilas Károly a tfez elnöke, sosem voltak gondok a bér kifizetésével, sőt... Azzal sem törődnek túlságosan, hogy az elnök milyen autót vett Rágalmazásnak tartják a magát meg nem nevező juhász akcióját, csak az egyik fiatal juhász szól közbe csendesen: „Hát az igaz, hogy a nyugdíjasok eddig mindig kaptak pénzt karácsonyra, most meg egy fillér sem jutott nekik.” Valaki bejön a helyiségbe. „Csak nem te írtad a levelet?”, ugratják a többiek, mire megrántja a fejét: — Ugyan már, ha én írtam volna, akkor odafir- kantottam volna az aljára a nevemet. Valamelyik hülye találta ki az egészet! Nem én mondtam. Dányi László Ki írhatta a levelet? Magyar Bálint a kárpótlásról (Folytatás az 1. oldalról) — A másik, ami legalább ilyen fontos: a kereslet mellett meg kell teremteni a kínálati oldalon az ellentételezést, az egyensúlyt. _ A kormányzat jelenlegi erőfeszítése 60-70 milliárd forint kárpótlási jeggyel számol. Ha a mostani mechanizmusok között zajlik a privatizáció. akkor ez megvalósíthatatlan. Lényegében a földre fordítottak kivételével elértéktelenednek ezek a vagyonjegyek. A jelenlegi ütem helyett —amely évenként 20-40 vállalat privatizálását irányozza elő — olyan privatizációra van szükség, amely ugyanennyi idő alatt 3-400 vállalattal számol. Ugyanakkor semmi akadálya annak, hogy az összes kárpótlási és állam- polgári jeggyel együtt egykét éves ' átfutással, akár 3- 400 milliárd forintos állami vagyon is magánkézbe kerüljön. Az SZDSZ elképzelésének lényege- az, hogy a privatizáció ne olyan állapotot eredményezzen, amelyben formailag átalakulnak az államiak magánvállalatokká, részvénytársaságokká, s az új tulajdonos csupán a külföldi tőke, vagy — az Állami Vagyonügynökség részvételével — maga az állam lenne, noha a gazdaság fejlődéséhez a tulajdonosok sokaságára van szükség. Az állampolgári vagyonjegy-koncepció nem mást eredményezne, mint a vállalkozói réteg megerősödését, illetve a kárt szenvedettek körének szélesebb értelemben vett kibővítését. Sőt, a kisrészvényesek valójában döntő hatást gyakorolnának a magángazdaságra. Az állampolgári és kárpótlási vagyonjegyek együttes összege az állami termelő vagyon hozzávetőleg 15-20 százalékának privatizálását eredményezné. K. A. J. Zsuzsanna napra, mint mindig, az idén is megtelt a csabai vásárcsarnok friss vágott virággal. A választék bőséges, a látvány gyönyörű, csak az ára volt kicsit borsos... Fotó: Gál Edit Igazgatóválasztás a tüdőkórházban Tegnap délután igazgató- választás volt Gyulán, a Békés Megyei önkormányzat Tüdő- és Rehabilitációs Szakkórházában. A többség az intézmény élére dr. Kovács Pál Lászlót javasolta. Az igazgatói cím várományosa 39 éves, nős, Gyulán lakik. Mint tüdőgyógyászszakorvos, 1976 óta dolgozik az intézetben: eddig osztály- vezető főorvosi beosztásban végezte munkáját. A régi igazgató, dr. Kási Gyula 17 évig vezette a kórházat. Ezúttal nem kívánta megpályázni ezt a feladatkört, de szakértelmére továbbra is számíthat az Intézmény: a jövőben osztályvezető főorvosként és megyei szakfelügyelő főorvosként kamatoztatja szaktudását. A megyei önkormányzat szociális és egészségügyi bizottsága február 27-én meghallgatja az igazgatójelöltet, és figyelembe véve a kollektíva véleményét, testületi ülésen döntenek majd a kinevezésről. Terminálokkal a Közös Piac felé Szabályozott agrártermelés — Biztonságosabb jövő (Folytatás az 1. oldalról) utolsósorban korszerű telefonhálózat. Franciaországban például a kormány és a távközlési vállalatok felismerve ennek jelentőségét, pénzt áldoztak arra, hogy a telefonvonallal rendelkező gazdálkodók és vállalkozók ingyen kaphassanak egy-egy Miniitel-termdnált. A hasznos, bármikor lehívható információs hálózatot hamar megkedvelték a családok. A 6ajtó is csatlakozott a rendszerhez, s a Minitellel közölt hirdetések bevételének köszönhetően a kormány és a távközlési vállalat a korábban megelőlegezett pénzét többszörösen visszanyerte. Nem beszélve arról, hogy Franciaország 10 év alatt a Minitelrtek köszönhetően a világranglista első