Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-19 / 42. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG POLITIKAI NRPILRP 1991. FEBRUÁR 19., KEDD Ara: 5,80 forint XLVI. ÉVFOLYAM, 42. SZÁM Kárpótlásügyben a pártok nézetkülönbsége változatlan Oj képviselő beiktatásával kezdődött hétfőn, röviddel két óra után az Országgyűlés plenáris ülése. A képviselők ezt követően önálló indítványok sorsáról döntöttek. Ügy határoztak, hogy sürgősséggel vitatják meg a külügyi és a honvédelmi bizottság együttes önálló indítványát, amely a múlt év december 18-1 zárt ülésén született határozatok nyilvánosságra hozatalát javasolja. Nem tűzték viszont napirendre Suchman Tamás indítványát, amelyben a szocialista képviselő politikai vitanapok bevezetését kezdeményezte az Országgyűlés munkájában. Végezetül — ugyancsak szavazás után — Horváth József (MDF) indítványára egy új ponttal egészítették ki a hétfői-keddi plenáris ülés tárgysorozatát. A téma fontossága miatt felvették a napirendre a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatáskörét rendező törvényjavaslatot is. >tA múltat le kell zárni” A napirend előtti ügyek tárgyalása után a Ház rátért a kárpótlási és tulajdonrendezési törvényjavaslat általános vitájának folytatására. Tekintettel arra, hogy a legutóbbi ülésen a tervezet általános vitájában jelentkező Fodor István felszólalására — időhiány miatt — már nem kerülhetett sor, először a független képviselőt illette a szó. Fodor István bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy a törvénytervezet vitájának előző szakaszában a független képviselőknek nem állt módjukban szónokot állítani, mert a 'kárpótlás kérdésében szóba jöhető megoldások egyikének sem sikerült elnyernie a csoport többségének támogatását. A kirajzolódott négy, markánsan különböző elképzelés alapján azt a következtetést vonta le, hogy az ismertté vált megoldásokban olyan egymásnak feszülő, összeegyeztethetetlen érdekellentétek öltenek testet, amelyek egymást vagy kioltják, vagy éppen a társadalmi robbanásig felkorbácsolják a kedélyeket. Majd rámutatott: járhatatlan útja a tulajdont ért sérelmek orvoslásának a jogszerűség, az igazságosság és a gazdaságosság oldaláról történő megközelítés. Elismerte ugyan, hogy a jelenlegi helyzet egy „feje tetejére állított rend szüleménye”. Ám hozzátette, hogy nem egyszerűen a „talpraállítás- ról” van szó: a történelmi tótágas egyéb következményeit nem lehet függetleníteni a tulajdont ért sérelmektől. Más szférák alapelveit felölelő átfogó koncepció ismeretének hiányában csak részkérdéseket ragadnak ki egy fejezetből — mutatott rá —, s a kárpótlás is egy ilyen részkérdés. Ügy vélte továbbá, hogy a közmegegyezést nem jogszabállyal, hanem társadalmi szerződéssel kell .elérni. Az pedig csupán az esélyegyenlőség alapján köthető, nem pedig úgy, hogy a hatalom gyakorlói a törvény erejével éppen saját maguknak és (vagy) a társadalom meghatározott részének juttatnak javakat. Végezetül megdöbbentőnek nevezte annak a szándéknak a törvénybe iktatását, hogy más időszakban elkövetett sérelmek hasonló felfogásban történő orvoslásának ígéretével megterhelve folytatódjon a gazdaság átalakítása. — A jövő érdekében a múltat le kell zárni — mondotta. A kárpótlási törvénytervezet általános vitájában — immár a vezérszónokokat követően — a különböző frakciók képviseletében mintegy tucatnyian kértek szót a kora esti szünetig. Ősbolsevik álláspont A hozzászólók többsége nem vitatta, hogy a tulajdonviszonyok átalakítása, valamint a privatizáció szempontjából meghatározó fontosságú a beterjesztett törvényjavaslat. A kárpótlás mértékéről, valamint a kárpótlásra jogosultak köréről azonban már jelentős nézet- különbség volt tetten érhető a felszólalásokban. Többen is amellett érveltek, hogy az elmúlt évtizedekben személyes szabadságuktól meg- fosztottakra, a jogsértések áldozataira is ki kell terjeszteni a kárpótlást. Ezt nem csupán a Recski Szövetség álláspontját tolmácsoló Zimányi Tibor (MDF) hangsúlyozta, hanem a függetlenek padsoraiból Dénes János is, aki egyenesen azt szorgalmazta: a kárpótlás során mindenekelőtt az 1956-ot követően elítéltek sérelmeit kell orvosolni. Bár a kisgazdapárti képviselők is nagy jelentőséget tulajdonítottak