Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-07 / 5. szám
1991. január 7„ hétfő NÉPÚJSÁG Elveszett iratok SZERK A helyhatósági adókról Hogyan halt meg Faragó Áriám? Az újság december elsejei számában dr. Remport Katalin igyekszik megnyugtatni a lakosságot az állam részéről az önkormányzatoknak a lakásingatlan után kivethető adókkal kapcsolatban. Szerintem a kérdés nem olyan egyszerű. A helyi képviselő-testületek a tervezet szerint nem kötelesek a Remport Katalin által említett kedvezőbb ajánlatot elfogadni. A lakások esetén a lakosságnak esetleg módja lesz a képviselő-testületeket befolyásolni. De az üdülőingatlanok esetén a tulajdonosoknak semmi lehetőségük sincs a szabályrendelet meghozatalánál a véleménynyilvánításra, és ha a törvények szerint megtörténik az adókivetés. jogorvoslatért hiába fordulnak a bírósághoz. Az állam a helyi szükségletek megoldásának költség- vetési támogatását a tervek szerint csökkenti, természetes. hogy a települések lakosai a költségek fedezésére adót fizessenek. A meghozandó törvénynek gondoskodni kell arról, hogy a helyi adók ne léphessék át az elviselhetőség határát. A törvénynek meg kell pontosan állapítani, hogy a kisnyugdíjasok és kiskeresetű emberek maximálisan menynyivel terhelhetők? Nekem van egy 108 négyzetméteres, vályogból épült házam Békésen, és van Galyatetőn egy 647 négyzetméteres telkem, 28 négyzetméteres, fából épült hétvégi házam. A galyatetői ingatlant még 1962-ben vettük, a békési házat 1935-ben. Dr. Remport Katalin kedvezőbb számítása szerint a békési ház után évi 2000 forint, a galyatetői kis nyaraló után 2400 forint adót kellene fizetnem. Terhel még évi 1500 forint biztosítási díj. Az évenként szükséges, több ezer forintos tatarozást iftég nem soroltam fel. Havi nyugdíjam egyetemi végzettség és 38 évi szolgálat után 6400 forint. A nyaralóm olyan kisméretű, hogy ebből pénzbevételem 27 év alatt egy fillér sem volt. Ezrével vannak az országban, akik rendelkeznek hasonló kis nyaralókkal. Ezt nem lehet luxusnak tekinteni. Nincs is autóm, boldogult feleségem és én sohasem ittunk, nem szívtunk el egy cigarettát sem. A megyei parlamenti képviselőket kérem, törvényileg biztosítsák, hogy a kiskeresetű embereket ne hozzák lehetetlen helyzetbe a helyi adókkal. Végh László gimnáziumi tanár, Békéscsaba Kétegyházán karácsonykor temetés volt. Egy húszéves fiatalembert temettek el. Az eset az egész falut megrendítette. Akik ismerték, mind azt mondták, hogy ez nem lehet igaz. Felfoghatatlan volt számukra ez a tragédia. Ugyan milyen okot szolgáltatott az apósának és az anyósának, hogy brutális módon lemészárolták vejüket,. Faragó Ádá- mot? A szemtanúk azt mondták, hogy az anyósa fejbevágta egy kapával, Attila sógora egy baltával, és az apósa két disznóölő késsel rontott neki és leszúrta. Pedig ő békés szándékkal ment a feleségéért, akit szeretett, és akivel volt egy !<ö- zös gyermekük. Közeledtek az ünnepek, és azt szerette volna, hogy együtt legyen a család karácsonykor. Hiszen a kedves apósék egy, a feleség rokkantsági nyugdíjából tengődtek öten, az ő feleségével már hatan. A híressé vált após, aki hírnevét úgy szerezte, hogy •az utak mellől elkötötte a teheneket, olyan szerencsétlen öregektől is, akiknek nem maradt utána semmi. Ez a híres marhatolvaj már megkapta az ítéletét, amit az év elején kellett volna letölteni. Ez az ember már többször volt büntetve, legutóbb pénzt csalt ki a dobozi emberektől. Nagyon szeretett kártyázni, és egy alkalommal elkártyázta a gyerekei feje fölül a házat. A virrasztáson a doboziak felháborodottan beszéltek a Népújságban megjelent újságcikkről (1990. december 22.), amely a gyilkost szinte felmagasztalja. Nem esik szó arról, hogy ők milyen gálád és kegyetlen módon öltek meg egy erős, egészséges, életrevaló fiatal apát, aki az unokájuk édesapja' volt, akinek