Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-16 / 40. szám
1991. február 16., szombat o \ IgUslUUiM-------------------------------V álaszd az életet! Csalapítvány? (Folytatás az 1. oldalról) Williams angol egészségnevelővel és evangelizátorral. Az ön foglalkozása nálunk szokatlan. Mit jelent az, hogy evangelizátor és egészségnevelő? — Egyetemi diplomát szereztem egészségügyi szakon, de nem vagyok orvos. Elsősorban a betegségmegelőzés a területem. Az orvosok akkor foglalkoznak az emberekkel, 'ha már betegek. Az én hivatásom arra nevelni az embereket, hogy ne váljanak beteggé. Gyakorlati tanácsokat adok aura vonatkozóan, hogyan őrizheti meg valaki az egészségét, hogyan étkezzen, milyen testmozgást végezzen, mi az, amitől tartózkodnia ítéli — egyszóval, hogyan éljen egészségesen. Nem szereti a gyógyszereket? — A modem egészségügyben szerintem túl sok gyógyszert használnak, s ezeknek gyakran komoly mellékhatásuk van. A test vagy a lélek egészsége a fontosabb? — Az egyén csak a maga teljességében lehet boldog, vagyis testi és lelki mivoltában együtt. Erre kell ráébreszteni az embereket és megmutatni számukra a helyes utat. Eddig több országban tartott már „Válaszd az életet!” programot. Milyen sikerrel? — Az előadások végén megkérdeztem a hallgatóságot, mit adott számukra ez a program, s ml az, amire még nem kaptak választ. Véleményük alapján változtattam, bővítettem a témaköröket. Mivel első alkalommal vagyak Magyarországon, igazából nem tudom, mire számíthatok. Ha találkozom a hallgatósággal, akkor látom majd, mit várnak tőlem, mely területekre kell a hangsúlyt helyeznem. A körülbelül egyórás előadás után néhány kérdésre is válaszolok majd. A mai kor emberének — függetlenül attól, hogy vallásos vagy sem —, mit jelenthet egy-egy ilyen előadás? — Ma nagyon sokan keresnék valamit. Találkoztam olyan emberekkel, akiknek mindenük megvolt, mégis boldogtalannak érezték magukat, mert hiányzott valami az életükből. Ügy gondolom, ákkor váltak elégedetté, amikor megtalálták Istent. Nem tart attól, hogy nálunk, mint volt szocialista országban, sokan idegenkednek a vallástól? — Minden országban vannak olyanok, akik elfordulnak Istentől. Nem gondolom, hogy itt rosszabb a helyzet, mint például Angliában. Tudom, hogy élnek Magyarországon is olyan emberek, akik keresnek valamit, és ebben a programban meg fogják találni. Nem akarok senkire ráerőltetni semmit, de szeretném megosztani másokkal a boldogság alapelveit, amelyet megtaláltam a Bibliában. Szilvást András adventista lelkészt arról kérdeztük, hogyan jött létre ez a kapcsolat, s milyen érdeklődésre számítanak? — Egyházunk egységes világszervezetben működik, s egyre gyakrabban jönnek hozzánk nyugati országokból előadók. Az Adventista Egyház tiszavidéki egyházterületének jelenleg Békéscsaba a központja, ezért most mi kaptunk ilyen lehetőséget. Békéscsabán és Gyulán párhuzamosan folyik ez a program, s néhány vidéki községben is lesznek előadások. Belépődíjat sehol nem szedünk. Békéscsabai imaházunk ötszáz fő befogadására alkalmas. A visszajelzések alapján úgy gondoljuk, hogy az előadásokon — mától kezdődően négy hétig, hétfő és csütörtök kivételével mindennap — legalább eny- nyi érdeklődőre számíthaNincs sugárveszély! A Nukleárisbaleset-elhárítási Kormánybizottság Operatív Törzsének vezetője az alábbiak közzétételére kérte azMTI-t: Tudomásunkra jutott, hogy egyes napilapok változatlanul olyan híreket terjesztenek, hogy a szovjet atomerőművi baleset következtében hazánkban megnövekedett a környezeti sugárzás szintje. Ismételten és határozottan leszögezzük, hogy ezek a híresztelések minden alapot nélkülöznek. Az országos mérőhálózatunk központja és helyi állomásai által végzett folyamatos mérések, valamint az ügy tisztázása érdekében végrehajtott