a törvénytervezetnek, azt számos ponton kemény bírálat alá vetették. Mind Szabó Lajos, mind Ómolnár Miklós azon az állásponton volt, hogy nem megfelelően készítették elő a törvénytervezetet, s annak (Folytatás a 2. oldalon) A mindenit A rendszerváltás kikiáltásától napjainkig sok minden történt és még megany- nyi másnak meg kell történnie. Vannak azonban állandó elemei a folyamatnak, mint a mesében: a legkisebb fiú, a hétfejű sárkány és sorolhatnánk tovább. A jelen politikai életének állandó vagy „csodás” elemei: a legitim, a hiteles a pozitív oldalon, a kommunistázás a negatív jelI zők között. Mit is értünk ez utóbbin? Már kiskorú gyermekeink is tudják, ha meg akarnak sérteni valakit, akkor nem az átkos történelmi öröikségű K ... anyád kifejezést használják, hanem a sokkal demokratikusabb, ám történelmileg sokkal hitelesebb „piszkos kommunista” koránt sem megtisztelő módozatot alkalmazzák. És akire e bélyeget irásütik, annak illik meghunyászkodni, mint a 'középkorban a váiluikba égetett pillangót viselő hölgyeknek. Különbség azonban mégis van. mert a lekommunistázás a leikébe ég az embernek. nem a bőrébe. De lényeg a lényeg, I sebet ejt. Nemcsak hétköznapjaink bosszús pillanataiban halljuk útón-útfélen a szidalmazás e formáját. Parlamenti szónokaink és a felkent pártok konjunktúralovagjai is előszeretettel alkalmazzák, többnyire érvek helyett. Hiszen annak, hogy hangzatos és elegáns valakit kommunistának titulálnak, van egy másik előnye: a vitabéli ellenfél mit tud erre válaszolni?... Hiába mondaná, hogy kivétel nélkül minden magyar „élvezte” a régi kommunista rendszer kötelező érvényű kereteit, anomáliáit. A bátrabbak elháríthatnák a sértő tilalmat úgy is, 'hogy aki nem disz- szidált, az abban a bizonyos rendszerben élt... mert nem volt más. De a még el- vetemültebbek visszautasíthatnák másként is a sértést, mondjuk megjegyezhetnék a lekommunistázót jobban ismerők, hogy ő vajon hol' élt eddig? Vagy miért végezte el a marxista szakosítót — persze, ha elvégezte? Vagy miként lehetett bárhol: is elsőszámú vezető a spontán jelzőt alkalmazó? Mert korábban az illetékes MSZMP hatásköri listáján 'kellett „jól megfelelt” minősítést kapnia politikai alkalmasságból. Csak úgy kapott zöld utat a kinevezése. Vagy hogyan lehetett a népi demokratikus rendszer többszörösen kitüntetett művésze, írója, ha műveiben nem tükröződött a kommunistaellenes- ség? És 'mi van a 800 ezer volt MSZMP-tag- gal? — tehetnénk fel a kérdést, ök sem voltak kommunisták? A válasz egyszerű: nem! Sőt, olyannyira nem, hogy még az egy pártrendszerben uralkodó vezetők sem tartották őket annak. Semmibe sem avatták be őket, a döntés csak egy szűk pártelit privilégiuma voit. És a döntések következményei ugyanúgy érintettek (és érintik ma is) az MSZMP tagságát, mint a pártonikívülieket. Vagy tévednék? ... Nem valószínű. Ha mégis lenne olyan, aki nem ért velem egyet, az vegye tudomásul, le van kommunistázva. A mindenit, tán’ nem jogállamban • élünk? , Papp János Mint ismeretes, a múlt év végén az Ericsson nyerte meg a Magyar Távközlési Vállalat és a Transelektro által meghirdetett kapcsolástechnikai rendszerválasztó-pályázatot, így jogot kapott arra, hogy öt év alatt egy több százezer vonalkapacitású, digitális rendszert építsen ki. A korszerű, AXE típusú telefonközpontok gyártására és forgalmazására 1990 októberében az Ericsson a Műszertechnika Rt.-vel közösen vegyes vállalatot alapított, mely a gyártáshoz szükséges 1,5 milliárd forintos beruházás mellett, ugyancsak e program keretében, szoftverfejlesztési feladatokat is fog végezni. Mindez 600-650 embernek teremt majd munkalehetőséget, akiknek a kiképzéséről az Ericsson gondoskodik. Képünk a műszertechnika műhelyében készült, ahol tesztelik az első telefonközpontot MTX-fotó R kormány segíti a vállalatokat „Vesztegzár” alatt az Ikarusok R szomszédok pénze forintért — de minek? Hamarosan megindulhat a volt szocialista országok valutáival folytatott szabad kereskedelem Magyarországon. Hétfőn a Magyar Nemzeti Bank illetékese elmondta, hogy a közeli jövőben megkaphatják az engedélyt a kereskedelmi bankok a volt szocialista országok valutáival való szabad kereskedelemre. Ennek előfeltétele az, hogy az MNB visszajuttassa