tervei voltak, és azért dolgozott, hogy a lánya első születésnapjára új házat építsen... A testvér, Faragó József pedagógus December 15-én vásárolni voltam Orosházán a katolikus templomnál, a sátraknál. Ajándékokat akartam venni gyerékeimnek karácsonyra, illetve csak szerettem volna, mert amikor fizetésre került sor. akkor vettem észre, hogy elveszett a pénztárcám. Kerestem, de sajnos hiába. A pénztárcában pótolhatatlan iratok is voltak, melyeket más felhasználni nem tud, de nekem nagyon fontosak. Az iratokon kívül lottók, tombolajegyek, matricák és 1100 forint volt. Kérem azt az embert, akinek a kezébe került a pénztárcám, juttassa el címemre, mely megtalálható a papírokon. S mielőtt a pénzt elköltené, a papírokat eldobná, jusson eszébe, hogy egy rokkant nyugdíjasé volt, aki két gyermeket nevel, • s a nyugdíja mindössze 4200 forint. Bízom a becsületességében, bár ma már ez majdnem kihalt "az emberekből. Egy rokkant édesanya Visszhang Az érem másik oldala A Békés Megyei Népújságban 1991. január 3-án megjelent „Tíz év után fizetés- képtelen a BÁÉV” című cikkhez a következőket fűzzük hozzá. Mindenekelőtt a Szarvasi Dózsa Tsz, valamint a hivatkozott beruházás társtulajdonos partnerei nevében megköszönöm azt a nemzetközi mércével mérve is kimagasló teljesítményt, amit a BÁÉV az elmúlt évben a szarvasi beruházáson produkált. Az alig több mint egy év alatt megvalósított — mintegy 700 millió forintos — beruházás rendkívül fegyelmezett és szakszerű munkát kívánt meg a helyszínen átlagosan foglalkoztatott 200 dolgozótól és a központi irányítástól. A vitathatatlan pénzügyi nehézségek ellenére sem volna azonban igazságos elhallgatni, hogy a beruházó magyar tulajdonosok milyen módon segítették a BÁÉV munkáját. A beruházás indításához 30 millió forint előleget biztosítottunk a BÁÉV-nek. 1989. szeptember 2-től december 18-ig összesen 135 millió forint átutalása történt meg. 1990-ben a havi készültséghez igazodóan október 5-i 9 számla ellenértékeként összesen 356 millió forintot fizettünk ki a folyamatos finanszírozás érdekében. A szerződés módosításával lehetővé tettük a BÁÉV-nek a beruházásokon dolgozók kimagasló teljesítményének honorálására a 15 millió forint többletbér kifizetését. Elnézést kérek'az év végi pénzügyi nehézségekért, amelyek alapvetően nem a beruházók hibájából adódnak, hanem összefüggnek az országban jellemző pénzügyi helyzettel. Sajnos, nekünk is több százmillió forinttal tartoznak vevőink, amelyek megnevezését célszerűtlennek tartom. Ezzel együtt is biztosítom a BÁÉV-et hátralékunk január havi rendezéséről. Stafira Sándor, a Szarvasi Dózsa Tsz elnöke Nem vált fogorvos December 30-án, vasárnap délután 3 órától 1991. január 2-án, reggel 8 óráig szenvedhettek a fogfájós emberek, gyerekek Orosházán és környékén, mert nem volt fogorvosi ügyelet és magánfogorvos sem. Ugyanis a három, magánrendelővel rendelkező fogorvos közül kettő elutazott, az itthon maradó, egyetlen orvosnő pedig beteg lett. Kérem az illetékes ható' ságot, hasson oda, hogy amint van ügyeletes orvosa a más betegségben szenvedőknek, legyen ügyeletes orvosa a fogával bajlódó, szenvedő betegeknek is. (Név és cím a szerkesztőségben) Elapadt a kút A Népújság már foglalkozott a Franklin utca—Egység utca sarkán lévő artézi kút csökkent vízhozamával. Nos, azóta történt valami. A kút vize elapadt, nem folyik. Sajnos, egy artézi kúttal kevesebb van. A környék lakóit igen kellemetlenül érinti, hogy az illetékesek részéről mindeddig nem törHallgattassák meg Üj tűzóltóparancsnoka van Gyulának. Közérdekű a döntés, mert a téma mindenkit érint, aki vagyonát, életét félti a tűzről. A Népújság december 19-i száma adtaközzé a hírt, hogy a képviselő-testület döntést hozott. Véleményem szerint a tudósító, Kiss A. János — korábbi gyulai tűzoltóparancsnok — nem adott