rendkívül] sugárfelderítés adatai szerint, az elmúlt két hét folyamán sem az ország keleti megyéiben, sem máshol nem észlelték a környezeti sugárzás szintjének szokatlan megemelkedését, vagy a légkör és földfelszín radioaktív szennyeződését. A napilapokban megjelent cikkek szakmai hozzá nem értést tükröznek, és csak arra alkalmasak, hogy a lakosságot félretájékoztassák, indokolatlan izgalmat keltsenek. A négyéves Renáta szívet facsaró története sok jótét lelket megindított. Édesapja a társadalom segítségét kérte a kis beteg külföldi gyógykezeléséhez, s az életmentő célra alapítványt hozott létre. Szépen gyűltek már a forintok az alapítvány bankszámláján, amikor kiderült: Renáta nincs, nem is* létezett soha máshol, mint egy doiogtalan fiatalember fantáziájában. A felháborító szélhámosság híre nagy vihart kavart, s nem tett jót azoknak, akik igazán nemes céllal működtetnek, vagy szeretnének működtetni alapítványt. • Egyáltalán: kinek von joga ma Magyarországon alapítványt létrehozni? — kérdeztük dr. Kiss Máriát, a Fővárosi Főügyészség ügyészet. — A törvény igen liberális: voltaképpen bárki — magán- és jogi személy egyaránt — megteheti ezt. • Milyen főbb teltételei vannak az alapítvány bejegyzésének? — Szabályos névvel és bankszámlaszámmal kell rendelkeznie, s olyan célt kell az alapítvány létrehozójának kitűzni, amely társadalmi, vagy szélesebb közösségi érdekkel egybeesik. Az alapítóknak .'induló tőkét kell letenniük, s vagyonkezelő szervezetet, ismert nevén: kuratóriumot is létre kell hozniuk. A kuratóriumnak meghatározott időközönként számot kell adnia az alapítvány vagyoni helyzetéről, s ha e kezelő szervezet működése nem felel meg a követelményeknek, végső soron bírósági beavatkozásra is sor kerülhet. • Az elsorolt feltételek meglétét, s még nyilván egyéb tényezőket is vizsgálnak tehát az alapítvány ín- dulásakor. De azok igazságtartalmára is kiterjed-e az ellenőrzés? — Erre, sajnos, nincs mód. Ezért is fordulhatnak elő a szélhámosságok, csalások, amelyeknek jószándékú és jóhiszemű emberek az utóbbi időben mind gyakrabban estek áldozatul. • Hogyan lehet védekezni az alatpitványcsalók ellen? — Bizonyára nem kör.y- nyen, hiszen sokszor már az alapítvány célja is olyan, hogy nem túl ildomos kételkedni benne. — Ez így van. Mégis adhatok tanácsot. Mindenekelőtt azt, hogy bármily nemes céllal kérnek tőlünk pénzt az alapítványhoz, előbb győződjünk meg, hogy a megjelölt cél létezik-e. • Így a „Henáta-ilgy” analógiájára: van-e valóban külföldi ápolásra szoruló beteg, s tényleg annyi pénzre van-e szükség, mint állítják? — Igen. A valós céllal működő alapítványok esetében pedig az időnkénti elszámoltatás lehet a biztosíték a kellemetlen csalódás ellen. tunk majd. Gubucz Katalin „Ez a taggyűlés nem taggyűlés” Veszélyben a mezőkovácsházi MDF egysége Mikor lesz új oktatási törvény? (Folytatás az 1. oldalról) tisztázva tett — válaszolta a délutáni telefonhívásra a megyei etikai bizottság elnöke. Ennek ellenére mi — írásos ígéretében bízva — mégis idevártuk őt mondja Fcly- tyik Jánosné. — A teremmel is gondok voltak, mert az elnök meg akarta tiltani, hogy ide jöhessünk. — Sok kérdés van, amit nem értünk, és jogi Oldalról is megkérdőjelezhető. Például miért nincs az alapszervezetnek vezetősége? Az etikai bizottság elnöke, hogy lehet egyben alelnök is? Hogy lehet Szabó úr egy országos bizottság tagja, ha itt kizárták az MDF-ből — sorolja Lovász Sándor. Mindenképp zavaros az ügy. Az itt ülök tanácstalanok. A rendkívüli ülésennem jelentek meg annyian, hogy bármiben dönteni lehessen, tehát új taggyűlést kell ösz- szehívni, fontolgatják a lehetőséget, amikor meglepetésre egy résztvevő meghívót vesz elő az elnök aláírásával, kiderül, hogy 15-én, szombaton 18 órára szól vezetőségválasztásra. Mindenki