helyére került a terminálfelhasználók létszámát illetően. Például egy Bretagne-ban élő farmer a költségelemzésektől az adóbevallásig számtalan hasznos dologra alkalmazhatja a rendszert, amely - lyel időt és pénzt takarít meg. Vállalkozásának nyereségkockázatát pedig a pontos piaci információknak köszönhetően minimálisra csökkentheti. Természetesen mindez számunkra ma még a távlati jövőt jelenti. A tanácskozással egybekötött bemutatón részt vevő Békés megyei kistermelők — mint elmondták — ma még telefonvonallal sem rendelkeznek. Arról nem beszélve, hogy ebben a térségben a legkorszerűtlenebb a telefonhálózat. Sok esetben órákon keresztül nem lehet Budapesttel ösz- szeköttetésbe lépni. Mégis, a rendszert mielőbb ki kellene dolgozni. Természetesen sikerre csak akkor lehet számítani, ha itt, nálunk is segítséget ad a kormány, illetve a távközlési vállalatok felismerik a terminálfelhasználás jelentőségét, mint egyfajta bevételi többletet a jövőben. A számítástechnikai bemutató álomszép világából a pillanatok tört része alatt zuhantak a magyar valóságba a részt vevő gazdálkodók, amikor is a kistermelés jelene és jövője, egyáltalán érdekképviseletének megjelenítésére terelődött a szó. A kamara kistermelői tagozatának megjelent képviselői úgy. látják, a mai gazdasági helyzet éppen azokat teszi tönkre, akik értéket állítanak elő-. Mielőbb gyors intézkedésre lenne szükség a kistermelői réteg védelme érdekében, mert ha ez elmarad, akkor máról holnapra minimálisra csökkenhet a mezőgazdasági termelés. Többen szóltak arról is, hogy az újabb túltermelési hullámokat célszerű lenne megelőzni. S nem akkor intézkedni, amikor már nagy baj van. Természetesen mindehhez egy összefogott érdekegyeztetésre lenne szükség. A kamara, mint szervezet, ehhez valóban hatékony eszköz, de mivel a kamarák működéséről szóló törvénytervezet még mindig nem került a Parlament elé, nehéz a helyzete. Pénze és jogosítványai csak igen korlátozottak. A tanácskozáson több kistermelő is elmondta, hogy lehetetlen hitelhez jutnia, s ma számukra az is ismeretlen, miként tarthatnak igényt, hogyan juthatnak egyáltalán hozzá azokhoz a nyugatról érkezett hitelekhez, amelyek célirányosan a farmergazdálkodást hivatottak elősegíteni. Az egyik szakcsoport vezetője például felhívta a figyelmet arra, hogy tojásból is túltermelési válság alakulhat ki. Ennek ellenére a mai napig importálunk tojást Csehszlovákiából. Rámutatott azokra az ellentmondásokra, amelyek ma például a tojástermelési vertikumot jellemzik. Példaként említette: míg a törzs- állományt tartó üzemek abban érdekeltek, hogy minél több csibét keltessenek, s ezt szétterítsék a piacon — akár meg nem alapozott szerződések árán is —, addig a feldolgozók, éppen a piaci korlátok miatt, egyre kevesebbet igényelnek. S mivel nincs az ágazat termelése összehangolva, elöbb- utóbb robban a túltermelési bomba, s valakinek, általában legtöbbször a termelőnek kell elvinnie a balhét, vagyis megfizetnie a veszteségeket. A pártpolitikától mentes, kizárólag szakmai feladatokat megoldó kamarai érdek- védelem lehet az ésszerű termelés koordinálásának egyik útja. Mert valamennyi piacgazdasággal rendelkező országban igenis a termelést felülről szabályozzák, aszerint, hogy a piacon mit és mennyit lehet eladni. — rákóczi — Egyházi iskola Orosházán (Folytatás az 1. oldalról) mellett jelenlegi társadalmunk helyzete — az a környezet, amelyben gyermekeink cseperednek —, is arra ösztönöz bennünket, hogy felvállaljuk ezt a munkát — mondta bevezetőjében Győri Gábor, majd ismertette azt a körlevelet, amelyet eljuttattak minden középső csoportos óvodás szüleihez. S hogy miért éppen erre a korosztályra építenek a kezdeményezők? A lelkész válaszából megtudtuk, hogy 1992. szeptemberére tervezik a két elsős evangélikus osztály indítását. Ezek a gyerekek most középsős óvodások, de a szülőknek van (és legyen) idejük gondolkodni, egyházi iskolába írassák-e gyermekeiket jövőre. Musztafa Szulimánné pedagógus ennek kapcsán úgy fogalmazott: — Vállalkozás