teljes képet a kinevezés körülményeiről, sőt, úgy érzem, Gyula város ellenségének jelölt ki. Magyarázkodás helyett a tények az alábbiak voltak: Több pályázat érkezett az illetékes bizottsághoz. Tekintettel a tűzoltóság szakmai tartalmára, szakmai elbírálást kellett volna biztosítani, és a képviselő-testület elé előterjeszteni. A valóságban az értékelő bizottság az esélyegyenlőséget sem biztosította, miután valamennyi jelöltet meg sem hallgatta. Meg kellett volna tenni, ezít célozta halasztási javaslatom. A bizottsági előterjesztéshez nem Dudaszeg úr ellen tettem javaslatot, hanem sorrendet javasoltam, amelyben a jelölitek sokoldalú — de döntően szakmai — értékelése alapján valóban nem ő szerepelt az első helyen. Az elfogadott pályázat programja az — és ennek megvalósítását a testületnek megkell követelni —. hogy a -jövőben a gyulai tűzoltóság a működési területén lévő más települések tüzeit csak anyagi ellenszolgáltatásért fogja eloltani. Egy ilyen programot a jelenlegi helyzetben egy megyei tűzoltó- parancsnok — akinek felelőssége méghaa másik fél is iadja Gyula közigazgatási területét — nem támogathat. A tudósító szót ejt egy levélről, ami nincs. Fontos kérdés, mi lesz a jövőben? Biztos vagyok abban, hogy a gyulai tűzoltók — együttműködve a környező tűzoltóságokkal — az új parancsnok irányításával is megfogják oldani feladataikat. Tekintettel arra, hogy a jövő az önkormányzati íűzölitóságo- ké, kérem itt is a képviselő-testületet, hogy saját tűzoltóságát a jövőben is olyan példásan itálmogassa, mint a parancsnok kinevezését. Kovács János, tűzoltó ezredes, megyei parancsnok * * * A címbeli közhelyre egy másik rímel: attól a tények még tények maradnak. (Mármint azok, amelyek a gyulai képviselő-testűiét jegyzőkönyvében és a tudósításban egybehangzóan szerepelnek). A gyulai képviselő-testület és a megyei tűzoltóparancsnok között kialakult feszültséget pedig akár természetesnek is találhatjuk: befejezetlen rendszerváltásról lévén szó, más egy régi hivatal nézőpontja. Az viszont a nyitás jeleként értékelhető, hogy az írás bepillantást enged az olvasóknak is a mindeddig bizalmasan kezelt pályaművek legalább egyikének néhány sorába. Ami pediig az ominózus levelet illeti: olyannyira nincs, hogy még a tudósításban sem italálható. k. A. J. tént hathatós intézkedés. Tóth István, Békéscsaba Közgyűlés az újkigyósi nagycsaládosoknál Régi dalokat hallgattunk A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ szakszervezeti bizottsága december 8-án rendezte meg Újkígyóson a Róna étteremben a már hagyománnyá vált nyugdíjastalálkozót. A találkozón 220 nyugdíjas vett részt, néhányan családtagjukkal. Seres Mihály áfész-elnök köszöntötte a vendégeket és rövid tájékoztatást adott a szövetkezet ez évi gazdálkodásáról, majd finom ebéddel és ajándékcsomaggal kedveskedtek a szervezők. Régi időket felidéző dalokat hallgathattunk, s elbeszélgettünk. Kellemesen telt el a kora estig tartó találkozó. A nyugdíjasklub tagjai Ellopott fenyőfa Idegesek vagyunk, sietünk, szeretnénk, ha minden időben rendben lenne karácsony szent ünnepére. Sok minden történt velünk ebben az évben. Nagyon vágyunk már egy kis nyugalomra, pihenésre. Talán most sikerült bepótolni egész éves lemaradásunkat. Talán sikerül megbékélni az egész világgal, talán türelmesebbek leszünk egymáshoz, talán szeretetet adunk és kapunk. Csinosodiik a lakás, és kis fánk — a karácsony szimbóluma — is várja már ünnepi pompába öltöztetését. Ahogy mi inkább a meleget szeretjük, a fa a hideg levegőt igényli, így a lakásunk előtti közös előtérben várakozott ünnepi fellépésére ... Várakozott — és eltűnt! Mit jelentett nekünk? Ünnepet, békét, szeretetet, nyugalmat. És mit jelentannak az embernek, aki ettől megfosztott bennünket? Vajon tudott-e békében, szeretetben ünnepelni ellopott kis fánk árnyékában? Gulyásné Juhász Éva, Békéscsaba lóindulatból feles Balogh Sandáimé, a vésztői nyugdíjasklub vezetője 58 klubtársa nevében küldött levelet szerkesztőségünkbe. „Szeretném megköszönni Varga János magán- fuvarozónak azt a példamutató magatartását, amit a nyugdíjasklubunk érdekében tett 1990-ben. Legalább 8 alkalommal elvitt bennünket színházba, nyugdíjas Ki mit tud?