Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-07 / 5. szám

1991. január 7„ hétfő NÉPÚJSÁG Elveszett iratok SZERK A helyhatósági adókról Hogyan halt meg Faragó Áriám? Az újság december else­jei számában dr. Remport Katalin igyekszik megnyug­tatni a lakosságot az állam részéről az önkormányza­toknak a lakásingatlan után kivethető adókkal kapcso­latban. Szerintem a kérdés nem olyan egyszerű. A he­lyi képviselő-testületek a tervezet szerint nem kötele­sek a Remport Katalin által említett kedvezőbb ajánlatot elfogadni. A lakások esetén a lakosságnak esetleg módja lesz a képviselő-testületeket befolyásolni. De az üdülőin­gatlanok esetén a tulajdono­soknak semmi lehetőségük sincs a szabályrendelet meg­hozatalánál a véleménynyil­vánításra, és ha a törvények szerint megtörténik az adó­kivetés. jogorvoslatért hiába fordulnak a bírósághoz. Az állam a helyi szükség­letek megoldásának költség- vetési támogatását a tervek szerint csökkenti, természe­tes. hogy a települések lako­sai a költségek fedezésére adót fizessenek. A megho­zandó törvénynek gondos­kodni kell arról, hogy a he­lyi adók ne léphessék át az elviselhetőség határát. A törvénynek meg kell ponto­san állapítani, hogy a kis­nyugdíjasok és kiskeresetű emberek maximálisan meny­nyivel terhelhetők? Nekem van egy 108 négy­zetméteres, vályogból épült házam Békésen, és van Ga­lyatetőn egy 647 négyzetmé­teres telkem, 28 négyzetmé­teres, fából épült hétvégi há­zam. A galyatetői ingatlant még 1962-ben vettük, a bé­kési házat 1935-ben. Dr. Remport Katalin kedvezőbb számítása szerint a békési ház után évi 2000 forint, a galyatetői kis nyaraló után 2400 forint adót kellene fi­zetnem. Terhel még évi 1500 forint biztosítási díj. Az évenként szükséges, több ezer forintos tatarozást iftég nem soroltam fel. Havi nyugdíjam egyetemi végzett­ség és 38 évi szolgálat után 6400 forint. A nyaralóm olyan kisméretű, hogy ebből pénzbevételem 27 év alatt egy fillér sem volt. Ezrével vannak az országban, akik rendelkeznek hasonló kis nyaralókkal. Ezt nem lehet luxusnak tekinteni. Nincs is autóm, boldogult feleségem és én sohasem ittunk, nem szívtunk el egy cigarettát sem. A megyei parlamenti képviselőket kérem, törvé­nyileg biztosítsák, hogy a kiskeresetű embereket ne hozzák lehetetlen helyzetbe a helyi adókkal. Végh László gimnáziumi tanár, Békéscsaba Kétegyházán karácsony­kor temetés volt. Egy húsz­éves fiatalembert temettek el. Az eset az egész falut megrendítette. Akik ismer­ték, mind azt mondták, hogy ez nem lehet igaz. Felfogha­tatlan volt számukra ez a tragédia. Ugyan milyen okot szolgáltatott az apósá­nak és az anyósának, hogy brutális módon lemészárol­ták vejüket,. Faragó Ádá- mot? A szemtanúk azt mondták, hogy az anyósa fejbevágta egy kapával, At­tila sógora egy baltával, és az apósa két disznóölő kés­sel rontott neki és leszúrta. Pedig ő békés szándékkal ment a feleségéért, akit sze­retett, és akivel volt egy !<ö- zös gyermekük. Közeledtek az ünnepek, és azt szerette volna, hogy együtt legyen a család karácsonykor. Hiszen a kedves apósék egy, a fe­leség rokkantsági nyugdíjá­ból tengődtek öten, az ő fe­leségével már hatan. A híressé vált após, aki hírnevét úgy szerezte, hogy •az utak mellől elkötötte a teheneket, olyan szerencsét­len öregektől is, akiknek nem maradt utána semmi. Ez a híres marhatolvaj már megkapta az ítéletét, amit az év elején kellett volna letöl­teni. Ez az ember már több­ször volt büntetve, legutóbb pénzt csalt ki a dobozi em­berektől. Nagyon szeretett kártyázni, és egy alkalom­mal elkártyázta a gyerekei feje fölül a házat. A virrasztáson a doboziak felháborodottan beszéltek a Népújságban megjelent új­ságcikkről (1990. december 22.), amely a gyilkost szinte felmagasztalja. Nem esik szó arról, hogy ők milyen gálád és kegyetlen módon öltek meg egy erős, egészséges, életrevaló fiatal apát, aki az unokájuk édesapja' volt, aki­nek