Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-18 / 41. szám
NÉPÚJSÁG 1991. február 18., hétfő Párbeszéd a román kisebbség helyzetéről (Folytatás az 1. oldalról) A magyarországi román nemzetiség bázisintézményeit látogatta meg Gyulán. Szövetségünk székházéban eszmecserét folytatott az új elnökség tagjaival. Ugyancsak találkozott a román nyelvű általános iskola, gimnázium és kollégium tanáraival Arra voltak kíváncsiak, hogy mivel tudnák segíteni az ott folyó munkát. Pedagógusok cseréjéről, továbbképzéséről, valamint csereüdültetésről esett szó, sőt a tankönyvek helyzetét is áttekintették. A három nap leglényegesebb mondanivalója az volt, hogy az a Románia, amely korábban csak a határain belül élő románságot ismerte el, most kitekintett határain túlra is. — Ez annyit jelent, hogy a Magyarországi Románok Szövetségét most rehabilitálták? —' Azt hiszem, igen. De a látogatás túlmutatott ezen. A nagykövet úr dr. Pocsay Gábor polgármesterrel igen szívélyes, kölcsönös megelégedésre okot adó tanácskozást folytatott. Románia egy román nyelvű báziskönyvtár teljes felszerelését biztosítaná Gyulán, s szívesen látnának a városban egy etnográfiai múzeumot is. Javaslatunkra ebben helyet kapna a görög-keleti egyház anyaga is. — Hogyan alakult a további program? — A segítségnyújtás lehetőségét tekintették át a Gyulán megjelenő román nyelvű lap munkatársaival. A tapasztalatcsere lehetősége mellett szó esett a Foaia Ncastra romániai terjesztésének megoldásáról. Szombaton részt vettek a gyulai román bálon, majd a vasárnapot Méhkeréken töltötték. A település polgármesterével és gazdasági vezetőivel tárgyaltak. Ezt követően a román templomban istentiszteleten vettek részt. Ezen megjelent a görög-keleti egyház nagyváradi püspöke is. K. A. J. I békéscsabai Demisz elméit két évéril „Már nem szégyen közénk tartozni” A hét közepén tartotta a békéscsabai Demisz városi szervezete a megalakulásuk óta eltelt két év értékelését. A Phaedra Moziban összehívott közgyűlésen 90-en jelentek meg, s hallgatták meg Baji Lajos elnök beszámolóját. A tartalmi munkáról, a beszámoló elfogadásáról, a gazdálkodási tevékenységükről szólva megállapították, hogy a rendelkezésükre álló anyagi keretekből, bár szűkösek voltak, mégis maradéktalanul ellátták a tagok érdek- képviseletét. Több mint 750 tag két éven keresztül nézett szembe a támadásokkal, hiszen a KISZ jogutódaként működni a mai politikai viszonyok között nem hálás feladat. A Demisznek nincsenek alapszervezetei, csupán egyéni tagjai, s közülük mintegy 80 százalék általános és középiskolai tanuló. A közgyűlésen tagmegújítást is hirdettek, s ezen a napon 90- en jelentkeztek ismét az ifjúsági szervezet saraiba. — Nem vagyunk elégedetlenek — folytatja Baji Lajos —, mert tudomásunk van arról, kevesen értek rá csütörtök délután, ezért regisztráltatta magát mindössze 90 ember. Bízunk benne, hogy a legközelebbi közgyűlésünkig újra megközelíti tagságunk az ezer köröli számot. Már nem szégyen nálunk tagnak lenni. A régi, túlbiztosított alapszabály helyett a Demisz új szervezeti és működési szabályzatot alkotott. A túlbürokratizált szemlélet helyett egy fiatalosabb, nagyobb mozgási lehetőséget biztosító alapdokumentumot fogadtak eL Céljuk a fiatal korosztály közösségi tevékenységének támogatása, valamint sport, egészségügyi, szociális