a partner nemzeti bankoknak a birtokában lévő — még az előző esztendőről maradt — bankjegyeket, mint ahogy ez a zloty esetében már meg is történt. Ennek néhány napon belül le kell bonyolódnia, s ezután vizsgálják majd meg ezekkel a valutákkal való kereskedelem szabályozásának módosítását. A Kelet-Európába utazó magyar turisták az idei év eleiétől kezdve — a cseh korona kivételével — a hazai bankoknál és utazási irodáknál nem vásárolhatnak a volt szocialista országok valutáiból. Ha ilyen fizetőeszközre van szükségük, azt konvertibilis valutáért szerezhetik be külföldön. Ez hamarosan megváltozik, mivel a kereskedelmi bankok megkezdhetik e valuták adás-vételét, forintért. Mindez nem jelenti a régi rendszer visszatértét, hiszen ezekbe az országokba tilos a nemzeti fizetőeszközök bevitele. így a bankok nem tudnak beviteli engedélyt adni az általuk eladott külföldi fizetőeszköz mellé. Az utazó saját kockázatára viheti be az érintett országba a Magyarországon megvásárolt valutát. A múlt hét végén sokakat meglepett az a bejelentés (vagy az utóbbi időszak gazdasági pálfordulásának tükrében már nem is beszélhetünk különös hírről?), hogy a Szovjetunió egyelőre nem veszi át Magyarországtól az első negyedévre megrendelt 2 ezer Ikarus autóbuszt, tehát jelentős dollármennyiségtől esik el az ország. Tegnap afelől érdeklődtünk Fü- löp Sándortól, az alvázakat és alkatrészeket gyártó Csepel Autógyár 4. számú szeghalmi gyárának igazgatójától: jelenthet-e problémát mindez a gyár sárréti dolgozóinak? Nem tudom, miket gondol egy állomásfőnök, amikor éjjel 11 órakor azzal riasztják otthonában, hogy 500 utassal Békéscsabán rekedt egy elméletileg Romániába „készülő” expresszvonat. Mindenesetre Alföldi Károly békéscsabai állomásfőnök múlt hét kedden, a romániai vasutassztrájk kitörésének éjszakáján a munkahelyére sietett, és kétórás tárgyalás után elérte, hogy a vonatot fogadják a határon túl. — Azóta azonban Lökös— Eddig nem okozott fennakadást a keleti partner magatartása. Nyugodt körülmények 'között dolgozunk, várjuk, hogy fizessenek a buszokért. Sajnos még nincs elfogadott költségvetése a szovjet kormánynak. Egyéb-’ 'ként elmondhatom, a magyar kormány foglalkozik azzal a gondolattal, hogy segítséget nyújtson azoknak a vállalatoknak, amelyek hasonló helyzetbe kerültek, így a győri Rába Vagon- és Gépgyár már kapott is támogatást. házánál vége a világnak, ugyanis a temesvári vasúti igazgatóság területén — ahová Kürtös is tartozik —, tovább tart a sztrájk, és a vonatokat nem fogadják — mondja Alföldi úr. — A nemzetközi járatok, az Orient-, a Kárpáti- és a Pan- nónia-expressz Biharkeresz- tesnél hagyják el az országot. A Békéscsaba—Arad között közlekedő személyvonatokat ugyanakkor nem tudjuk indítani. (Folytatás a 3. oldalon) (Folytatás a 3. oldalon) Lökösházánál vége a világnak? Még tar! a vasutassztrájk Romániában Holnap közmeghallgatás a csabai városházán Idén csak a régi adófajtákat fizetjük? Nincsenek irigylésre méltó helyzetben mostanában az ön- kormányzatok. Törvények és pénz nélkül ugyanis felettébb nehéz az évi költségvetési terv összeállítása. Kiváltképp igaz ez Békéscsabára, ahol tudvalévőén 370 milliós adósság nyomasztja a várost. A városatyák úgy döntöttek, hogy a költségvetési terv elfogadása előtt, február 20-án, szerdán közmeghallgatásra hívják a helybelieket. A találkozó keretében az érdeklődők meghallgathatják az önkormányzat elképzeléseit, kérdéseket intézhetnek az illetékesekhez, s véleményt mondhatnak a tervezetről. A városháza folyosóján egyébként már kifüggesztették a javaslatot, mindenki megtekintheti. A téma fontosságára tekintettel, a költségvetési tervből közzéteszünk néhány gondolatot. Az önkormányzati törvény egyebek mellett kimondja, hogy az önkormányzatoknak szerepet kell vállalniuk az alapvető lakossági ellátásban; az oktatásban, az egészségügyben, a szociális problémák megoldásában, az infrastruktúra biztosításában. Ily módon az ellentmondások kezelése, feloldása is önkormányzati feladat. Több mint egymilliárd állami hozzájárulás Bizonyosan megnyugvással fogadja a lakosság a hírt: Békéscsabán 1991-ben nem tervezik a helyi adó kivetését. A költségvetés legnagyobb hányadát kitevő sze(Folytatás a 3. oldalon)