tervei voltak, és azért dolgozott, hogy a lánya első születésnapjára új házat építsen... A testvér, Faragó József pedagógus December 15-én vásárolni voltam Orosházán a katoli­kus templomnál, a sátraknál. Ajándékokat akartam venni gyerékeimnek karácsonyra, illetve csak szerettem volna, mert amikor fizetésre ke­rült sor. akkor vettem észre, hogy elveszett a pénztár­cám. Kerestem, de sajnos hiába. A pénztárcában pó­tolhatatlan iratok is voltak, melyeket más felhasználni nem tud, de nekem nagyon fontosak. Az iratokon kívül lottók, tombolajegyek, mat­ricák és 1100 forint volt. Ké­rem azt az embert, akinek a kezébe került a pénztárcám, juttassa el címemre, mely megtalálható a papírokon. S mielőtt a pénzt elköltené, a papírokat eldobná, jusson eszébe, hogy egy rokkant nyugdíjasé volt, aki két gyermeket nevel, • s a nyug­díja mindössze 4200 forint. Bízom a becsületességében, bár ma már ez majdnem ki­halt "az emberekből. Egy rokkant édesanya Visszhang Az érem másik oldala A Békés Megyei Népújság­ban 1991. január 3-án meg­jelent „Tíz év után fizetés- képtelen a BÁÉV” című cikkhez a következőket fűz­zük hozzá. Mindenekelőtt a Szarvasi Dózsa Tsz, valamint a hi­vatkozott beruházás társtu­lajdonos partnerei nevében megköszönöm azt a nemzet­közi mércével mérve is ki­magasló teljesítményt, amit a BÁÉV az elmúlt évben a szarvasi beruházáson produ­kált. Az alig több mint egy év alatt megvalósított — mintegy 700 millió forintos — beruházás rendkívül fe­gyelmezett és szakszerű munkát kívánt meg a hely­színen átlagosan foglalkoz­tatott 200 dolgozótól és a központi irányítástól. A vitathatatlan pénzügyi nehézségek ellenére sem vol­na azonban igazságos elhall­gatni, hogy a beruházó ma­gyar tulajdonosok milyen módon segítették a BÁÉV munkáját. A beruházás in­dításához 30 millió forint előleget biztosítottunk a BÁÉV-nek. 1989. szeptember 2-től december 18-ig össze­sen 135 millió forint átuta­lása történt meg. 1990-ben a havi készültséghez igazodó­an október 5-i 9 számla el­lenértékeként összesen 356 millió forintot fizettünk ki a folyamatos finanszírozás érdekében. A szerződés mó­dosításával lehetővé tettük a BÁÉV-nek a beruházáso­kon dolgozók kimagasló tel­jesítményének honorálására a 15 millió forint többlet­bér kifizetését. Elnézést kérek'az év végi pénzügyi nehézségekért, amelyek alapvetően nem a beruházók hibájából adód­nak, hanem összefüggnek az országban jellemző pénz­ügyi helyzettel. Sajnos, ne­künk is több százmillió fo­rinttal tartoznak vevőink, amelyek megnevezését cél­szerűtlennek tartom. Ezzel együtt is biztosítom a BÁÉV-et hátralékunk január havi rendezéséről. Stafira Sándor, a Szarvasi Dózsa Tsz elnöke Nem vált fogorvos December 30-án, vasárnap délután 3 órától 1991. január 2-án, reggel 8 óráig szenved­hettek a fogfájós emberek, gyerekek Orosházán és kör­nyékén, mert nem volt fog­orvosi ügyelet és magánfog­orvos sem. Ugyanis a három, magánrendelővel rendelkező fogorvos közül kettő eluta­zott, az itthon maradó, egyetlen orvosnő pedig beteg lett. Kérem az illetékes ható' ságot, hasson oda, hogy amint van ügyeletes orvosa a más betegségben szenve­dőknek, legyen ügyeletes or­vosa a fogával bajlódó, szen­vedő betegeknek is. (Név és cím a szerkesztőségben) Elapadt a kút A Népújság már foglalko­zott a Franklin utca—Egység utca sarkán lévő artézi kút csökkent vízhozamával. Nos, azóta történt valami. A kút vize elapadt, nem folyik. Sajnos, egy artézi kúttal ke­vesebb van. A környék la­kóit igen kellemetlenül érin­ti, hogy az illetékesek ré­széről mindeddig nem tör­Hallgattassák meg Üj tűzóltóparancsnoka van Gyulának. Közérdekű a döntés, mert a téma minden­kit érint, aki vagyonát, életét félti a tűzről. A Népújság december 19-i száma adtaköz­zé a hírt, hogy a képviselő-testület döntést hozott. Véleményem szerint a tudósító, Kiss A. János — korábbi gyulai tűzoltóparancs­nok — nem adott teljes képet a