és ifjúságvédelmi képviseletének ellátása, a szervezet anyagi eszközeinek függvényében. — Üj vezetőséget választottunk — veszi át a szót Molnár Zsolt —, elnökünk ismét Baji Lajos lett, a szövetség élén pedig héttagú választmány irányítja az ifjúsági munkát Jellemző, hogy az átlagéletkoruk 20 év alatt van, s a „csapat” még ennél is fiatalabb. A városi szervezet cselekvési programjában a haladó baloldali értékek képviseletét vállalta fel, benne az elesettek, a kiszolgáltatottak támogatását és a hátrányos helyzetű fiatalok felkarolását. Szeretnék elérni a diákönkormányzatok és a városi szövetség közötti kapcsolat kiszélesítését. Szándékukban áll építőtáborok, turisztikai programok, szakmai átképzést nyújtó tanfolyamok szervezése. Érdekvédelmi tevékenységükön belül a munkanélküliek és az álláskeresők segítése áll a középpontban. papp A kamatadó bohócsapka az Alkotmánybíróság fején (Folytatás az 1. oldalról) vállalkozók érdekeit. A la- káskamatadók bevezetését bírálva kijelentették, hogy az nem más, mint bohócsapka az Alkotmánybíróság fején. Felháborítónak tartják, hogy a létminimum alatti béreket személyi jövedelem- adóval sújtják. Felvázolták a pártok felé nyitás jövőbe-- ni lehetséges útjait; így — mivel a független kisgazda- párt földprogramjával szinte megegyezik a sajátjuk — kilátásba helyezték a kisgazdákkal való együttműködést és a keresztényi pártokhoz közelítést. Óvatosan fogalmaztak a szocialistákkal való párbeszéd kérdésében, de elképzelhetőnek tartották azt, amennyiben 6zót tudnak érteni velük. Többször is hangsúlyozták a küldöttek a munkástanácsok támogatását, érdekvédelmét. Sajnálatosnak tartották, hogy a Gyomaendrő- dön egy hete „lefejezett” munkástanács nem fordult az MSZDP-hez segítségért. Pedig — hangsúlyozták — a pártnak külön jogi irodája is működik, vállalva adott esetben a munkástanácsok jogi képviseletét. Ugyancsak fontos feladatként fogalmazódott meg: be kell férkőzniük az önkormányzatokba. A helyhatósági választások után ugyan nem kerültek szociáldemokrata képviselők az önkormányzatokba, de nem lebecsülendő a különböző szakbizottságokban- való részvétel. Az ülés utáni sajtótájékoztatón az új vezetőség tagjai lapunk kérdéseire elmondták, hogy a párt erősítését, bővítését egyrészt a fiatalokon keresztül képzelik el. Néhány településen megalakultak a SZIM (Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom) szerved. Igyekeznek létrehozni a gyermekszervezeteket, hiszen rajtuk keresztül a szülőket is megnyerhetik a szociáldemokráciának. A hangsúlyt pedig nem pusztán a tagság bővítésére — bár mint elmondták, a választások óta emelkedett a megye szervezeteinek taglétszáma, jelenleg 3-400 között van —, hanem a' szimpatizánsók gyarapítására helyezik. Továbbra is támogatják a munkástanácsokba tömörült dolgozókat és a bérből, fizetésből élőket. Ezenkívül igyekeznek mind több kedvezményes akciót szervezni. A közelmúltban például — főleg az idősek — nagy örömmel és hálával fogadták az ingyenes tüzelőfaosztást. Tervezik továbbá egy önálló, színvonalas szociáldemokrata lap indítását. Békéscsabán már megnyitottak volna egy ingyenkonyhát — a felszereléseket be is szerezték —, ám mindeddig nem találtak kiszolgáló személyzetet. * * * Vasárnap, a késő délutáni órákban kaptuk a hírt Bo- tyánszki Györgytől, hogy Sánta Gáborral