csodálkozik, erről nem tudnak. Már meghívót se kapunk —> mondják felháborodva. AHovábbi /ita meddő lenne, hisz sem döntést, sem későbbi intézkedést nem tudnak foganatosítani. Becsapva érzik magukat, mert ők egy jó ügyért álltok ki és ma is szeretnének tenni, dolgozni a városért. Nincs egység a pártban, ezért a szervezet átalakítására lenne szükség. Talán 15-én eldől majd valami — mondják. — Én nem hagyom az igazamat, harcolni fogok — mondja még kifelé jövet Szabó Béla. — lasl — (Folytatás az 1. oldalról) milyen általános problémák merültek fel eddig az önkormányzatok és az iskolák viszonylatában. És ugyan kit ne érdekelt volna ez a téma, ameiynek előadója ráadásul a Művelődési és Közoktatási Minisztérium egyik „harcos"’ főosztályvezetője, Spengler György né volt?! Mint elöljáróban elmondta, sokan „hisztérikusan sürgetik” a törvény megalkotását, amely egyelőre csupán tervezet, vagy inkább csak koncepció szintjén készült el. — Ha nincs rá garancia, hiába van törvény, az semmit sem ér — mondta aztán. — És bizony elég sok feltétel hiányzik még ahhoz, hogy az egymással gyakran ütköző elképzelések, nézetek, törvénnyé legyenek — folytatta. A főosztályvezető szólt arról is, hogy a mai normatív finanszírozás alapelve semmit se változott az elmúlt évtizedekhez képest. Vagyis, a normatívákat nem aszerint állapítják meg, hogy mely korosztály oktatásához menynyi pénzre van szükség, hanem a költségvetésben megmaradt összeget osztják cl annyifelé, ahány gyerek van. — Amíg ez a „maradék- elvűség” nem szűnik meg, az oktatástól nem lehet minőséget várni! — emelte ki Spengler Györgyné, miközben összefogásra kérte az is- .kolaigazgatókat, hiszen — mint mondta — a minisztérium is csak úgy tud harcolni, ha mögötte „csapat” van. A csaknem kétórás előadást valóságos kérdészápor követte, amelyből látszott, sok még a bizonytalanság a magyar közoktatásban ... — ria — Tüdőrák vagy egészséges élet Kétmillió slukk—megéri? Köztudottan igen sok orvos, egészségügyi dolgozó dohányzik. Mennyire lehet hiteles, ha a cigarettázó orvos próbálja bármelyik beteget egészséges életmódra bírni? Dr. Vadász Imre (képünkön), az Országos TBC Pulmonológiai Intézet osztályvezető főorvosa bizakodó, — Mi, orvosok az életünket tettük arra, hogy a betegeken segítsünk — mondja. — Feladatunk elsősorban megelőzni a betegségeket és a beteg embereket segíteni az egészségük helyreállításában. Ma a bonyolult vizsgáló, gyógyító és műtéti eljárások korában is azt keil mondanom, hogy egy orvos azzal teheti a legnagyobb jót a dohányos betegével, ha segít neki leszokni a cigarettáról. Míg egy dohányos ember, akinek a saját egészsége fontos, azzal teheti a legtöbbet, ha leszokik a dohányzásról. Logikusan felépített előadásának alap- koncepciója, hogy a dohányzás káros hatásához kétség sem férhet. — Ezt az orvosi tapasztalat is mondatja velem. Tüdőgyógyász vagyok. Nap mint nap találkozom olyan betegekkel, akiknek elsősorban, vagy szinte kizárólag a dohányzás lett a veszte. A világ minden pontján elismerik, hogy 90 százalékig a dohányzás a tüdőrák okozója. Nem fenyegetni, ijesztgetni akarjuk az embereket, de a tényekről kötelességünk felvilágosítani őket. A tények makacs dolgok. Nem attól kapnak tüdőrákot a polgárok, hogy ijesztgetjük őket, de minden dohányosnak tudnia kell, hogy ez a szokás 10-20-30 évvel megrövidítheti az életüket. Maguk döntenek. Aki felelősséget érez szerettei és önmaga iránt, talán elgondolkozik: valóban olyan fontos ez a szokás, megéri ? Vadász főorvos úr a rágógumi híve Fotó: Kovács Erzsébet — Ön dohányzik? — Soha nem cigarettáztam. Azért nem hiszem, hogy kétségbe vonható lenne, amit mondok. Mindenféle statisztika szerint az elszívott cigaretták mennyiségével egyenes arányban, meredeken emelkedik a tüdőrák okozta halálozás. A legtöbb