ez a javából, de nem a megszokott értelemben. Itt nemcsak az egyház, a szülő is vállalkozik. A családnak fel kell készülnie a gyermek kérdéseire, és ezekre bibliai alapokon nyugvó válaszokat kell adnia. Nagyon fontos, hogy a szülői ház bizalommal legyen az egyház iránt, és ez természetesen fordítva is igaz. Az evangélikus iskolában is — mint bárhol — tanulnak a gyerekek idegen nyelvet, technikát, matematikát, rajzot stb. A célok egyike: helyreállítani a humán és a reál tantárgyak között felborult egyensúlyt. Mégis mitől lesz ez az iskola egyházi? A tanítónő szavait idézve: „Szeretnénk megvalósítani a hitre való nyitottságot. A plusz, amit nyújtunk, az az érzelmi légkör, amelyben a türelem, a hála, a megértés és a többi lényeges emberi érzések dominálnak. Szeretnénk olyan gyerekeket nevelni, akik tudnak szeretetet adni, a hit által lelki életük gazdagabbá válik.” A nevelés másik területét, a testi nevelést sem hanyagolják el az evangélikus iskolában. Erről Károlyfalvi Elemér testnevelő tanár beszélt. — Az esztétikai-erkölcsi nevelés mellett a mozgás- koordináció fejlesztését biztosítják a mindennapos testnevelések, heti három alkalommal, délelőtt és két délutáni diával kibővítve. Révészné Tóth Erzsébet, a Hajnal úti óvoda vezetője a januárban indított óvodai hitoktatás tapasztalatairól szólt, és elmondta, hogy szeptemberben két egyházi óvodai csoportot szerveznek. Csete Ilona Új Bálványos... Elkeseredett hangú levél íróját kerestük fel Mezőhegyesen. T. Imre arról panaszkodott, hogy viszonylag elfogadható egészségi állapotában hirtelen változás következett be. Aktív dolgozója volt a gépműhelynek. Aztán egyik napról a másikra szívinfarktust kapott. A gondos és időben érkező orvosi ellátás az életét megmentette, de a leszázalékolást így sem úszta meg. A probléma ebből adódott, hiszen az életerős, mindig fizikai munkát végző ember elvesztette élete értelmét, a munkához való jogot. Orvosai • szigorúan eltiltották mindenféle megerőltetéstől. S olyan ember számára, mint T. Imre, ez végzetes csapás. Bár gyerekei felnőttek, mindkettőnek önálló családja van, az élet kezdetéhez szüleiktől minden segítséget megkaptak. Mint minden falusi portán, így a leszázalékolt férfi háza táján is sok a jószág. — ötvenkét éves vagyok — kezdi elkeseredetten T. Irnre. — A szívkoszorú- érelmeszesedés szívinfarktushoz vezetett. Higgye el, minden életkedvem odavan. Ma már egy vödör vizet sem tudok kivinni a jószágnak, máskor észre sem vettem a ház körüli munkát. Egyre többet gondolkodom azon, milyen nyűg is az ember, ha munkaképtelenné válik. A család óv, pedig ezelőtt én gondoskodtam róluk, a barátok elmaradnak, a munkatársak sajnálnak, s nekem ebből elegem van. A társadalom is rosszul jár velünk. A mi munkánkból nincs haszon, mert nem dolgozunk. A nyugdíj, a társadalombiztosítás, a szociális segély pedig azokat terheli, akik még bírják erővel. Egyre többször jut eszembe Móricz Zsig- mond egykori novellája, amelyben az író papírra vetette, hogy a család megfáradt, magatehetetlen öregjei a Bálványos hegy büdös barlangjához mentek, ahol a kénes füst megfojtotta őket. Az élet kemény, a természet törvényei kegyetlenek. Csak az életképes maradhat talpon, a gyengének el kell pusztulnia. Gondoljon csak a dzsungel mélyén levő elefántcsonthegyekre. Még a kiöregedett elefánt is inkább a pusztulást választja. De mit tegyen az ember?... Szép házam van, a gyerekeim egészségesek, de azt elviselni, hogy ők gondoskodjanak rólam, egyre nehezebb. Ha a kis- unokám csillogó fekete szemét nem látnám, magam is megkeresném a Bálványos hegyet. Milyen jó, hogy T. Imre Ági unokája, s annak csillogó, fekete szeme életben tartja a nagypapát. Keressük egymás szemében mindannyian a fennmaradás kapaszkodóit, a remény halvány sugarát. Segítenünk kell annak, aki e taposómalomban térdre kényszerült, hisz’ velünk is előfordul (hat) olykor. És ne feledjük a filozófus közismert gondolatait: „legnagyobb cél a földi létben, ember lenni mindig, minden körülményben...” P. 3.