kinevezés körülményeiről, sőt, úgy érzem, Gyula vá­ros ellenségének jelölt ki. Magyarázkodás helyett a tények az alábbiak voltak: Több pályázat érkezett az illetékes bi­zottsághoz. Tekintettel a tűzoltóság szakmai tartalmára, szakmai elbírálást kellett volna biztosítani, és a képviselő-testület elé elő­terjeszteni. A valóságban az értékelő bi­zottság az esélyegyenlőséget sem biztosítot­ta, miután valamennyi jelöltet meg sem hallgatta. Meg kellett volna tenni, ezít cé­lozta halasztási javaslatom. A bizottsági előterjesztéshez nem Duda­szeg úr ellen tettem javaslatot, hanem sor­rendet javasoltam, amelyben a jelölitek sokoldalú — de döntően szakmai — érté­kelése alapján valóban nem ő szerepelt az első helyen. Az elfogadott pályázat programja az — és ennek megvalósítását a testületnek megkell követelni —. hogy a -jövőben a gyulai tűz­oltóság a működési területén lévő más te­lepülések tüzeit csak anyagi ellenszolgálta­tásért fogja eloltani. Egy ilyen programot a jelenlegi helyzetben egy megyei tűzoltó- parancsnok — akinek felelőssége mégha­a másik fél is iadja Gyula közigazgatási területét — nem támogathat. A tudósító szót ejt egy levélről, ami nincs. Fontos kérdés, mi lesz a jövőben? Biztos vagyok abban, hogy a gyulai tűzoltók — együttműködve a környező tűzoltóságokkal — az új parancsnok irányításával is meg­fogják oldani feladataikat. Tekintettel arra, hogy a jövő az önkormányzati íűzölitóságo- ké, kérem itt is a képviselő-testületet, hogy saját tűzoltóságát a jövőben is olyan pél­dásan itálmogassa, mint a parancsnok kine­vezését. Kovács János, tűzoltó ezredes, megyei parancsnok * * * A címbeli közhelyre egy másik rímel: attól a tények még tények maradnak. (Már­mint azok, amelyek a gyulai képviselő-tes­tűiét jegyzőkönyvében és a tudósításban egybehangzóan szerepelnek). A gyulai képviselő-testület és a megyei tűzoltóparancsnok között kialakult feszült­séget pedig akár természetesnek is találhat­juk: befejezetlen rendszerváltásról lévén szó, más egy régi hivatal nézőpontja. Az viszont a nyitás jeleként értékelhető, hogy az írás bepillantást enged az olvasóknak is a mindeddig bizalmasan kezelt pályaművek legalább egyikének néhány sorába. Ami pediig az ominózus levelet illeti: oly­annyira nincs, hogy még a tudósításban sem italálható. k. A. J. tént hathatós intézkedés. Tóth István, Békéscsaba Közgyűlés az újkigyósi nagycsaládosoknál Régi dalokat hallgattunk A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ szakszervezeti bizott­sága december 8-án rendezte meg Újkígyóson a Róna ét­teremben a már hagyománnyá vált nyugdíjastalálkozót. A találkozón 220 nyugdíjas vett részt, néhányan család­tagjukkal. Seres Mihály áfész-elnök köszöntötte a vendé­geket és rövid tájékoztatást adott a szövetkezet ez évi gazdálkodásáról, majd finom ebéddel és ajándékcsomag­gal kedveskedtek a szervezők. Régi időket felidéző dalo­kat hallgathattunk, s elbeszélgettünk. Kellemesen telt el a kora estig tartó találkozó. A nyugdíjasklub tagjai Ellopott fenyőfa Idegesek vagyunk, sietünk, szeretnénk, ha minden idő­ben rendben lenne kará­csony szent ünnepére. Sok minden történt velünk eb­ben az évben. Nagyon vá­gyunk már egy kis nyuga­lomra, pihenésre. Talán most sikerült bepótolni egész éves lemaradásunkat. Talán si­kerül megbékélni az egész világgal, talán türelmeseb­bek leszünk egymáshoz, ta­lán szeretetet adunk és ka­punk. Csinosodiik a lakás, és kis fánk — a karácsony szimbóluma — is várja már ünnepi pompába öltözteté­sét. Ahogy mi inkább a me­leget szeretjük, a fa a hideg levegőt igényli, így a laká­sunk előtti közös előtérben várakozott ünnepi fellépésé­re ... Várakozott — és el­tűnt! Mit jelentett nekünk? Ünnepet, békét, szeretetet, nyugalmat. És mit jelentan­nak az embernek, aki ettől megfosztott bennünket? Vajon tudott-e békében, szeretetben ünnepelni ello­pott kis fánk árnyékában? Gulyásné Juhász Éva, Békéscsaba lóindulatból feles Balogh Sandáimé, a vész­tői nyugdíjasklub vezetője 58 klubtársa nevében kül­dött levelet szerkesztősé­günkbe. „Szeretném megkö­szönni Varga János magán- fuvarozónak azt a példamu­tató magatartását, amit a nyugdíjasklubunk érdekében tett 1990-ben. Legalább 8 alkalommal elvitt bennünket színházba, nyugdíjas Ki mit tud?