ember erős megszokásból dohányzik. Mondjuk napi 20 cigaretta fogyasztása esetén kétszázszor szippant belőle, havonta hatezerezer, évente hetvenezerszer. Ez fiatal kortól 45 éves korig körülbelül kétmillió slukk. Nem csoda, hogy ez idő alatt a szokás rabja lesz, és kialakul a nikotiníüggőség. Ha csökken a vér nikotinszintje, a cigarettázó ember mérhetetlenül kívánja a nikotint. A másik késztetés, a motoros és orális készség kialakulása, amikor a dohányos jobban szeret rágyújtani, mint szívni. . — Miért kezd valaki cigarettázni? — Az első szál elfogyasztása nem tartozik a nagy gyönyörök közé. Viszont a minta, a modell, a példakép, a közösségi nyomás és a társaság hatására folytatják az emberek a dohányzást. A cigarettázók 80 százaléka 20 éves kora előtt szokik rá szenvedélyére. A leszoktatás egyik módja lehet a megszokás, a nikotinfogyasztás, a mozdulatkényszer együttes láncolatának a megszakítása. — Ha valakiben mindez tudatosul, és szeretné eldobni a cigarettát, hogyan segítik? — A legtöbb dohányos legalább egyszer le akar szokni a füstölésről az életében. Sok esetben a kísérletezés, a jószándék azért vall kudarcot, mert a cigaretta elhagyásával kellemetlen tünetek jelentkeznek. Ezeket nehezen viselik el az emberek. Ingerlékenység, fáradékonyság, alvászavarok, gyomorpanaszok, hízás, a koncentrálókészség hiánya lehet a nikotinéhség tünete. Mindezek akaratlanul is rágyújtásra késztetik a szenvedő alanyt. Az idegrendszer hozzászokik az állandó nikotinutánpótláshoz. A dohányos első reggeli mozdulata az, hogy a cigaretta után nyúl, mert éjszaka a szervezetéből kiürült a nikotin, és azt pótolni kell. Ha megtaláljuk a nikotinutánpótlás átmeneti módját, segítjük a leszokást. Hazánkban az egyik ilyen lehetőség a nikotintartalmú rágógumi, a Nikorett fogyasztása, amelyet gyógyszertárakban, receptre lehet kapni. Rágáskor felszabadul a rágógumiból a nikotin, és pótolja a hiányt, kötődik az idegrendszerhez. — Nem káros a szervezetre ez az anyag? — Ez épp olyan nikotin, mint ami a cigarettában van. Amíg viszont a cigaretta hatására a vérben hirtelen magasra szökik a nikotinkoncentráció, a rágógumi hatására lassan, kevésbé koncentráltan jelentkezik. Nem adja ugyanazt a jó érzést, ami miatt a cigarettás a dohányt szívja. Ahhoz mégis elegendő, hogy megszüntesse az elvonási tüneteket. Egyéb káros anyagok, a kátrány, a szénmonoxid a rágógumiban nincsenek. Ettől függetlenül nem az a célunk, hogy a cigarettázókból nikotintartalmú rágógurrii- rágókat neveljünk. Ez a módszer átmenetileg, csupán a leszokás időtartamára alkalmazható. Amíg az ember a nagyon erős szokást félbeszakítja, amíg a cigarettázóból nem cigarettázó lesz, ez körülbelül 2-3 hónap. Nem olyan egyszerű ez a folyamat, mint amilyennek tűnik. Jelentkezhetnek olyan buktatók, amelyeken csak az orvos tanácsa segíthet át. Ilyen probléma például, hogy a leszokó dohányos el kezd hízni, de ezen is lehet segíteni. — A dohányzás elhagyására vallási felekezetek, pszichológusok, természetgyógyászok is hirdetnek különféle módszereket. — Minden módszer jó lehet, amit alkalmaznak, ha hatásos, de nincs egyedül üdvözítő megoldás. Én a rágógumi híve vagyok, mert azt ismerem és alkalmazom a betegeim körében. Van lézeres, akupunktú- rás, evolav-lámpás, vagy vallási alapon álló, egymást segítő, csoportos szisztéma. — Mennyire hisz az orvosok hajlandóságában, abban, hogy búcsút mondanak a cigarettának ? — Minden olyan országban, ahol sikerült megfordítani a dohányzási szokások terjedését, elsőként a dohányzó orvosok hagyták abba a cigarettázást. így volt ez Angliában, Norvégiában, az Egyesült Államokban. Szerintem az egyetlen etikus magatartás, ha valóban egészségmegőrzésre akarjuk nevelni az embereket, az, hogy beteg soha nem láthat dohányzó orvost. Bede Zsóka