együtt megfellebbezik a szombati választási eredményt. Véleményük szerint többször is megsértették a párt szerveket! szabályzatát, mert legalább 9 fős elnökséget kellett volna választaniuk. Az elnökségnek pedig egy külön ülésen kellett volna elnököt és további tisztségviselőket választania. Ez nem így történt, amiért — a két szociáldemokrata szerint — az eredmény sem fogadható el. L. E. Hz EPOSZ a tárgyalások híve (Folytatás az 1. oldalról) erőket az élelmezési dolgozók érdekeinek hatékonyabb védelmére, érdekképviseletére. Partnerként kell tárgyalni a munkaadókkal. A rendszerváltás következtében burkolt és nyílt támadások kereszttüzébe kerültek a munkásérdekek. A Parlamentben a munkavállalók feje fölött születnek döntések. A hatalomnak nem érdeke, hogy erős munka- vállalói érdekképviselet alakuljon ki, így a szakszervezetek sem tudnak hatékonyan fellépni. Érdekegyeztető tanácsot kell létrehozni — hangsúlyozták —, közösen fellépni a MEDOSZ-szal, az Agrár Kamarával, az Agrárszövetséggel és a különböző pártokkal a dolgozók védelmében. Válsághelyzetbe került többek között a húsipar, a tejipar, a konzervipar és a gyáripar. Nem tűrheti az ÉDOSZ, hogy a következményeket a munkások viseljék, hogy a szakszervezet véleménye nélkül döntsenek, hogy kisemmizzék a dolgozókat. Nem értenek egyet azzal, hogy a hatalom megint a vétlenek zsebében turkáljon, s szolidárisak minden munkatárssal, aki önhibáján kívül elveszíti az állását A dolgozókat minderről őszintén és időben tájékoztassák, véleményüket vegyék figyelembe — hangzott el a tájékoztatón. Sajnálattal említette a főtitkár, hogy a kormánynak nincs világos, kézzelfogható agrárprogramja. Márciusban tárgyalóasztalhoz ülnek a földművelés- ügyi miniszterrel — mondta —, hogy megvitassák a legsürgősebb teendőket. Az ÉDOSZ a tárgyalások híve, a sztrájk fegyveréhez csak végső esetben nyúlnak. Irreális követeléseket nem támogatnak, de azt nem engedhetik meg, hogy az áldozatok épp a munkavállalók legyenek. A. R. Nem elég a hatalmat megszerezni P apírforma szerint az ország demokratikus átalakítása az őszi helyhatósági választásokkal befejeződött A megalakult új önkormányzatok a helyi közhatalom letéteményesei. Működésüket sokféleképpen értékelhetjük, ám ami szembetűnő, ezek a testületek sem mentesek a Parlamentben is tapasztalható pártcsatározásoktól. Mondhatnánk, ez természetes, hiszen egy többpártrendszerű társadalomban magától értetődik az érdekek és a politikai célok ütközése. Bár megoszlanak a vélemények a legitim Parlamentben helyet foglaló honatyák „népképviseleti jogáról”, ám egyesek szerint a 20 százalék körüli eredménnyel megválasztott országgyűlési képviselők csak felszólalásaikban tükrözhetik a társadalom teljes arculatát, a valóságban nem. Ha számba vesszük a létező parlamenti és Parlamenten kívüli pártok tagságát, az nem éri el a választásra jogosult polgárok 10 százalékát sem. Tehát a nép nevében beszélni enyhén szólva nevetséges. Különösen furcsa a kistelepülések önkormányzataiban a pártok támogatásával bejutott képviselők tömegekre hivatkozása. A parlamenti pártok közül, de még a kormánykoalíció pártjai közül sem képviselteti magát mindegyik a községekben. Ebből adódóan az önkormányzatokban sem jelenik meg képviselőjük. A települések lakosságának abbéli reménye, miszerint a lakóhelyük