-okra, műsorokra. Bécs- ben is jártunk az ő segítségével, lehet, hogy nélküle sohasem jutottunk volna az ország határán túlra. Jóindulatból, szívélyes magatartásiból, emberségből jelesre vizsgázott Varga János. Ezúton szeretnénk megköszönni, hogy ebben a nehéz helyzetben is támogat bennünket. Az 1991-es esztendőre is jó egészséget kívánunk Tieki és családjának.” Sztrkiiztii linnet Takács Jánosné, Békés. Panaszoslevelét továbbítottuk az illetékesnek, ahonnan meg Is kaptuk a választ. Kérjük, közölje lakcímét, hogy elküldhessük Önhöz az Illetékes levelét. Az újkigyósi nagycsaládosok egyesülete november 19-én rendkívüli közgyűlést hívott össze, melyet ünnepélyes keretek között tartottunk meg. A 145 tagú csoport az alapszabály szerint szavazatképes lett. Eljött a nagyközség polgármestere, Bozó Imre és a termelőszövetkezet elnöke, Balogh Imre is. Elsőként az új módosított alapszabályt ismertette az elnök. Ezután megválasztottuk az egyesület választmányát, elnökségét, ellenőrző bizottságát. Az elnök ismét Oláh József lett, az elnökhelyettes Katona Jánosné, a titkár Mihucz Györgyné. Jól sikerült rendkívüli vá-■ lasztó közgyűlésünk végén fórumszerű beszélgetést folytattunk. A polgármester és a tsz-elnök a lehetőséghez mérten támogatását ígérte. Jól sikerült karácsonyi rendezvényünk is, melyen a nagycsaládos anyukák szendvicset, süteményeket készítettek, 125 gyermek és szüleik együtt örülhettek. Az ünnepélyes műsort az általános iskolások adták, Danás Ibolya tanárnő vezetésével. Láthattunk tornászbemutatót, betlehemes játékot, hallhattunk szavalatokat, karácsonyi énekeket. Az ünnepség végén békés, boldog űj esztendőt kívántunk egymásnak. O. J. Karácsony — nem az Országházban Biztosan sokan tudják, hogy évenként az arra érdemes gyerekek elutazhatnak a parlamenti fenyőünnepélyre. Nos. az idén nekem és barátnőmnek is megadatott ez a lehetőség. Izgalommal vártuk a nagy napot. Na de, hogy a jóban legyen valami rossz is. meghallottam a hírekben, hogy idén nem a Parlamentben ünnepelünk, mert országunk házát tatarozzák. De elkeseredésre nincs ok, hisz a sportcsarnok befogad minket, tehát vártuk a csodát! Ameddig nem nyílt meg szemeink előtt a híres események csarnoka, megtekintettük az Országházat. Az ajtónál álló marcona katonák megengedték, hogy a küszöbről bepillantsunk hazánk bölcs fiainak házába. Aztán iött az ünneplés. A fenyőfa a plafont érintette hegyével, rajta szikrázó égők. (Bár a helyzetünk Is ilyen fényes lenne!) A művészek kitettak magukért, és feledtették velünk a hétköznapokat. Gondolom, minden gyerek — szám szerint tízezer — más-más élménnyel tért haza. Egy biztos: emlékezetes marad az a nap. Ha pedig valaki mégis szeretne eljutni a Parlamentbe, akkor szépen nekilát a tanulásnak, és egykor talán képviselőként mond majd beszédet hazánk csodálatos fejlődéséről az országházi fenyőfaünnepségen. Kiszely Klára, Gyomaendrőd Bútor a dobozban Pár hónapja vásároltunk bútort a szeghalmi bútorboltban. Vettünk többek között egy Viki sarokgarnitúrát, amelyet azóta sem tudunk összeszerelni. írtunk a Tisza Bútoripari Vállalatnak Csongrádra, hogy javítsák ki a hibát, mivel a garnitúra jótállásos. De azóta sem lőttek felénk. A sarokgarnitúra lábait egyoldalasra fúrták ki, s ezért nem lehet összeszerelni. Nem azért vettük a garnitúrát, hogy a dobozban tartsuk, hanem azért, mert szükségünk van rá. Ismételten írtunk a gyárnak, de hogy mi lesz a válasz, nem tudom. Fábián Istvánná, Köröstarcsa