-okra, műsorokra. Bécs- ben is jártunk az ő segítsé­gével, lehet, hogy nélküle sohasem jutottunk volna az ország határán túlra. Jóin­dulatból, szívélyes magatar­tásiból, emberségből jelesre vizsgázott Varga János. Ez­úton szeretnénk megköszön­ni, hogy ebben a nehéz hely­zetben is támogat bennün­ket. Az 1991-es esztendőre is jó egészséget kívánunk Tieki és családjának.” Sztrkiiztii linnet Takács Jánosné, Békés. Panaszoslevelét továbbítot­tuk az illetékesnek, ahonnan meg Is kaptuk a választ. Kérjük, közölje lakcímét, hogy elküldhessük Önhöz az Illetékes levelét. Az újkigyósi nagycsaládo­sok egyesülete november 19-én rendkívüli közgyűlést hívott össze, melyet ünne­pélyes keretek között tartot­tunk meg. A 145 tagú cso­port az alapszabály szerint szavazatképes lett. Eljött a nagyközség polgármestere, Bozó Imre és a termelőszö­vetkezet elnöke, Balogh Im­re is. Elsőként az új módo­sított alapszabályt ismertet­te az elnök. Ezután megvá­lasztottuk az egyesület vá­lasztmányát, elnökségét, el­lenőrző bizottságát. Az el­nök ismét Oláh József lett, az elnökhelyettes Katona Jánosné, a titkár Mihucz Györgyné. Jól sikerült rendkívüli vá-■ lasztó közgyűlésünk végén fórumszerű beszélgetést foly­tattunk. A polgármester és a tsz-elnök a lehetőséghez mérten támogatását ígérte. Jól sikerült karácsonyi ren­dezvényünk is, melyen a nagycsaládos anyukák szendvicset, süteményeket készítettek, 125 gyermek és szüleik együtt örülhettek. Az ünnepélyes műsort az álta­lános iskolások adták, Danás Ibolya tanárnő vezetésével. Láthattunk tornászbemuta­tót, betlehemes játékot, hall­hattunk szavalatokat, kará­csonyi énekeket. Az ünnep­ség végén békés, boldog űj esztendőt kívántunk egy­másnak. O. J. Karácsony — nem az Országházban Biztosan sokan tudják, hogy évenként az arra érde­mes gyerekek elutazhatnak a parlamenti fenyőünnepély­re. Nos. az idén nekem és barátnőmnek is megadatott ez a lehetőség. Izgalommal vártuk a nagy napot. Na de, hogy a jóban legyen valami rossz is. meghallottam a hí­rekben, hogy idén nem a Parlamentben ünnepelünk, mert országunk házát tata­rozzák. De elkeseredésre nincs ok, hisz a sportcsar­nok befogad minket, tehát vártuk a csodát! Ameddig nem nyílt meg szemeink előtt a híres ese­mények csarnoka, megtekin­tettük az Országházat. Az ajtónál álló marcona kato­nák megengedték, hogy a küszöbről bepillantsunk ha­zánk bölcs fiainak házába. Aztán iött az ünneplés. A fe­nyőfa a plafont érintette he­gyével, rajta szikrázó égők. (Bár a helyzetünk Is ilyen fényes lenne!) A művészek kitettak magukért, és feled­tették velünk a hétköznapo­kat. Gondolom, minden gye­rek — szám szerint tízezer — más-más élménnyel tért haza. Egy biztos: emlékeze­tes marad az a nap. Ha pe­dig valaki mégis szeretne eljutni a Parlamentbe, ak­kor szépen nekilát a tanu­lásnak, és egykor talán kép­viselőként mond majd be­szédet hazánk csodálatos fej­lődéséről az országházi fe­nyőfaünnepségen. Kiszely Klára, Gyomaendrőd Bútor a dobozban Pár hónapja vásároltunk bútort a szeghalmi bútorbolt­ban. Vettünk többek között egy Viki sarokgarnitúrát, amelyet azóta sem tudunk összeszerelni. írtunk a Tisza Bútoripari Vállalatnak Csongrádra, hogy javítsák ki a hibát, mivel a garnitúra jótállásos. De azóta sem lőt­tek felénk. A sarokgarnitú­ra lábait egyoldalasra fúrták ki, s ezért nem lehet össze­szerelni. Nem azért vettük a garnitúrát, hogy a dobozban tartsuk, hanem azért, mert szükségünk van rá. Ismétel­ten írtunk a gyárnak, de hogy mi lesz a válasz, nem tudom. Fábián Istvánná, Köröstarcsa

Next

/
Thumbnails
Contents