politikai, gazdasági életét irányító önkormányzatok majd megoldást nyújtanak nehezedő életkörülményeikre, egyre több helyen válik köddé. Talán nem a szándék hiányzik, hanem a közös nyelv megtalálásának útja göröngyös az önkormányzati képviselőknek. Gyakran tapasztaljuk a döntésképtelenségüket, gyakorta a hozzá nem értésből fakadóan. Bocsánatos bűn, hiszen a korábbi rendszerben nem mindenkinek volt módja államigazgatási gyakorlatot szerezni. Másrészt a kicsinyességük is tetten érhető az által, hogy pártérdekekre hivatkozva vétóznak meg össztelepülési igényeket szolgáló határozatokat, rendeleteket. Egynémely településen a testület és a polgármester között kibékíthetetlen ellentét robbant ki, s előbb-utóbb az együtt munkálkodás lehetősége is végérvényesen megszűnt. Igazi vesztes azonban a választópolgár. akinek elege van a be nem váltott Ígéretekből, a pártcsatákból és a képviselők személyes villongásából. Olykor fékeznie kell magát az újságírónak egy-egy rendezvényen, amikor látja, hogy az egyik párt képviselője megvárja előbb, hogyan szavaznak a kormánykoalíció pártjai, s csak utána meri magasba nyújtani a kezét Nem valószínű, hogy az ilyen embernek önálló véleménye van. Még nehezebb úgy dolgozni, hogy a létrejött „kis- koalíció”, mindent keresztülvisz bármilyen előterjesztést vitasson is a testület. Ilyen a politika — mondhatnánk —, ha nem igazolná gyakorta az élet: a pártérdek nem esik egybe a párton kívüli többségével. És ahol ezt elfelejtik, ott előbb-utöbb a lakosság issza meg' a levét Egy-egy település döntési képességét jól tükrözik napjainkban az önkormányzati ülések költségvetési vitái. Néhol a polgármester lényeglátása kellett ahhoz, hogy egyáltalán költségvetési tervet lehessen elfogadtatni. A többnyire nyilvánosan megtartott testületi üléseken az érdeklődők saját maguk tapasztalhatták választott képviselőik felkészültségét. Ahelyett, hogy a rendelkezésre álló keretszám felosztásában segítettek volna, lényegtelen vagy csak szűk közösség érdekeit szolgáló pénz-átcsoportosítások szószólói voltak. Ekkor érezték először a képviselők,» müven nehéz a törvény által meghatározott keretek között szabadon mozogni, dönteni. Mert pénz kell erre is, meg arra is, de a legfontosabb a települések közintézményeinek a működőképessége, s ez nem is olyan egyszerű Mégis előfordult, hogv a majdnem 10 tagot számláló kormányzópárt képviselője külön iroda létrehozását javasolta, természetesen a település közös kasszájából. És amikor döntését a helvbeliek felháborodással fogadták, akkor egy régi beidegződéssel kijelentette: márpedig nekünk ez jár! Elismerem, az ilyen eset nem jellemző minden önkormányzatra, de hogy gyakran megtalálhatók az efféle megnyilvánulások, azt a gyakorlat igazolja. T anuljuk a demokrácia intézményrendszerének működtetését. s bizonyára hosszú idő telik el még addig, amíg mindannyian részesei lehetünk, s nem szenvedő alanyai. De ne feledjük, többen vannak párton kívüliek, mint párthoz tartozók. Nem elég a hatalmat megszerezni, ha a döntések nem szolgálják a Nép érdekeit. Papp János Invázió a Földre — ahogy az evangelizátor látja Az Agrárszövetség ülése a béke jegyében i i (Folytatás az 1. oldalról) A választmányi ülésen Egyébként szóba került a Békés Megyei Teszöv elnökségének elmúlt héten megfogalmazott tiltakozása is, finely tartalmát illetően sarkított ellenvéleményt fogal- iiaz meg az Agrárszövetség elnöksége és a Független Kisgazdapárt országos vezetése közötti tárgyalásokkal kapcsolatban. Békés megyéből egy valóságos levélcsokrot küldtek el Győrfi Károly és Fülöp Sándor aláírással a megyék teszöv-szervezeteihez, az országgyűlési pártok képviselőihez és a megyei szövetkezetekhez. Az értekezleten elhangzottak szerint a levélben az elnökség árulással vádolja Nagy Tamás elnököt, s elítélik az Agrárszövetség tárgyalássorozatát a kisgazdákról. Véleményűk szerint titkos paktum köttetett. és elárulták a parasztságot. A stílusában és hang- hordozásában állítólag igen szélsőséges teszöv-Ievél azonban nem aratott osztatlan sikert hét végén a jelenlevők körében, de valószínűleg országos viszonylatban sem. — Lehet, hogy a kisgazdákkal folytatott tárgyalás- sorozat eredménye, a közös álláspontokról szóló sajtó- visszhang nem a legszerencsésebben közvetítette a tényeket — mondotta Nagy Tamás. Előrelépés csak kenpremisszamek érái A kisgazdákkal való tárgyalást azonban eredménynek könyvelte el. Ez a párbeszéd. véleménye szerint, mérföldkövet jelenthet a hazai agrárpolitikában. — Akár példaértékű is lehet hiszen a tűz és víz ült le egymással tárgyalni. Abba kell hagyni végre a marcangoló. öldöklő vitát arról, ki a legitim és ki nem, mert aki ma a vidék, a föld, a mezőgazdaság puskaporos hordójához gyufával közelít az rossz úton jár. Helyzetbe kell hozni végre azt az agrárértelmiségi réteget amelyik valóban a szakmát műveli. és tenni tud valamit az ágazatért hiszen mélyebb válságba jutott, mint valaha. Legyen számunkra elsődleges a termelő, a munkanélküliségtől rettegő szövetkezeti tagság, a vidéki parasztság a személyes ambíciók helyett. Csak a parlamenti pártok segítségével tudjuk képviseltetni álláspontunkat hiszen az Agrárszövetségnek egyetlen parlamenti képviselője kevés ahhoz, hogy a több milliós vidékért tehessen valamit — érvelt Nagy Tamás a kompromisszumok egyedüli járható útja mellett Rákóczi Gabriella (Folytatás az 1. oldalról) hanem a jó szellemi, fizikai, közösségi és lelki jólét együttese. Mindennek alapja pedig a hit — és itt már az előadás következett —; a hit abban, hogy Isten elfogadóinak jutalma az örök élet lesz majd. — Sokan aggódnak, hogy a világűrből jövő repülő csészealjak elpusztítják a földi életet — folytatta aztán. — Mások — katonai vezetők és tudósok — arra figyelmeztetnek, hogy ennek a világnak nem lesz szüksége arra, hogy marslakók támadják meg, az emberek is képesek elpusztítani az életet a Földön, hiszen a különböző nemzetek a fegyverek felfoghatatlan mennyiségével rendelkeznek... Am mindezektől csak azok félnek, akik nem ismerik, vagy nem hiszik el a Biblia jövendölését az igazi „invázióról”, az ítélet napjáról, a földi élet végéről — hallhattuk azután. Hamm ütőn J. Williams sorra idézte a Biblia idevágó részleteit, amelyek szerint Jézus összes angyalaival másodszor is eljön a Földre, ahol az Istennel megtartják az utolsó ítéletet, amikor is feltámadnak a „Krisztusban meghaltak”, s az örök életet kapják jutalmul. Ebben hisz tehát az én nagymamám — döbbentem rá —, ez adhat számára erőt a tragédiák elfogadásához. Ügy gondolom, nemcsak az én életemből maradt ki egy kultúra, amely nélkül szegényebb maradtam más emberek megértésében... — ria
